Volt egy ilyen cikkem talonban. Igazából azért várattam vele, mert nem voltam vele soha elégedett, aztán beláttam hogy ennél jobban ezt megírni, visszaadni nem lehet, úgyhogy jó lesz ez így is. :)

Kb amióta az állam engedte, azóta van jogsim. Volt hogy többet, volt hogy kevesebbet vezettem, kb 60ezer kmnél járok. Ami ahhoz képest hogy soha nem ingáztam, nem ez volt a munkám egész jó. Most ez 2 ezer kmel bővült a kis piros motoron. Korábban is vezettem már sokat, Siem Riep környékén is begyüjtöttünk egy jó adagot. Itthonról nézve érdekes lehet.

Már korábban is felraktam ide egy timelapse videót nyugis, hegyi forgalomról. De álljon itt két másik, amik már a főúton készültek a sziget szíve felé.

Azt, hogy balra tarts van még egész hamar megszokja az ember, bár évekkel ezelőtt amikor először kellett így vezetnem előfordult hogy rossz oldalra fordultam kanyarodásnál, de pikpak észbe kap az ember hogy bizony hibázott. Amit már nehezebb megszokni, hogy kereszteződésbe benézve nem balra, hanem jobbra nézünk először. Másfél hete itthon vagyok, de még mindig jobbra nézek, mostantájt kezdem csak elhagyni.

Budapesten biciklizek általában amióta kényelmes 10kmre lakunk a Deáktól. Fél óra. Így a kétkerekű kezelése nem jelentett gondot, bár egészen más egy 100 kg önsúllyal rendelkező járművel (tehát ha hárman ülünk rajta az 250kg már kb) megtartani a kanyarban, meg a velem együtt 100kg alatti biciklit. De ezt is meg lehet szokni. A gyorsulása bámulatos, főleg ha egyedül ültem rajta, észnél kell lenni vele (erről másvalaki videója itt), de ahhoz is elég erős volt hogy egy kis hegyi emelkedőnél is kényelmesen menjünk 50el 3an.

Na és maga a forgalom, az ami az igazi különbség, nem a balra tarts vagy a jármű. Csakhogy ez a legkézzelfoghatatlanabb. De megpróbálom. Ha ott vagy, látod, érzed, de a fenti videók se adják vissza igazán.

Itthon, meg úgy általában Európában vannak szabályok, amiket mindenki betart, vagy ha nem, hát akkor vagy lesz belőle baleset vagy nem. Például ha zöld a lámpa akkor nem lassít az ember azt gondolva, hogy valaki keresztbe bejön a piroson át, mert siet. Kint a piros lámpa egy stop tábla csak (na nem hivatalosan, hanem gyakorlatilag). Ha főútvonalon vagy akkor szintén. Kint nem így van, a szabályok inkább csak ajánlások, amiket a többség betart, a kisebbség kevésbé. Nézzétek csak meg a videón például a sávtartást. De gyakran még az irányhelyesség se megy, lusta átmenni a túl oldalra és a parkoló autók mellet óvatosan gurul néhány száz métert.

Ugyanakkor van egy nagyon fontos dolog, amitől mégis csak működik a rendszer. Mivel nem tudhatod mi lesz, ezért jobban figyelsz mint itthon. Figyelnek egymásra a vezetők függetlenül attól hogy kinek van vélt vagy valós igaza, így pedig egy balesethez több résztvevő hibája kell. Nálunk már azt is külön tanítani kell, hogy előzés előtt nézd meg előznek-e, kint viszont teljesen természetes, hogy mindenki figyel mindenkit. Ezért tudnak idősebb emberek, de kisiskolások is kényelmesen motorra ülni.

Ezt a figyelmességet, biztonság érzetet nem nagyon tudom máshogy visszaadni írásban. Nagyon felszabadultan, szívesen vezettem kint tudva, hogy ha elrontok valamit is rendben vagyunk. Persze az lenne az igazi ha ettől még legalább az alapvető szabályokra is jobban figyelnének. Mert amúgy sajnos elég rosszak a baleseti statisztikák, így ez a biztonságérzet csak egy illúzió.

Összességében nagy élmény, és nem bánom hogy végül más közlekedési eszköz híján majd három hónapig így jártunk mindenhova.

Mivel valamiben haza kell vinni az öltönyt, és amúgy is mindenhova hátizsákkal járunk, de néha a babás lét (pl most) már hasznos lenne ha legalább egy bőröndünk lenne, ezért ma a piacon vettünk egy bőröndöt. 50*25*75 centiméteres, a legnagyobb amit még a repülőre fel lehet adni. Ráadásul lime színű, világít a reptéri futószalagon, jófajta. :D De nem is ez a lényeg.

Hanem ahogy ezt elhoztuk. A piac kb fél órás motorútra van. A baba mostanában már kettőnk közé ülve utazik, mi is biztonságosabbnak érezzük és Ő is jobban élvezi. Oda fele így is mentünk. Na de visszafele már nem ment, mert Ági és közém jött a bőröd. Így beült elém. Nem először utazott elém ülve, általában a falun belül, ha jó fiú és nem fáradt, megengedjük hogy a néhány perces utakra oda üljön, ezt híjuk úgy hogy Ő vezeti a motort.

Hát így tettünk most is. Baba elém, ügyesen fogja a kormányt, Én mögé, mögöttem a dög nagy bőrönd, A dög nagy bőrönd mögött pedig, a motor legvégén Ági kuporog, azzal a szerény kéréssel hogy ne induljak el nagyon a lámpáknál, mert Ő is szeretne a motorral együtt elindulni.

Na, ebben a helyi környezetben annyira nem különleges konfigurációban indultunk útnak. Első saroknál egy rendőr figyelmét egyből felkeltettük, de mivel mindenkin volt sisak, meg se kellett állni.

Aztán jött a második akadály, hisz a baba elöl ülve teljes menetszelet kapott, szemébe ment a por, kitörölgette, a sisakot is hátra fújta a menetszél, megálltunk megigazítani, meghúzni picit a pántot, stb stb. Kb 5 perc után túllendültünk ezeken, az út hátralévő részén hangosan röhögött annyira élvezte, más motorokról sok mosolyt kaptunk látva a röhögő totyogót. Helyi kölykök már belefásultak ebbe. :)

Aztán amikor már azt hittük túl vagyunk a nehezén egy jó nagy záport kaptunk a nyakunkba. Van ugyan mindenkinek ponyva a motor aljában ilyen esetre, de az amúgy is határainkat feszegető menetkonfigurációt a vízes nejlon csúszkálásával már nem akartuk megspékelni, úgyhogy 10 percre félreálltunk. El is vonult a zivatar, jöhettünk tovább.

Már csak annyi volt hátra, hogy amikor hazaértünk hogy megállapítsuk, asszimilálódtunk, és nehéz lesz megszokni a magyar valóságot, az utakon biztos. De valószínű más területeken is. (De erről külön postban írok majd holnap, már kész a videó hozzá, rég óta tervben van).

A baba nagyon ügyes volt, lementem gyorsan kis gyümölcsös isziért a 7elevenbe, a kis büszkeség olyan ügyesen hazavezette a motort hogy megérdemli. :) Épp azt kortyolja. :)

Természetesen nem csak piacokból áll itt a világ, nem mindent piacon szereznek be a helyiek sem, vannak kisebb-nagyobb boltok eléggé sűrűn. Mivel a mi szállásunk egy kisebb halászfaluban van nem jellemzőek a közvetlen közelünkben a nagy bevásárló komplexumok, de még itt se nagyon kell 200-300 méternél többen keresgélni egy bolt után. Sőt, a 0-24 órás üzletek kifejezetten sűrűn vannak a főút mellett.

Rengeteg ház földszintjén - hasonlóan elgondolásban, mint az éttermek -  egy bolt üzemel, ezek kis családi vállalkozások, nem különösebben nagy választékkal, azonban azok egészen széles skálán mozognak. Néha még játékot vagy ruhaárut is találni, ez leginkább elhelyezkedéstől függő, óceán part közelében fürdőruha és szalmakalap mindig kapható. Nem önkiszolgáló rendszerűek általában, hanem az eladóval kell kommunikálni, akik viszonylag tudnak angolul. Árak se sűrűn szerepelnek, néha viszont egyben kocsmaként is üzemelnek, padokkal és székekkel.

A helyi kis családi boltokon túl vannak vissza térő, franchise rendszerű boltok is, ilyen a Tesco Lotus, BigC, 7Eleven és a FamilyMart. Mi ezeket térképeztük eddig fel, de ezeken kívül még vannak visszaköszönő emblémák, ezeket nem tudjuk mit rejtenek, nevüket se jegyeztük meg. Valószínűleg hasonló árukkal szolgálnak ők is.

Nagyobb bevásárlásokat Tesco-ban lehet itt a környéken intézni, aminek a logója ugyanaz, mint otthon, csak zöldben. És Tesco Lotus a teljes neve, ebből 1400 található az országban. Ebből eddig három különböző méretűt találtunk, legközelebb hozzánk a Tesco Lotus Express van, ami pontosan ugyanazt tudja, mint az otthoni. Nagyon kicsi, csak élelmiszert árulnak - eltekintve néhány szalmakalaptól, mégis csak egy tenger part melletti bolt. De friss gyümölcsöt, néhány előre kiporciózott nyers húst és szalámit is árulnak. Sőt, még sajtot is - bár Európából érkezve nem igazán nevezném ezeket sajtnak, pedig végig próbáltuk a kínálatot becsülettel. Kicsivel drágább is néhány dolog, mint a nagyobb társaiban, de a tej és a sör például nem, így a napi vásárláshoz csak idáig szoktunk menni. A parkolójában nagyjából 5-6 motornak van hely, egyébként a kedvenc filléres utcai levesezőnk padjai foglalják el a maradék helyet. Érdekesség még, hogy itt nincsen külön bejárat az árurakodáshoz, tehát amikor hoznak új árut, akkor nem igazán lehet bejutni a boltba de pikk-pakk végezni szoktak, ekkor mindenki türelmesen vár.

Valamivel messzebb van egy általunk közepes méretű Tesconak hívott példánya a cégnek, sokkal nagyobb választékkal. Itt is szinte csak élelmiszert árulnak, de már sokkal nagyobb készlettel rendelkeznek. Van friss hús pultjuk és készételeik is. A húspult külön érdekes, nem az otthon jól megszokott kiszolgálós, üvegezett konstrukció. Egyszerűen körben vannak hatalmas tálcákon, jéggel hűtve a különböző méretűre feldarabolt disznó, csirke alkatrészek és a kedves vásárló a kihelyezett csipeszek segítségével - de jobbára inkább kézzel - összeszedi amire szüksége van. Majd átadja az eladónak, aki leméri és ráragasztja az árat. Gyümölcsből zöldségből is itt már hatalmas választék van - még almát is kapni, ami itt ugyebár egzotikum, mint otthon a mangó. Drogéria részlegük is egészen nagy, de elektronikai felszereléseket, ruhaneműt és játékokat nem árulnak. Viszont egészen nagy autós és motoros parkolójuk van, ez utóbbi a sok eső miatt természetesen fedett.

Harmadik pedig az egészen nagy Tesco Lotus, itt már vannak előtte kisebb-nagyobb boltok is, mint otthon is. Sőt, egy egészen nagy méretű menza is és egy kifejezetten vállalható ízvilágú pékség, nekik a fájunk konkrétan finomabb, mint a vele szemben lévő Dunkin Donuts fánkok - és árban is jóval kedvezőbb, legutóbb 10 darabot vettünk 350Ft-ért. :) A menzán is jókat lehet enni fillérekből, bár azért inkább az éttermeket részesítjük előnyben, de itteni kedvencünk a 80Ft-os Sushi. Bent a választék már hatalmas mindenből. Az előbb említetthez hasonló, sokkal nagyobb húsos-halas pulttal, nagy zöldség-gyümölcs választékkal. Zöldségekből nagyon aranyos kis leves pakkok is vannak, de tényleg konyhakészen, megpucolva, felszeletelve és még a szükséges fűszerek, szószok is aranyos kis csomagban járnak mellé. Lényegében itt mindenféle élelmiszert megkapni, még európai alapanyagok is vannak. Játék, baba sport, ruha és elektronikai részlegük is van, hasonló színvonalban mint otthon az ilyen áruházakban. A játék és baba osztályt néztük meg tüzetesebben - a baba ruhák itt drágák, viszont mindenféle egyéb babaápolási termék és szükséges felszerelés a babakocsitól a légzésfigyelőn át a cumisüvegig megtalálható ránézésre teljesen elfogadhatónak tűnő minőségben jó áron. A játékoknál pedig vannak kifejezetten olcsó, alig pár száz forintos, kissé rosszabb minőségű, de teljesen jól használható játékok. Ezek körül általában választhat egyet magának Berci ha arra járunk, nagy örömére. Még egy se ment tönkre közülük, szóval ár-érték arányban is bőven elégedett vagyok velük. :) Parkolója is hatalmas, kifejezetten nagy bevásárlásokra van ez a bolt, így mi is csak 1-2 hetente járunk ide. Ami még említésre méltó, hogy az épület kívülről is körbe van véve boltokkal, kulcsmásoló, műanyagos mindenes, KFC és ruhabutikok.

A hátizsákos turisták által leginkább kedvelt franchise hálózat viszont a 7Eleven, ilyet mindenfelé találni, 0-24 órás nyitva tartással. 2013-as adat szerint az országban 8334 boltjuk van országszerte, egyébként pedig 56.600 az egész világon, 18 országban vannak jelen. Örömmel vennénk, ha megjelenne nálunk is. A kínálatuk egészen érdekes otthonról nézve. A szokásos üdítő-sör-mirelit szendvics-tejtermék vonalon túl árulnak sokféle készételt, melyeket helyben meg is mikróznak ha kérjük. Furcsa módon a párizsit is mindig meg akarják nekünk mikrózni, lehet nem a kenyérre szokták rátenni otthon, hanem melegen, magában elnassolnak 10 szelet párizsit az utcán? Nassolni való chips, keksz, csokoládé ügyben se lehet rájuk panasz, hatalmas a kínálat. Kis kiszerelésű samponok, tusfürdők, naptejek, szúnyogriasztó fogkrém és társai is többféle márkában kapható. De a kedvencünk mégis az, hogy tulajdonképpen minden egyéb apró cikket is árulnak, amire egy turistának szüksége lehet - mobiltöltő, sim krátya, USB kábel, elem, napellenzős sapka, kis kiszerelésű mosószer, varró készlet, körömcsipesz, szárító kötél és csipesz no meg persze a kötelezően gyerek szem magasságban elhelyezett néhány játék. Kimért üdítő, jégkása és jegeskávé is kapható, melyek önkiszolgáló rendszerűek, az ár a választott pohár méretétől függ. Néhány péksüti utánzattal is próbálkoznak, ám ezeket nem javaslom fogyasztásra, merőben eltér az otthonitól, igen kellemetlen meglepetés mindegyik a húsos vagy zselés töltelékkel. Egyedül a vajas croissant ami megközelíti az elvárt ízvilágot, de Bercinek a rózsaszínű muffin is bejött.

Az előzőhöz kísértetiesen hasonló a FamilyMart, ám valamiért nem szeretjük annyira. Ebből 1993 üzlet van országszerte, Ezek itt a közelünkben leginkább maximum pár ház különbséggel a 7Elevenek mellett találhatóak, így mi inkább ez utóbbiba szoktunk bemenni. A kínálatuk igen hasonló, de valahogy a fehér dizájnnal túl sterilnek tűnik, talán ezért se látogatjuk olyan sűrűn.

Ezenkívül a szigeten van még a BigC, nekik 697 üzletük található az országban. Ebből egy darab van a szigeten, idén még nem motoroztunk el idáig. Egyébként a legnagyobb méretű Tesco Lotushoz hasonló, nagyjából mindent árul, de tőlünk viszonylag messze van.

Összességében mindegyik boltra elmondható, hogy zacskóznak mindent, szépen különválogatva típus szerint a megvásárolt termékeket. Általában ha külön kérjük, hogy ne adjon zacskót a 2 dl-es üdítőhöz, akkor furcsán néz, és biztos ami biztos a kezünkbe nyom egy zacskót. Így egy- egy bevásárlás alkalmával 4-5 zacskót kapunk minimum, hiszen a pelenkának, üdítőnek, gyümölcsnek és a csokinak is jár külön zacskó. A 0-24 órás boltokban jellemzően kiskanalat és szívószálat is kapunk az üdítő-joghurt mellé, hiszen ezek alapvetően arra vannak, hogy az utcán elfogyassza az ember. A kiszolgálástól otthon falra másznánk, mert szépen lassan, ráérősen blokkolnak le mindent. De ugyanakkor ha sor alakulna ki, egyből nyitnak egy új pénztárat, így összességében nem lassú egyáltalán.

Itt van régi jó barátunk, már egy napja tombol. Péntekig ilyen időt ígérnek, aztán meglátjuk, eddig egyszer se tudtak nagyjából se eltalálni mi lesz (ezt se tudtak előre ami ma várt ránk). Széllökések is vannak, amik motoron külön szórakoztatóak, az utazást könnyen maradandó élménnyé varázsolják. Úgyhogy a víz még csak hagyján, de nem nagyon tudunk elmenni a boltnál messzebb, nem ér annyit.

Ráadásul a helyiek is, régebb óta itt élők is panaszkodnak, hogy az utóbbi évek egy legkeményebb esősévszakát kaptuk. Így jártunk. Nekem ez a harmadik esős évszakom itt, de általában kellemes idő van nagyon, mint nálunk nyáron, semmi említésre méltó.

Persze a széllökések visszahozták a hőn szeretett áramszüneteket is. Persze az első egy-két hétből tanulva van gyertya. :D Elkészült az öltönyöm is, de esőben nem tudom hazahozni a motorral. Nem így kéne kimosni, és még nem is koszos. Eh!

A nagy, augusztus végén kezdődött felújítás hullámban a mi apartmanunk előtt lévő medence is áldozatul esett. Előre tudtunk róla, szóltak a szomszédok, hogy melyik nap fogják leereszteni, de a főbérlőnk nem jelezte, így egy halvány reménysugár volt bennünk, hogy talán mégse lesz ebből semmi. Utólag van egy sanda gyanúnk, hogy azért nem szólt, mert ő sem tudott róla, de így vagy úgy, sajnálatos módon a medencénket leeresztették.

A víz alatti négy darab hangulat lámpákból már egy sem működött, így ezt megszerelni valóban ideje volt már - tavaly még kettő darabot láttunk működni itt jártunkkor. Ezenfelül a medence kifugázása volt a terv, hiszen a 10 évvel ezelőtti építéskor ezt valamilyen okból nem tették meg. Ettől a medence még tökéletesen használható volt, bár valóban a lépcsőnél lévő mozaik csempék száma eléggé megfogyatkozott már a fuga hiánya miatt.

Egy szivattyúval alig 6 óra elforgása alatt kiszivattyúzták a víz nagy részét - ez volt az első napi munka, többet nem is nyúltak hozzá. Második nap reggel egy néni nekiállt seprűvel a megmaradt 4-5cm vizet a szivattyúhoz terelgetni. Majd egy kis pohárral locsolgatta a szivattyút, hátha. Már majdnem lementem neki segíteni, mikor végre rádöbbentek ők is egy optimálisabb megoldásra, az eddig ülőkének használt vödörbe beletették a szivattyút és a vödörbe merték bele a maradék vizet. Így sikerrel zárult a történet, és a medence vízmentes lett, neki lehetett már állni a fugázásnak. Másnap. Ezt alapvetően két nő végezte, míg 1-2 férfi a medence partjáról nézte őket és a magukkal hozott 2-3 gyereket próbálták kordában tartani. Furcsa munkafelosztás, de végülis 2 nap alatt végeztek a medence falával és az aljának is nekikezdtek. Amikor eleredt az eső, és kiejtették a szerszámokat a kezükből.

Előre mondták, hogy esős idő esetén több lesz 5 napnál a felújítás, kezdjük megérteni miért. Hiszen a csupán 20 perces eső után már nem nyúltak semmihez, csak a gyerekeiket küldték be játszani a vegyszeres-fugás esővízbe, amit így jó alaposan, egyenletesen el is kevertek. A szerszámok, nyitott alapanyagok, félig elhasznált, bekevert fuga a vödörben, minden ott állt a következő nap is és senki a medence felé se nézett, így le is telt az ötödik nap. Pedig ha az eső után visszajönnek folytatni - a víz kiszedése után - még aznap végezhettek volna, másnapra csak a lámpák felszerelése és a feltöltés maradt volna. De így tartották szavukat, ha elered az eső nem lesz kész 5 nap alatt. 

Következő nap pikk-pakk befejezték a munkát, miután alig fél nap alatt kitakarították újra a medencét. Azt ígérték, hogy a 7. napon megcsinálják a lámpákat is és visszatöltik a medencét vízzel. Ez igazából új lámpák felpattintása a meglévő műanyag foglalatokba és némi villanyszerelési munka a kötésekkel. A víz visszatöltése valóban megkezdődött, hiszen éjjel leszakadt az ég, így néhány cm víz valóban lett estére a medencében. De az Úr is megpihent a hetedik napon, hát ők is követték a példáját - bár lévén, hogy Buddhisták valószínűleg az esőre fogták távolmaradásukat. Ami délelőtt 11 körül elállt, és verőfényes napsütés volt a nap további részében. De a négy lámpa közül egyetlen egyet sem pattintottak be a műanyag foglalatba, pedig gondolom ekkorra már megvették őket.

Végül a lámpakrízist sikerült egy nappal később, alig 1-1.5 órás munkával megoldaniuk és mikor a lakók örömködve említették nekik, hogy de jó, akkor ugye már kezdik is a medence visszatöltését eléggé húzták a szájukat, hogy majd talán holnap. A vízforgató rendszert további 30 perc alatt kitisztították és ezzel az aznapi munkájukat is letudták, távoztak. A talán holnap kijelentést komolyan vették. Eszükbe se jutott visszatölteni vízzel másnap.

A leeresztéstől számított 9. napon végül sikerült egy slagot beleengedni a medencébe és dél körül megnyitni. De előtte nem takarították ki, így azonkívül, hogy este 8-ra alig félig lett még a víz is olyan koszos, hogy a feltöltés után még 2-3napot el fog vinni a víz tisztítása is, mire használatba lehet venni. Következő nap meg is telt a medence, az alját nem lehet látni, annyi opálos, koszos a víz. Ezzel pedig a medence felújítás kaland végére is értünk - gondoltuk mi jóhiszeműen -, már csak várjuk, hogy kitisztuljon a víz a vegyszerektől, bár ezen gyorsítana, ha bekapcsolnák a szivattyút... :)

Másnap dél körül - ez már a 12. nap - viszont újabb szerelő munkások jelentek meg, mint kiderült jöttek tesztelni a világítást. Ezt eddig nem tették meg. Természetesen nem működött. Azért sikerült működésre bírniuk, bár valószínűleg nem a botok segítettek ebben, amivel a burákat kocogtatták a medence partjáról. Sőt, ha már itt jártak bekapcsolták a keringtetőt is, reméljük lassan letisztul a víz és újra használatba tudjuk venni a medencét.

Természetesen nem világvége, hogy két hétig nincs medencénk, hiszen otthon sincs, mégis túléljük a mindennapokat. Sőt, itt a világ legtermészetesebb dolgaként kezelik a szomszédok, hiszen az összes apartmanház felajánlotta, hogy menjünk át hozzájuk pancsolni míg nincs medencénk. Ők is hasonló cipőben járnak, hiszen ugyanez a cég készítette az ugyanígy kinéző medencéjüket, szóval az utólagos fugázást ők is ismerik. De azért mókás volt látni testközelből is, hogy a világnak ezen a felén se tartják be jobban a határidőket mint otthon.

Vasárnap estefelé újra elindultunk a nagy, hétvégi piacra Phuket Town-ba. Azonban néhány km után egy igen szimpatikus piac mellett haladtunk el Rawaion, így végül idáig vezetett csak utunk. Kívülről csak a sok motort és a nyüzsgést vettük észre, ám mégis egy meglehetősen nagy piacot rejtett a kis sikátor szerű utcácska két nagyobb bolt között. Igazából nem is tudjuk pontosan, hogy ez most hétvégi, vasárnapi vagy néhány naponként megnyíló piac, hiszen csak belefutottunk véletlenül. De szerencsére ez is helyieknek való, ehhez mérten az árképzésük is igen baráti. :) 

Kívül kész ételeket árultak és gyümölcsöket, beljebb ruhás bódék sorakoztak egymás mellett, leghátul pedig nyers húst, halakat és egyéb tengeri állatokat árultak a rengeteg gyümölcs, zöldség és fűszer mellett. Lévén, hogy vacsora után indultunk nem ettünk helyben semmit, pedig az illatok biztosan elcsábítottak volna minket ha korábban, üres gyomorral érkezünk. A színes üdítőkkel már többször pórul jártunk, nem igazán finomak, így ezt a részleget gyorsan át is ugortuk.

A ruhás részen már alaposabban körbenéztünk, Laci szeretett volna pólót, jópofa mintásakat árultak 800Ft-nak megfelelő pénzért. De az ő mérete nem igazán szerepelt a kínálatban, hiszen a helyiek kisebb testalkatúak - pedig európai viszonylatban mindketten átlagos testméretűek vagyunk. Én természetesen nőként minden ruhát alaposan megnéztem, nem volt kifejezett célom, végül kettő szoknyát és kettő pólót vettem magamnak - ez összesen átszámítva 1130Ft-ba került. :D Igaz hazaérve kiderült, hogy a szoknyák a motoros közlekedésre felkészítve igazából nadrágszoknyák - így jobban belegondolva csak a plázában és a turistáknak szánt marketen láttam valóban szoknyát. Bár kifejezetten gyerek ruhákért indultunk, mert Berci kezdi kinőni az otthonról hozott ruhatárát, sajnos ezen a piacon egy darab gyerek ruhát sem találtunk.

A leghátsó részen, az alapanyagoknál csak ámultunk és bámultunk. Mind az árakon, mind a kínálaton. Rengeteg friss zöldség és gyümölcs, nem igazán tudtuk pontosan mi micsoda és mit is lehetne belőle készíteni így nem szereztünk onnét semmi zsákmányt. Árak egészen sok helyen szerepeltek, így ezekből ítélve kifejezetten olcsó helyet találtunk. A húsos, halas pultok még mindig kicsit rémisztőek voltak az elolvadt jéggel hűtve, de kagylót, rákot, angolnát és békát élve is árultak aranyos kis lavórokból.

Kimért kurkuma és hihetetlen mennyiségű chili paprika.

Rizsből is van kínálat bőven. Ezek mind - mind különböző rizsfajták.

 Azért hazafelé egy kis ragacsos mangós rizsre elcsábultunk nasinak - ez egészen hasonló az otthoni tejberizshez -, illetve Berci is belopta magát egy kofa szívébe és kapott egy mangót. Valamint egy kifestőt, festékkel egybe csomagolva és egy lufit is választhatott még magának hazafelé - ez utóbbi igen rövid életű volt.

Így összességében egy kellemeset sétáltunk, sok érdekességet láttunk, az esti sorozat nézés mellé vettünk finomságot, kisfiúnk is kapott némi vásárfiát, én több ruhát vettem magamnak, mint otthon egy átlagos hónapban, mégis 2000 Ft alatt maradtunk. Így számszerűsítve ez nagyon fog hiányozni Budapesten. :(

Már tavaly is elcsábultam, és betértem Bangkokban egy szabóhoz, gyönyörű cuccai voltak, igen baráti áron. Szerencsére ezt elég későn tettük ahhoz, hogy már ne maradjon idő szabatni semmit, utánunk postázzák lehetőség pedig nem volt szimpatikus, és elég drága is lett volna (bár magyar viszonylatban még mindig baráti). Nomeg addigra már pénz se maradt.

Idén újra előkerült a gondolat. Falra mászok az otthoni tucat öltönyömtől, nem szeretem felvenni, lóg, ronda, tömeggyártott csoda. Lehet (biztos) egy igazítás segítene rajta, de nem kaptam rá elfogadható árajánlatot. Úgyhogy pár napja szabókhoz rohangálok, hogy megtaláljam azt, aki szépen és olcsón dolgozik. Cserébe nem kell gyorsan. :)

Úgy néz ki tegnap találtam is egy jó helyet Kata Beachen. Itt Rawaion is volt jó szabó, de nem igazán tudott olyan anyagot mutatni, amivel elégedett lettem volna, és árban se tudott versenyezni a többiekkel. Világos drapp anyagot keresek, esetleg vékony halszálkázással. És vállal mellényt is, ez se utolsó szempont. Na ez meg is lett, még rágódok az áron, meg hogy hogy viszem haza (túrazsákok vannak csak nálunk), de szerintem jó lesz. :)

Amúgy itt egy full zakó-nadrág-ing-mellény négyes személyre készítve átlag 8ezer baht, vagyis 64ezer forint. Plusz minusz, attól függ hol kérdezem.

Ennek örömére, mikor már indultunk volna hazafelé nem indult a motor. Kattanás és nyek, se kép se hang. De annyira, hogy berúgni se tudtuk. Már volt pár hete ilyen baja, de akkor szerencsére a ház előtt, most viszont 15kmre voltunk otthonról. Néhány ember egy szembe lévő boltból kijött segíteni, 10 perc rugdosás után végül beindult. Ők rutinosabbak, de így is megszenvedtek vele. Bár vásárolni akartunk menni nem mertem leállítani, hazajöttünk egyből. Jól is tettem mert itthon ugyanazt produkálta.

Amúgy egyből kérdezték, hogy elestünk-e vele. Sajnos a turisták elég rendszeresen közlekednek a motorok oldalán, főleg kanyarokban. Fene érti mi az olyan érdekes abban az árokban, nem trópusi egzotikum. Ráadásul kétkeréken is meg lehetne nézni ha már annyira érdekes.

3 napja is láttunk egy balesetet, egy kínai pár vizes úton fékezett nagyot, pont előttünk 5 méterre. Engem nem zavar, Pesten is sokat vezettem motort (mondjuk az se ma volt). Beálltunk melléjük hogy minden rendben van-e, de nem nagyon érdekelte őket, a hátsó ülésről földre pattant leány leporolta magát, és mosolyogva mentek tovább. A legtermészetesebb dolog nekik, rendkívül olcsón megúszták. Na majd amikor visszaviszik a járgányt és kérik a javítást, majd akkor nem fognak mosolyogni.

Tegnap meg a szabóhoz menet beállt előttünk keresztbe egy szintén kínai pár kanyarban. 3 motor állt be szépen kicentizve egymás mellé, éppen hogy mindenki. Egy olasz pár el is kezdett üvölteni velük hogy ez mi is volt pontosan, amikor is megint mosolyogva áttolták a szembe sávba a motort (még mindig kanyarban, körbenézés nélkül természetesen). Több utazási irodában is amolyan szállóige a kínai turista a motorral, az egyik kerek perec azt mondta, hogy legszívesebben nem adná nekik bérbe. Állítólag már az is probléma gyakran, hogy balra tarts van.

Amúgy a miénket mostanra megjavították, de beszéltük is Ágival hogy nem tudjuk mi lett volna, taxi, másik motor bérlése hogy hazajussunk, de akkor hogy jut el a szervizeshez az elromlott? Mind1, megoldódott, állítólag az aksi adta meg magát teljesen, kicserélték. Valóban érezhetően más az önindítás, de azért kötve hiszem hogy ez volt a baj, akkor be tudtuk volna rúgni könnyen. :)

A dolgok többségére már számítottunk, hiszen nem először járunk erre, azonban néhány dolog minket is újdonságként ért az alábbiak közül.

• Villa és kanál az alapértelmezett evőeszköz. Nagyjából mindenhez ezt adják, legfeljebb a villát elhagyják. Viszont a villát illetlenség a szájba venni, így az tölti be a kés szerepét, ezzel tudjuk felkotorni az ételt a kanalunkra. Darabolni úgysem kell az ételt, hiszen apró falatokra vágják azt fel még a konyhában, sütés-főzés előtt. Ételtől függően néha pálcikát is kapunk.
• Cipő, szandál, papucs a házon kívül marad. A küszöb előtt szokás levenni mindenféle lábbelit, és mezítláb belépni a lakásba. Sőt, ez utazási irodákra, ruhaboltokra is jellemző sokszor, templomoknál pedig egyáltalán nem is meglepő.
• A fehér bőrszín itt az áhított, így azonfelül, hogy minden kozmetikumuk - még a szappan is - fehérítőt tartalmaz az utcán is igencsak megnézik a fehér embert. Kisfiúnkat rendszeresen meg is simogatják (talán azt gondolják, hogy ettől ők is fehérebbek lesznek? :) ), neki valóban rettenetesen fehér bőre van még így minimálisan lebarnulva is a helyiekhez képest. :)
• Bal oldali közlekedés van az országban. Ez pikk-pakk megszokható, komolyabb akadályt csak a kínai turistáknak okoz, nekik viszont eléggé látványosan nem sikerül jó irányba körülnézniük a főúton való átkeléskor.
• Kisebb a testalkatuk. Ez idén főleg azért szúr szemet nekünk, mert nem igazán akarják elhinni, hogy a körülbelül 95cm magas fiúnk valóban 2 és fél éves, alapból 4-5 évesnek gondolják.
• Phuket kifejezetten drága az országhoz képest, azonban itt is komolyak az eltérések, a turisták kedvelt célpontjai simán hozzák az európai árképzést, sőt...
• Kisebb testalkatból adódik, hogy a bili is jóval kisebb, tulajdonképpen kicsi Bercinek. :(
• Rengeteg a nyugdíjas Phuketen, többségében férfiak, főleg Európából és Amerikából. Nekik külön vízum is van, így nem meglepő, hogy sokan vannak. A mi szállásunk vonzáskörzetében viszont kifejezetten sok nyugdíjas éli mindennapjait.
• Itt értelmet kapott a hintőpor használata. Egyáltalán nem értem a mai napig, hogy Magyarországon miért szerepel minden babakelengye listán, tulajdonképpen az otthoni példányunk -  ha ki nem dobtam helyhiány miatt - máig a fiók mélyén pihen, bontatlanul. Itt viszont valóban hasznos lefekvés előtt kis totyogónkat tetőtől talpig behintőporozni vékonyan, így nem ázik át az izzadságtól reggelre az egész kis ágyikója. Pedig szigorúan klíma mellett alszunk.
• A motor családi jármű. Már mi is napi szinten így használjuk, de itt ez természetes. Legfeljebb azért néznek meg minket, mert nem egy bambuszból tákolt kisszék van a motor elejére beállítva, mint gyerekülés, hanem a hátamon utazik Berci, mint egy kis potyautas. :) Egyébként 2-3 gyerek kényelmesen elfér egy motoron, semmi különleges nincs ebben itt.
• Az esős évszak a helyi viszonyok között a télnek felel meg, még kötött pulóvert is láttam árulni, de sapkás, pulóveres, hosszú farmeres gyereket és felnőttet mindennap látunk a 35 fokban. Ha tél van fel kell öltözni rétegesen, mi is megtanultuk anyáinktól, ők is komolyan veszik. :)
• Sört csak 11-14 és 17-24 óra között árulnak. Régi rendelet ez, meg lehet szokni.

Nem véletlenül jöttünk low seasonban, amikor nem hemzseg minden a tursitáktól. Elviselhetőbb a meleg is, de valóban többet esik, mint számítottunk rá. Persze ez nem tragédia hiszen tudtuk, hogy az esős évszakban jövünk, és azért annyira nem állt távol az elvárástól az időjárás, teljesen tolerálható.

Viszont mivel ilyenkor kevesebb a turista most vannak a nagy felújítások, építkezések - erre nem számítottunk bár logikus. Igazából otthon, a kertvárosban is építkezés volt mindenhol, nyáron az összes szomszédunk barkácsolt valamit a házán - mi magunk is fürdőt újítottunk fel még az indulás előtt pár nappal is.

Phuketen ez a felújítás-hullám úgy tűnik augusztus végén kezdődik, amikor minden apartmanon kicsit változtatnak, helyrehozzák a főszezonban keletkezett károkat. Illetve a már említett úthálózatot is építik, sokfelé látunk új hoteleket is épülni, illetve mellettünk egy templom is készül.

Illetve előttünk is lecsapolták ma a medencét. Egész tisztes szivattyút hoztak, kb 6 óra alatt leűrítette a 100 m^3 vizet. Azt ígérik hogy rendbe rakják a vízalatti díszvilágítást (már teljesen üzemképtelen volt), és kifugázzák a csempéket. 10 éves medence lévén már ideje volt, nem is értem miért nem csinálták meg anno.

Egy hónapja érkeztünk, így gondoltam kicsit összefoglalom, mik alakultak úgy ahogy gondoltuk, mik nem. Ide repülés, itteni hétköznapok, stb alapvetően rendben voltak, ezekről írtunk már korábban, nézzük hát hogy mik alakultak máshogy mint reméltük. Hisz elég sok mindent a helyszínre hagytunk.

Közlekedés: Abban bíztunk, hogy a helyszínen megoldhatóvá válik valami féle fajta közös autóhasználat egy szomszéddal, esetleg a környéken találunk taxit vagy hasonlót. A nagyobb távú relatív biztonságosabb közlekedés miatt gondoltuk, főleg a babának. Hát, ebből nem lett semmi. Utóbbit nem találtunk egyszerűen, előbbi pedig elvérzett ott, hogy a szomszédok is (egy kivételével) motoroznak, autót senki nem tart.

Ha már így alakult, hát kimaxoljuk a motort. Van benne két esőkabát fixen, illetve szereztünk a babának is sisakot. Ha nem is tökéletes, egynek jó lesz.

Alvás: Gondoltuk a gyerek majd alszik a földön, itt ebben semmi szociális szempontból megvetendő nincs (Én otthon se látom ebben mi lenne a "ciki".) A kő itt meleg, nincs is ezzel baj. De állandóan lemászott a takarójáról amit alá terítettünk, nem aludt jól. Így szép lassan de biztosan elkezdett odaszokni a mi ágyunkra, középre. Én nagyon rosszul aludtam folyamatosan, mert rugdos álmában, ráadásul aggódtam amiatt is, hogy otthon nem-e lesz ennek folytatása. Illetve, bár erről nem mi tehetünk, de a szúnyogok is állandóan csípkedik szegényt álmában.

Ezeket a problémákat néhány hét után sikerült megoldani. A helyiek gyakran alszanak szúnyogháló alatt, így elmentem egy jó nagyot beszerezni. Egy sátorba oltott szúnyoghálóról van szó, Berci kis barátjánál is láttuk hogy ilyen alatt alszik. Arra nem számítottunk hogy ez részben megoldja a földön gurgulászás problémáját, ráadásul izgalmas is neki, így este is jól jön, nappal meg lehet vele játszani, sátrazni.

Pénz: Aggódtunk kicsit hogy hogy fogunk készpénzhez jutni, hogy kapom meg a fizetésem Budapestről. Ez a probléma két részletben oldódott meg. Egyrészt 5 percnyi motorútra van egy kisebb Tesco, ahol elfogadják a kártyást fizetést. Másrészt tényleg működik az ingyenes pénzfelvételes bankkártya, bár a helyi ATM (bank) rácsap 1% sarcot, cserébe kb senki más, és szinte középárfolyam körül megy a váltás. Bővebben itt.

Étkezés: Bár Phuket agyon drága régiónak számít a környéken, ugyanakkor nekünk maga a kánaán hogy fejenként 800 forintért étel-italt raknak elénk, rákkal, tintahallal vagy amivel nem szégyelljük. Ha csak gyorsan ennénk valamit, akkor pedig 200-300 forint van streetfood (ami ellentétben a Magyar jelentésével nem egy hipster mánia, hanem hétköznapi, praktikus utcai árus, aki egy féle ételt csinál csak, de azt jól/sokat/olcsón/gyorsan). Amúgy meg főzünk magunkra ha kell, szóval ez is megoldódott.

Betegségek: Egyenlőre semmi komoly nem volt csupán egy-két hőemelkedés és köhögős baj a babánál, nálunk pedig néhány zúzódás és húzódás. Pár száz méterre van egy patika ahol beszélnek angolul, onnan lett sportkrém meg lázcsillapító, nem nagy ügy.

Úgy általában: Az első hetekben Ági nem érezte összkomfortosnak annyira a világot, Én és a Baba már az elején is nagyon élveztük, de már feloldódott ez is, most már mind a hárman berendezkedtünk, elvagyunk. Van néhány apróság (olvasó lámpa hiánya) ami miatt mondjuk néha még dühöngünk, de igazából berendezkedtünk, megszoktuk a környéket, kialakult egyfajta napi rutin is. :) Sőt igazából a Thai nyugalom és vendégszeretet kezdi megtenni a hatását, egyre többet olvasok pl, tegnap este csak úgy az élmény miatt felhajtottam a sziget északi részébe körbenézni, ilyesmik.

:)

Úgy néz ki mégse teljesen mentes a cenzúrától a helyi internet. Egy teljesen érdektelen és ártatlan index cikk közepén egyszer csak nem kaptam meg egy képet. A teljes kép itt.

Nem sok semmit tudni róla hogy miért került tiltólistára az oldal (amit az index be szeretett volna linkelni), az üzenetből nem derül ki. Mindenesetre jó tudni, hogy egyáltalán létezik ilyen tiltólista.

Köszönet Bangkok Charlienak a segítségért a fordításban!

Egész hamar összejött a második részre való. :) Első rész itt.

Elsőként egy kis gyorskaja. Ez nagyjából az otthoni kockaleves (értsd Smack leves) poharas verziója, így még egy tányérod se kell hogy legyen. Hostelezések alatt jó hasznát vettük korábbi utakon. :) Nagyon nagy kínálat van az ízekből, de azért alapvetően egy séma az ízük.

Ági serpenyőjébe ugrottak ezek az aranyos kis rákok a minap. :) Azóta már egyszer Én is sütöttem, kitanultuk a pucolást is, de így is teljesen rendben van.

Üvegtésztával tálalva.

Noodle disznóval, finom édeskés szószban. Bercinek nagyon ízlett. :)

Pad Thai az egyik közeli kedvenc helyünknél. 500 forintért mérik ezt a tányért, mint látható elég gazdagon van megrakva, kis seafoodal. :) Még egy cuki kis polip is volt benne. Nem mondom hogy megunhatatlan, de még nem sikerült. :)

Csak hogy ne mindig extremitások legyenek. Tojásos-zöldséges rízs a babának. :) Persze a lime itt se hiányozhat.

Zöld curry leves garnélával. Örök kedvenc. :)

Áginak jön be nagyon ez étek. Sült csili bazsalikommal és ez esetben épp csirkével talán. :) Jellegzetes, finom, egyszerű étel.

Aztán Én is nekiestem a serpenyőnek. Hosszas küzdelmünk árán született ez a Thai stílusú 5fűszer leves, csirkeszárnnyal, gombával. Nagyon egyszerű, gyors, olcsó, és mindenkinek nagyon ízlett, úgyhogy a héten ezt újra fogom főzni, otthon is felkerül a menübe valószínűleg. :)

Rizzsel tálalva. Finom, édeskés, omlós, kiszedni se lehetett úgy hogy ne essen szét a csirke. :)

Szintén gyorskaja. Olcsón, fagyasztva árulják ezeket a gyanús gombócokat. Én megfőzöm mint a virslit és elcsócsálom kis szójaszósszal, de amúgy erős a gyanú hogy ez bizony levesbetét lenne, mint nálunk a májgombóc.

Egy fűszeresebb, vadabb változata Ági szeretett sült chilijének, bazsalikom levélkékkel, ezúttal Garnélával. :)

Most kicsit ráuntam, úgyhogy kicsit nagyobb kihagyással, de lesz majd harmadik rész is. :)

Fél órával ezelőtt elégedetten álltunk fel a Pad Thai mellől, amikor is jött a gondolat, hogy motorozzunk fel a kilátóhoz. Ugyan már este van, de biztos szép az ilyenkor is, hát útra keltünk. Szép is volt, de vesztünkre a sötétbe nem vettük észre, hogy egy felhő ért fölénk.

Amikor elindultunk már szemerkélt, sejtettük hogy most bizony baj lesz. Baj is lett. Nem haladtunk kétszáz métert, amikor az az igazi, esős évszakos felhőszakadást ért el minket. Azonnal félreáll, két falu között voltunk, közvilágítás híján. Motoron mivel nincs vészvillogó, ezért a jobb indexet bekapcsolva (itt balratarts van) leszálltunk róla, hogy a telefont elrakjuk, tartalék esőkabátot elő vegyük, amikor is egy terepjáró gurult mellénk.

A baba épp aludt, úgyhogy nagyon jól jött, Ágiék azonnal be tudtak pattanni, Én felvettem a ponyvát és útra keltünk. Az autó végig követett, házig hozott minket. Én persze iszonyúan eláztam a kétkerekűn, dehát az már csak ilyen, a lényeg hogy a baba nem ázott csurig. Bár ugye meleg az eső, de azért ez most tényleg komoly volt.

A házhoz érve elfogadott egy 100ast (alias 800 forint), csevegtünk kicsit. Számítottunk ilyen komolyabb megázásra, és végülis három hete itt vagyunk.

Szeretném hogy egyszer Európában is legyenek olyan vendégszeretőek az emberek, hogy akkor is segítenek a szükségben, ha azt nem kérte az, akinek szüksége van épp rá. Talán majd egyszer :)

Éhes emberek, meneküljetek! :) Könyörtelen, képes lista arról, hogy néhány hét alatt mik kerültek elénk. A felsorolás foghijjas, lévén hogy szeretünk enni, és néha egyszerűen elmaradt a fényképezés. Gondoltam hogy ide beszúrok egy tovább gombot, de aztán meggondoltam magam, ennyi gonoszkodás belefér. :D

Így az első részben leves túltengés van, mert amennyire nem eszem otthon a leveseket, annyira szeretem errefelé. :)

"Clear soup", avagy "tiszta leves", üvegtésztával, kínai kellel, tofuval, remek étek. :) Kvázi zöldségleves.

Tészta leves csirkével. A gyanús piros rész azért keletkezett, mert már ráborítottam a szükséges chili mennyiséget, amikor szolt Ági hogy fotózni kéne. :)

Hasonló, csak ez tojásos tésztával készült, és disznó husival. :) Utcai árustól az út mellett, mobil kis kocsibol kínálva. Remek streetfood 300 forintert, nyama. :)

Ramen, erről már volt szó a plázás cikkben. Nincs is mit hozzáfűzni, továbbra is finom. :)

Tom Yum Soup, avagy csípős rákleves. Szintén a plázás cikkben már láthattátok, az egyik kedvenc helyi fogásom. Tisztán kivehető a képen hogy a középső garnéla kacsint.

Talán leghíresebb nemzeti ételük, a Pad Thai. Nagyon finom, édeskés ízű tészta, friss babcsírával, mogyoróval, frissen rácsurgatva kis lime-lé. Egész sok helyen kapni Pesten is, aki még nem kóstolta pótolja amint teheti, érdemes  :)

Másik, ha talán nem is nemzeti étel, de tipikus az biztos. Bazsalikomos disznó, rizzsel. Átütő bazsalikom íze van, nagyon jellegzetes, szeretjük, de nekünk valahogy nem a kedvenc.

Út széli pótkocsis motorról vett csirkecomb. A pótkocsi maga grill volt, azon ezek a gyanús, tűz vörösre pácolt gyanús husik füstölögtek szerényen. Lehetetlen volt ennél elfogadhatóbban lefotózni, vagy csak éhes voltam, passz. Édeskés marinád van amúgy rajta, kivételesen nem csípős étek.

Ezt bizony jómagam ütöttem össze pár napja. Curry, csirkeszárnyakkal. Pesten is megfőzöm alkalom adtán, de itt frissebb, olcsóbb az alapanyag. Mint nálunk a leveszöldség, úgy itt az ebbe való zöldségek vannak előre tálcán összeválogatva. :) Ha valaki kérne receptet kérjen, adok, de ez a post most nem erről szól. :)

Ezt a szimpatikus halacskát szintén egy utcai, bár fixen kitelepült árustól vettük, a halpiac mellett. Fűszerként még sütés elött egy kis citromnád van áthúzva rajta, nagyon kellemes ízt ad neki. A szósz jár hozzá elvitel esetén, kellemes csípős-sós lé.

Desszertként egy kis sült fagyi, mézzel átcsurgatva.

Leöblíteni ezt a sok fogást pedig ezzel a kevéske kókuszvízzel lehet, egészség! :) Rágó a méretarány kedvéért. 10 percig gyilkoltam a bicskámmal mire sikerült bele erőszakolni a szívószálat, de megérte. :)

Mára ennyi, lesz még ilyen poszt ha értelmezhető mennyiségű fotó gyűlik össze. :)

Laci délutáni kényszer munkahelyére visszamentünk este, ahol a tulajdonos néni ünnepelte születésnapját. Nem tudjuk hanyadikat, a tortán tíznél több gyertya nem volt, de valószínűleg 50 felé járhat már. Ebből az alkalomból szívesen láttak mindenkit aki arra tévedt, egyáltalán semmiféle zártkörű party jellege nem volt.

Az ünnepeltnek papírpénzek lógtak a nyakában, ennek okára nem derült fény számunkra.

Lufikkal díszítették fel még délután a helyet, így messziről ki lehetett szúrni, hogy ott bizony valami szokatlan esemény zajlik, ehhez mérten körülbelül tele is volt a hely. A kerthelyiségnek kinevezett kavicsos előtérben - ami egyéb napokon inkább csak motoros parkoló funkciót tölt be - néhány üres asztal ugyan még volt, de ezeket kifejezetten csak a mai estére állították szolgálatba. Élő zene címszó alatt itt is egy helyi bácsika tolta szintetizátorral az ismert és kevésbé ismert angol pop dalokat, egészen vállalható színvonalon. A biliárdasztalon pedig megterített svédasztal várta a vendégeket - ingyen. Akadt rajta mindenféle helyi finomság. Fasírt golyó, sült csirkecomb és krumplisaláta ami különösebben meglepő volt, hiszen ezeket máskor étlapon nem láttuk még, valószínűleg ez a helyi hidegtál kínálat. Egyébként  leves, rizs, zöldségek, thai bazsalikomos csirke ragu és gyümölcsök volt a választék. A torta pedig meglepően ehető volt európai szemmel is, pedig az itteni süteménynek kinéző édességektől már tavaly megtanultam távol tartani magamat.

A személyzet aranyosan ki is volt öltözve eme jeles eseményre, körberajongták az összes vendéget - főként fehér idős bácsikák, thaiok nem sokan voltak, érezhetően csak néhány közelebbi barát vagy családtag. Bercinek is egyből hoztak játékot, akartak volna barátkozni vele, de ő még mindig nem tudja hova tenni ezt a hirtelen közeledést. Alig egy óra múlva már az egyik leányzónak egy puszit sikerült nyomnia az arcára - ezzel be is zsebelte 2.5 évesünk élete első rúzsfoltját egy huszonéves thai leányzótól. :D Mondjuk kapott egy kisebb monoklit szegény leányzó érte, szóval Berci annyira nem díjazta a dolgot.

by Laci: A vége felé amikor csináltam néhány képet, közvetlen utána az ünnepelt mondta hogy "relax", "take it easy", "feel free" meg hasonlókat, nem is nagyon tudtam mire venni, gondoltam über tapintatosan megkért rá, hogy ne fényképezzek. Ezt próbáltam is tényként kezelni és elrakni a gépet, amikor oda jött Ágihoz is, aki épp Bercit etette a tortával, korábban se fényképezett, és pont ugyanilyeneket mondott neki, majd elment. Érthetetlen.

• Amikor először a vidéken jártam, 5 éve akkor mindenki azt hitte, hogy franciák vagyunk, hisz fehér ember mi más lehet, nincs kérdés. Most orosznak hisznek.
• A borotva hab lime illatú, rá is van írva, de akkor is szüreális.
• Sokadik boltban találtam csak aftershavet, azt is egy óriási plázában, és ott is csak 4 féle volt, amiből kettő valami gyógyhatású cucc, dúsított urániummal vetekedő árban. A másik kettő meg olyan amilyen, a semminél jobb.
• Egy vízforraló és egy indukciós lap egész korrekt mód kivált egy mikrót.
• Thaiföldön a billiárd golyók egyszerűen kisebbek.
• Láttam egy koedukált WCt az egyik étteremben. Egész nagy étterem volt. Lehet csak nekem furcsa, de nem rémlik hogy valaha láttam volna közillemhelyet így, max a nagyon nagyon kicsi helyeken, ahol csak egy WC van. De itt volt vagy 6. Mindenesetre meglepett.
• Minden testápolóba, naptejbe stb stb fehérítőt raknak. Ez olyan mint nálunk a barnító, de mivel Én nem akarok fehéredni, nehogy átlátszó legyek, ezért vigyázni kell mit vesz az ember.
• A kukák, mármint a nagy gyűjtők amit elvisznek szép szabványos, hasonlóan nálunk. Ám hiába, mivel nincs rajta akaszkodó vagy bármi, ezért beáll mellé a kocsi, és néhány markos legény felborítja, kézzel.
• Svéd barátunk megerősítette, hogy rendszeresen robbannak fel a trafók a környéken.

Ez kicsit hosszabb lesz:

• Alapvetően van egy minden de minden ráér érzésem általában. :) Van amiben nagyon gyorsak, pl egy étteremben (értsd: út menti kifőzde) annyira pörögnek, hogy nagyjából csak akkor van esély arra, hogy nem áll türelmetlenül fölötted a pincér hogy rendelj már valamit, ha már akkor tudod mit kérsz amikor beléptél. Boltok is jó gyorsak. Ezzel szemben nagyon erős kontraszt ha bármi másról van szó, mint az ennivaló.
  Az ajtó javításra (értsd: szétverésre) két órát vártunk. A motorral van egy két problémám (valaki berhelt a zárral), szombaton ígérték hogy rögtön megnézik. Még nem értek ide, mindig holnap jönnek. Múlthéten tönkrement a medence forgatója. hétfőre mondták az ujjat, de így csütörtökön még nem ért ide. Már a használhatatlanságig koszolódott, néha próbálják tisztítani, de úgy számoltam kb 100 tonna víz van benne, nyilván gépesítés nélkül reménytelen.
  Jelenleg van időm, lényegtelen. De nem tudom hogy hosszútávon ez a "még ráérünk arra még" dolog idegesít, vagy belesimul az ember.