Egy hónapja érkeztünk, így gondoltam kicsit összefoglalom, mik alakultak úgy ahogy gondoltuk, mik nem. Ide repülés, itteni hétköznapok, stb alapvetően rendben voltak, ezekről írtunk már korábban, nézzük hát hogy mik alakultak máshogy mint reméltük. Hisz elég sok mindent a helyszínre hagytunk.

Közlekedés: Abban bíztunk, hogy a helyszínen megoldhatóvá válik valami féle fajta közös autóhasználat egy szomszéddal, esetleg a környéken találunk taxit vagy hasonlót. A nagyobb távú relatív biztonságosabb közlekedés miatt gondoltuk, főleg a babának. Hát, ebből nem lett semmi. Utóbbit nem találtunk egyszerűen, előbbi pedig elvérzett ott, hogy a szomszédok is (egy kivételével) motoroznak, autót senki nem tart.

Ha már így alakult, hát kimaxoljuk a motort. Van benne két esőkabát fixen, illetve szereztünk a babának is sisakot. Ha nem is tökéletes, egynek jó lesz.

Alvás: Gondoltuk a gyerek majd alszik a földön, itt ebben semmi szociális szempontból megvetendő nincs (Én otthon se látom ebben mi lenne a "ciki".) A kő itt meleg, nincs is ezzel baj. De állandóan lemászott a takarójáról amit alá terítettünk, nem aludt jól. Így szép lassan de biztosan elkezdett odaszokni a mi ágyunkra, középre. Én nagyon rosszul aludtam folyamatosan, mert rugdos álmában, ráadásul aggódtam amiatt is, hogy otthon nem-e lesz ennek folytatása. Illetve, bár erről nem mi tehetünk, de a szúnyogok is állandóan csípkedik szegényt álmában.

Ezeket a problémákat néhány hét után sikerült megoldani. A helyiek gyakran alszanak szúnyogháló alatt, így elmentem egy jó nagyot beszerezni. Egy sátorba oltott szúnyoghálóról van szó, Berci kis barátjánál is láttuk hogy ilyen alatt alszik. Arra nem számítottunk hogy ez részben megoldja a földön gurgulászás problémáját, ráadásul izgalmas is neki, így este is jól jön, nappal meg lehet vele játszani, sátrazni.

Pénz: Aggódtunk kicsit hogy hogy fogunk készpénzhez jutni, hogy kapom meg a fizetésem Budapestről. Ez a probléma két részletben oldódott meg. Egyrészt 5 percnyi motorútra van egy kisebb Tesco, ahol elfogadják a kártyást fizetést. Másrészt tényleg működik az ingyenes pénzfelvételes bankkártya, bár a helyi ATM (bank) rácsap 1% sarcot, cserébe kb senki más, és szinte középárfolyam körül megy a váltás. Bővebben itt.

Étkezés: Bár Phuket agyon drága régiónak számít a környéken, ugyanakkor nekünk maga a kánaán hogy fejenként 800 forintért étel-italt raknak elénk, rákkal, tintahallal vagy amivel nem szégyelljük. Ha csak gyorsan ennénk valamit, akkor pedig 200-300 forint van streetfood (ami ellentétben a Magyar jelentésével nem egy hipster mánia, hanem hétköznapi, praktikus utcai árus, aki egy féle ételt csinál csak, de azt jól/sokat/olcsón/gyorsan). Amúgy meg főzünk magunkra ha kell, szóval ez is megoldódott.

Betegségek: Egyenlőre semmi komoly nem volt csupán egy-két hőemelkedés és köhögős baj a babánál, nálunk pedig néhány zúzódás és húzódás. Pár száz méterre van egy patika ahol beszélnek angolul, onnan lett sportkrém meg lázcsillapító, nem nagy ügy.

Úgy általában: Az első hetekben Ági nem érezte összkomfortosnak annyira a világot, Én és a Baba már az elején is nagyon élveztük, de már feloldódott ez is, most már mind a hárman berendezkedtünk, elvagyunk. Van néhány apróság (olvasó lámpa hiánya) ami miatt mondjuk néha még dühöngünk, de igazából berendezkedtünk, megszoktuk a környéket, kialakult egyfajta napi rutin is. :) Sőt igazából a Thai nyugalom és vendégszeretet kezdi megtenni a hatását, egyre többet olvasok pl, tegnap este csak úgy az élmény miatt felhajtottam a sziget északi részébe körbenézni, ilyesmik.

:)

Ez a bejegyzés az előzetesen felvázolt terveink megvalósítását írja le, mennyire jöttek be a számításaink és milyen meglepetések értek minket Phuketen a hétköznapi életben egy kis totyogóval.

Környezetváltozás - Az időeltolódást néhány nap alatt még nem sikerült 100%ban leküzdenünk, de ezt leszámítva valóban nagyon élvezi bármerre is járunk. Nem viseli meg a 35 fokos meleg és a 100%os páratartalom sem. Az óceánt nagyon szereti, szinte mindennapos program, hogy megnézzük. Kifejezetten pozitív csalódás volt, hogy nem tört ki hisztirohamban, amikor a szájába és a szemébe ment a sós víz - pedig otthon a kíméletes baba sampon látványától is üvölt, hogy csípi a szemét.

Alvás - Szállásadónk - aki 4 hónapos terhes - tulajdonképpen nem értette a kérésünket, hogy szeretnénk a 2 és fél évesünknek valami gyerekágy szerűséget. Arra már számítottam, hogy az otthon megszokott rácsos ágyat felejtsem el a világnak ezen a felén, ugyanis mindenféle baba-mama adok-veszek Fb csoportokban még Pestről próbálkoztam tájékozódni az árakról, de a szokásos gyerek, rácsos kisággyal nem találkoztam. Időjárásnak köszönhetően itt egy matrac a földre, és kész is az ágy felnőttnek, gyereknek is. A mi szállásunk kifejezetten nyugati turistáknak szól csak ezért van benne egyáltalán egy 2x2m-es francia ágy, nem pedig csak matracok. Szállásadónk első nap miután legyőzte értetlenkedését, hogy mit is takar a "bed for a baby" kérésünk mondta, hogy fordítsuk a kanapét az ágyunk mellé ha akarjuk. Inkább magunk között altattuk, mintsem a két vastagabb párnából, alacsony karfából álló fa padon. Aztán negyedik nap reggel egy nagy csomaggal állított be, hogy a gyereknek lesz. Lehet zavarta a sok éjszakai sírás - rendszeresen felébredt Bercit amikor hajnalban finoman próbáltuk arrébb rakni az ágyunkban, hogy ne a fejünkön vagy a vesénken pihentesse a lábát. Célnak megfelel a hatalmas, 2 személyes vastag paplan amit kaptunk, több rétegben hajtva simán matrac vastagságú. (Más kérdés, hogy miért is árulnak ezen az éghajlaton egyáltalán ilyen vastag paplant.) Végeredményben van ágya, ahonnét nagyon leesni sem tud.

 Etetés - A tejjel kapcsolatos félelmeim teljesen feleslegesek voltak, az összes boltban árulnak az otthonihoz hasonló pasztörizált tejet, így reggel-este azt kapja Berci. Egyébként étteremben szoktunk enni napi egyszer, bármilyen rizses ételt rendeltünk neki szépen megette, viszont amikor ezen picit is változtatni próbáltam ott maradt az összes. Szóval azt hiszem maradunk a rizses köretű ételeknél, Ázsiába van belőle választék bőven. :) Nassolni valókkal eléggé bizalmatlan, az otthoni nagy kedvenc ropi hasonmását még nem fedeztem fel, csak csokis-epres-vaníliás-matcha teás töltelékű rudakkal találkoztunk. Lényegében semmi nem tetszik neki a nasi részlegről a boltban, pedig már a chipset is megvettem volna neki, csak valami finomságot kóstoljon meg. Innivalóval pont az ellenkezőjét tapasztaljuk, tulajdonképpen eddig bármit emelt le a polcról a boltban megitta. Nagy kedvence egy 7 féle rizsből készült rizstej - ez egyébként igen tápláló is a maga 3dl-es kiszerelésével, szóval uzsonnára vagy tízóraira megteszi önmagában is. Kicsit a gyümölcsökkel is bizalmatlan sajnos, erre nem számítottam. Azért 1-1 harapás erejéig megkóstolja mindig. Ez azzal jár, hogy én egy nap 4-5 banánt eszem meg, mint maradék. Jelenleg van itthon lichi és mangosteen is, ezekkel még nem próbálkoztunk. Toast kenyeret is árulnak mindenfelé, ezt nagy örömmel fogyassza vajjal vagy eperlekvárral megkenve. Alapvetően válogatósabb mint otthon volt, de remélem ezt leküzdi idővel.

Tisztálkodás - Napi két- három alkalommal pancsolunk a medencében így az előzetes elképzeléseim szerint változatosságként éli meg a zuhanyt, amit otthon egyébként ki nem állhat és egyáltalán nem hiányzik neki a fürdőkád. Egyébként már láttunk itt létünk alatt fürdőkádat - egy útszéli nagyobb pocsolyában félig elsüllyedve.

Pelenka/Bili - A kezdeti lelkesedése a wc használattal sajnos visszaesett míg a fürdő felújítás alatt a nagyszülőknél laktunk, így még szinte teljesen pelenkás legnagyobb sajnálatomra. A medencében eddig még nem történt baleset, ott szól ügyesen. Eddigi tapasztalat, hogy az ázsiai gyerekek kisebbek, legközelebb egy mérettel nagyobb pelenkát veszek neki, mint szükséges lenne. Természetesen a pelenka is jóval olcsóbb egyébként, a 12kg-s gyerekre való nadrágpelenka darabja 30-40Ft-ra jön ki. Amennyire eddig láttam a mérettel itt nem nő arányosan a pelenka ára, de a szokásos nagy márkáknak se láttam nyomát, viszont jó minőségű a helyi márka is. Ami még kissé furcsa volt elsőre, hogy 20-30 darabos kiszerelésben árulják, de mivel itt kis túlzással minden utca sarkon találni 0-24 órás boltot valóban nincs sok értelme százas csomagokkal feltankolni a háztartást. Egyébként általános boltokban még nem láttunk se bilit se wc szűkítőt, de nyilván kifejezetten baba boltban árulnak majd idővel beszerzünk azt is.

Társaság - Jelenleg még csak egy kisfiúval sikerült összebarátkoznunk a korosztályából, de 5 nap alatt sokkal többre nem is számítottam. Biztos kialakul majd még egy kicsivel nagyobb baráti társasága is, akikkel tud együtt játszani. Játszóteret viszont még nem találtunk, de az egész óceánpart egy hatalmas homokozó, így nem is igazán hiányzik neki. Hoztunk magunkkal egy függőágyat is, így ha hintázni támad majd kedve akkor két alkalmas fa közé kifeszítem neki, és kész a hinta is.

Napi rutin - Lassan sikerül leküzdeni az időeltolódásból adódó problémáinkat, így kezd beállni egy általános alvási rend, az itteni időzónához igazodva (ez egyébként +5 óra Budapesthez képest). Szigorú napirendet továbbra sem fogok neki tartani, ami általánosságban elmondható, hogy délelőtt és délután is pancsolunk egy nagyobbat a medencében, általában délután vagy estefelé lemegyünk a partra sétálni. Közben a lakásban játszunk az otthonról hozott temérdek játékkal vagy elmegyünk felfedezni a környéket. Ami sokkal inkább napi rutint öltött, az a szúnyogriasztó és a naptej szinte folyamatos kenegetése.

Játékok - Sikerült szépen megbeszélni még otthon, hogy amiket nem készít egy kupacba játékok, azokkal sokáig nem fog tudni játszani, mert elutazunk és így 5 nap után még nem is hiányolja látszólag egyik otthon maradt játékát sem. Nagy kedvencét egy DUPLO vonatkészletet ügyesen összepakoltam egy kis dobozba általában azzal játszik és a kisautóival. Egyébként a három feladott poggyászból az egyik valóban csak és kizárólag játékkal volt megtömve, nem bíztam a véletlenre. :)

Repülőút - Ebben a bejegyzésben bővebben is olvashattok róla, hogy egyáltalán nem viselte rosszul Berci a háztól - házig majd 16 órás utazást, kár lett volna feleslegesen stresszelni rajta előre. :)

Összességében minden úgy sikerült, hogy azt nagy optimistán Budapestről elterveztük. Tényleg nem nagy dolog egy totyogóval sem útra kelni, még a Föld másik felére sem. ;)

Kocka ismerőseimnek.

Elméletben:

Otthon is távmunkában dolgozok, megbeszélésekre, ezt azt venni, szociális életet élni szoktam csak bejárkálni. Így ez a része nem okozott bajt. Ha valami fizikai teendőre lenne szükség, Pesten van erre szívesség alapú ügyelet, Én is sokszor vállaltam hasonlót amikor más utazott.

Mint ilyen, amit kell úgyis neten intézek, netbank, e-számla, stb stb, ez így menne pestről is.

Diktatúra ide vagy oda, a net szabad. Nem kell megküzdenünk a kínai nagyfalhoz hasonló problémákkal, ráadásul elég komoly IT van az országban, így pozitívan álltam hozza a technikai oldalhoz.

Minden komolyabb cég az egész világra termel, szeretne egy féle töltőt csomagolni, így akár a telefontöltő akár a laptop töltője egy bagojköpetből is a neki tetsző egyenáramot adja le, mar csak be kell dugni valahogy. Ellenőrizzétek bátran, rá van írva a tápokra az input, valami ilyesmi lesz: AC 100-240V, 50-60Hz. A csatlakoztatással pedig szerencsénk van, mert a Thaiok pont annyira szeretik ezt a problémát, mint bármely egészséges ember, ezert fixen úticsatlakozók vannak a falba építve, szinten mindenhol, amibe minden jót be tudsz dugni, árulni is hol ezt hol azt árulják. Ha mégse úticsatlakozóznak, akkor az amerikai két sínes csatit szokták rakni (gondolom azért, mert az kisebb), ez nekünk se jó, meg annak az amerikainak se aki 110Vre számít a csatlakozó alapján (merthogy 230V/50Hz van itt is).

Technikai oldalról:

Ehhez képest csalódtam. Először is a szálláson 10/10es net van, ami finoman szólva is szerény, bár azért ezen még bőven lehet dolgozni, nem a világ hogyha valami néhány megás commitot kell küldeni. Azonkívül elég instabil. Túristaként nem veszed észre, de 6-8 órát előtte ülve már észrevehető. Nem is a globális dolgokon (FB, Google, GMail, GCloud, stb) venni észre, azok elég jól mennek, nyilván ezek a cégek tartanak a környék szerverparkjaiban vasakat, load ballance megoldja hogy minden jó legyen, de a magyar net felé (index felé, blogponthu, saját szerverek) már nem ilyen rózsás a helyzet. Lagzik, nagy a packet loss is. De nagyon érdekes, mert ez se mindig. teszi így.

SSHnál érezhető a nagy ping. VPN úgy általában sokat segít, van néhány a tarsolyomban. Skype viszont helyi hívás minőségben megy legalább :)

Áramszünetek is tarkítják a hétköznapokat, napi 1-2. Nem sikerült UPSt rakni a WiFi alá, úgyhogy ilyenkor a net is megy, hiába vált át a laptop aksira. Bár fene tudja, lehet a központ is újraindul, annyira nem lepődnék meg :D

 - Ezt már kintről írom, így a konkrétumok adottak, nem előre okoskodás -

Hozott cuccok:

• Laptop, értelemszerűen
• Egér neki
• Néhány pendrive, bár tervben nem használom semmire, ne ezen múljon ha lehetne valamire
• Laptopban SSD van, jó kicsi ahogy kell, úgyhogy egy 1TBs USB3as disk, erre arra
• Két telefon (egy a helyi számnak, egy a hazainak)
• Powerbank
• Néhány töltő, tartalék kábel, ez az, apróságok

Ha bármi elromlana azt nyilván pótolni kell, annyiért amennyi, lényegtelen. Laptopot Ági is hozott, így ha nagy a baj azt is tudnám használni pár napig.

Konklúzió:

Nem lehetetlen, de alapvetően kevesebb macerára számítottam. Amíg ezt a cikket írtam addig is elment egyszer a net 2 percre.

Alapvetően nem gondolom, hogy 75 napra Thaiföldere sokkal több holmit kéne magunkkal vigyünk, mint egy két hetes nyaralásra a Balatonhoz, hiszen mosni úgyis fogunk, a kedvenc játék három nap távollét alatt is pont ugyanúgy hiányzik, gyógyszerekre is bármikor szükség lehet és a digitális világot se szeretjük kizárni az életünkből. Azért kisebb-nagyobb körvonalakban így az indulás előtt pontosan két héttel már van elképzelés róla, hogy mi is kerüljön a táskáinkba és mivel egészen sokszor felmerül ismerősök körében a kérdés, hogy mit viszünk magunkkal ilyen hosszú időre, hát íme egy eléggé elnagyolt lista.

A ToDo listánk ugyan kicsit gyarapodott egy-két személyes aprósággal, de azért az eredeti tervekkel is jól haladunk. Banki ügyekben és a biztosítással tudtunk lényegében előrébb lépni, lássuk ez mennyire sikerült kalandosan, szigorúan a cégek nevesítését elkerülve :)

Biztosítás nélkül nem szeretnénk utazni, főleg kisgyerekkel nem. Itthon sem telik el két hónap betegeskedés nélkül, tehát nagy valószínűséggel szükségünk is lesz az ő biztosításra. Online árkalkulátorokkal az úti célunkat és a kint tartózkodásunk időtartamát beállítva gyönyörű, hat számjegyes árajánlatokat kaptam, tehát eléggé gyorsan alternatív megoldások felé kezdtünk kacsingatni. Legutóbbi utasbiztosításunkat egy nagyobb biztosító cégnél kötöttük, felhívtuk a kapcsolattartónkat hátha ő tud némileg kedvezőbb árat ajánlani. Valóban olcsóbb volt a személyes ajánlat az online áraknál, de fejenként csak 10.000 Ft-al. Az alapvető problémánk az volt, hogy nekünk csupán az itthoni TB megfelelőjére lenne szükségünk külföldön, tehát ha kórházba kell menni - akár kisebb betegség, akár baleset miatt- kapjunk orvosi ellátást. Azonban kifejezetten ilyen típusú biztosítást nem találtunk egyik biztosító társaságnál sem, az összes ajánlat tartalmazta a poggyászbiztosítást, repülőgép késést, gépjármú assistance szolgáltatást és egyéb változatos dolgokat, amikre nekünk egy hosszú távú külföldi, de egy helyben tartózkodós utazásnál alapvetően nincsen igényünk.

Az első és legkézenfekvőbb ötletünk az volt ezek után, hogy kössünk biztosítást csak a repülőgépes utazás napjaira, Bercire pedig külön a teljes időtartamra, hiszen a miénk nagy valószínűséggel úgysem fog kelleni, de azért ennél én nagyobb biztonsági játékos vagyok:) Szóval maradtak az alternatív lehetőségek. Dombornyomott bankkártya mellé járó biztosítás, vagy helyben Phuketen kötni valamit. Ez utóbbiról semmi információnk nem volt, hogy létezik-e ilyen egyáltalán ezért elsőnek a bank által nyújtott biztosítást kezdtük el átnyálazni. Eléggé hamar kiderült,hogy sokra nem megyünk a jelenlegi bankkártyánk mellé járó utasbiztosítással, hiszen legfeljebb 30 napos külföldi tartózkodásra szól. Szóval pár nap alatt megismerkedtem a nagyjából az összes magyarországi bank által kínált számlanyitási feltételekkel, kondíciókkal és a bankkártyák típusaival, hiszen egy új számlát nyitni és új bankkártyát igényelni messze nem hat számjegyes móka, mint egy utasbiztosítás :)

Az igényünk az volt, hogy a 75 napnyi külföldi tartózkodásunkat lefedje a kártyához járó utasbiztosítás, a kártya kibocsátási és éves díja a lehető legalacsonyabb legyen valamint feltételek nélküli ingyenes számlavezetés járjon hozzá. A nagyobb, ismertebb bankok ezek közül nagyjából egyik feltételnek sem feleltek meg, de a kisebbek közül is a legtöbb elvérzett már a 30 illetve 60 napos külföldi utasbiztosításával, kettő kivételével. Az egyiknél ingyenes számlavezetést csak eléggé szigorú feltételek mellett kaptunk volna, azonban a másikkal kifogtuk az aranyhalat lényegében. Azon felül, hogy feltételek nélkül tudtunk ingyenes számlavezetésű csomagot választani, a dombornyomott bankkártya mellé az egész világra érvényes 90 napos utasbiztosítás jár - extrém sportokat is beleértve.

És még a készpénz felvételi gondjaink is megoldódnak, mert havi kétszer díjmentesen tudunk ATM-ből készpénzt felvenni külföldön ezzel a kártyával. Sőt, kettő csudijó bankkártyával összesen havi négyszer tudunk majd pénzt felvenni, ennyi egészen biztosan elég lesz. Természetesen a Magyar Forintról Thai Bathra történő átváltással most is bukni fogunk némi pénzt, de ezt nyilván nem tudjuk kiküszöbölni sehogyan sem. Ráadásként még a reptéri Lounge bárba is belépő Ferihegyen ez a kártya, még úgysem jártunk ott.

Egy szó mint száz, érdemes lehet külön csak ezért egy új, drágább bankkártyát beszerezni, mert jóval olcsóbb lehet mint önálló egy utasbiztosítás, és talán még a pénzfelvétel is megoldódik.

Alig 30 perces ügyintézéssel meg is nyitottuk a bankszámlát, mindkettőnknek igényeltünk ebből a csudijó kártyából (sajnos az utasbiztosítás csak a kártyabirtokosra érvényes, nem kiterjeszthető családtagokra, de kifejezetten sokat spóroltunk még így is, hogy két kártyát kellett vennünk). Tudjuk, hogy egy ilyen biztosításnak nem olyan jók a kondíciói, de mint írtuk, most egy alapszintű biztosításra van szükségünk, annál amire szükségünk van még ez is sokkal sokkal több.

Ezzel pedig a ToDo listánkról egyszerre kettő tételt is kihúzhattunk. Bercinek pedig majd kötünk egyet külön valamelyik biztosítónál, így összességében (ha a két bankkártya kibocsátási díját beleszámítjuk) 50.000ft alatt lesz hármunk biztosítása 75 napra, ez az első árajánlatokhoz képest több, mint 50%os spórolás, tehát elégedettek vagyunk:)

Anyai szemmel a mindennapi túléléshez a  kivitt ruhán és a játékon kívül sokkal több minden szükséges, akinek van gyereke ezt nyilván átérzi:) Lássuk, hogy az egyéb felmerülő mindennapos kérdéseket hogyan tervezzük megoldani egy 2 évessel. Egy nagy adag optimizmussal feltankolva ezek a terveink itthonról szemlélve, aztán majd meglátjuk hogyan is alakul a valóságban:)

Környezetváltozás - Alapvetően egészen kicsi korától kezdve sokfelé jártunk már vele országhatáron belül, és a környező országokban is így rövidebb távollétekhez a megszokott környezettől hozzá van szokva, egyáltalán nem zavarja össze, ha egy hétvégét vagy pár napot máshol töltünk. Sőt, kifejezetten élvezni szokta az új környezetet, a sok új felfedezni valót. Szóval a környezetváltozás nem hinném, hogy bármiféle problémát okozna Bercinek.

Alvás - Itthon még rácsos kiságyban alszik Berci ezért remléjük, hogy a szállásunkhoz kapunk egyet de erre a mai napig még nem kaptunk végleges ígéretet. Felmerül még a bérlés lehetősége, erről jelenleg semmiféle információnk nincs, hogy ott ez működő rendszer-e és mennyibe is kerülne hosszabb időre. Természetesen kivinni nem fogjuk, bár van saját kis utazós összecsukhatós ágya, de a három feladott poggyászból így már csak kettő maradna minden egyéb másra. Mivel csupán 2 és fél hónapról van szó venni nem igazán szeretnénk, ez nyilván a legvégső megoldás hiszen hazahozni biztosan nem fogjuk, eladni nem hiszem, hogy lesz kapacitásunk az utolsó napokban és az internet alapján ott sem olcsóbb egy rácsos ágy, mint itthon.

Etetés - Alapvetően egy 2 éves már nem igényel különösebb étrendet, ha erre nincsen egyéb egészségügyi oka, tehát azt eszi Berci itthon amit mi is. És nálunk bizony a hétköznapokban is eléggé gyakran kerül az asztalra ázsiai konyha. Egyrészről mert mindketten rajongunk az ázsiai ízekért, másrészről mindketten szeretünk főzni, tehát itthon is elkészítünk bármilyen egzotikus ételt ha alapanyagot tudunk hozzá venni. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha ázsiai konyha van, akkor nem spóroljuk ki a fűszereket (a chilit sem!) és ezt eszi Berci is. Szóval az ízvilág nem lesz neki idegen. Nyilván az evéssel kapcsolatban adódik a kérdés, hogy beülünk-e mindennap ebédelni valahova vagy otthon fogok főzni meleg ebédet. Mivel Thaiföldön egy kifőzdei/utcai árusnál egy teljes ebéd átszámítva alig 400-500ft valószínűleg szinte minden nap erre fog esni a választék és Berci is ezt fogja enni. Tízórai és uzsonna nagyvalószínűséggel gyümölcs lesz legtöbbször, itthon válogatás nélkül bármilyen gyümölcsöt megeszik, remélem a thai felhozatal ellen sem lesz kifogása:) Sokkal jobb kérdés a reggeli és a vacsora, ami általában szendvics, tejtermékek vonalon mozog nálunk. Itt majd kreatív leszek különböző zabkásákkal, tojásos, rizses finomságokkal, hiszen a tejtermékek Ázsiában ismeretlenek. És ezzel el is érkeztem a legnagyobb dilemmámhoz a reggeli-esti tej adaghoz, ami Európában minden kisgyereknek jár szerintem. Az én kisfiam ezt mesteri fokon képes űzni, általában fél-fél liter fogy el reggel és este. Ugyan valószínűleg nagyobb áruházakban lehet tejet kapni, de nem hiszem, hogy ilyen mennyiségben megfizethető kategória lenne, tehát az adagját mindenképpen csökkentenünk kell. A másik alternatíva a tejalapú tápszerek, amelekből az itthoni gyakorlathoz hasonlóan kint is vannak 2-3 éveseknek ajánlottak - ezt még a tavalyi utunk során kifigyeltem:).

Tisztálkodás - Itthon fürdőkádunk van ezért Berci ahhoz van szokva, hogy minden este engedek neki 10-15cm vizet és abban kedvére pancsolhat miközben én megfürdetem. Fürdőkádat viszont ritkán találni Ázsiában az eddigi tapasztalatunk alapján - mi egyet sem láttunk még. Egyszerűen a fürdőszoba padlója lejt a lefolyó felé, és a körbecsempézett falra feltesznek egy zuhanyrózsát, ez a mi szállásunkon is így fog kinézni. Szóval a szokásos pancsolás kimarad majd, átállunk a zuhanyzásra  de ez talán nem akkora tragédia egy medencés szálláson, ahol egész nap tud pancsolni.

Pelenka/bili - Nyilván eldobható pelenkákat árulnak Phuketen is, azonban minden jel arra mutat, hogy nekünk erre már nem lesz szükségünk egy hónap múlva, csak éjszakára. Bilit és wc szűkítőt is egészen biztosan árulnak, tehát ebből nem csinálok különösebb kérdést, majd veszünk egyet hiszen ez azért jelentősebben kisebb költség mint egy kiságy, nem fogjuk sajnálni kint hagyni.

Társaság -  Itthon is sokat járok közösségbe Bercivel, hogy hasonló korú gyerekekkel megtanuljon együtt játszani ezáltal szocializálódjon. Szerintem ez pontosan így fog történni Phuketen is, azzal a különbséggel, hogy a többi gyerek nem tud magyarul de nem hiszem, hogy ez zavarna egy 2 évest a homokozásban:) (Az már sokkal jobb kérdés, hogy a helyi Pistikére milyen nyelven fogok rászólni, hogy ne lökje le a gyerekemet a mászókáról, de majd megoldom:))

Napi rutin - A szigorú értelemben vett, nagykönyvben megírt fix napirend nálunk ismeretlen, egyszerűen mindennapunk alakul, ahogy alakul. Természetesen az étkezések megvannak, meg az alvásidő, de leginkább csak az én fejemben létezik ezeknek elképzelt időpontja mely a valósággal csak időnként egyezik. Szóval a napi feszített tempó itthon sincs meg, így Phuketen is csak összezavarná, ha hirtelen elkezdeném óraműpontossággal megtervezni a kis életét.

Játékok - Elég idős már ahhoz Berci, hogy legyenek kedvenc játékai amikkel mindennap játszik és magától eszébe jutnak ha máshol vagyunk is, ezért majd törekszünk rá, hogy ezekből a lehető legtöbbet elvigyük magunkkal - ésszerű keretek között. De az itthon kapható játékok nagyrésze egyébként is Ázsiában készül, így nem gondolnám, hogy extrém drágán lehet kint hozzájutni egy n+1. kisautóhoz vagy labdához, tehát nyilván majd gyarapítjuk néhány darabbal a kivitt készletet. Én leginkább fejlesztő játékokat és magyar nyelvű mesekönyveket vinnék csak szívem szerint, de egészen biztos vagyok benne, hogy jópár műanyag kacat is bekerül majd a csomagunkba:)

Repülőút -  Előre nem tudom megjósolni, hogy miként fogja viselni élete első repülőútját Berci, így erről majd inkább utólag nyilatkoznék. Csak nem lesz ezzzel sem problémánk, hiszen naponta rengeteg kisgyerek repked a világban, az ő szüleik is túlélik, mi is túl fogjuk:)

Ezek lennének a tervek így Budapestről szemlélve, nem tűnik lehetetlennek:)

Hasonlóan a pénzügyes cikkhez, ehhez a nehéz kérdéshez is irnék pár szót, sokakat szokott érdekelni egészségügyi szempontból milyen egy ilyen dél-kelet ázsiai út, félnek az esetleges betegségektől. Amennyire csak lehet objektíven, erről is, sőt, erről főlleg! Semmi konteo, hess! Katt.

Felmerül ugye a kérdés, hogy ez anyagilag hogy jön ki. Pesten is alapvetően Én koordinálom a pénzügyeket, így ennél az útnál is készítettem egy kis becslést, ami a korábbi útjainkra, tapasztalatainkra épül. Ha kicsit se érdekel az ilyesmi (amit szívből megértek), akkor ez nem a Te posztod, ha viszont Te is játszottál már ilyen gondolat kísérlettel, hogy jönne ki anyagilag, akkor ucu. És még hosszú is lesz... :D

Thaifölddel szerintem kicsit minden turista szerelembe esik és utána egész életében vágyódik vissza, mi 2015-ben 3 hetet Dél-Kelet Ázsiában töltöttünk hátizsákos utazóként, akkor Thaiföldet, Laoszt és Kambodzsát bejárva. Én ekkor, Laci még néhány évvel ezelőtt egy hasonló utazás során esett szerelembe Phukettel. Minket is elvarázsolt a természet, a hangulatos települések, a fantasztikus gasztronómia és a határtalanul kedves Thai emberek, így lehetőségeink szerint nem csupán néhány napra terveztük a következő látogatásunkat. Csak idő kérdése volt tehát, hogy mikor térünk vissza kisfiúnkkal együtt – akit legutóbb a nagyszülőknél hagytunk – egy több hónapos thaiföldi tartózkodásra.

Elsőre rémisztőnek tűnhet a gondolat, hogy egy ilyen távoli ország mindennapjaiba belekóstoljunk egy kisgyerekkel hosszabb távon, mindennap felmerülnek bennem is kétségek, hogy mit hogyan fogunk megoldani, miképp boldogulunk egy országban, ahol nem is beszéljük a nyelvet, nincsenek ismerőseink. De az internetet hosszasan böngészve és beszélve néhány kint élő emberrel meggyőztük magunkat, hogy ez bizony egy fantasztikus jó buli lesz mindhármunk számára. Ilyen téren ez a blog az élménybeszámoló mellett egyfajta bátorítás is azoknak, akik vacillálnak egy hasonló utazáson, bár még mi se látjuk, hogyan fog a mi kis kalandunk végződni. Egyszerűen csak szeretnénk megtudni, milyen a hétköznapi élet és erről tudósítani ezen a blogon.

Tájékozódva a vízumszabályozásról egyértelmű volt, hogy maximum 3 hónapra tudunk menni turista vízummal, hosszabb időre már sokkal bonyolultabb - persze nem lehetetlen :) - vízumot igényelni. Miután megszületett bennünk az elhatározás jó néhány hétig, hónapig figyelgettük a repülőjegy árakat, és álmodoztunk róla, hogy tényleg belevágunk. Végül egy szép júniusi Vasárnap délután nagy álmunkat valóra váltva vettünk repülőjegyet, az úti cél természetesen Phuket. Ezzel a nem túl hirtelen döntéssel 75 napos családi kalandot terveztünk be az alig 2 éves kis totyogónkkal.

Nevezzük kalandnak ezt a 2 és fél hónapot, mert ez se nem munka út - bár párom távmunkában fog dolgozni - se nem nyaralás - az előbb említett ok miatt - se nem költözés - a már említett vízumszabályok értelmében - így biztosan fel fogunk szállni a hazafelé tartó repülőre :)