Immár itthon, de még van ez az a tarsolyunkban. Engedjétek hát meg, hogy a puskaporos zacskó alját is kiporoljuk. Igen igénytelen mód, olcsó okostelefonnal befotóztunk két ételt, pontosabban azok házhoz szállításos csomagolását. Amilyen unalmasnak hangzik, itthonról nézve olyan érdekes (szerintünk). :)

Ez két pizza, így adta a kezünkbe a ház előtt a motoros futár.

Járt hozzá kóla is, ez is zacskóban.

Ez várt a zacskóban. Itt a doboz már ismerős lehet, meg az étlap is. Na de a kis zacsik?

Közelről már látszik hogy a jó öreg zacskó-a-zacskóban elv alapján kaptunk ízesítőket.

Nem is keveset. Pizzánként 6 ketchup (minden szeletre egy tisztes adag), két oregano, meg persze két chili.

A doboz alja tányérként funkcionál, a széle nem tudom miért így van kialakítva, ez inkább csak érdekes mint pazarlás. Amúgy erre a pizzára a rettenetes nem elég kifejező, a szörnyű túl irodalmi, stb. Maradjunk az ehetetlen kifejezésnél, de javukra szóljon, hogy mi választottuk a legolcsóbb tételt a listáról. Gondoltuk egy itthoni mirelit pizza színvonalát csak hozza, de tévedtünk.

Ez pedig az egyik kedvenc utcai helyünkről két leves, elvitelre. Három féle leves van a menüjében, de az nagyon olcsón, gyorsan, és valami rettenetesen finoman elkészítve. Általában ott ettünk, de aznap esett, úgyhogy elvitelre hoztuk.

Levesenként van egy ilyen gyanús csomag benne.

Ez pedig a tartalma. Tészta, friss zöldségek, hús. A száraz anyag nagyjából.

Illetve külön (belátom, kis fantázia kell a képhez, biztos éhesen voltunk már) a forró lé. A képen nem látszik de egy jó darab velős csont is úszik ám a közepén.

Összeöntve. Nem készült külön kép róla, de amúgy persze itt is volt néhány kiszacskó, ecetes chili, chili örlemény, szójaszósz, csupa földi finomság. Illetve persze kis zacskó cukor, itt általában azt adnak ízfokozónak, ugyanúgy működik, de talán egészségesebb.

A végére néhány szóló kép. Ez egy zacskó a piacról, tartalmát illetően Ági segítségét kérem.
Megkóstolás után sem jöttem rá, hogy mi is szeretne lenni ez az édességként árult, tömény cukorszirup ízű lé, amiben furcsa ízű zselé darabok úszkáltak. Berci választotta magának a reggeli piacon, de néhány kanál után a lefolyóban végezte szegény, nem a mi ízvilágunknak való. (by Ági)

Tojás sárgájából készült cukros édesség, talán a édes piskóta és a marcipán közt van valahol, nehéz hasonlítani itthon ismert ízekhez. Én szeretem, Ági már kevésbé.

Szintén piaci desszertek. Ügyeltek az "evőeszközre" is, hisz egy fogpiszkáló is jutott a golyócskák mellé.

Tetszőleges éttermi maradék. Elképzelésünk nincs miért kell a fólia alá, bár az biztos hogy így könnyebb tányérba kiborítani. Műanyag evőeszköz is járt hozzá. Hozzá kell tenni, hogy az egyik törzshelyünkön így nézett ki, addig a másik helyen hasonló kinézetű de papír dobozt adtak, banán levél volt alá rakva (klasszikus csomagolóanyag errefelé), és nem adtak hozzá evőeszközt se.

A fentieket úgy nézzétek, hogy tulajdonképpen nincs semmilyen formában szelektív hulladékgyűjtés a szigeten.

Úgy döntöttem, hogy erre egy külön cikket szánok, nem kerül a Foodporn közé. Hisz a mi európai kultúrkörünk nem tekinti ételnek az ilyesmit. Pedig Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában mind mind esznek valami fajta rovart, úgyhogy lehet nem a rovar evéssel van a baj.

Ez a kép egy korábbi utamról van. Most nem csináltam, mivel ez egzotikum számba megy nem szeretik ha vásárlás nélkül fényképeznek, ma pedig sushit, és ragacsós mangót (tejberízs szerű édesség) vacsoráztam, úgyhogy nem vettem bogarat. De korábban már igen, Ági is kóstolta tavaly.

Én szeretem, remek sörkorcsolya, sós rágcsa. Erre felé úgy készítik, hogy mindenféle pácba áztatják, majd ezzel együtt megpiritják. Mindenesetre a végeredményből erre következtetek, de az is lehet fordítva teszik, előbb pirítják és utána forgatják fűszerekbe. Így vagy úgy, de kellemes pikáns fűszerkeverék alatt jó ropogós a vérállat lapul végeredményként. Foglalkoznak hangyával (ez a személyes kedvencem, valami fajta levélbe csavarva adják, mint egy torilla), mindenféle lárvákkal, csótánnyal is. Nem kóstoltam mindent végig, de amit ettem az vagy jó volt, vagy egyszer ehető, rossz semmiképp.

Ági sajnos már nem volt ilyen szerencsés, nem tudta az Európai beidegződést leküzdeni, undorral telve pedig nem lehet semmit megkóstolni. De becsületére szóljon, megpróbálta. Amúgy valószínű nemsokára úgyis magunk mögött leszünk kénytelenek hagyni ezt az undort, kényszerűségből. Itt összeszedték rendesen, ez az első cikk amit találtam a témában, lehet tovább kutakodni ha valakit érdekel, de átolvastam, lényegre törő: http://www.origo.hu/tudomany/20130309-a-rovareves-megoldhatja-az-elelmezesi-valsagot.html

Amúgy itt nem hétköznapi étel, nem kapható az étteremben sáskás ragu a rizshez. Vásári egzotikum, különleges falat amit néha néha elnassol az ember, mint nálunk a török mogyoró vagy a törökméz. Aki még nem tette, és valahol lehetősége van rá hogy megkóstolja ne habozzon. :)

Még néhány kép:

Itt az ideje, hogy picit belelendüljünk a kajafotókba. Végülis túl vagyunk a félidőn, nincs vesztegetni való időnk. :) Következzen hát egy újabb, harmadik csokor, ezúttal egzotikusabb ételekkel.

Előzmények: Foodporn vol.1 és Foodporn vol.2

A múltkorihoz hasonlóan a kedvenc utcai halsütödénkből van, kicsit kisebb, más fajta, de ennél többet nem tudok róla. Leszámítva persze azt, hogy nagyon finom volt, hárman alig ettük meg annyi husa volt, és 800 forint volt.

Ugyanonnan két csirkeszárny, nyárson. Guszta, szerintem kipróbálom otthon is ezt a tálalást.

Ezek a kis saslikok a közeli 7ELEVEN elé kitelepülő árustól van, csirke, marha és disznó. Ági egyik kedvence. Egy ilyen rúd husi átszámítva 100 forint, a szósz és a saláta benne van az árban. Frissen sütik ki, ott helyben.

Pad Fried Egg Noodle, csikével. Ezt Ági ette, olcsó gyorskaja a helyi kifőzdéből.

Mai ebédem. Vörös Curry, rákkal. Igazából nem erre számítottam amikor rendeltem, a curry itt általában valami sűrű leves formájában materializálódik. Ettől még persze nagyon jó volt. :)

Na csapjunk a lecsóba. Mármint a tengergyümölcse salátába. Alatta amúgy üvegtészta van, kicsit ki is kandikál. Bőséggel megrakták minden földi jóval. Találtunk a parton egy nagyon jó kis éttermet, ahol minden földi jót összeraknak friss fogásból. Értsd: Akváriumban van még szinte minden, amikor rendeled, akár ki is lehet választani melyik a szimpatikus, és az ételeknek kilós ára van. Nem kifőzde árban mozog, de otthoni árakhoz képest még mindig nevetséges, és elég szép adagokat adnak. Ez a saláta például 1200 forint volt.

Ugyanott egy kagylótál. Ez a babának is nagyon ízlett, ez volt az aznapi vacsora. (már amennyit elhalászott előlünk), ráadásul így kis csalással de bővült a kagylógyűjtemény is. :)

Tarisznyarák, szintén ott. Ehhez nem is fűznék hozzá semmit. :)

Ez egy svédasztalos grill büfé. Hosszú sorokban a mindenféle nyers hús, tenger gyümölcse, zöldség, van ami bepácolva, van ami úgy ahogy van. Ezt össze lehet gyűjteni, közben pedig a vendégek asztala közepén elhelyezik ezt a sütőt. Középen nagy adag szén parázslik benne, a tetejére pedig vizet öntenek. Ebben lehet a zöldséget, kagylót, stb megfőzni, a közepén pedig sütni lehet. Először furcsállottuk az eljárást, de aztán belejöttünk. Konkrétan másnap nem ettünk annyira befaltunk itt. Időlimit nincs, addig lehet maradni amíg ég a parázs, kb 2-3 óra.

Ugyanarról egy közeli

Ez egy hasonló elven működő leveses tál, két főre. A tál alatt parázs van, így melegen tartja a levest. Kagylóval, rákkal, ahogy kell. Ez szintén egy part menti helyen volt, kevésbé bántak bőkezűen a napi fogással, de azért nem volt rossz.

Szintén hasonló leveses konstrukció, de ez már a kedvenc helyünkön. Ez a tál amúgy jellegzetes, a neve angolul "Thai Hot Pot", vagyis Thai Forró Tál.

Felülről. Igen gazdagon jó kis leves, citromnáddal, hagymával, bazsalikommal. Meg bár nem látszik a képen de lakik benne egy kisebb tarisznya rák is, néhány kagyló, 4 garnéla rák, de akkorák hogy két falat megenni egyet, illetve egy egész tintahal is. Ágival ketten alig bírtuk megenni ezt a nagy tálat.

Nem tudom összegyűlik-e negyedik részre való ismétlés nélkül, igyekszek, de nem ígérem. :)

Vasárnap estefelé újra elindultunk a nagy, hétvégi piacra Phuket Town-ba. Azonban néhány km után egy igen szimpatikus piac mellett haladtunk el Rawaion, így végül idáig vezetett csak utunk. Kívülről csak a sok motort és a nyüzsgést vettük észre, ám mégis egy meglehetősen nagy piacot rejtett a kis sikátor szerű utcácska két nagyobb bolt között. Igazából nem is tudjuk pontosan, hogy ez most hétvégi, vasárnapi vagy néhány naponként megnyíló piac, hiszen csak belefutottunk véletlenül. De szerencsére ez is helyieknek való, ehhez mérten az árképzésük is igen baráti. :) 

Kívül kész ételeket árultak és gyümölcsöket, beljebb ruhás bódék sorakoztak egymás mellett, leghátul pedig nyers húst, halakat és egyéb tengeri állatokat árultak a rengeteg gyümölcs, zöldség és fűszer mellett. Lévén, hogy vacsora után indultunk nem ettünk helyben semmit, pedig az illatok biztosan elcsábítottak volna minket ha korábban, üres gyomorral érkezünk. A színes üdítőkkel már többször pórul jártunk, nem igazán finomak, így ezt a részleget gyorsan át is ugortuk.

A ruhás részen már alaposabban körbenéztünk, Laci szeretett volna pólót, jópofa mintásakat árultak 800Ft-nak megfelelő pénzért. De az ő mérete nem igazán szerepelt a kínálatban, hiszen a helyiek kisebb testalkatúak - pedig európai viszonylatban mindketten átlagos testméretűek vagyunk. Én természetesen nőként minden ruhát alaposan megnéztem, nem volt kifejezett célom, végül kettő szoknyát és kettő pólót vettem magamnak - ez összesen átszámítva 1130Ft-ba került. :D Igaz hazaérve kiderült, hogy a szoknyák a motoros közlekedésre felkészítve igazából nadrágszoknyák - így jobban belegondolva csak a plázában és a turistáknak szánt marketen láttam valóban szoknyát. Bár kifejezetten gyerek ruhákért indultunk, mert Berci kezdi kinőni az otthonról hozott ruhatárát, sajnos ezen a piacon egy darab gyerek ruhát sem találtunk.

A leghátsó részen, az alapanyagoknál csak ámultunk és bámultunk. Mind az árakon, mind a kínálaton. Rengeteg friss zöldség és gyümölcs, nem igazán tudtuk pontosan mi micsoda és mit is lehetne belőle készíteni így nem szereztünk onnét semmi zsákmányt. Árak egészen sok helyen szerepeltek, így ezekből ítélve kifejezetten olcsó helyet találtunk. A húsos, halas pultok még mindig kicsit rémisztőek voltak az elolvadt jéggel hűtve, de kagylót, rákot, angolnát és békát élve is árultak aranyos kis lavórokból.

Kimért kurkuma és hihetetlen mennyiségű chili paprika.

Rizsből is van kínálat bőven. Ezek mind - mind különböző rizsfajták.

 Azért hazafelé egy kis ragacsos mangós rizsre elcsábultunk nasinak - ez egészen hasonló az otthoni tejberizshez -, illetve Berci is belopta magát egy kofa szívébe és kapott egy mangót. Valamint egy kifestőt, festékkel egybe csomagolva és egy lufit is választhatott még magának hazafelé - ez utóbbi igen rövid életű volt.

Így összességében egy kellemeset sétáltunk, sok érdekességet láttunk, az esti sorozat nézés mellé vettünk finomságot, kisfiúnk is kapott némi vásárfiát, én több ruhát vettem magamnak, mint otthon egy átlagos hónapban, mégis 2000 Ft alatt maradtunk. Így számszerűsítve ez nagyon fog hiányozni Budapesten. :(

Otthon is szeretünk piacra járni, de azért Ázsiában jelentősen más hangulata van egy piacnak. Tulajdonképpen mindent meg lehet rajta kapni. Tavalyi utunk során is nagyon szerettem piacozni, hiszen igen olcsón lehet ruhaneműhöz, játékokhoz, szuvenírekhez vagy akár műszaki cikkekhez jutni. No meg persze nagyon jókat lehet enni.

Ezek a piacok főként azok a helyek, amelyektől egy utazó orvos óva int minket, az európai utazási irodák pedig jó messze elkerülik. Ettől függetlenül hemzseg a turistáktól, leginkább talán nekik szól, de a helyiek is itt szerzik be a ruhatárukat. Ami pedig alapszabály, hogy kötelező alkudni. Élvezik az árusok és szó szerint megsértődnek, ha az első árat elfogadjuk. A turista pedig boldog, mert azt hiszi jó üzletet csinált, hiszen az elsőnek hallott ár feléért hozta el a kiszemelt árut. Pedig valószínűleg a negyedéért is odaadta volna egy kis plusz szájtépés és színészkedés után. Ezek a társalgások, alkudozások eléggé egysíkúak és hasonlóak.

Miután megkérdezi az ember bárminek is az árát - kiírva természetesen semmi sincs - egy mondatban darálja el az eladó, hogy ő mennyiért kívánná eladni és egyben érdeklődik, hogy mi ugyan mennyit is szeretnénk ezért fizetni. Utána indul a szokásos színdarab, miszerint ő nagyon kevésnek találja az általunk mondott árat, ekkor mi sarkon fordulunk, de ő mégis csak hajlandó a mi árunknál alig magasabb összegért odaadni csak most, csak nekünk, de ez neki már teljes veszteség, értsük meg ennél olcsóbban nem adhatja. Igazából csak rajtunk áll, hogy meddig folytatjuk. Sokszor az egész beszélgetés egy számológép kijelzőjén folyik, közös nyelv hiányában. Eléggé unalmas és fárasztó  4-5 árus végiglátogatása után ugyanazt a színdarabot előadni, így tényleg csak azzal szoktuk ezt eljátszani amit valóban meg is fogunk venni.

Egyenlőre még csak kétszer voltunk érdemben piacon, egyszer a Weekend Marketen, egyszer pedig a helyi Night Marketen. Amit tudni kell ezekről a piacokról, hogy délután négy körül nyitnak és este tíz körül zárnak, ez igencsak a vendégek számától függ. Így kis totyogónkkal jó előre be kell tervezni ezt a programot, a délutáni alvását úgy időzíteni, hogy pont előtte ébredjen fel. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nem véletlen, hogy eddig csak kétszer jutottunk el piacra. :) Illetve én Bercivel egyszer végigsétáltam a kifejezetten turistákra építő Kata Beach-en lévő, a főút mellett fekvő piacon, de csak mert épp nem volt jobb dolgunk, nem is vettünk semmit.

A Phuket Town-ban lévő Weekend Marketen már tavalyi utunk során is megfordultunk, ez egy hatalmas területen fekvő nagyrészt fedett piac. Rengeteg ruhát, szuvenírt és remek étkezdéket találni itt. A ruhaneműk és szuvenírek árát jelentősen le lehet alkudni, néha akár fél árig, vagy még az alá is. Alapvetően szerintem magasabb árról indul minden, ha turista kérdezi. Mert árak kiírva csak ritkán vannak, azok is inkább csak alku indító összegek. A látogatók túlnyomó többsége turista volt még most, a főszezonon kívül is, de azért ez nem kifejezetten nekik szól, helyiek is vannak szép számmal, főleg az étkezde részen. Sajnos képek itt nem készültek igazán idén, kifejezetten céltudatosan fürdőruháért mentünk. Azért egy jót ettünk, ugyanabban az étteremben ahol tavaly is - nagyon meglepődött arcot vágott a szakács, mikor mondtuk, hogy tavaly is jártunk már itt. :)

A heti rendszerességgel kinyitó Night Market Rawai-on már sokkal szegényesebb kinézetű, itt valóban asztalkák, jobb esetben napernyő szerűséggel ellátva vannak felállítva, a hét többi napján ez egy üres tér ahol nyomát se látni a piacnak. Eléggé turista mentes a piac, látványosan a falubélieknek szól, angolul ne is próbáljunk kommunikálni. Meglepő módon rengeteg készételt árulnak, mintha rendes éttermek lennének, de azért az alapanyagokból jóval több van. Európai gyomornak kissé felkavaró is látni a néhány jégkockára kirakott halakat, rákokat, csirke alkatrészeket és disznó darabokat az amúgy 35 fokos melegben. Mire mi odaértünk már csak vízben úsztak, pedig a nyitás után alig 2 órával érkeztünk. De biztos megy az üzlet nekik is, hiszen különben nem lennének kint. :) Zöldségeket, friss zöld fűszereket és gyümölcsöket viszont kifejezetten gusztusosnak találtuk. A piac hátsó részében pedig ruhákat és néhány műszaki cikket árultak. Nem igazán voltunk hasra esve a kínálattól és az áraktól, de az árképzésen biztosan sokat rontott, hogy nem beszélünk thaiul.

A Kata Beach-en lévő piac pedig látványosan elkerült a helyiek által. Tulajdonképpen strand felszerelésen és szuveníren kívül mást nem is árul. Így a főszezonon kívül látványosan kong az ürességtől is, eladókat se nagyon találni. Kifejezetten butikok sora áll egymás után, nincs is az az igazi piac hangulata. Meglepő módon nem különösebben drága, de azért minden minimum 800-1000 Ft-al drágább árról indul mint Phuket Town-ban a Night Marketen. Alkudni itt is kötelező, a már fent említett módon. Pozitívum, hogy itt az eladók legalább kivétel nélkül nagyon jól beszélnek angolul.

Egész hamar összejött a második részre való. :) Első rész itt.

Elsőként egy kis gyorskaja. Ez nagyjából az otthoni kockaleves (értsd Smack leves) poharas verziója, így még egy tányérod se kell hogy legyen. Hostelezések alatt jó hasznát vettük korábbi utakon. :) Nagyon nagy kínálat van az ízekből, de azért alapvetően egy séma az ízük.

Ági serpenyőjébe ugrottak ezek az aranyos kis rákok a minap. :) Azóta már egyszer Én is sütöttem, kitanultuk a pucolást is, de így is teljesen rendben van.

Üvegtésztával tálalva.

Noodle disznóval, finom édeskés szószban. Bercinek nagyon ízlett. :)

Pad Thai az egyik közeli kedvenc helyünknél. 500 forintért mérik ezt a tányért, mint látható elég gazdagon van megrakva, kis seafoodal. :) Még egy cuki kis polip is volt benne. Nem mondom hogy megunhatatlan, de még nem sikerült. :)

Csak hogy ne mindig extremitások legyenek. Tojásos-zöldséges rízs a babának. :) Persze a lime itt se hiányozhat.

Zöld curry leves garnélával. Örök kedvenc. :)

Áginak jön be nagyon ez étek. Sült csili bazsalikommal és ez esetben épp csirkével talán. :) Jellegzetes, finom, egyszerű étel.

Aztán Én is nekiestem a serpenyőnek. Hosszas küzdelmünk árán született ez a Thai stílusú 5fűszer leves, csirkeszárnnyal, gombával. Nagyon egyszerű, gyors, olcsó, és mindenkinek nagyon ízlett, úgyhogy a héten ezt újra fogom főzni, otthon is felkerül a menübe valószínűleg. :)

Rizzsel tálalva. Finom, édeskés, omlós, kiszedni se lehetett úgy hogy ne essen szét a csirke. :)

Szintén gyorskaja. Olcsón, fagyasztva árulják ezeket a gyanús gombócokat. Én megfőzöm mint a virslit és elcsócsálom kis szójaszósszal, de amúgy erős a gyanú hogy ez bizony levesbetét lenne, mint nálunk a májgombóc.

Egy fűszeresebb, vadabb változata Ági szeretett sült chilijének, bazsalikom levélkékkel, ezúttal Garnélával. :)

Most kicsit ráuntam, úgyhogy kicsit nagyobb kihagyással, de lesz majd harmadik rész is. :)

Éhes emberek, meneküljetek! :) Könyörtelen, képes lista arról, hogy néhány hét alatt mik kerültek elénk. A felsorolás foghijjas, lévén hogy szeretünk enni, és néha egyszerűen elmaradt a fényképezés. Gondoltam hogy ide beszúrok egy tovább gombot, de aztán meggondoltam magam, ennyi gonoszkodás belefér. :D

Így az első részben leves túltengés van, mert amennyire nem eszem otthon a leveseket, annyira szeretem errefelé. :)

"Clear soup", avagy "tiszta leves", üvegtésztával, kínai kellel, tofuval, remek étek. :) Kvázi zöldségleves.

Tészta leves csirkével. A gyanús piros rész azért keletkezett, mert már ráborítottam a szükséges chili mennyiséget, amikor szolt Ági hogy fotózni kéne. :)

Hasonló, csak ez tojásos tésztával készült, és disznó husival. :) Utcai árustól az út mellett, mobil kis kocsibol kínálva. Remek streetfood 300 forintert, nyama. :)

Ramen, erről már volt szó a plázás cikkben. Nincs is mit hozzáfűzni, továbbra is finom. :)

Tom Yum Soup, avagy csípős rákleves. Szintén a plázás cikkben már láthattátok, az egyik kedvenc helyi fogásom. Tisztán kivehető a képen hogy a középső garnéla kacsint.

Talán leghíresebb nemzeti ételük, a Pad Thai. Nagyon finom, édeskés ízű tészta, friss babcsírával, mogyoróval, frissen rácsurgatva kis lime-lé. Egész sok helyen kapni Pesten is, aki még nem kóstolta pótolja amint teheti, érdemes  :)

Másik, ha talán nem is nemzeti étel, de tipikus az biztos. Bazsalikomos disznó, rizzsel. Átütő bazsalikom íze van, nagyon jellegzetes, szeretjük, de nekünk valahogy nem a kedvenc.

Út széli pótkocsis motorról vett csirkecomb. A pótkocsi maga grill volt, azon ezek a gyanús, tűz vörösre pácolt gyanús husik füstölögtek szerényen. Lehetetlen volt ennél elfogadhatóbban lefotózni, vagy csak éhes voltam, passz. Édeskés marinád van amúgy rajta, kivételesen nem csípős étek.

Ezt bizony jómagam ütöttem össze pár napja. Curry, csirkeszárnyakkal. Pesten is megfőzöm alkalom adtán, de itt frissebb, olcsóbb az alapanyag. Mint nálunk a leveszöldség, úgy itt az ebbe való zöldségek vannak előre tálcán összeválogatva. :) Ha valaki kérne receptet kérjen, adok, de ez a post most nem erről szól. :)

Ezt a szimpatikus halacskát szintén egy utcai, bár fixen kitelepült árustól vettük, a halpiac mellett. Fűszerként még sütés elött egy kis citromnád van áthúzva rajta, nagyon kellemes ízt ad neki. A szósz jár hozzá elvitel esetén, kellemes csípős-sós lé.

Desszertként egy kis sült fagyi, mézzel átcsurgatva.

Leöblíteni ezt a sok fogást pedig ezzel a kevéske kókuszvízzel lehet, egészség! :) Rágó a méretarány kedvéért. 10 percig gyilkoltam a bicskámmal mire sikerült bele erőszakolni a szívószálat, de megérte. :)

Mára ennyi, lesz még ilyen poszt ha értelmezhető mennyiségű fotó gyűlik össze. :)

Laci délutáni kényszer munkahelyére visszamentünk este, ahol a tulajdonos néni ünnepelte születésnapját. Nem tudjuk hanyadikat, a tortán tíznél több gyertya nem volt, de valószínűleg 50 felé járhat már. Ebből az alkalomból szívesen láttak mindenkit aki arra tévedt, egyáltalán semmiféle zártkörű party jellege nem volt.

Az ünnepeltnek papírpénzek lógtak a nyakában, ennek okára nem derült fény számunkra.

Lufikkal díszítették fel még délután a helyet, így messziről ki lehetett szúrni, hogy ott bizony valami szokatlan esemény zajlik, ehhez mérten körülbelül tele is volt a hely. A kerthelyiségnek kinevezett kavicsos előtérben - ami egyéb napokon inkább csak motoros parkoló funkciót tölt be - néhány üres asztal ugyan még volt, de ezeket kifejezetten csak a mai estére állították szolgálatba. Élő zene címszó alatt itt is egy helyi bácsika tolta szintetizátorral az ismert és kevésbé ismert angol pop dalokat, egészen vállalható színvonalon. A biliárdasztalon pedig megterített svédasztal várta a vendégeket - ingyen. Akadt rajta mindenféle helyi finomság. Fasírt golyó, sült csirkecomb és krumplisaláta ami különösebben meglepő volt, hiszen ezeket máskor étlapon nem láttuk még, valószínűleg ez a helyi hidegtál kínálat. Egyébként  leves, rizs, zöldségek, thai bazsalikomos csirke ragu és gyümölcsök volt a választék. A torta pedig meglepően ehető volt európai szemmel is, pedig az itteni süteménynek kinéző édességektől már tavaly megtanultam távol tartani magamat.

A személyzet aranyosan ki is volt öltözve eme jeles eseményre, körberajongták az összes vendéget - főként fehér idős bácsikák, thaiok nem sokan voltak, érezhetően csak néhány közelebbi barát vagy családtag. Bercinek is egyből hoztak játékot, akartak volna barátkozni vele, de ő még mindig nem tudja hova tenni ezt a hirtelen közeledést. Alig egy óra múlva már az egyik leányzónak egy puszit sikerült nyomnia az arcára - ezzel be is zsebelte 2.5 évesünk élete első rúzsfoltját egy huszonéves thai leányzótól. :D Mondjuk kapott egy kisebb monoklit szegény leányzó érte, szóval Berci annyira nem díjazta a dolgot.

by Laci: A vége felé amikor csináltam néhány képet, közvetlen utána az ünnepelt mondta hogy "relax", "take it easy", "feel free" meg hasonlókat, nem is nagyon tudtam mire venni, gondoltam über tapintatosan megkért rá, hogy ne fényképezzek. Ezt próbáltam is tényként kezelni és elrakni a gépet, amikor oda jött Ágihoz is, aki épp Bercit etette a tortával, korábban se fényképezett, és pont ugyanilyeneket mondott neki, majd elment. Érthetetlen.

Laci telefonja bemondta az unalmast, így elmentünk a hozzánk legközelebb eső plázába. Phuketen több is van, ha jól tudom 3, de igazából ezek pár km-en belül találhatóak. Már jártam Bangkokban is plázában, akkor is ledöbbentem a hihetetlen méreteken, de az azért mégis egy metropolisz, ott számítottam rá.

Van a szigeten néhány értelmezhető bevásárlóközpont, de forgalomban 40, forgalom nélkül is 25 perc a motorral az út, így csak úgy jókedvünkből nem mennénk el odáig, de most volt apropó, nomeg amúgy is meg akartuk látogatni.

Phuketen egy Westend szintű bevásárlóközpontot vártam volna maximum. Ehhez képest egy 4 emeletes, végeláthatatlan épület fogadott. Természetesen hatalmas robogó parkolóval, ahol mi valamilyen szerencsés okból kaptunk a bejárat mellett ülő őrtől külön elszeparált kis parkolót. A bejáratnál természetesen a király arcképével. :) A bejárat előtt egy őr mindenki táskáját átnézi, ennek nem igazán értem funkcióját, valószínűleg a Juntához van köze. (Junta: katonai puccs útján hatalmon lévő ideiglenes - aktuális - kormány)

Alapvetően nőként én a ruhaboltokat pásztáztam sunyiban, miközben Laci határozottan a műszaki részlegre vezetett minket. Ruhaboltokból nem különösebb a kínálat, szinte ugyanazok, mint otthon bármelyik plázában, természetesen plázaárakon, így egyikbe se mentünk be.

Hatalmas nagy terekkel van tele az egész épület, ahol piac jelleggel millió kis bódé árulja mindenféle portrékáját. A műszaki részlegen is körben kisebb-nagyobb márka boltok, középen pedig főleg mobil és tablet tokokat értékesítő kis bodegák. Aki már látott ázsiai plázát annak ez biztos nem meglepő, de elsőre igazán érdekes hatást kelt.

Beültünk étterembe is, mint egy kellemes családi plázázás alkalmával illik - bár mi ezt otthon is kerüljük, amennyire lehetséges, nem igazán tartozik a kedvenc programjaink közé a shoppingolás. Laci már tavaly is próbált meggyőzni, hogy mennyire jó leveseket lehet errefelé enni, sajnos ezek nem az én ízvilágom, bár valóban nem rossz de nekem kicsit túlértékeltnek tűnik a Ramen leves.

Alapvetően egy jót ettünk, ezzel nem is lett volna semmi problémám, viszont rendeltünk az üdítők közül három különböző, színpatikusnak tűnőt. Szerencsére Berci egyből kifogta magának a piros színűt - ez epres tea volt talán - a két zöldet pedig elosztottuk mi Lacival. Nekem volt szerencsém egy rendkívül furcsa ízű teához, amely mint hamar kiderült számomra matcha tea volt, ugyanis pillanatok alatt megéreztem a koffein bomba hatását. Nem teljesen értem, hogy mit is keresett green ice tea néven egy ilyen bivaly erős matcha tea az étlapon, legközelebb sokkal óvatosabbak leszünk az üdítő rendeléskor. :)

A másik leves egy kellemesen csípős rákleves, amit otthon is előszerettel fogyaszt Laci, a Tom Yum leves - ez nekem is jobban ízlett. :)

Hazafelé a tea hatása alatt nem túl jól viseltem a motor utat. Meg is kellett állnunk egyszer, de aztán szerencsésen hazaértünk, és itthon pöröghettem tovább a tea hatása alatt. :) Sebaj, kulturális tévelygés, majd elmúlik.

Alig több mint 24 órája szállt még csak le a repülőgépünk, de Bercinek már is van egy édes játszópajtása. Nagyon helyes, szintén 2 és fél éves kis srác a közeli étteremből, ahová első este beültünk enni, majd ma is oda mentünk ebédelni.

Az étterem a helyi szokásokhoz igazodva egyben a család lakhelye is, a földszint egy étterem, az udvaron és bent is le lehet ülni, fent pedig ők laknak. Azzal hirdeti magát az étterem, hogy svéd ételt is árulnak, valóban szerepel a thai ételek mellett svéd húsgolyó is az étlapon. Hiába, az IKEA mindenhová elvitte a húsgolyók birodalmát. :) A mai ebéd alkalmával kiderült ennek a miértje is, hiszen a thai néninek -aki egyben gondolom a tulaj, üzletvezető és szakács is - egy svéd bácsi a férje. Így az étteremben a TV-n éppen svéd híradó ment, egyből tudták azt is, hogy hol van Magyarország, Budapest. Sőt, egy kedves helyi bácsi az étteremben egyből meg is csillogtatta magyar tudását, valóban meglepve minket, egészen szépen kiejtve mondta, hogy "köszönöm".

Kérés nélkül egyből hozták az etetőszéket - otthon a legnagyobb éttermekben is mindig külön kell szólnunk - és mindenféle kisautót elé raktak, hogy ne unatkozzon, majd mellé ültették a saját kisfiúkat is. Ez egyrészről nekünk is nagy könnyebbség volt, hiszen nem kellett nekünk szórakoztatni Bercit, eljátszott a neki ismeretlen játékokkal, másrészről legalább elkezdhetett Berci is ismerkedni a helyzettel, hogy bizony nem sokra megy az otthon elsajátított kommunikációval. Hozzáteszem, hogy a játék kölcsönkérés a játszótéren otthon is csak annyiból állt egyenlőre Bercinek, hogy ha kinézett egy homokozólapátot, akkor hozzám futott, elmondta mit szeretne, és odavonszolt, hogy anya segíts. Szóval azért más gyerekekkel alapvetően otthon sem túl szószátyár típus. Ahogy biztattuk azért szépen feltalálta magát, hogy mutogatva, anya segítsége nélkül is sikerülhet játékot cserélni a kisfiúval.

Rendeltünk Bercinek is egy teljes adag pirított rizst marha hússal, egészen elképesztő mennyiséget evett belőle, majd a tulajdonos a saját gyerekének főzött ételből is hozott neki egy adaggal, ezt is szinte teljesen felfalta (tojásos rizs) végül egy joghurt-krémtúró szerű desszertet is kapott, ezt is szinte teljesen megette. Szerintem még nem láttam ennyit enni ebédre a fiamat, csak a bölcsiből hallottam hírét, hogy nagyon sokat szokott enni.

Az ebéd után aztán még több játék került elő, nagyon nehezen sikerült rábeszélni, hogy induljunk vissza a szállásra. Még egy barbie babát is kapott ajándékba - csak a távozáskor kérdezték meg, hogy kisfiú vagy lány, szegény néni irult-pirult, hogy lányos ajándékba. Otthon furcsának szoktam találni, amikor a teljesen fiús ruhákba öltöztetett gyerekemet lánynak nézik, de valószínűleg nem sok totyogó korú fehér bőrű gyereket látott még a néni, így neki elnézzük. :) Természetesen megígértük, hogy jövünk még máskor is hozzájuk hiszen azon túl, hogy Berci is jól érezte magát a konyhájuk is nagyon ízletes.

Anyai szemmel a mindennapi túléléshez a  kivitt ruhán és a játékon kívül sokkal több minden szükséges, akinek van gyereke ezt nyilván átérzi:) Lássuk, hogy az egyéb felmerülő mindennapos kérdéseket hogyan tervezzük megoldani egy 2 évessel. Egy nagy adag optimizmussal feltankolva ezek a terveink itthonról szemlélve, aztán majd meglátjuk hogyan is alakul a valóságban:)

Környezetváltozás - Alapvetően egészen kicsi korától kezdve sokfelé jártunk már vele országhatáron belül, és a környező országokban is így rövidebb távollétekhez a megszokott környezettől hozzá van szokva, egyáltalán nem zavarja össze, ha egy hétvégét vagy pár napot máshol töltünk. Sőt, kifejezetten élvezni szokta az új környezetet, a sok új felfedezni valót. Szóval a környezetváltozás nem hinném, hogy bármiféle problémát okozna Bercinek.

Alvás - Itthon még rácsos kiságyban alszik Berci ezért remléjük, hogy a szállásunkhoz kapunk egyet de erre a mai napig még nem kaptunk végleges ígéretet. Felmerül még a bérlés lehetősége, erről jelenleg semmiféle információnk nincs, hogy ott ez működő rendszer-e és mennyibe is kerülne hosszabb időre. Természetesen kivinni nem fogjuk, bár van saját kis utazós összecsukhatós ágya, de a három feladott poggyászból így már csak kettő maradna minden egyéb másra. Mivel csupán 2 és fél hónapról van szó venni nem igazán szeretnénk, ez nyilván a legvégső megoldás hiszen hazahozni biztosan nem fogjuk, eladni nem hiszem, hogy lesz kapacitásunk az utolsó napokban és az internet alapján ott sem olcsóbb egy rácsos ágy, mint itthon.

Etetés - Alapvetően egy 2 éves már nem igényel különösebb étrendet, ha erre nincsen egyéb egészségügyi oka, tehát azt eszi Berci itthon amit mi is. És nálunk bizony a hétköznapokban is eléggé gyakran kerül az asztalra ázsiai konyha. Egyrészről mert mindketten rajongunk az ázsiai ízekért, másrészről mindketten szeretünk főzni, tehát itthon is elkészítünk bármilyen egzotikus ételt ha alapanyagot tudunk hozzá venni. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha ázsiai konyha van, akkor nem spóroljuk ki a fűszereket (a chilit sem!) és ezt eszi Berci is. Szóval az ízvilág nem lesz neki idegen. Nyilván az evéssel kapcsolatban adódik a kérdés, hogy beülünk-e mindennap ebédelni valahova vagy otthon fogok főzni meleg ebédet. Mivel Thaiföldön egy kifőzdei/utcai árusnál egy teljes ebéd átszámítva alig 400-500ft valószínűleg szinte minden nap erre fog esni a választék és Berci is ezt fogja enni. Tízórai és uzsonna nagyvalószínűséggel gyümölcs lesz legtöbbször, itthon válogatás nélkül bármilyen gyümölcsöt megeszik, remélem a thai felhozatal ellen sem lesz kifogása:) Sokkal jobb kérdés a reggeli és a vacsora, ami általában szendvics, tejtermékek vonalon mozog nálunk. Itt majd kreatív leszek különböző zabkásákkal, tojásos, rizses finomságokkal, hiszen a tejtermékek Ázsiában ismeretlenek. És ezzel el is érkeztem a legnagyobb dilemmámhoz a reggeli-esti tej adaghoz, ami Európában minden kisgyereknek jár szerintem. Az én kisfiam ezt mesteri fokon képes űzni, általában fél-fél liter fogy el reggel és este. Ugyan valószínűleg nagyobb áruházakban lehet tejet kapni, de nem hiszem, hogy ilyen mennyiségben megfizethető kategória lenne, tehát az adagját mindenképpen csökkentenünk kell. A másik alternatíva a tejalapú tápszerek, amelekből az itthoni gyakorlathoz hasonlóan kint is vannak 2-3 éveseknek ajánlottak - ezt még a tavalyi utunk során kifigyeltem:).

Tisztálkodás - Itthon fürdőkádunk van ezért Berci ahhoz van szokva, hogy minden este engedek neki 10-15cm vizet és abban kedvére pancsolhat miközben én megfürdetem. Fürdőkádat viszont ritkán találni Ázsiában az eddigi tapasztalatunk alapján - mi egyet sem láttunk még. Egyszerűen a fürdőszoba padlója lejt a lefolyó felé, és a körbecsempézett falra feltesznek egy zuhanyrózsát, ez a mi szállásunkon is így fog kinézni. Szóval a szokásos pancsolás kimarad majd, átállunk a zuhanyzásra  de ez talán nem akkora tragédia egy medencés szálláson, ahol egész nap tud pancsolni.

Pelenka/bili - Nyilván eldobható pelenkákat árulnak Phuketen is, azonban minden jel arra mutat, hogy nekünk erre már nem lesz szükségünk egy hónap múlva, csak éjszakára. Bilit és wc szűkítőt is egészen biztosan árulnak, tehát ebből nem csinálok különösebb kérdést, majd veszünk egyet hiszen ez azért jelentősebben kisebb költség mint egy kiságy, nem fogjuk sajnálni kint hagyni.

Társaság -  Itthon is sokat járok közösségbe Bercivel, hogy hasonló korú gyerekekkel megtanuljon együtt játszani ezáltal szocializálódjon. Szerintem ez pontosan így fog történni Phuketen is, azzal a különbséggel, hogy a többi gyerek nem tud magyarul de nem hiszem, hogy ez zavarna egy 2 évest a homokozásban:) (Az már sokkal jobb kérdés, hogy a helyi Pistikére milyen nyelven fogok rászólni, hogy ne lökje le a gyerekemet a mászókáról, de majd megoldom:))

Napi rutin - A szigorú értelemben vett, nagykönyvben megírt fix napirend nálunk ismeretlen, egyszerűen mindennapunk alakul, ahogy alakul. Természetesen az étkezések megvannak, meg az alvásidő, de leginkább csak az én fejemben létezik ezeknek elképzelt időpontja mely a valósággal csak időnként egyezik. Szóval a napi feszített tempó itthon sincs meg, így Phuketen is csak összezavarná, ha hirtelen elkezdeném óraműpontossággal megtervezni a kis életét.

Játékok - Elég idős már ahhoz Berci, hogy legyenek kedvenc játékai amikkel mindennap játszik és magától eszébe jutnak ha máshol vagyunk is, ezért majd törekszünk rá, hogy ezekből a lehető legtöbbet elvigyük magunkkal - ésszerű keretek között. De az itthon kapható játékok nagyrésze egyébként is Ázsiában készül, így nem gondolnám, hogy extrém drágán lehet kint hozzájutni egy n+1. kisautóhoz vagy labdához, tehát nyilván majd gyarapítjuk néhány darabbal a kivitt készletet. Én leginkább fejlesztő játékokat és magyar nyelvű mesekönyveket vinnék csak szívem szerint, de egészen biztos vagyok benne, hogy jópár műanyag kacat is bekerül majd a csomagunkba:)

Repülőút -  Előre nem tudom megjósolni, hogy miként fogja viselni élete első repülőútját Berci, így erről majd inkább utólag nyilatkoznék. Csak nem lesz ezzzel sem problémánk, hiszen naponta rengeteg kisgyerek repked a világban, az ő szüleik is túlélik, mi is túl fogjuk:)

Ezek lennének a tervek így Budapestről szemlélve, nem tűnik lehetetlennek:)