Laci telefonja bemondta az unalmast, így elmentünk a hozzánk legközelebb eső plázába. Phuketen több is van, ha jól tudom 3, de igazából ezek pár km-en belül találhatóak. Már jártam Bangkokban is plázában, akkor is ledöbbentem a hihetetlen méreteken, de az azért mégis egy metropolisz, ott számítottam rá.
Van a szigeten néhány értelmezhető bevásárlóközpont, de forgalomban 40, forgalom nélkül is 25 perc a motorral az út, így csak úgy jókedvünkből nem mennénk el odáig, de most volt apropó, nomeg amúgy is meg akartuk látogatni.
Phuketen egy Westend szintű bevásárlóközpontot vártam volna maximum. Ehhez képest egy 4 emeletes, végeláthatatlan épület fogadott. Természetesen hatalmas robogó parkolóval, ahol mi valamilyen szerencsés okból kaptunk a bejárat mellett ülő őrtől külön elszeparált kis parkolót. A bejáratnál természetesen a király arcképével. :) A bejárat előtt egy őr mindenki táskáját átnézi, ennek nem igazán értem funkcióját, valószínűleg a Juntához van köze. (Junta: katonai puccs útján hatalmon lévő ideiglenes - aktuális - kormány)
Alapvetően nőként én a ruhaboltokat pásztáztam sunyiban, miközben Laci határozottan a műszaki részlegre vezetett minket. Ruhaboltokból nem különösebb a kínálat, szinte ugyanazok, mint otthon bármelyik plázában, természetesen plázaárakon, így egyikbe se mentünk be.
Hatalmas nagy terekkel van tele az egész épület, ahol piac jelleggel millió kis bódé árulja mindenféle portrékáját. A műszaki részlegen is körben kisebb-nagyobb márka boltok, középen pedig főleg mobil és tablet tokokat értékesítő kis bodegák. Aki már látott ázsiai plázát annak ez biztos nem meglepő, de elsőre igazán érdekes hatást kelt.
A választott telefonról, ha nem érdekel ugord át a dobozt - by Laci
Először szerettem volna egy Nexus 4 szintű telefont találni, aztán ezt hamar feladtam. Most nem is biztos hogy költeni kéne erre ennyit, nem tudom hogy lehetne ide rendelni bármit, amit a boltokban normál esetben árulnak meg sose volt a kínálat csúcsa, szóval erről letettem, majd foglalkozok az új telefonnal.
Így inkább az volt a cél, hogy legyen egy kütyü amin lehet fejleszteni, kommunikálni, stb stb, ne kelljen mindig a laptophoz ülni ha csak egy gyors Skype hívást intéznék, stb.
Próbáltunk valami értelmes tabletet szerezni erre. Nem igazán voltam lenyűgözve, a két csodamárka (IVacak és az S betűs mosógépgyár) remek termékei felett áttekintve elég gyér a kínálat. Nézegettem ezt azt, aztán végül megálltam egy helyi márkánál, a méltán híres L-MAX Sapphire 1 típusú készülékénél.
És akkor jöjjenek az adatok. Átszámítva 17ezer pénzbe került, de ebben már egy szilikon tok, es egy kijelző védő fólia is benne van. 5 colos egész jó felbontású kijelző, 4 magos proci, 8GB Flash, 1GB Ram, Dual Sim, 5MB autofokuszos vakus kamera, SD kártya, GPS, BT, Nes Wifi, Android 5.1, miegymás. Hátrányai pedig hogy alapvetően minden picit silány rajta. Leginkább a hangminőség, még a csengőhang is fülsértő. Gépelésnél nem pontosan érzékel, nehéz vele írni. Nincs benne arcközelség érzékelő, így gyakran véletlen lerakom vagy elnémítom vele a hívást ahogy az arcomhoz emelem.
Bele raktam a Thai és a Magyar simkártyát is, egész ügyesen kezeli hogy a Magyarral kb. csak standby-t szeretnék. Pedig hallottam híreket hogy a dualsimes Android nyűg.
Konklúzió: Ez a készülék nálunk minimum 35-40ezer forintba kerülni, dualsim nélkül. Megdöbbentő, pár hónapig most jó ez, aztán majd váltok, és ennek is kitalálom mi legyen a sorsa. Szerintem nagyon jó vételt csináltunk.
Beültünk étterembe is, mint egy kellemes családi plázázás alkalmával illik - bár mi ezt otthon is kerüljük, amennyire lehetséges, nem igazán tartozik a kedvenc programjaink közé a shoppingolás. Laci már tavaly is próbált meggyőzni, hogy mennyire jó leveseket lehet errefelé enni, sajnos ezek nem az én ízvilágom, bár valóban nem rossz de nekem kicsit túlértékeltnek tűnik a Ramen leves.
Alapvetően egy jót ettünk, ezzel nem is lett volna semmi problémám, viszont rendeltünk az üdítők közül három különböző, színpatikusnak tűnőt. Szerencsére Berci egyből kifogta magának a piros színűt - ez epres tea volt talán - a két zöldet pedig elosztottuk mi Lacival. Nekem volt szerencsém egy rendkívül furcsa ízű teához, amely mint hamar kiderült számomra matcha tea volt, ugyanis pillanatok alatt megéreztem a koffein bomba hatását. Nem teljesen értem, hogy mit is keresett green ice tea néven egy ilyen bivaly erős matcha tea az étlapon, legközelebb sokkal óvatosabbak leszünk az üdítő rendeléskor. :)
A másik leves egy kellemesen csípős rákleves, amit otthon is előszerettel fogyaszt Laci, a Tom Yum leves - ez nekem is jobban ízlett. :)
Hazafelé a tea hatása alatt nem túl jól viseltem a motor utat. Meg is kellett állnunk egyszer, de aztán szerencsésen hazaértünk, és itthon pöröghettem tovább a tea hatása alatt. :) Sebaj, kulturális tévelygés, majd elmúlik.