Ma délelőtt 11-től úgy délután 5-ig esett az eső. Igazi monszunt láthattunk. Thai szállásadónk, Bee már két napja mondta is, hogy jön a tél. Azért izgalmakban így a négy fal között is volt részünk. :)

A fürdőszobánk ajtaját sikerült totyogónknak úgy bezárni, hogy nem tudtuk többet kinyitni. Szerencsére kívülről, így nem rekedt bent. Jó kis amerikai típusú ajtógombos zár, belül elforgatta Berci, majd jól nevelt kisfiúhoz méltán bezárta maga után ahogy kijött a fürdőből. Szóltunk is egyből, hogy orvosolják a problémánkat, mégse jó dolog fürdő nélkül létezni.

Kis idő múltán jött is egy jó ember, akinek először csak a sziluettjét láttuk meg a medence túlpartján. Sötét esőköpenyben egy közepesen nagyobb termetű thai férfi, egyik kezében egy hosszú, keskeny, élesnek tűnő tárgyat tartva maga elé. Miután megkerülte a medencét és hozzánk ért kiderült, hogy egy darab csavarhúzó a magával hozott célszerszám. Amerikai zászló mintával a nyelén. Jó ezermesterhez méltó módon nem is tétlenkedett, egyből nekiesett a zárnak mindenféle kérdezés nélkül. Először finoman, mintha tudná a módját, hogyan is lehet szétszerelni. De nem tudta, inkább gyorsan lefeszegette és széttörte amennyire tudta. Az ajtó még mindig zárva maradt, így bevetette minden ezermester legfőbb fegyverét, a puszta testi erejét és elkezdte rugdosni az ajtót. Nem segített. További 4-6 perc alatt végül teljesen kiverte a csavarhúzóval a zárat. Majd berúgta az ajtót. Összeszedte a zár romjait és pillanatok alatt távozott. Ezalatt a nem túl halk közjáték alatt a fal túloldalán totyogónk végig aludt. Azért a szállásadónk annyit még mondott, hogy majd holnap visszajön, és tesz bele másik kilincset.

Aztán még ma visszajött. Míg mi vacsoráztunk, de azért a szállásadónk beengedte. Ugyanolyan zárat szerelt fel és kulcsot megint nem hagyott nekünk. Szerintem így folytatás következik. :(

Update by lazly: Azóta kiderült mennyibe került az eset. Átszámítva 1200 forint volt az új zár és zárbetét, de ezt is úgy írta a főbérlő hogy "mi a véleményünk, Ő fizesse vagy mi, kinek a felelőssége". Bár az összeg csillagászati, szerencsére itt a családi ezüst, megoldjuk, fizetjük mi. :) Cserébe mondtam, hogy valahogy meg kéne oldani hogy ez ne forduljon elő kéthetente, meglátjuk ebből mi lesz.

Az óceán hullámaival Berci nem tud betelni, folyton kéri, hogy menjünk le megnézni. Így ma már ébredés után félkómában azzal fogadott, hogy menjünk reggelizni a partra. Próbáltam mihamarabb összeszedni magamat és elindulni vele. Azért némi kergetőzés szükséges volt, hogy ne pizsiben induljunk útnak, de végül is sikerült mindkettőnknek felöltöznie és útnak indultunk. Azzal a feltétellel, hogy sétál és nem nekem kell cipelnem. Ehhez az alkuhoz nagyon aranyosan tartotta is magát, végig a saját lábán jött, pedig nem keveset sétáltunk. :) Ez azért nem túl szokványos a mi kis totyogónknál, általában 2-3 sarokig van hitelesítve, de most hatott szerencsére a fenyegetőzés, hogy akkor azonnal haza jövünk.

Otthon is csupa izgalom a sétálás Bercivel, hiszen annyi szép kavicsot, bokrot, ugató kutyust és bogárkát lát Budapest utcáin. Phuketen viszont nekem is hasonló élményben van részem mint egy kisgyereknek. Minden bokorra rá tudok csodálkozni én is, egészen elképesztő az elhanyagolt, üresen álló telkek növényvilága. Sajnos az "Anya mi ez?" kérdésre nem is túl változatos a válasz palettám, fogalmam sincs mik ezek a hatalmas növények, de nagyon mutatósak. Hamar rájött erre Berci is, így ma már inkább azt kérdezgette, hogy "Mit fényképez anya?". :D

Ez itt nem a falu vége, senki földje, erről az útról nyílik a mi apartmanunkhoz vezető út is :)

Útmenti bozót

Papayára tippelek, és "Ne szedd le légyszi" táblára.

Mutatós parazita a fatörzsön.

Külön öröm, hogy végre sikerült vennem egy szalmakalapot is magamnak a sétánk során. :)

Megmutattuk Bercinek is a nagybetűs Beach-et, ami miatt elsősorban ide jönnek a turisták. (pontosabban az egyik híres a sokból) Szerintem a szigetnek sokkal szebb részei is vannak, de egy délutánt bőven megért. Berci épített homokvárat, pancsolt is sokat, nagyon élvezte.

Viszont érezhetően drágább ez a partszakasz, mint ahol mi vagyunk, pedig alig 15-20 percre van tőlünk motorral. Folyamatosan el akarnak adni valamit a parton az árusok, a legszürreálisabb talán a fogpiszkálótartó volt. Az az igazi, kínai butikokból ismert giccses, zenélő, világító fajta. De a boltokban is drágább minden, persze 1-2 utcával beljebb már normál áron kapni ugyanazt.

Egy üveg víz a faluban 60-100 forint, mikor mennyi, a parttól nem messze egy boltban már 350 forint volt. A parton amiket kínálgatnak már nem is tudom mennyi, de ennél már csak olcsóbb lehet.

Maga a partszakasz természetesen gyönyörű, hófehér homok, hatalmas pálmafák, szemben egy kis aranyos lakatlannak tűnő szigetecske, mint egy képeslapon. Kattogtak is a fényképezőgépek mindenki kezében. Meg persze az elengedhetetlen selfiebotokból is volt bőven. :)

Alapvetően szerintem körülbelül ennyi embert bír el ez a partszakasz, mint amennyien szombaton voltak kint, el nem tudom képzelni mi lehet itt főszezonban. Így is külön élmény volt, amikor délután 4 óra felé - itt 7-kor lemegy a nap - megjelentek a kínai párocskák, és hódolva tömegmániájuknak az amúgy már jelentősen szellős partszakaszon tőlünk 10-15cm-es távolságban telepedtek le. Csoportosan. Főszezonban én biztos megbolondulnék itt, hogy egymást érik a kiterített törölközők, de most azért egy kellemes szombati strandolós napot töltöttünk el itt. :)

Ráadás, hogy egy nagyon aranyos kis park is van az út túloldalán, egy csupa műanyag játszótérrel. Használati utasítás szigorúan kínaiul van kiírva, de szerencsére a fiam szuper képességekkel rendelkezik és így is rájött hogyan kell használni a csúszdákat.  Kép erről sajnos nem készült, de Berci azóta is emlegeti, hogy menjünk vissza, szóval lesz alkalmunk pótolni. :)

Ez a bejegyzés az előzetesen felvázolt terveink megvalósítását írja le, mennyire jöttek be a számításaink és milyen meglepetések értek minket Phuketen a hétköznapi életben egy kis totyogóval.

Környezetváltozás - Az időeltolódást néhány nap alatt még nem sikerült 100%ban leküzdenünk, de ezt leszámítva valóban nagyon élvezi bármerre is járunk. Nem viseli meg a 35 fokos meleg és a 100%os páratartalom sem. Az óceánt nagyon szereti, szinte mindennapos program, hogy megnézzük. Kifejezetten pozitív csalódás volt, hogy nem tört ki hisztirohamban, amikor a szájába és a szemébe ment a sós víz - pedig otthon a kíméletes baba sampon látványától is üvölt, hogy csípi a szemét.

Alvás - Szállásadónk - aki 4 hónapos terhes - tulajdonképpen nem értette a kérésünket, hogy szeretnénk a 2 és fél évesünknek valami gyerekágy szerűséget. Arra már számítottam, hogy az otthon megszokott rácsos ágyat felejtsem el a világnak ezen a felén, ugyanis mindenféle baba-mama adok-veszek Fb csoportokban még Pestről próbálkoztam tájékozódni az árakról, de a szokásos gyerek, rácsos kisággyal nem találkoztam. Időjárásnak köszönhetően itt egy matrac a földre, és kész is az ágy felnőttnek, gyereknek is. A mi szállásunk kifejezetten nyugati turistáknak szól csak ezért van benne egyáltalán egy 2x2m-es francia ágy, nem pedig csak matracok. Szállásadónk első nap miután legyőzte értetlenkedését, hogy mit is takar a "bed for a baby" kérésünk mondta, hogy fordítsuk a kanapét az ágyunk mellé ha akarjuk. Inkább magunk között altattuk, mintsem a két vastagabb párnából, alacsony karfából álló fa padon. Aztán negyedik nap reggel egy nagy csomaggal állított be, hogy a gyereknek lesz. Lehet zavarta a sok éjszakai sírás - rendszeresen felébredt Bercit amikor hajnalban finoman próbáltuk arrébb rakni az ágyunkban, hogy ne a fejünkön vagy a vesénken pihentesse a lábát. Célnak megfelel a hatalmas, 2 személyes vastag paplan amit kaptunk, több rétegben hajtva simán matrac vastagságú. (Más kérdés, hogy miért is árulnak ezen az éghajlaton egyáltalán ilyen vastag paplant.) Végeredményben van ágya, ahonnét nagyon leesni sem tud.

 Etetés - A tejjel kapcsolatos félelmeim teljesen feleslegesek voltak, az összes boltban árulnak az otthonihoz hasonló pasztörizált tejet, így reggel-este azt kapja Berci. Egyébként étteremben szoktunk enni napi egyszer, bármilyen rizses ételt rendeltünk neki szépen megette, viszont amikor ezen picit is változtatni próbáltam ott maradt az összes. Szóval azt hiszem maradunk a rizses köretű ételeknél, Ázsiába van belőle választék bőven. :) Nassolni valókkal eléggé bizalmatlan, az otthoni nagy kedvenc ropi hasonmását még nem fedeztem fel, csak csokis-epres-vaníliás-matcha teás töltelékű rudakkal találkoztunk. Lényegében semmi nem tetszik neki a nasi részlegről a boltban, pedig már a chipset is megvettem volna neki, csak valami finomságot kóstoljon meg. Innivalóval pont az ellenkezőjét tapasztaljuk, tulajdonképpen eddig bármit emelt le a polcról a boltban megitta. Nagy kedvence egy 7 féle rizsből készült rizstej - ez egyébként igen tápláló is a maga 3dl-es kiszerelésével, szóval uzsonnára vagy tízóraira megteszi önmagában is. Kicsit a gyümölcsökkel is bizalmatlan sajnos, erre nem számítottam. Azért 1-1 harapás erejéig megkóstolja mindig. Ez azzal jár, hogy én egy nap 4-5 banánt eszem meg, mint maradék. Jelenleg van itthon lichi és mangosteen is, ezekkel még nem próbálkoztunk. Toast kenyeret is árulnak mindenfelé, ezt nagy örömmel fogyassza vajjal vagy eperlekvárral megkenve. Alapvetően válogatósabb mint otthon volt, de remélem ezt leküzdi idővel.

Tisztálkodás - Napi két- három alkalommal pancsolunk a medencében így az előzetes elképzeléseim szerint változatosságként éli meg a zuhanyt, amit otthon egyébként ki nem állhat és egyáltalán nem hiányzik neki a fürdőkád. Egyébként már láttunk itt létünk alatt fürdőkádat - egy útszéli nagyobb pocsolyában félig elsüllyedve.

Pelenka/Bili - A kezdeti lelkesedése a wc használattal sajnos visszaesett míg a fürdő felújítás alatt a nagyszülőknél laktunk, így még szinte teljesen pelenkás legnagyobb sajnálatomra. A medencében eddig még nem történt baleset, ott szól ügyesen. Eddigi tapasztalat, hogy az ázsiai gyerekek kisebbek, legközelebb egy mérettel nagyobb pelenkát veszek neki, mint szükséges lenne. Természetesen a pelenka is jóval olcsóbb egyébként, a 12kg-s gyerekre való nadrágpelenka darabja 30-40Ft-ra jön ki. Amennyire eddig láttam a mérettel itt nem nő arányosan a pelenka ára, de a szokásos nagy márkáknak se láttam nyomát, viszont jó minőségű a helyi márka is. Ami még kissé furcsa volt elsőre, hogy 20-30 darabos kiszerelésben árulják, de mivel itt kis túlzással minden utca sarkon találni 0-24 órás boltot valóban nincs sok értelme százas csomagokkal feltankolni a háztartást. Egyébként általános boltokban még nem láttunk se bilit se wc szűkítőt, de nyilván kifejezetten baba boltban árulnak majd idővel beszerzünk azt is.

Társaság - Jelenleg még csak egy kisfiúval sikerült összebarátkoznunk a korosztályából, de 5 nap alatt sokkal többre nem is számítottam. Biztos kialakul majd még egy kicsivel nagyobb baráti társasága is, akikkel tud együtt játszani. Játszóteret viszont még nem találtunk, de az egész óceánpart egy hatalmas homokozó, így nem is igazán hiányzik neki. Hoztunk magunkkal egy függőágyat is, így ha hintázni támad majd kedve akkor két alkalmas fa közé kifeszítem neki, és kész a hinta is.

Napi rutin - Lassan sikerül leküzdeni az időeltolódásból adódó problémáinkat, így kezd beállni egy általános alvási rend, az itteni időzónához igazodva (ez egyébként +5 óra Budapesthez képest). Szigorú napirendet továbbra sem fogok neki tartani, ami általánosságban elmondható, hogy délelőtt és délután is pancsolunk egy nagyobbat a medencében, általában délután vagy estefelé lemegyünk a partra sétálni. Közben a lakásban játszunk az otthonról hozott temérdek játékkal vagy elmegyünk felfedezni a környéket. Ami sokkal inkább napi rutint öltött, az a szúnyogriasztó és a naptej szinte folyamatos kenegetése.

Játékok - Sikerült szépen megbeszélni még otthon, hogy amiket nem készít egy kupacba játékok, azokkal sokáig nem fog tudni játszani, mert elutazunk és így 5 nap után még nem is hiányolja látszólag egyik otthon maradt játékát sem. Nagy kedvencét egy DUPLO vonatkészletet ügyesen összepakoltam egy kis dobozba általában azzal játszik és a kisautóival. Egyébként a három feladott poggyászból az egyik valóban csak és kizárólag játékkal volt megtömve, nem bíztam a véletlenre. :)

Repülőút - Ebben a bejegyzésben bővebben is olvashattok róla, hogy egyáltalán nem viselte rosszul Berci a háztól - házig majd 16 órás utazást, kár lett volna feleslegesen stresszelni rajta előre. :)

Összességében minden úgy sikerült, hogy azt nagy optimistán Budapestről elterveztük. Tényleg nem nagy dolog egy totyogóval sem útra kelni, még a Föld másik felére sem. ;)

Tegnap előtt este felrobbant valami a közeli trafóházban, nagy csir dur puff, aztán természetesen áramszünet. Becsületükre szóljon hogy másfél óra alatt megjavították.

Tegnap este pedig a 3 és fél éves szeretett okostelefonom mondta azt, hogy kiszolgáltam kisgazdám, mostmár nyugi legyen. Úgy néz ki állapota végleges. Most foglalkozhatok a méltó (!) utóddal is.

A motorban is gyanúsan sokat nyög az aksi indításnál, néha már be is kellett rugnom, azóta próbálok ügyesebben indítózni, de így is a határán vagyok a indítás / visszatöltés játéknak.

Csak valamifajta gabonakörre tudok gondolni a közeli dzsungelben, amit a kísérletező kedvű helyi parasztok elefántokkal csapattak a fák közé, ezért végre nem észak-amerikába mentek az UFOk.

Venni kellett volna amulettet.

Alig több mint 24 órája szállt még csak le a repülőgépünk, de Bercinek már is van egy édes játszópajtása. Nagyon helyes, szintén 2 és fél éves kis srác a közeli étteremből, ahová első este beültünk enni, majd ma is oda mentünk ebédelni.

Az étterem a helyi szokásokhoz igazodva egyben a család lakhelye is, a földszint egy étterem, az udvaron és bent is le lehet ülni, fent pedig ők laknak. Azzal hirdeti magát az étterem, hogy svéd ételt is árulnak, valóban szerepel a thai ételek mellett svéd húsgolyó is az étlapon. Hiába, az IKEA mindenhová elvitte a húsgolyók birodalmát. :) A mai ebéd alkalmával kiderült ennek a miértje is, hiszen a thai néninek -aki egyben gondolom a tulaj, üzletvezető és szakács is - egy svéd bácsi a férje. Így az étteremben a TV-n éppen svéd híradó ment, egyből tudták azt is, hogy hol van Magyarország, Budapest. Sőt, egy kedves helyi bácsi az étteremben egyből meg is csillogtatta magyar tudását, valóban meglepve minket, egészen szépen kiejtve mondta, hogy "köszönöm".

Kérés nélkül egyből hozták az etetőszéket - otthon a legnagyobb éttermekben is mindig külön kell szólnunk - és mindenféle kisautót elé raktak, hogy ne unatkozzon, majd mellé ültették a saját kisfiúkat is. Ez egyrészről nekünk is nagy könnyebbség volt, hiszen nem kellett nekünk szórakoztatni Bercit, eljátszott a neki ismeretlen játékokkal, másrészről legalább elkezdhetett Berci is ismerkedni a helyzettel, hogy bizony nem sokra megy az otthon elsajátított kommunikációval. Hozzáteszem, hogy a játék kölcsönkérés a játszótéren otthon is csak annyiból állt egyenlőre Bercinek, hogy ha kinézett egy homokozólapátot, akkor hozzám futott, elmondta mit szeretne, és odavonszolt, hogy anya segíts. Szóval azért más gyerekekkel alapvetően otthon sem túl szószátyár típus. Ahogy biztattuk azért szépen feltalálta magát, hogy mutogatva, anya segítsége nélkül is sikerülhet játékot cserélni a kisfiúval.

Rendeltünk Bercinek is egy teljes adag pirított rizst marha hússal, egészen elképesztő mennyiséget evett belőle, majd a tulajdonos a saját gyerekének főzött ételből is hozott neki egy adaggal, ezt is szinte teljesen felfalta (tojásos rizs) végül egy joghurt-krémtúró szerű desszertet is kapott, ezt is szinte teljesen megette. Szerintem még nem láttam ennyit enni ebédre a fiamat, csak a bölcsiből hallottam hírét, hogy nagyon sokat szokott enni.

Az ebéd után aztán még több játék került elő, nagyon nehezen sikerült rábeszélni, hogy induljunk vissza a szállásra. Még egy barbie babát is kapott ajándékba - csak a távozáskor kérdezték meg, hogy kisfiú vagy lány, szegény néni irult-pirult, hogy lányos ajándékba. Otthon furcsának szoktam találni, amikor a teljesen fiús ruhákba öltöztetett gyerekemet lánynak nézik, de valószínűleg nem sok totyogó korú fehér bőrű gyereket látott még a néni, így neki elnézzük. :) Természetesen megígértük, hogy jövünk még máskor is hozzájuk hiszen azon túl, hogy Berci is jól érezte magát a konyhájuk is nagyon ízletes.

Az igazén érdekesre és élménydúsra sikerült repülőút után felemelő érzés volt végre megérkezni Phuketre. Kiszállás után egyből a helyi személyzet gyors ízelítőt adott, hogy mennyire is körberajongják majd a fiamat a kinézete miatt a helyiek. Pedig azért reptéri dolgozóként valószínűleg nem először láttak fehér bőrű, szőke, kék szemű gyereket. Az útlevél ellenőrzésnél kígyózó sorok voltak, de egy ember direkt figyelte a kisgyerekes családokat, és egy erre fenntartott külön sorba állított minket is, így a többi utashoz képest egész gyorsan be is léphettünk az országba. Számomra külön öröm volt látni, hogy nagyjából minden 4 éven aluli gyerekkel utazó szülő kendőben, mei taiban vagy csatos hordozóban hozta a gyerekét, nemzetiségtől függetlenül. Budapesten is eléggé elterjedt már ez a praktikus közlekedési mód kisgyerekkel, de azért általában mindig kapok furcsálló tekintet, ha Berci a hátamon van.

A szállásunkhoz ajándékba kaptunk egy reptéri transzfert is, így kilépve a reptérről egy taxis bácsi a mi nevünket szorongatva már egy órája ránk várt, széles mosollyal., hogy elvigyen minket a sziget déli csücskében található Rawaira. Gyorsan behajította a körülbelül ugyanakkora táskáinkat a csomagtartóba mint ő maga és már indultunk is. Magyar szemmel érdekes pillanat volt az utazásnak, amikor megállt egy parkolóban, hogy elrohan wc-re, és kulccsal, működő motorral hagyott minket 2-3 percre magunkra. Nem hiszem, hogy bármely pesti taxis ezt megtenné egy ismeretlen utassal, de neki teljesen természetes volt, hogy bekapcsolva hagyja a klímát nekünk míg ő a dolgát végzi. Tavalyhoz képest lassabban értünk le a sziget déli csücskébe, mert a főutat nagyjából teljes hosszában felújítják. Reggel kilenckor minden munkásgép sürgött-forgott, egy embert se láttuk lapátot támasztani, így náluk valóban néhány hónap leforgása alatt a sziget teljes hosszában kiszélesítik a főutat. Pedig reggel kilenckor 25 fok és 85%-os páratartalom volt, ők pedig tetőtől talpig beöltözve ástak, betonoztak.

Bár rettenetesen fáradtak voltunk, de mosolyogva bámultunk ki az ablakon és lestük mi változott tavalyhoz képest. A legszembetűnőbb nagy sajnálatunkra a motoros forgalom visszaesése volt, de mint később láttuk szerencsére ez csak a főúton, a repülőtér közelében igaz. Minden ismerős dombnak, kisboltnak rettenetesen megörültünk, miközben totyogónk kidőlt, az utolsó 15 percre pedig én is. A szállásunkra megérkezve konstatáltuk, hogy minden pontosan ugyanolyan, mint tavaly, csak sajnos néhány fát eléggé visszametszettek, így kicsit vesztett a hely a vadregényes bájából, de így is fantasztikus. Bár előre úgy beszéltük meg, hogy a szállás költség felét fizetjük ki csak előre, a második felét elég lesz az érkezésünk napján bankban befizetnünk, számlaszámot csak többszöri kérés után kaptunk és másnap reggel intéztük csak el. Bee, aki átadta nekünk a szállást rögtön elnézést kért, hogy csak egy elektromos főzőedény van a konyhában, és 2 órán belül már vissza is tért a boltból egy kisebb edény készlettel és egy indukciós főzőlappal. A szállás egyébként szuper, még egy gyerekágyat és egy mikrót kell szereznünk a szállásadónktól és akkor igazán összkomfortos lesz.

Alapvetően rettenetes jetlagtől szenvedve, hulla fáradtan érkeztünk meg, persze Berci egyből medencézni akart, így fél pillanat alatt kipakoltam a fürdős ruhákat és egyből csobbantunk is egyet, végülis erre vártunk igazából már egy éve, mióta Lacival továbbálltunk erről a szállásról. A továbbiakban Lacival felváltva próbáltunk Berci mellett lopva pihenni egy kicsit, váltottunk pénzt, voltunk boltba, és mindent ki is pakoltunk. Bercivel kettesben sétáltam egy kört a tavaly megszeretett nem túl közeli 7Eeleven-be, hátha majd utána jól elalszik - persze ez nem így történt - azonban a 10-12 perces úton minden mellettünk elhaladó autó és motor minimum lelassított és integetett mosolyogva, de voltak akik meg is álltak megnézni maguknak az itt igazán különlegesnek számító szőke totyogónkat. Erre mondjuk mi számítottunk előre, hogy ő itt jó nagy feltűnést fog kelteni, de egyenlőre Berci nem igazán érti, hogy miért akarnak szóba állni vele mosolygós, számára érthetetlenül beszélő idegenek.

Vacsorázni beültünk egy étterembe, Pad Thait ettünk Chang sörrel, nagyon jól esett újra ez a kis thai menü. Az elalvással, jetlag leküzdéssel alapvető probléma, hogy míg mi tudatosan tudunk törekedni rá, addig Berci nem érti, hogy hiába elviekben a délutáni alvásából ébredt az otthoni rend szerint, most nem megyünk játszani, hiszen este 10 van, és inkább aludni kéne még úgy 8 további órát. Nagyjából két órás tortúra után sikerült elaltatni újra, de addigra sajnos az én szememből vertre ki az álmot, így ezt a bejegyzést is hajnali 2kor kezdtem el :D

Néhány kép a szállásunkról - majd mutatunk az apartmanról is, de épp délutáni alvás idő van és besötétítettünk :)

A külső parkoló és a bejárat nem árul el sokat arról, hogy bent milyen a szállás.

A kapu másik oldaláról kicsit mutatósabb a környezet;)

Ez a mi apartmanunk, nem fáradunk el a medencéhez vezető hosszú úton;)

Laci munkahelye:)

By Laci:

Amióta megjöttünk eltelt bő 24 óra, ez idő alatt már volt egy áramszünet, a net is elment, mind a kettő ugyan csak 10 perc volt, de 24 óra alatt azért ez elég rossz eredmény. Ez az első rossz tapasztalat.

De ezalatt az idő alatt tapasztaltunk jó pár érdekességet is már. Pl láttuk este 9kor (itt az egyenlítő környékén ugye rövidebbek a nappalok, mint nyáron otthon) bőven sötétedés után még aktívan építettek egy a szállásunk közelében lévő új szentélyt, aminek tavaly még nyoma se volt, most már kb szerkezet kész. A másik érdekesség hogy máris elkezdtek előre köszönni a környékbéliek. Lehet a szőke baba miatt, nem tudom, de az amúgy is rendkívül barátságos nép még a szokottnál is barátságosabb, nagyon élvezzük, tulajdonképpen ez az amúgy is, amiért most itt vagyunk. Motoron is köszönnek amerre fele már többször mentem, pedig ha nem is gyakori látvány a fehér bőrű motoros, azért nem is szokatlan.

Ha nem is otthoni árakon, de elfogadható szinten kapható a tej is, ez a baba és az Én tejfüggőségem miatt jó hír, bár Én már készítettem magam a megvonásra.

Anyai szemmel a mindennapi túléléshez a  kivitt ruhán és a játékon kívül sokkal több minden szükséges, akinek van gyereke ezt nyilván átérzi:) Lássuk, hogy az egyéb felmerülő mindennapos kérdéseket hogyan tervezzük megoldani egy 2 évessel. Egy nagy adag optimizmussal feltankolva ezek a terveink itthonról szemlélve, aztán majd meglátjuk hogyan is alakul a valóságban:)

Környezetváltozás - Alapvetően egészen kicsi korától kezdve sokfelé jártunk már vele országhatáron belül, és a környező országokban is így rövidebb távollétekhez a megszokott környezettől hozzá van szokva, egyáltalán nem zavarja össze, ha egy hétvégét vagy pár napot máshol töltünk. Sőt, kifejezetten élvezni szokta az új környezetet, a sok új felfedezni valót. Szóval a környezetváltozás nem hinném, hogy bármiféle problémát okozna Bercinek.

Alvás - Itthon még rácsos kiságyban alszik Berci ezért remléjük, hogy a szállásunkhoz kapunk egyet de erre a mai napig még nem kaptunk végleges ígéretet. Felmerül még a bérlés lehetősége, erről jelenleg semmiféle információnk nincs, hogy ott ez működő rendszer-e és mennyibe is kerülne hosszabb időre. Természetesen kivinni nem fogjuk, bár van saját kis utazós összecsukhatós ágya, de a három feladott poggyászból így már csak kettő maradna minden egyéb másra. Mivel csupán 2 és fél hónapról van szó venni nem igazán szeretnénk, ez nyilván a legvégső megoldás hiszen hazahozni biztosan nem fogjuk, eladni nem hiszem, hogy lesz kapacitásunk az utolsó napokban és az internet alapján ott sem olcsóbb egy rácsos ágy, mint itthon.

Etetés - Alapvetően egy 2 éves már nem igényel különösebb étrendet, ha erre nincsen egyéb egészségügyi oka, tehát azt eszi Berci itthon amit mi is. És nálunk bizony a hétköznapokban is eléggé gyakran kerül az asztalra ázsiai konyha. Egyrészről mert mindketten rajongunk az ázsiai ízekért, másrészről mindketten szeretünk főzni, tehát itthon is elkészítünk bármilyen egzotikus ételt ha alapanyagot tudunk hozzá venni. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha ázsiai konyha van, akkor nem spóroljuk ki a fűszereket (a chilit sem!) és ezt eszi Berci is. Szóval az ízvilág nem lesz neki idegen. Nyilván az evéssel kapcsolatban adódik a kérdés, hogy beülünk-e mindennap ebédelni valahova vagy otthon fogok főzni meleg ebédet. Mivel Thaiföldön egy kifőzdei/utcai árusnál egy teljes ebéd átszámítva alig 400-500ft valószínűleg szinte minden nap erre fog esni a választék és Berci is ezt fogja enni. Tízórai és uzsonna nagyvalószínűséggel gyümölcs lesz legtöbbször, itthon válogatás nélkül bármilyen gyümölcsöt megeszik, remélem a thai felhozatal ellen sem lesz kifogása:) Sokkal jobb kérdés a reggeli és a vacsora, ami általában szendvics, tejtermékek vonalon mozog nálunk. Itt majd kreatív leszek különböző zabkásákkal, tojásos, rizses finomságokkal, hiszen a tejtermékek Ázsiában ismeretlenek. És ezzel el is érkeztem a legnagyobb dilemmámhoz a reggeli-esti tej adaghoz, ami Európában minden kisgyereknek jár szerintem. Az én kisfiam ezt mesteri fokon képes űzni, általában fél-fél liter fogy el reggel és este. Ugyan valószínűleg nagyobb áruházakban lehet tejet kapni, de nem hiszem, hogy ilyen mennyiségben megfizethető kategória lenne, tehát az adagját mindenképpen csökkentenünk kell. A másik alternatíva a tejalapú tápszerek, amelekből az itthoni gyakorlathoz hasonlóan kint is vannak 2-3 éveseknek ajánlottak - ezt még a tavalyi utunk során kifigyeltem:).

Tisztálkodás - Itthon fürdőkádunk van ezért Berci ahhoz van szokva, hogy minden este engedek neki 10-15cm vizet és abban kedvére pancsolhat miközben én megfürdetem. Fürdőkádat viszont ritkán találni Ázsiában az eddigi tapasztalatunk alapján - mi egyet sem láttunk még. Egyszerűen a fürdőszoba padlója lejt a lefolyó felé, és a körbecsempézett falra feltesznek egy zuhanyrózsát, ez a mi szállásunkon is így fog kinézni. Szóval a szokásos pancsolás kimarad majd, átállunk a zuhanyzásra  de ez talán nem akkora tragédia egy medencés szálláson, ahol egész nap tud pancsolni.

Pelenka/bili - Nyilván eldobható pelenkákat árulnak Phuketen is, azonban minden jel arra mutat, hogy nekünk erre már nem lesz szükségünk egy hónap múlva, csak éjszakára. Bilit és wc szűkítőt is egészen biztosan árulnak, tehát ebből nem csinálok különösebb kérdést, majd veszünk egyet hiszen ez azért jelentősebben kisebb költség mint egy kiságy, nem fogjuk sajnálni kint hagyni.

Társaság -  Itthon is sokat járok közösségbe Bercivel, hogy hasonló korú gyerekekkel megtanuljon együtt játszani ezáltal szocializálódjon. Szerintem ez pontosan így fog történni Phuketen is, azzal a különbséggel, hogy a többi gyerek nem tud magyarul de nem hiszem, hogy ez zavarna egy 2 évest a homokozásban:) (Az már sokkal jobb kérdés, hogy a helyi Pistikére milyen nyelven fogok rászólni, hogy ne lökje le a gyerekemet a mászókáról, de majd megoldom:))

Napi rutin - A szigorú értelemben vett, nagykönyvben megírt fix napirend nálunk ismeretlen, egyszerűen mindennapunk alakul, ahogy alakul. Természetesen az étkezések megvannak, meg az alvásidő, de leginkább csak az én fejemben létezik ezeknek elképzelt időpontja mely a valósággal csak időnként egyezik. Szóval a napi feszített tempó itthon sincs meg, így Phuketen is csak összezavarná, ha hirtelen elkezdeném óraműpontossággal megtervezni a kis életét.

Játékok - Elég idős már ahhoz Berci, hogy legyenek kedvenc játékai amikkel mindennap játszik és magától eszébe jutnak ha máshol vagyunk is, ezért majd törekszünk rá, hogy ezekből a lehető legtöbbet elvigyük magunkkal - ésszerű keretek között. De az itthon kapható játékok nagyrésze egyébként is Ázsiában készül, így nem gondolnám, hogy extrém drágán lehet kint hozzájutni egy n+1. kisautóhoz vagy labdához, tehát nyilván majd gyarapítjuk néhány darabbal a kivitt készletet. Én leginkább fejlesztő játékokat és magyar nyelvű mesekönyveket vinnék csak szívem szerint, de egészen biztos vagyok benne, hogy jópár műanyag kacat is bekerül majd a csomagunkba:)

Repülőút -  Előre nem tudom megjósolni, hogy miként fogja viselni élete első repülőútját Berci, így erről majd inkább utólag nyilatkoznék. Csak nem lesz ezzzel sem problémánk, hiszen naponta rengeteg kisgyerek repked a világban, az ő szüleik is túlélik, mi is túl fogjuk:)

Ezek lennének a tervek így Budapestről szemlélve, nem tűnik lehetetlennek:)