A dolgok többségére már számítottunk, hiszen nem először járunk erre, azonban néhány dolog minket is újdonságként ért az alábbiak közül.

• Villa és kanál az alapértelmezett evőeszköz. Nagyjából mindenhez ezt adják, legfeljebb a villát elhagyják. Viszont a villát illetlenség a szájba venni, így az tölti be a kés szerepét, ezzel tudjuk felkotorni az ételt a kanalunkra. Darabolni úgysem kell az ételt, hiszen apró falatokra vágják azt fel még a konyhában, sütés-főzés előtt. Ételtől függően néha pálcikát is kapunk.
• Cipő, szandál, papucs a házon kívül marad. A küszöb előtt szokás levenni mindenféle lábbelit, és mezítláb belépni a lakásba. Sőt, ez utazási irodákra, ruhaboltokra is jellemző sokszor, templomoknál pedig egyáltalán nem is meglepő.
• A fehér bőrszín itt az áhított, így azonfelül, hogy minden kozmetikumuk - még a szappan is - fehérítőt tartalmaz az utcán is igencsak megnézik a fehér embert. Kisfiúnkat rendszeresen meg is simogatják (talán azt gondolják, hogy ettől ők is fehérebbek lesznek? :) ), neki valóban rettenetesen fehér bőre van még így minimálisan lebarnulva is a helyiekhez képest. :)
• Bal oldali közlekedés van az országban. Ez pikk-pakk megszokható, komolyabb akadályt csak a kínai turistáknak okoz, nekik viszont eléggé látványosan nem sikerül jó irányba körülnézniük a főúton való átkeléskor.
• Kisebb a testalkatuk. Ez idén főleg azért szúr szemet nekünk, mert nem igazán akarják elhinni, hogy a körülbelül 95cm magas fiúnk valóban 2 és fél éves, alapból 4-5 évesnek gondolják.
• Phuket kifejezetten drága az országhoz képest, azonban itt is komolyak az eltérések, a turisták kedvelt célpontjai simán hozzák az európai árképzést, sőt...
• Kisebb testalkatból adódik, hogy a bili is jóval kisebb, tulajdonképpen kicsi Bercinek. :(
• Rengeteg a nyugdíjas Phuketen, többségében férfiak, főleg Európából és Amerikából. Nekik külön vízum is van, így nem meglepő, hogy sokan vannak. A mi szállásunk vonzáskörzetében viszont kifejezetten sok nyugdíjas éli mindennapjait.
• Itt értelmet kapott a hintőpor használata. Egyáltalán nem értem a mai napig, hogy Magyarországon miért szerepel minden babakelengye listán, tulajdonképpen az otthoni példányunk -  ha ki nem dobtam helyhiány miatt - máig a fiók mélyén pihen, bontatlanul. Itt viszont valóban hasznos lefekvés előtt kis totyogónkat tetőtől talpig behintőporozni vékonyan, így nem ázik át az izzadságtól reggelre az egész kis ágyikója. Pedig szigorúan klíma mellett alszunk.
• A motor családi jármű. Már mi is napi szinten így használjuk, de itt ez természetes. Legfeljebb azért néznek meg minket, mert nem egy bambuszból tákolt kisszék van a motor elejére beállítva, mint gyerekülés, hanem a hátamon utazik Berci, mint egy kis potyautas. :) Egyébként 2-3 gyerek kényelmesen elfér egy motoron, semmi különleges nincs ebben itt.
• Az esős évszak a helyi viszonyok között a télnek felel meg, még kötött pulóvert is láttam árulni, de sapkás, pulóveres, hosszú farmeres gyereket és felnőttet mindennap látunk a 35 fokban. Ha tél van fel kell öltözni rétegesen, mi is megtanultuk anyáinktól, ők is komolyan veszik. :)
• Sört csak 11-14 és 17-24 óra között árulnak. Régi rendelet ez, meg lehet szokni.

• A gyógyszerekben nincs betegtájékoztató. (Semmi különös, bedurrant a bokám, vettem rá sportkrémet.)
• A pelenka olcsóbb mint otthon, és úgy tűnik elterjedtebb a mosható pelenka (nem a régi, tetra pelenkás, gumibugyis változat, hanem a szép mintás, patentos/tépőzáras verzió) és a hordozás is.
• A ruhákat nem polcos ruhás szekrénybe tartják mint mi, hanem fogasos szekrényekben. De mindent, a pólókat, fehérneműt is. És ezen is szárítanak, még vizesen kerül a fogasra. Először hülyeségnek tűnt, de igazából munkában valahol ugyan ott van, hisz így a teregetés ugyan macera, de a beszedés egy pillanat műve. :)
• Köztéri mosodák. Nincs mindenkinek saját mosógépe, viszont 2-3 utcasarkonként találni 4-5 db mosógépet kihelyezve, melyeket 150-200 Ft-ért 8-10 kg ruhát kimoshatunk magunknak.
• Szeretnek sepregetni. Átlagosan 5-6 alkalommal sepernek fel egy nap a helyiek az eddigi megfigyelésünk alapján. Amolyan pótcselekvés lehet ez náluk, mert sokszor a semmit söprögetik.
• Kisebb - nagyobb műanyag játékok fillérekért kaphatóak. Nem túl nagy minőség ugyan, de átszámítva 300-400 Ft-ért például már egész készlet kisautót lehet kapni útjelzőtáblákkal együtt. Nem sok értelme volt elhozni otthonról 15 db kisautót. :)
• A fagyi állaga egészen más, nagyon habos, mint valami cukrászsütemény. De finom. :)
• Miután megmondjuk Berci nevét mindenki megkérdezi, hogy lány-e, valószínűleg van hasonló hangzású lány név náluk.
• Ventilátort kapcsolnak maximum fokozaton, direkt ránk irányítva bármelyik étterembe is ülünk be. Ahogy észrevettük minden nyugati turistával ezt csinálják, de kisgyerek miatt ez sosem maradhat el nálunk. Általában amint félrenéznek sunyiban alacsonyabb fokozatra állítjuk.

• Amikor először a vidéken jártam, 5 éve akkor mindenki azt hitte, hogy franciák vagyunk, hisz fehér ember mi más lehet, nincs kérdés. Most orosznak hisznek.
• A borotva hab lime illatú, rá is van írva, de akkor is szüreális.
• Sokadik boltban találtam csak aftershavet, azt is egy óriási plázában, és ott is csak 4 féle volt, amiből kettő valami gyógyhatású cucc, dúsított urániummal vetekedő árban. A másik kettő meg olyan amilyen, a semminél jobb.
• Egy vízforraló és egy indukciós lap egész korrekt mód kivált egy mikrót.
• Thaiföldön a billiárd golyók egyszerűen kisebbek.
• Láttam egy koedukált WCt az egyik étteremben. Egész nagy étterem volt. Lehet csak nekem furcsa, de nem rémlik hogy valaha láttam volna közillemhelyet így, max a nagyon nagyon kicsi helyeken, ahol csak egy WC van. De itt volt vagy 6. Mindenesetre meglepett.
• Minden testápolóba, naptejbe stb stb fehérítőt raknak. Ez olyan mint nálunk a barnító, de mivel Én nem akarok fehéredni, nehogy átlátszó legyek, ezért vigyázni kell mit vesz az ember.
• A kukák, mármint a nagy gyűjtők amit elvisznek szép szabványos, hasonlóan nálunk. Ám hiába, mivel nincs rajta akaszkodó vagy bármi, ezért beáll mellé a kocsi, és néhány markos legény felborítja, kézzel.
• Svéd barátunk megerősítette, hogy rendszeresen robbannak fel a trafók a környéken.

Ez kicsit hosszabb lesz:

• Alapvetően van egy minden de minden ráér érzésem általában. :) Van amiben nagyon gyorsak, pl egy étteremben (értsd: út menti kifőzde) annyira pörögnek, hogy nagyjából csak akkor van esély arra, hogy nem áll türelmetlenül fölötted a pincér hogy rendelj már valamit, ha már akkor tudod mit kérsz amikor beléptél. Boltok is jó gyorsak. Ezzel szemben nagyon erős kontraszt ha bármi másról van szó, mint az ennivaló.
  Az ajtó javításra (értsd: szétverésre) két órát vártunk. A motorral van egy két problémám (valaki berhelt a zárral), szombaton ígérték hogy rögtön megnézik. Még nem értek ide, mindig holnap jönnek. Múlthéten tönkrement a medence forgatója. hétfőre mondták az ujjat, de így csütörtökön még nem ért ide. Már a használhatatlanságig koszolódott, néha próbálják tisztítani, de úgy számoltam kb 100 tonna víz van benne, nyilván gépesítés nélkül reménytelen.
  Jelenleg van időm, lényegtelen. De nem tudom hogy hosszútávon ez a "még ráérünk arra még" dolog idegesít, vagy belesimul az ember.