A nagy, augusztus végén kezdődött felújítás hullámban a mi apartmanunk előtt lévő medence is áldozatul esett. Előre tudtunk róla, szóltak a szomszédok, hogy melyik nap fogják leereszteni, de a főbérlőnk nem jelezte, így egy halvány reménysugár volt bennünk, hogy talán mégse lesz ebből semmi. Utólag van egy sanda gyanúnk, hogy azért nem szólt, mert ő sem tudott róla, de így vagy úgy, sajnálatos módon a medencénket leeresztették.

A víz alatti négy darab hangulat lámpákból már egy sem működött, így ezt megszerelni valóban ideje volt már - tavaly még kettő darabot láttunk működni itt jártunkkor. Ezenfelül a medence kifugázása volt a terv, hiszen a 10 évvel ezelőtti építéskor ezt valamilyen okból nem tették meg. Ettől a medence még tökéletesen használható volt, bár valóban a lépcsőnél lévő mozaik csempék száma eléggé megfogyatkozott már a fuga hiánya miatt.

Egy szivattyúval alig 6 óra elforgása alatt kiszivattyúzták a víz nagy részét - ez volt az első napi munka, többet nem is nyúltak hozzá. Második nap reggel egy néni nekiállt seprűvel a megmaradt 4-5cm vizet a szivattyúhoz terelgetni. Majd egy kis pohárral locsolgatta a szivattyút, hátha. Már majdnem lementem neki segíteni, mikor végre rádöbbentek ők is egy optimálisabb megoldásra, az eddig ülőkének használt vödörbe beletették a szivattyút és a vödörbe merték bele a maradék vizet. Így sikerrel zárult a történet, és a medence vízmentes lett, neki lehetett már állni a fugázásnak. Másnap. Ezt alapvetően két nő végezte, míg 1-2 férfi a medence partjáról nézte őket és a magukkal hozott 2-3 gyereket próbálták kordában tartani. Furcsa munkafelosztás, de végülis 2 nap alatt végeztek a medence falával és az aljának is nekikezdtek. Amikor eleredt az eső, és kiejtették a szerszámokat a kezükből.

Előre mondták, hogy esős idő esetén több lesz 5 napnál a felújítás, kezdjük megérteni miért. Hiszen a csupán 20 perces eső után már nem nyúltak semmihez, csak a gyerekeiket küldték be játszani a vegyszeres-fugás esővízbe, amit így jó alaposan, egyenletesen el is kevertek. A szerszámok, nyitott alapanyagok, félig elhasznált, bekevert fuga a vödörben, minden ott állt a következő nap is és senki a medence felé se nézett, így le is telt az ötödik nap. Pedig ha az eső után visszajönnek folytatni - a víz kiszedése után - még aznap végezhettek volna, másnapra csak a lámpák felszerelése és a feltöltés maradt volna. De így tartották szavukat, ha elered az eső nem lesz kész 5 nap alatt. 

Következő nap pikk-pakk befejezték a munkát, miután alig fél nap alatt kitakarították újra a medencét. Azt ígérték, hogy a 7. napon megcsinálják a lámpákat is és visszatöltik a medencét vízzel. Ez igazából új lámpák felpattintása a meglévő műanyag foglalatokba és némi villanyszerelési munka a kötésekkel. A víz visszatöltése valóban megkezdődött, hiszen éjjel leszakadt az ég, így néhány cm víz valóban lett estére a medencében. De az Úr is megpihent a hetedik napon, hát ők is követték a példáját - bár lévén, hogy Buddhisták valószínűleg az esőre fogták távolmaradásukat. Ami délelőtt 11 körül elállt, és verőfényes napsütés volt a nap további részében. De a négy lámpa közül egyetlen egyet sem pattintottak be a műanyag foglalatba, pedig gondolom ekkorra már megvették őket.

Végül a lámpakrízist sikerült egy nappal később, alig 1-1.5 órás munkával megoldaniuk és mikor a lakók örömködve említették nekik, hogy de jó, akkor ugye már kezdik is a medence visszatöltését eléggé húzták a szájukat, hogy majd talán holnap. A vízforgató rendszert további 30 perc alatt kitisztították és ezzel az aznapi munkájukat is letudták, távoztak. A talán holnap kijelentést komolyan vették. Eszükbe se jutott visszatölteni vízzel másnap.

A leeresztéstől számított 9. napon végül sikerült egy slagot beleengedni a medencébe és dél körül megnyitni. De előtte nem takarították ki, így azonkívül, hogy este 8-ra alig félig lett még a víz is olyan koszos, hogy a feltöltés után még 2-3napot el fog vinni a víz tisztítása is, mire használatba lehet venni. Következő nap meg is telt a medence, az alját nem lehet látni, annyi opálos, koszos a víz. Ezzel pedig a medence felújítás kaland végére is értünk - gondoltuk mi jóhiszeműen -, már csak várjuk, hogy kitisztuljon a víz a vegyszerektől, bár ezen gyorsítana, ha bekapcsolnák a szivattyút... :)

Másnap dél körül - ez már a 12. nap - viszont újabb szerelő munkások jelentek meg, mint kiderült jöttek tesztelni a világítást. Ezt eddig nem tették meg. Természetesen nem működött. Azért sikerült működésre bírniuk, bár valószínűleg nem a botok segítettek ebben, amivel a burákat kocogtatták a medence partjáról. Sőt, ha már itt jártak bekapcsolták a keringtetőt is, reméljük lassan letisztul a víz és újra használatba tudjuk venni a medencét.

Természetesen nem világvége, hogy két hétig nincs medencénk, hiszen otthon sincs, mégis túléljük a mindennapokat. Sőt, itt a világ legtermészetesebb dolgaként kezelik a szomszédok, hiszen az összes apartmanház felajánlotta, hogy menjünk át hozzájuk pancsolni míg nincs medencénk. Ők is hasonló cipőben járnak, hiszen ugyanez a cég készítette az ugyanígy kinéző medencéjüket, szóval az utólagos fugázást ők is ismerik. De azért mókás volt látni testközelből is, hogy a világnak ezen a felén se tartják be jobban a határidőket mint otthon.

Az igazén érdekesre és élménydúsra sikerült repülőút után felemelő érzés volt végre megérkezni Phuketre. Kiszállás után egyből a helyi személyzet gyors ízelítőt adott, hogy mennyire is körberajongják majd a fiamat a kinézete miatt a helyiek. Pedig azért reptéri dolgozóként valószínűleg nem először láttak fehér bőrű, szőke, kék szemű gyereket. Az útlevél ellenőrzésnél kígyózó sorok voltak, de egy ember direkt figyelte a kisgyerekes családokat, és egy erre fenntartott külön sorba állított minket is, így a többi utashoz képest egész gyorsan be is léphettünk az országba. Számomra külön öröm volt látni, hogy nagyjából minden 4 éven aluli gyerekkel utazó szülő kendőben, mei taiban vagy csatos hordozóban hozta a gyerekét, nemzetiségtől függetlenül. Budapesten is eléggé elterjedt már ez a praktikus közlekedési mód kisgyerekkel, de azért általában mindig kapok furcsálló tekintet, ha Berci a hátamon van.

A szállásunkhoz ajándékba kaptunk egy reptéri transzfert is, így kilépve a reptérről egy taxis bácsi a mi nevünket szorongatva már egy órája ránk várt, széles mosollyal., hogy elvigyen minket a sziget déli csücskében található Rawaira. Gyorsan behajította a körülbelül ugyanakkora táskáinkat a csomagtartóba mint ő maga és már indultunk is. Magyar szemmel érdekes pillanat volt az utazásnak, amikor megállt egy parkolóban, hogy elrohan wc-re, és kulccsal, működő motorral hagyott minket 2-3 percre magunkra. Nem hiszem, hogy bármely pesti taxis ezt megtenné egy ismeretlen utassal, de neki teljesen természetes volt, hogy bekapcsolva hagyja a klímát nekünk míg ő a dolgát végzi. Tavalyhoz képest lassabban értünk le a sziget déli csücskébe, mert a főutat nagyjából teljes hosszában felújítják. Reggel kilenckor minden munkásgép sürgött-forgott, egy embert se láttuk lapátot támasztani, így náluk valóban néhány hónap leforgása alatt a sziget teljes hosszában kiszélesítik a főutat. Pedig reggel kilenckor 25 fok és 85%-os páratartalom volt, ők pedig tetőtől talpig beöltözve ástak, betonoztak.

Bár rettenetesen fáradtak voltunk, de mosolyogva bámultunk ki az ablakon és lestük mi változott tavalyhoz képest. A legszembetűnőbb nagy sajnálatunkra a motoros forgalom visszaesése volt, de mint később láttuk szerencsére ez csak a főúton, a repülőtér közelében igaz. Minden ismerős dombnak, kisboltnak rettenetesen megörültünk, miközben totyogónk kidőlt, az utolsó 15 percre pedig én is. A szállásunkra megérkezve konstatáltuk, hogy minden pontosan ugyanolyan, mint tavaly, csak sajnos néhány fát eléggé visszametszettek, így kicsit vesztett a hely a vadregényes bájából, de így is fantasztikus. Bár előre úgy beszéltük meg, hogy a szállás költség felét fizetjük ki csak előre, a második felét elég lesz az érkezésünk napján bankban befizetnünk, számlaszámot csak többszöri kérés után kaptunk és másnap reggel intéztük csak el. Bee, aki átadta nekünk a szállást rögtön elnézést kért, hogy csak egy elektromos főzőedény van a konyhában, és 2 órán belül már vissza is tért a boltból egy kisebb edény készlettel és egy indukciós főzőlappal. A szállás egyébként szuper, még egy gyerekágyat és egy mikrót kell szereznünk a szállásadónktól és akkor igazán összkomfortos lesz.

Alapvetően rettenetes jetlagtől szenvedve, hulla fáradtan érkeztünk meg, persze Berci egyből medencézni akart, így fél pillanat alatt kipakoltam a fürdős ruhákat és egyből csobbantunk is egyet, végülis erre vártunk igazából már egy éve, mióta Lacival továbbálltunk erről a szállásról. A továbbiakban Lacival felváltva próbáltunk Berci mellett lopva pihenni egy kicsit, váltottunk pénzt, voltunk boltba, és mindent ki is pakoltunk. Bercivel kettesben sétáltam egy kört a tavaly megszeretett nem túl közeli 7Eeleven-be, hátha majd utána jól elalszik - persze ez nem így történt - azonban a 10-12 perces úton minden mellettünk elhaladó autó és motor minimum lelassított és integetett mosolyogva, de voltak akik meg is álltak megnézni maguknak az itt igazán különlegesnek számító szőke totyogónkat. Erre mondjuk mi számítottunk előre, hogy ő itt jó nagy feltűnést fog kelteni, de egyenlőre Berci nem igazán érti, hogy miért akarnak szóba állni vele mosolygós, számára érthetetlenül beszélő idegenek.

Vacsorázni beültünk egy étterembe, Pad Thait ettünk Chang sörrel, nagyon jól esett újra ez a kis thai menü. Az elalvással, jetlag leküzdéssel alapvető probléma, hogy míg mi tudatosan tudunk törekedni rá, addig Berci nem érti, hogy hiába elviekben a délutáni alvásából ébredt az otthoni rend szerint, most nem megyünk játszani, hiszen este 10 van, és inkább aludni kéne még úgy 8 további órát. Nagyjából két órás tortúra után sikerült elaltatni újra, de addigra sajnos az én szememből vertre ki az álmot, így ezt a bejegyzést is hajnali 2kor kezdtem el :D

Néhány kép a szállásunkról - majd mutatunk az apartmanról is, de épp délutáni alvás idő van és besötétítettünk :)

A külső parkoló és a bejárat nem árul el sokat arról, hogy bent milyen a szállás.

A kapu másik oldaláról kicsit mutatósabb a környezet;)

Ez a mi apartmanunk, nem fáradunk el a medencéhez vezető hosszú úton;)

Laci munkahelye:)

By Laci:

Amióta megjöttünk eltelt bő 24 óra, ez idő alatt már volt egy áramszünet, a net is elment, mind a kettő ugyan csak 10 perc volt, de 24 óra alatt azért ez elég rossz eredmény. Ez az első rossz tapasztalat.

De ezalatt az idő alatt tapasztaltunk jó pár érdekességet is már. Pl láttuk este 9kor (itt az egyenlítő környékén ugye rövidebbek a nappalok, mint nyáron otthon) bőven sötétedés után még aktívan építettek egy a szállásunk közelében lévő új szentélyt, aminek tavaly még nyoma se volt, most már kb szerkezet kész. A másik érdekesség hogy máris elkezdtek előre köszönni a környékbéliek. Lehet a szőke baba miatt, nem tudom, de az amúgy is rendkívül barátságos nép még a szokottnál is barátságosabb, nagyon élvezzük, tulajdonképpen ez az amúgy is, amiért most itt vagyunk. Motoron is köszönnek amerre fele már többször mentem, pedig ha nem is gyakori látvány a fehér bőrű motoros, azért nem is szokatlan.

Ha nem is otthoni árakon, de elfogadható szinten kapható a tej is, ez a baba és az Én tejfüggőségem miatt jó hír, bár Én már készítettem magam a megvonásra.