A dolgok többségére már számítottunk, hiszen nem először járunk erre, azonban néhány dolog minket is újdonságként ért az alábbiak közül.

• Villa és kanál az alapértelmezett evőeszköz. Nagyjából mindenhez ezt adják, legfeljebb a villát elhagyják. Viszont a villát illetlenség a szájba venni, így az tölti be a kés szerepét, ezzel tudjuk felkotorni az ételt a kanalunkra. Darabolni úgysem kell az ételt, hiszen apró falatokra vágják azt fel még a konyhában, sütés-főzés előtt. Ételtől függően néha pálcikát is kapunk.
• Cipő, szandál, papucs a házon kívül marad. A küszöb előtt szokás levenni mindenféle lábbelit, és mezítláb belépni a lakásba. Sőt, ez utazási irodákra, ruhaboltokra is jellemző sokszor, templomoknál pedig egyáltalán nem is meglepő.
• A fehér bőrszín itt az áhított, így azonfelül, hogy minden kozmetikumuk - még a szappan is - fehérítőt tartalmaz az utcán is igencsak megnézik a fehér embert. Kisfiúnkat rendszeresen meg is simogatják (talán azt gondolják, hogy ettől ők is fehérebbek lesznek? :) ), neki valóban rettenetesen fehér bőre van még így minimálisan lebarnulva is a helyiekhez képest. :)
• Bal oldali közlekedés van az országban. Ez pikk-pakk megszokható, komolyabb akadályt csak a kínai turistáknak okoz, nekik viszont eléggé látványosan nem sikerül jó irányba körülnézniük a főúton való átkeléskor.
• Kisebb a testalkatuk. Ez idén főleg azért szúr szemet nekünk, mert nem igazán akarják elhinni, hogy a körülbelül 95cm magas fiúnk valóban 2 és fél éves, alapból 4-5 évesnek gondolják.
• Phuket kifejezetten drága az országhoz képest, azonban itt is komolyak az eltérések, a turisták kedvelt célpontjai simán hozzák az európai árképzést, sőt...
• Kisebb testalkatból adódik, hogy a bili is jóval kisebb, tulajdonképpen kicsi Bercinek. :(
• Rengeteg a nyugdíjas Phuketen, többségében férfiak, főleg Európából és Amerikából. Nekik külön vízum is van, így nem meglepő, hogy sokan vannak. A mi szállásunk vonzáskörzetében viszont kifejezetten sok nyugdíjas éli mindennapjait.
• Itt értelmet kapott a hintőpor használata. Egyáltalán nem értem a mai napig, hogy Magyarországon miért szerepel minden babakelengye listán, tulajdonképpen az otthoni példányunk -  ha ki nem dobtam helyhiány miatt - máig a fiók mélyén pihen, bontatlanul. Itt viszont valóban hasznos lefekvés előtt kis totyogónkat tetőtől talpig behintőporozni vékonyan, így nem ázik át az izzadságtól reggelre az egész kis ágyikója. Pedig szigorúan klíma mellett alszunk.
• A motor családi jármű. Már mi is napi szinten így használjuk, de itt ez természetes. Legfeljebb azért néznek meg minket, mert nem egy bambuszból tákolt kisszék van a motor elejére beállítva, mint gyerekülés, hanem a hátamon utazik Berci, mint egy kis potyautas. :) Egyébként 2-3 gyerek kényelmesen elfér egy motoron, semmi különleges nincs ebben itt.
• Az esős évszak a helyi viszonyok között a télnek felel meg, még kötött pulóvert is láttam árulni, de sapkás, pulóveres, hosszú farmeres gyereket és felnőttet mindennap látunk a 35 fokban. Ha tél van fel kell öltözni rétegesen, mi is megtanultuk anyáinktól, ők is komolyan veszik. :)
• Sört csak 11-14 és 17-24 óra között árulnak. Régi rendelet ez, meg lehet szokni.