A mai hajós túráról nehéz élménybeszámolót írni. Leginkább csak azt tudom mondani, hogy mindenki nézze meg maga, a képek valódiak, mi készítettük. :) Azért igyekszem valami szöveget összehozni, de nem fogja átadni a valódi élményt, ebben biztos vagyok.

Már tavaly is kacérkodtam a gondolattal, hogy erre a túrára el kéne menni, de akkor az itt töltött négy napba nem fért bele. Idén pedig már alig vártuk, hogy megérkezzenek hozzánk a barátaink, hiszen tudtuk, ezt biztos ők is látni akarják. Megérte rá várni, hiszen azontúl, hogy láthattunk egy sziklát, amely kimagaslik a tengerből, és egy híres filmet jelenet játszódik rajta sokkal többet adott a mai nap.

Kora reggel keltünk és spóroltunk némi pénzt azzal, hogy átmotoroztunk a szomszéd faluba, onnét vitt minket tovább egy minibusz a kikötőbe, az a 10 perces motorút igazán nem ért volna meg 1600Ft-ot fejenként. :) Egy több fedélzetes hajóval mentünk, a thaiokra jellemző rettenetesen kedves személyzettel. Az alsó szinten a konyha üzemelt, és a felfújható kajakokat szállították, fent pedig mi utaztunk - szerencsére fedő alatt. Erre szükség is van itt, hiszen fő idényben meg sülnének a kedves turisták, mi pedig ma eléggé alaposan eláztunk volna. Szerencsére az időnként eleredő eső azonban semmit sem rontott az élményen, sőt voltak szigetek, amiket így félig felhőbe burkolózva láthattunk. Reggelinek/tízórainak kaptunk gyümölcstálat, teasüteményt és kávét, teát, üdítőket. Természetesen korlátlan fogyasztással, így meg sem számolom, hogy Berci hány banánt evett meg a nap folyamán. Közben pedig hangszóróból végig szólt a zene - mondjuk a kirakott hosszabbító nem hiszem, hogy bármilyen EU-s szabványnak megfelelne. :)

A hajónk

Kikötőből elindulva

A kikötőből kifutva - némi szemerkélő esővel megáldva hamarosan kisebb-nagyobb lakatlan szigetek mellett haladtunk el, gyönyörű homokos aprócska strandokkal, ezek is megérnének egy-egy túrát, de minden nem férhet bele egy napba. Első megállónk egy sziklás, barlangos sziget volt, ahol a személyzet által kormányozott kenukkal barlangon keresztül csodás lagúnákba érkeztünk. Mangrove fákkal a vízben és körülöttük walking fish néven bemutatkozott halakkal. Számomra ők igen meglepőek voltak, mintha az evolúció a szemünk előtt zajlott volna, ahogyan a halak egyszer csak apró lábacskáikkal kisétálnak a partra. Nagy szerencsénk volt, mert pont abba a kenuba kerültünk, amelyiket a hajó kapitánya kormányzott, kis szőke totyogónk egyből nagy kedvence is lett, a hajóra visszatérve indított is magyar nótát. Na mondjuk fel nem ismertük, hogy melyik egynyári slágert dobta ki a youtube playlist első találatként neki, de azért jól esett az apró kedvesség. :)

Szívesen strandolnék ott is egy fél napot, bár messze van a legközelebbi hideg sörrel teli hűtő :)

Épp sétál ki a vízből a halacska

Második megállónk szintén egy kajakos túra volt, a kapitány a hajó oldalánál direkt figyelt, hogy mi ismét vele menjünk. Egy aprócska barlangszerű bejárat után egészen elképesztő szigetvilág fogadott minket, a tengerből kimagasló sziklafalakkal, itt-ott pedig további lagúnákba nyílt bejárat. Alapvetően hatalmas kajakos tömeg volt bent, mert egyszerre több turista hajó érkezett meg, de nekünk igen nagy szerencsénk volt, mert jóval több időt tölthettünk itt, mint a másik turista hajókkal érkezők. Egyébként viccesen néztek ki a különböző színű kajakok - minden hajóhoz más színkód tartozott. Néha, a szűkebb folyosóknál egészen dodgem pálya hangulat uralkodott. Itt tulajdonképpen attól függött, hogy merre mentünk el kajakkal, hogy ki ült a kormánynál, de sok esetben át is adták a lapátot ha erre volt valakinek igénye. Az egészet bejárni az itt töltött 30-40 perc alatt lehetetlenség lett volna, mi a lagúnák felé mentünk el, bátyámék hajója pedig a kiálló sziklákat kerülgette. Szűk barlang folyosókon átevezve mi bementünk egy olyan lagúnába is, ahol senki más nem volt, ez volt a legjobb élmény, hatalmas sziklafallal körbevett kis medencében egyedül kajakozni. Még Bercinek is tátva maradt a szája a látványtól. Állítólag néha majmokat is látni a fákon ugrálni, ehhez nekünk nem volt most szerencsénk.

A mi hajónkhoz a szürke-kék kajakok tartoznak

Ebédre az alsó szinten főztek sok-sok finomságot, svéd asztalos jelleggel mindenki bőven jól lakott, bár túl sok időt nem hagytak rá, mert egyből jött a következő állomás. A túra "fénypontja", a James Bond szikla., Itt kajak helyett motorcsónakba kellett átszállunk, hatalmas turista tömeg fogadott a szigeten, amelyikről rálátni a híres filmes jelent helyszínére. Alapvetően a legtöbben megállnak az első pontnál, ahol meglátják és különböző pózokba vágva magukat fényképezkednek. Viszont egy kis sziklás ösvényen meg lehet kerülni a tömeget, sokkal szebb kilátást nyerve. Szigorúan 30percet kaptunk a mászkálásra és nézelődésre, utána indult vissza a motorcsónakunk, bár azért a jó pár percet késő franciákat is megvárta a hajó, kár volt így sietni. :) Kicsit túl felkapott lett egy film jelent miatt ez a szikla, több ilyen mellett is elhaladtunk napközben, hasonló érzésünk volt, mint tavaly Angkorban a Tomb Raider templomnál. Alapvetően szép és különleges, de az összes többi is megérne egy ugyanilyen szervezett túrát, akár összekötve is, csak egy ismert személyről elnevezve ez vonzza a tömegeket.

James Bond szikla

Utolsóként pedig egy teljesen átlagosnak mondható homokos, pálmafás partnál kötöttünk ki, ahol szintén kajakkal vittek ki minket a partra, itt már igen csak nagy hullámok között - bőven elég lett volna a fürdőruhánkat felvenni, így hazáig szárítgathattuk a menetszélben a pólónkat. Szerencsére erre előre felhívták a figyelmet - ha magunktól nem láttuk volna a nagy hullámokat, így itt fényképező nélkül szálltunk ki a hajóból. Az egyik fára egy nagyobb deszkát erősítettek hosszú, vastag kötéllel, így én Bercivel nem jutottam el  vízig, a 30-40 percet élmény hintázással töltöttük. Na mondjuk megértem, ilyen kilátással még én se hintáztam soha. :)

Utána már csak igen rövidke hajóút várt ránk a kikötőig, ahol végszóra leszakadt az ég, így jórészt a hajóban vártunk a kisbuszunk megérkezésére - ebben a 15 percben ki is tombolta magát a monszun, azóta nem láttuk szerencsére. :)

Terveztük már egy ideje, hogy valamelyik közeli szigetre áthajózunk az egyik nap sznorkelezni. Ez a jól hangzatos név a búvármaszkos, pipás úszkálást takarja, szép korall zátonyok között. Eléggé felkapott program, így kínálat van bőven, hiszen gyönyörű szigetek vannak a közelben. Ilyen túrákat a közelünkben lévő kikötőből indítanak főként, így célszerű volt ott keresgélni, érdeklődni, hogy melyik szigetet is ajánlják. Nem volt utolsó szempont, hogy Berci még sosem ült hajón, így ha lehet ne legyen túl hosszú az út és a hajó se menjen gyorsan.

Ezekkel a feltételekkel a legtöbb szigetet ki is lőttük, hiszen speed boat-al mennek a legtöbb helyre, mely a nevéből is adódóan gyorsan megy. Ezek között egyébként találtunk olyat is, amelyre szív, máj, vese és gyomor problémákkal valamint terheseknek és a terhességet tervezőknek illetve 12 éven aluliaknak se ajánlott felülni, na majd ha nagyobb lesz Berci visszajövünk, és megnézzük ez mit is tud. :) De mi így maradtunk a hagyományos long-tail boat-nál és egy közeli szigetnél. (Itt látható kívülről hogyan is néz ki, bár egészen lélekvesztőnek tűnik meglepően stabil.) Ez egy nagyobbacska fa csónak motorral, azt mondták maximum 7 személyt visznek el vele, de nem csodálkoznék ha időnként többen is beleülnének.

Long-tail boat belülről

Vasárnap reggel 9-re beszéltük meg, hogy kimegyünk a kikötőbe, már várt is minket ott a hajós emberünk. Körülbelül 20 perc volt az út a Coral Szigetre, melyet kifejezetten ajánlottak kisgyerekkel is. Nagyjából a 3. percben elaludt kisfiunk, úgy ringatta-rázta a kis popsiját a hajó, így bár nagyon várta és készült rá, hogy megyünk hajózni, sokat nem vett észre belőle. Azért utólag nagyon lelkesen mesél róla és ma már kérte, hogy menjünk megint. Egy gyönyörű strandon tett ki minket a hajó, amely látványosan a sznorkelezni vágyó turistákra épült. De ez esetben kicsit sem zavart engem a tömegturizmus jelensége, olyan szép volt a környezet. Az az igazi címlapfotó jellegű, finom szemcsés homok, buja zöld növényzet a háttérben, áttetsző víz apróbb hullámokkal és napágyak hosszú sora. Még egy étterem és egy kisebb bár is megbújt a pálmafák között, meglepő módon nem horror áron.

Megérkezésünkkor egyáltalán nem volt még nagy tömeg, ám a déli órákra befutott rengeteg hajó, fedélzetükön sok-sok kínai turistával. Kis túlzással mi voltunk egy egyedüli fehérek a szigeten. Ez meg is látszott, ismerik már a vendéglátósok is a különböző típusú turistákat. Nem ugrottak egyből körénk, hogy hol tudunk felszerelést bérelni, merre találjuk a mosdót és hol tudunk átöltözni. Bár minden ki volt táblázva, de valamiért a többi hajó utasának erről hosszú ódákat zengtek.

A strand tényleg mesébe illően gyönyörű volt, de a tömeg már most is érezhetően nagy volt, amikor egyszerre több hajó futott be, bele se merek gondolni mi lehet főszezonban. Sajnos a korall zátonyon meg is látszik, hogy tömegek járnak ide rendszeresen. Hiába a ne törd le a korallt és ne taposs rá a korallra tábla, direkt kínaiul is kiírva - ha a képes ábrázolás nem lenne elég. Régebben biztos sokkal szebb volt, míg éltek a korallok, de szerencsére halak még akadnak. Körbe van kerítve egy eléggé nagy terület a vízben, hogy ott lehet nézelődni a víz alatt - nem lennék meglepve, ha a kifeszített zsinóron túl gyönyörű élő korallok lennének.

Félig halott korall

A víz kifejezetten sekély, a halak pedig teljesen a széléig kiúsznak a víznek, így Berci is tudott szép színes halraj között pancsizni. Élvezte is, bár eleinte félt tőlük, valamiért azt képzelte, hogy meg fogják enni a halak, így eleinte csak az ölemben mert bejönni, később már önállóan is úszkált. Végül már kirángatni se lehetett a halak közül.

Félelmetes vízmélység, kell a mentőmellény!

Víz alatti világ

A parton több sorban napozó ágyak voltak, amelyeket jó pénzért lehetett bérelni, de mi hoztunk magunkkal otthonról egy függőágyat, így abban tudott egy jót aludni is Berci - amikor épp nem Laci sörözött benne :). Volt aki érdeklődött is, hogy hol béreltük, szóval igazán különcnek számítottunk. De egyébként is kitűntünk a tömegből, mert mi tudunk úszni és bemerészkedtünk egészen a kijelölt terület végéig  ez körülbelül 100m-re volt a parttól. Egyébként mindenki mentőmellényben lebegett a part maximum 10 m-es környezetében a 70centis vízben. Sőt, volt aki rendes búvár felszerelést bérelt, palackkal, előtte egy kis oktatással, hogy aztán ebben a hatalmas vízmélységben a felszínen lebegjen - egy palackot se láttunk eltűnni a víz alatt, érthetetlen miért volt szükségük rá egyáltalán.

A mentőmellény kötelező, ha leül akkor még a derekát is ellepi a víz!! A háttérben a "búvárok" már messzire eltávolodtak. Sokkal beljebb nem is mentek a 20 perces idejükben.

A hajós emberünk egy kis várakozás után reggel eltűnt, azonban mikor kezdett kiürülni a sziget megjelent egy ember, aki mondta, hogy értünk jött, szóljunk ha indulni szeretnénk. Kifejezetten kényelmes volt ez így, hogy egy hajót béreltünk nem pedig egy szervezett útra fizettünk be, hiszen míg a többi hajó utasa maximum 2 órát töltöttek el ezen a partszakaszon mi egész nap ott tudtunk maradni, a hajó is hozzánk igazodott nem pedig fordítva.

Itt az ideje, hogy picit belelendüljünk a kajafotókba. Végülis túl vagyunk a félidőn, nincs vesztegetni való időnk. :) Következzen hát egy újabb, harmadik csokor, ezúttal egzotikusabb ételekkel.

Előzmények: Foodporn vol.1 és Foodporn vol.2

A múltkorihoz hasonlóan a kedvenc utcai halsütödénkből van, kicsit kisebb, más fajta, de ennél többet nem tudok róla. Leszámítva persze azt, hogy nagyon finom volt, hárman alig ettük meg annyi husa volt, és 800 forint volt.

Ugyanonnan két csirkeszárny, nyárson. Guszta, szerintem kipróbálom otthon is ezt a tálalást.

Ezek a kis saslikok a közeli 7ELEVEN elé kitelepülő árustól van, csirke, marha és disznó. Ági egyik kedvence. Egy ilyen rúd husi átszámítva 100 forint, a szósz és a saláta benne van az árban. Frissen sütik ki, ott helyben.

Pad Fried Egg Noodle, csikével. Ezt Ági ette, olcsó gyorskaja a helyi kifőzdéből.

Mai ebédem. Vörös Curry, rákkal. Igazából nem erre számítottam amikor rendeltem, a curry itt általában valami sűrű leves formájában materializálódik. Ettől még persze nagyon jó volt. :)

Na csapjunk a lecsóba. Mármint a tengergyümölcse salátába. Alatta amúgy üvegtészta van, kicsit ki is kandikál. Bőséggel megrakták minden földi jóval. Találtunk a parton egy nagyon jó kis éttermet, ahol minden földi jót összeraknak friss fogásból. Értsd: Akváriumban van még szinte minden, amikor rendeled, akár ki is lehet választani melyik a szimpatikus, és az ételeknek kilós ára van. Nem kifőzde árban mozog, de otthoni árakhoz képest még mindig nevetséges, és elég szép adagokat adnak. Ez a saláta például 1200 forint volt.

Ugyanott egy kagylótál. Ez a babának is nagyon ízlett, ez volt az aznapi vacsora. (már amennyit elhalászott előlünk), ráadásul így kis csalással de bővült a kagylógyűjtemény is. :)

Tarisznyarák, szintén ott. Ehhez nem is fűznék hozzá semmit. :)

Ez egy svédasztalos grill büfé. Hosszú sorokban a mindenféle nyers hús, tenger gyümölcse, zöldség, van ami bepácolva, van ami úgy ahogy van. Ezt össze lehet gyűjteni, közben pedig a vendégek asztala közepén elhelyezik ezt a sütőt. Középen nagy adag szén parázslik benne, a tetejére pedig vizet öntenek. Ebben lehet a zöldséget, kagylót, stb megfőzni, a közepén pedig sütni lehet. Először furcsállottuk az eljárást, de aztán belejöttünk. Konkrétan másnap nem ettünk annyira befaltunk itt. Időlimit nincs, addig lehet maradni amíg ég a parázs, kb 2-3 óra.

Ugyanarról egy közeli

Ez egy hasonló elven működő leveses tál, két főre. A tál alatt parázs van, így melegen tartja a levest. Kagylóval, rákkal, ahogy kell. Ez szintén egy part menti helyen volt, kevésbé bántak bőkezűen a napi fogással, de azért nem volt rossz.

Szintén hasonló leveses konstrukció, de ez már a kedvenc helyünkön. Ez a tál amúgy jellegzetes, a neve angolul "Thai Hot Pot", vagyis Thai Forró Tál.

Felülről. Igen gazdagon jó kis leves, citromnáddal, hagymával, bazsalikommal. Meg bár nem látszik a képen de lakik benne egy kisebb tarisznya rák is, néhány kagyló, 4 garnéla rák, de akkorák hogy két falat megenni egyet, illetve egy egész tintahal is. Ágival ketten alig bírtuk megenni ezt a nagy tálat.

Nem tudom összegyűlik-e negyedik részre való ismétlés nélkül, igyekszek, de nem ígérem. :)

Bizony, ilyen is van. :) A szeszélyes időjárásban törtük a fejünket hogy merre felé kanyarodjunk, amikor Ági eszébe jutott hogy 1-2 kmre van egy ilyen, és egész tűrhető áron lehet megnézni. Arra kanyarodtunk hát, és egy nagyon újszerű, körülötte parkosított épületet találtunk. Az épület felső szintje egy bolt, mindenféle szép és/vagy giccses portékával, míg az alsó szintje a múzeum.

Engem is meg lepett, de érdekes volt, talán Én élveztem a legjobban. :D Nomeg a babának is tetszett, amúgy is jó szokása errefelé "kincseket" gyűjteni a parton, már egész szép kis gyűjteménye van. :)

Ázsia minden részéről voltak kiállított kagylók, külön megjelölve a helyi, phuketi fajok. Mivel a kagylókhoz pont annyira értek, mint a méltán híres lila mocsári berregő békához, ezért kommentálni nem tudom a most következő képeket. De mindenesetre szépek na. :) Az utolsó kettő matematikailag is érdekes forma (már az aranymetszésen felül).

Ágival vért izzadva válogattuk le ezt a 25 képet, de nem tudtunk tovább válogatni, mert egyszerűen egyik érdekesebb mint a másik. :) Így aztán 25 kép lett, képaláírás nélkül. Jó szórakozást! :)

Egész hamar összejött a második részre való. :) Első rész itt.

Elsőként egy kis gyorskaja. Ez nagyjából az otthoni kockaleves (értsd Smack leves) poharas verziója, így még egy tányérod se kell hogy legyen. Hostelezések alatt jó hasznát vettük korábbi utakon. :) Nagyon nagy kínálat van az ízekből, de azért alapvetően egy séma az ízük.

Ági serpenyőjébe ugrottak ezek az aranyos kis rákok a minap. :) Azóta már egyszer Én is sütöttem, kitanultuk a pucolást is, de így is teljesen rendben van.

Üvegtésztával tálalva.

Noodle disznóval, finom édeskés szószban. Bercinek nagyon ízlett. :)

Pad Thai az egyik közeli kedvenc helyünknél. 500 forintért mérik ezt a tányért, mint látható elég gazdagon van megrakva, kis seafoodal. :) Még egy cuki kis polip is volt benne. Nem mondom hogy megunhatatlan, de még nem sikerült. :)

Csak hogy ne mindig extremitások legyenek. Tojásos-zöldséges rízs a babának. :) Persze a lime itt se hiányozhat.

Zöld curry leves garnélával. Örök kedvenc. :)

Áginak jön be nagyon ez étek. Sült csili bazsalikommal és ez esetben épp csirkével talán. :) Jellegzetes, finom, egyszerű étel.

Aztán Én is nekiestem a serpenyőnek. Hosszas küzdelmünk árán született ez a Thai stílusú 5fűszer leves, csirkeszárnnyal, gombával. Nagyon egyszerű, gyors, olcsó, és mindenkinek nagyon ízlett, úgyhogy a héten ezt újra fogom főzni, otthon is felkerül a menübe valószínűleg. :)

Rizzsel tálalva. Finom, édeskés, omlós, kiszedni se lehetett úgy hogy ne essen szét a csirke. :)

Szintén gyorskaja. Olcsón, fagyasztva árulják ezeket a gyanús gombócokat. Én megfőzöm mint a virslit és elcsócsálom kis szójaszósszal, de amúgy erős a gyanú hogy ez bizony levesbetét lenne, mint nálunk a májgombóc.

Egy fűszeresebb, vadabb változata Ági szeretett sült chilijének, bazsalikom levélkékkel, ezúttal Garnélával. :)

Most kicsit ráuntam, úgyhogy kicsit nagyobb kihagyással, de lesz majd harmadik rész is. :)

Kicsit turistáskodtunk, megnéztünk egy buddhista kolostort. Sajnos kínai turisták által igencsak felkapott hely lett Chalong Wat, így sokat vesztett a varázsából a templom területére behajtó hatalmas buszok miatt. Természetesen azért így is lélegzetelállítóan szép hely a rengeteg aranyozással, kisebb-nagyobb szobrokkal és rendezett parkjával, de például egyetlen monkot sem láttunk a bent töltött másfél-két óra alatt. Érdekes módon viszont annál több eléggé hiányos öltözetű kínai turistát - akik nyilván tudták, hogy hova fogja vinni őket a busz. Erre azért készülnek már a helyiek, és a templomok bejáratánál adnak kendőt, ha a térdek vagy a váll kilóg a kedves látogató ruhájából.

Kürtő, folyamatosan égtek benne a petárdák nem kis zajt keltve. Így tartják távol a rossz szellemeket a szent helytől.

2011-ben, mikor Laci itt járt legutóbb még nem lehetett a templom területére behajtani autóval. Most sajnos a nagy buszokat is beengedik, így a templomok között is van forgalom.

Az erkélyig mi is felmentünk, bár sajnos borús volt az ég picit.

Sztúpa belűről.

Éhes emberek, meneküljetek! :) Könyörtelen, képes lista arról, hogy néhány hét alatt mik kerültek elénk. A felsorolás foghijjas, lévén hogy szeretünk enni, és néha egyszerűen elmaradt a fényképezés. Gondoltam hogy ide beszúrok egy tovább gombot, de aztán meggondoltam magam, ennyi gonoszkodás belefér. :D

Így az első részben leves túltengés van, mert amennyire nem eszem otthon a leveseket, annyira szeretem errefelé. :)

"Clear soup", avagy "tiszta leves", üvegtésztával, kínai kellel, tofuval, remek étek. :) Kvázi zöldségleves.

Tészta leves csirkével. A gyanús piros rész azért keletkezett, mert már ráborítottam a szükséges chili mennyiséget, amikor szolt Ági hogy fotózni kéne. :)

Hasonló, csak ez tojásos tésztával készült, és disznó husival. :) Utcai árustól az út mellett, mobil kis kocsibol kínálva. Remek streetfood 300 forintert, nyama. :)

Ramen, erről már volt szó a plázás cikkben. Nincs is mit hozzáfűzni, továbbra is finom. :)

Tom Yum Soup, avagy csípős rákleves. Szintén a plázás cikkben már láthattátok, az egyik kedvenc helyi fogásom. Tisztán kivehető a képen hogy a középső garnéla kacsint.

Talán leghíresebb nemzeti ételük, a Pad Thai. Nagyon finom, édeskés ízű tészta, friss babcsírával, mogyoróval, frissen rácsurgatva kis lime-lé. Egész sok helyen kapni Pesten is, aki még nem kóstolta pótolja amint teheti, érdemes  :)

Másik, ha talán nem is nemzeti étel, de tipikus az biztos. Bazsalikomos disznó, rizzsel. Átütő bazsalikom íze van, nagyon jellegzetes, szeretjük, de nekünk valahogy nem a kedvenc.

Út széli pótkocsis motorról vett csirkecomb. A pótkocsi maga grill volt, azon ezek a gyanús, tűz vörösre pácolt gyanús husik füstölögtek szerényen. Lehetetlen volt ennél elfogadhatóbban lefotózni, vagy csak éhes voltam, passz. Édeskés marinád van amúgy rajta, kivételesen nem csípős étek.

Ezt bizony jómagam ütöttem össze pár napja. Curry, csirkeszárnyakkal. Pesten is megfőzöm alkalom adtán, de itt frissebb, olcsóbb az alapanyag. Mint nálunk a leveszöldség, úgy itt az ebbe való zöldségek vannak előre tálcán összeválogatva. :) Ha valaki kérne receptet kérjen, adok, de ez a post most nem erről szól. :)

Ezt a szimpatikus halacskát szintén egy utcai, bár fixen kitelepült árustól vettük, a halpiac mellett. Fűszerként még sütés elött egy kis citromnád van áthúzva rajta, nagyon kellemes ízt ad neki. A szósz jár hozzá elvitel esetén, kellemes csípős-sós lé.

Desszertként egy kis sült fagyi, mézzel átcsurgatva.

Leöblíteni ezt a sok fogást pedig ezzel a kevéske kókuszvízzel lehet, egészség! :) Rágó a méretarány kedvéért. 10 percig gyilkoltam a bicskámmal mire sikerült bele erőszakolni a szívószálat, de megérte. :)

Mára ennyi, lesz még ilyen poszt ha értelmezhető mennyiségű fotó gyűlik össze. :)