Vasárnap estefelé újra elindultunk a nagy, hétvégi piacra Phuket Town-ba. Azonban néhány km után egy igen szimpatikus piac mellett haladtunk el Rawaion, így végül idáig vezetett csak utunk. Kívülről csak a sok motort és a nyüzsgést vettük észre, ám mégis egy meglehetősen nagy piacot rejtett a kis sikátor szerű utcácska két nagyobb bolt között. Igazából nem is tudjuk pontosan, hogy ez most hétvégi, vasárnapi vagy néhány naponként megnyíló piac, hiszen csak belefutottunk véletlenül. De szerencsére ez is helyieknek való, ehhez mérten az árképzésük is igen baráti. :) 

Kívül kész ételeket árultak és gyümölcsöket, beljebb ruhás bódék sorakoztak egymás mellett, leghátul pedig nyers húst, halakat és egyéb tengeri állatokat árultak a rengeteg gyümölcs, zöldség és fűszer mellett. Lévén, hogy vacsora után indultunk nem ettünk helyben semmit, pedig az illatok biztosan elcsábítottak volna minket ha korábban, üres gyomorral érkezünk. A színes üdítőkkel már többször pórul jártunk, nem igazán finomak, így ezt a részleget gyorsan át is ugortuk.

A ruhás részen már alaposabban körbenéztünk, Laci szeretett volna pólót, jópofa mintásakat árultak 800Ft-nak megfelelő pénzért. De az ő mérete nem igazán szerepelt a kínálatban, hiszen a helyiek kisebb testalkatúak - pedig európai viszonylatban mindketten átlagos testméretűek vagyunk. Én természetesen nőként minden ruhát alaposan megnéztem, nem volt kifejezett célom, végül kettő szoknyát és kettő pólót vettem magamnak - ez összesen átszámítva 1130Ft-ba került. :D Igaz hazaérve kiderült, hogy a szoknyák a motoros közlekedésre felkészítve igazából nadrágszoknyák - így jobban belegondolva csak a plázában és a turistáknak szánt marketen láttam valóban szoknyát. Bár kifejezetten gyerek ruhákért indultunk, mert Berci kezdi kinőni az otthonról hozott ruhatárát, sajnos ezen a piacon egy darab gyerek ruhát sem találtunk.

A leghátsó részen, az alapanyagoknál csak ámultunk és bámultunk. Mind az árakon, mind a kínálaton. Rengeteg friss zöldség és gyümölcs, nem igazán tudtuk pontosan mi micsoda és mit is lehetne belőle készíteni így nem szereztünk onnét semmi zsákmányt. Árak egészen sok helyen szerepeltek, így ezekből ítélve kifejezetten olcsó helyet találtunk. A húsos, halas pultok még mindig kicsit rémisztőek voltak az elolvadt jéggel hűtve, de kagylót, rákot, angolnát és békát élve is árultak aranyos kis lavórokból.

Kimért kurkuma és hihetetlen mennyiségű chili paprika.

Rizsből is van kínálat bőven. Ezek mind - mind különböző rizsfajták.

 Azért hazafelé egy kis ragacsos mangós rizsre elcsábultunk nasinak - ez egészen hasonló az otthoni tejberizshez -, illetve Berci is belopta magát egy kofa szívébe és kapott egy mangót. Valamint egy kifestőt, festékkel egybe csomagolva és egy lufit is választhatott még magának hazafelé - ez utóbbi igen rövid életű volt.

Így összességében egy kellemeset sétáltunk, sok érdekességet láttunk, az esti sorozat nézés mellé vettünk finomságot, kisfiúnk is kapott némi vásárfiát, én több ruhát vettem magamnak, mint otthon egy átlagos hónapban, mégis 2000 Ft alatt maradtunk. Így számszerűsítve ez nagyon fog hiányozni Budapesten. :(

Már tavaly is elcsábultam, és betértem Bangkokban egy szabóhoz, gyönyörű cuccai voltak, igen baráti áron. Szerencsére ezt elég későn tettük ahhoz, hogy már ne maradjon idő szabatni semmit, utánunk postázzák lehetőség pedig nem volt szimpatikus, és elég drága is lett volna (bár magyar viszonylatban még mindig baráti). Nomeg addigra már pénz se maradt.

Idén újra előkerült a gondolat. Falra mászok az otthoni tucat öltönyömtől, nem szeretem felvenni, lóg, ronda, tömeggyártott csoda. Lehet (biztos) egy igazítás segítene rajta, de nem kaptam rá elfogadható árajánlatot. Úgyhogy pár napja szabókhoz rohangálok, hogy megtaláljam azt, aki szépen és olcsón dolgozik. Cserébe nem kell gyorsan. :)

Úgy néz ki tegnap találtam is egy jó helyet Kata Beachen. Itt Rawaion is volt jó szabó, de nem igazán tudott olyan anyagot mutatni, amivel elégedett lettem volna, és árban se tudott versenyezni a többiekkel. Világos drapp anyagot keresek, esetleg vékony halszálkázással. És vállal mellényt is, ez se utolsó szempont. Na ez meg is lett, még rágódok az áron, meg hogy hogy viszem haza (túrazsákok vannak csak nálunk), de szerintem jó lesz. :)

Amúgy itt egy full zakó-nadrág-ing-mellény négyes személyre készítve átlag 8ezer baht, vagyis 64ezer forint. Plusz minusz, attól függ hol kérdezem.

Ennek örömére, mikor már indultunk volna hazafelé nem indult a motor. Kattanás és nyek, se kép se hang. De annyira, hogy berúgni se tudtuk. Már volt pár hete ilyen baja, de akkor szerencsére a ház előtt, most viszont 15kmre voltunk otthonról. Néhány ember egy szembe lévő boltból kijött segíteni, 10 perc rugdosás után végül beindult. Ők rutinosabbak, de így is megszenvedtek vele. Bár vásárolni akartunk menni nem mertem leállítani, hazajöttünk egyből. Jól is tettem mert itthon ugyanazt produkálta.

Amúgy egyből kérdezték, hogy elestünk-e vele. Sajnos a turisták elég rendszeresen közlekednek a motorok oldalán, főleg kanyarokban. Fene érti mi az olyan érdekes abban az árokban, nem trópusi egzotikum. Ráadásul kétkeréken is meg lehetne nézni ha már annyira érdekes.

3 napja is láttunk egy balesetet, egy kínai pár vizes úton fékezett nagyot, pont előttünk 5 méterre. Engem nem zavar, Pesten is sokat vezettem motort (mondjuk az se ma volt). Beálltunk melléjük hogy minden rendben van-e, de nem nagyon érdekelte őket, a hátsó ülésről földre pattant leány leporolta magát, és mosolyogva mentek tovább. A legtermészetesebb dolog nekik, rendkívül olcsón megúszták. Na majd amikor visszaviszik a járgányt és kérik a javítást, majd akkor nem fognak mosolyogni.

Tegnap meg a szabóhoz menet beállt előttünk keresztbe egy szintén kínai pár kanyarban. 3 motor állt be szépen kicentizve egymás mellé, éppen hogy mindenki. Egy olasz pár el is kezdett üvölteni velük hogy ez mi is volt pontosan, amikor is megint mosolyogva áttolták a szembe sávba a motort (még mindig kanyarban, körbenézés nélkül természetesen). Több utazási irodában is amolyan szállóige a kínai turista a motorral, az egyik kerek perec azt mondta, hogy legszívesebben nem adná nekik bérbe. Állítólag már az is probléma gyakran, hogy balra tarts van.

Amúgy a miénket mostanra megjavították, de beszéltük is Ágival hogy nem tudjuk mi lett volna, taxi, másik motor bérlése hogy hazajussunk, de akkor hogy jut el a szervizeshez az elromlott? Mind1, megoldódott, állítólag az aksi adta meg magát teljesen, kicserélték. Valóban érezhetően más az önindítás, de azért kötve hiszem hogy ez volt a baj, akkor be tudtuk volna rúgni könnyen. :)

A dolgok többségére már számítottunk, hiszen nem először járunk erre, azonban néhány dolog minket is újdonságként ért az alábbiak közül.

• Villa és kanál az alapértelmezett evőeszköz. Nagyjából mindenhez ezt adják, legfeljebb a villát elhagyják. Viszont a villát illetlenség a szájba venni, így az tölti be a kés szerepét, ezzel tudjuk felkotorni az ételt a kanalunkra. Darabolni úgysem kell az ételt, hiszen apró falatokra vágják azt fel még a konyhában, sütés-főzés előtt. Ételtől függően néha pálcikát is kapunk.
• Cipő, szandál, papucs a házon kívül marad. A küszöb előtt szokás levenni mindenféle lábbelit, és mezítláb belépni a lakásba. Sőt, ez utazási irodákra, ruhaboltokra is jellemző sokszor, templomoknál pedig egyáltalán nem is meglepő.
• A fehér bőrszín itt az áhított, így azonfelül, hogy minden kozmetikumuk - még a szappan is - fehérítőt tartalmaz az utcán is igencsak megnézik a fehér embert. Kisfiúnkat rendszeresen meg is simogatják (talán azt gondolják, hogy ettől ők is fehérebbek lesznek? :) ), neki valóban rettenetesen fehér bőre van még így minimálisan lebarnulva is a helyiekhez képest. :)
• Bal oldali közlekedés van az országban. Ez pikk-pakk megszokható, komolyabb akadályt csak a kínai turistáknak okoz, nekik viszont eléggé látványosan nem sikerül jó irányba körülnézniük a főúton való átkeléskor.
• Kisebb a testalkatuk. Ez idén főleg azért szúr szemet nekünk, mert nem igazán akarják elhinni, hogy a körülbelül 95cm magas fiúnk valóban 2 és fél éves, alapból 4-5 évesnek gondolják.
• Phuket kifejezetten drága az országhoz képest, azonban itt is komolyak az eltérések, a turisták kedvelt célpontjai simán hozzák az európai árképzést, sőt...
• Kisebb testalkatból adódik, hogy a bili is jóval kisebb, tulajdonképpen kicsi Bercinek. :(
• Rengeteg a nyugdíjas Phuketen, többségében férfiak, főleg Európából és Amerikából. Nekik külön vízum is van, így nem meglepő, hogy sokan vannak. A mi szállásunk vonzáskörzetében viszont kifejezetten sok nyugdíjas éli mindennapjait.
• Itt értelmet kapott a hintőpor használata. Egyáltalán nem értem a mai napig, hogy Magyarországon miért szerepel minden babakelengye listán, tulajdonképpen az otthoni példányunk -  ha ki nem dobtam helyhiány miatt - máig a fiók mélyén pihen, bontatlanul. Itt viszont valóban hasznos lefekvés előtt kis totyogónkat tetőtől talpig behintőporozni vékonyan, így nem ázik át az izzadságtól reggelre az egész kis ágyikója. Pedig szigorúan klíma mellett alszunk.
• A motor családi jármű. Már mi is napi szinten így használjuk, de itt ez természetes. Legfeljebb azért néznek meg minket, mert nem egy bambuszból tákolt kisszék van a motor elejére beállítva, mint gyerekülés, hanem a hátamon utazik Berci, mint egy kis potyautas. :) Egyébként 2-3 gyerek kényelmesen elfér egy motoron, semmi különleges nincs ebben itt.
• Az esős évszak a helyi viszonyok között a télnek felel meg, még kötött pulóvert is láttam árulni, de sapkás, pulóveres, hosszú farmeres gyereket és felnőttet mindennap látunk a 35 fokban. Ha tél van fel kell öltözni rétegesen, mi is megtanultuk anyáinktól, ők is komolyan veszik. :)
• Sört csak 11-14 és 17-24 óra között árulnak. Régi rendelet ez, meg lehet szokni.

Ma (lásd videót itt) szépek voltak a hullámok. Ezen önmagában még semmi meglepő nem lenne errefelé, no de ekkor jött a remek ötlet, hogy itt az ideje bérelni egy deszkát. De a remek ötletről hamar kiderült, hogy mégse annyira remek.

Találtam egy bérlőt, ahol tolerálható áron adtak egész komolynak tűnő deszkákat. Választottam szimpatikusan, "nem vállalunk semmiért felelősséget, de ha bármi baj van a deszkával még az unokád is fizetni fogja" rendkívűl unalmas és elhagyható nagymonológ után útnak is indultam a hullámok felé. Mutatta a jóember hogy merre felé próbálkozzak mint kezdő, hát így is tettem.

A part (deszka nélkül megfigyelve) úgy néz ki, hogy az elülső 100 méteren, ahol már nagyon sekély a víz megtörik a hullám, és itt a halandók élvezik ezt. Mögötte, a mélyebb vizek felett várakozik néhány tucat szörfös. Hát Én is mindenféle módszerrel próbáltam oda menni, evickélni, evezni, ugrálni, repülni, de átjutni ezen az első 100 méteren elég reménytelen vállalkozásnak tűnik. Még deszka nélkül is, de a deszkába nagyon szépen bele tud kapni, akárhogy irányba fordítom, bármit csinálok ellenem dolgozik a hullám.

Így jelenleg ott tartok hogy nem tudom a nagy hullámok mögé hogy jut az az 1-2 tucat ember, van valami titkuk.

Na mondom sebaj, akkor jó lesz itt kint. Bár féltettem a deszkát, meg magamat a sekély vízben, de akkor is ki kell ezt a mókát próbálni. De ez se piskóta. Egy ilyen két méteres deszkával átvergődni egy hullámon, összekapni magamat, felmérni hogy a következő hullám jó lesz-e (hol akar átesni), pont ott-e ahol Én vagyok, ha igen örülés, deszka irányba fordítása, felugrani rá, a lábamon lévő biztonsági kötelet eligazgatni (ne legyen a deszka alatt), picit ráérezni az egyensúlyra, mindezt kb 5-10 másodperc alatt.

Ha ez mind sikerül, szintidőn belül, akkor viszont pikpak felkapja az embert, és már repíti is. Nagyon pöpec, egészen beállítja magát irányba a méreténél fogva, és nem nagyon tudok jelzőket mondani rá, hogy mennyire jó érzés.

Ezt sikerült elérni kb 3-4x, mire teljesen kimerültem. De az a néhány alkalom nagyon tetszett. :) Videó vagy kép nincs, így is épp elég bajom volt. :D Természetesen a deszkán felállni meg se próbáltam, egy huncut gondolat elejéig se jutott ilyen az eszembe adott körülmények között.

Összeségében arra jutottam, hogy keresni kéne valami oktatást, és úgy nekifutni újra. De első próbálkozásra nem volt rossz. :)

Nem véletlenül jöttünk low seasonban, amikor nem hemzseg minden a tursitáktól. Elviselhetőbb a meleg is, de valóban többet esik, mint számítottunk rá. Persze ez nem tragédia hiszen tudtuk, hogy az esős évszakban jövünk, és azért annyira nem állt távol az elvárástól az időjárás, teljesen tolerálható.

Viszont mivel ilyenkor kevesebb a turista most vannak a nagy felújítások, építkezések - erre nem számítottunk bár logikus. Igazából otthon, a kertvárosban is építkezés volt mindenhol, nyáron az összes szomszédunk barkácsolt valamit a házán - mi magunk is fürdőt újítottunk fel még az indulás előtt pár nappal is.

Phuketen ez a felújítás-hullám úgy tűnik augusztus végén kezdődik, amikor minden apartmanon kicsit változtatnak, helyrehozzák a főszezonban keletkezett károkat. Illetve a már említett úthálózatot is építik, sokfelé látunk új hoteleket is épülni, illetve mellettünk egy templom is készül.

Illetve előttünk is lecsapolták ma a medencét. Egész tisztes szivattyút hoztak, kb 6 óra alatt leűrítette a 100 m^3 vizet. Azt ígérik hogy rendbe rakják a vízalatti díszvilágítást (már teljesen üzemképtelen volt), és kifugázzák a csempéket. 10 éves medence lévén már ideje volt, nem is értem miért nem csinálták meg anno.

Egy hónapja érkeztünk, így gondoltam kicsit összefoglalom, mik alakultak úgy ahogy gondoltuk, mik nem. Ide repülés, itteni hétköznapok, stb alapvetően rendben voltak, ezekről írtunk már korábban, nézzük hát hogy mik alakultak máshogy mint reméltük. Hisz elég sok mindent a helyszínre hagytunk.

Közlekedés: Abban bíztunk, hogy a helyszínen megoldhatóvá válik valami féle fajta közös autóhasználat egy szomszéddal, esetleg a környéken találunk taxit vagy hasonlót. A nagyobb távú relatív biztonságosabb közlekedés miatt gondoltuk, főleg a babának. Hát, ebből nem lett semmi. Utóbbit nem találtunk egyszerűen, előbbi pedig elvérzett ott, hogy a szomszédok is (egy kivételével) motoroznak, autót senki nem tart.

Ha már így alakult, hát kimaxoljuk a motort. Van benne két esőkabát fixen, illetve szereztünk a babának is sisakot. Ha nem is tökéletes, egynek jó lesz.

Alvás: Gondoltuk a gyerek majd alszik a földön, itt ebben semmi szociális szempontból megvetendő nincs (Én otthon se látom ebben mi lenne a "ciki".) A kő itt meleg, nincs is ezzel baj. De állandóan lemászott a takarójáról amit alá terítettünk, nem aludt jól. Így szép lassan de biztosan elkezdett odaszokni a mi ágyunkra, középre. Én nagyon rosszul aludtam folyamatosan, mert rugdos álmában, ráadásul aggódtam amiatt is, hogy otthon nem-e lesz ennek folytatása. Illetve, bár erről nem mi tehetünk, de a szúnyogok is állandóan csípkedik szegényt álmában.

Ezeket a problémákat néhány hét után sikerült megoldani. A helyiek gyakran alszanak szúnyogháló alatt, így elmentem egy jó nagyot beszerezni. Egy sátorba oltott szúnyoghálóról van szó, Berci kis barátjánál is láttuk hogy ilyen alatt alszik. Arra nem számítottunk hogy ez részben megoldja a földön gurgulászás problémáját, ráadásul izgalmas is neki, így este is jól jön, nappal meg lehet vele játszani, sátrazni.

Pénz: Aggódtunk kicsit hogy hogy fogunk készpénzhez jutni, hogy kapom meg a fizetésem Budapestről. Ez a probléma két részletben oldódott meg. Egyrészt 5 percnyi motorútra van egy kisebb Tesco, ahol elfogadják a kártyást fizetést. Másrészt tényleg működik az ingyenes pénzfelvételes bankkártya, bár a helyi ATM (bank) rácsap 1% sarcot, cserébe kb senki más, és szinte középárfolyam körül megy a váltás. Bővebben itt.

Étkezés: Bár Phuket agyon drága régiónak számít a környéken, ugyanakkor nekünk maga a kánaán hogy fejenként 800 forintért étel-italt raknak elénk, rákkal, tintahallal vagy amivel nem szégyelljük. Ha csak gyorsan ennénk valamit, akkor pedig 200-300 forint van streetfood (ami ellentétben a Magyar jelentésével nem egy hipster mánia, hanem hétköznapi, praktikus utcai árus, aki egy féle ételt csinál csak, de azt jól/sokat/olcsón/gyorsan). Amúgy meg főzünk magunkra ha kell, szóval ez is megoldódott.

Betegségek: Egyenlőre semmi komoly nem volt csupán egy-két hőemelkedés és köhögős baj a babánál, nálunk pedig néhány zúzódás és húzódás. Pár száz méterre van egy patika ahol beszélnek angolul, onnan lett sportkrém meg lázcsillapító, nem nagy ügy.

Úgy általában: Az első hetekben Ági nem érezte összkomfortosnak annyira a világot, Én és a Baba már az elején is nagyon élveztük, de már feloldódott ez is, most már mind a hárman berendezkedtünk, elvagyunk. Van néhány apróság (olvasó lámpa hiánya) ami miatt mondjuk néha még dühöngünk, de igazából berendezkedtünk, megszoktuk a környéket, kialakult egyfajta napi rutin is. :) Sőt igazából a Thai nyugalom és vendégszeretet kezdi megtenni a hatását, egyre többet olvasok pl, tegnap este csak úgy az élmény miatt felhajtottam a sziget északi részébe körbenézni, ilyesmik.

:)

Hajtottam hazafelé épp egyedül a Ya Nui Beacről, amikor egyszer csak néhány döccenés és rángás után az előttem haladó motor megállt a sáv közepén. Megálltam Én is, egyből mondja hogy hát kiszáradt a vasparipa, majd holnap hoz bele benzint. Kérdeztem elvihetem-e, örült neki, de nem lepődött meg. Letolta az útról a motorját, letámasztotta, gyorsan felült mögém és már mentünk is, pár perc múlva otthon is volt, még útba is esett nekem is.

Amúgy nem kapaszkodott, mivel bal kezében a (nem összecsukott) horgászbot volt a kezében, jobban a vacsora egy zsinóron. :)

Úgy néz ki, itt ez tényleg ennyire természetes, barátságos ha valaki bajba kerül, legyen az ilyen piszlicsáré is.

Már terveztük egy ideje, hogy elmegyünk a Phuket Aquariumba, de eddig a későn kelések és az időjárás mindig közbeszólt. Szombaton viszont sikerült időben összeszedni magunkat, így egy jó fél órás motorozás után meg is érkeztünk úticélunkhoz.

Nagyjából az összes "10 legjobb program Phuketen gyerekkel" listában szerepel az akvárium, így mi sem hagyhattuk ki a kis totyogónkkal. A bejáratnál az idétlen családi, beállított fotók kedvelőinek szóló jó adag műanyag hal fogadott minket, azért ez kicsit ijesztő volt, de szerencsére a belépős részen valóban akváriumok fogadtak élő állatokkal nem pedig csicsás műanyag dekoráció. A belépő 108cm alatt ingyenes - itt ezt a 4 éves kornak feleltetik meg. De a felnőtt, teljes áru jegy is csupán 1500 Ft-ba kerül.

Minden halról van részletes leírás angolul is, de ember legyen a talpán aki az összeset végigolvassa egy gyerek mellett aki ide-oda cikázik a színesebbnél színesebb halak között. :) Viszont láttunk korall neveldéket is, és a műszaki működését is bemutatták a különböző akvárium típusoknak - ez utóbbi inkább az apukáknak szól nyilván. :) Egy külön elsötétített folyosón pedig a mélytengeri halakat mutatták be - ezek már nem éltek, de látványosan megvilágították a formalinban úszó testüket.

 Kifejezetten gyerekbarát a hely, aranyos kis fellépő van mindenhol a legkisebbeknek ahol magasabban van az akvárium, hogy lássák ők is a halakat - lehet eredetileg korlátnak szánták, de ahhoz túl alacsony és közel van az üveghez. (Kínai turista meg úgyis átnyúl bármilyen kordonon.) Alapvetően hasonló a budapesti cápás állatkerthez, igényes és sok fajta hal van bent és rákból is látni mindenfélét. Az alagutas rész kissé szegényesebb mint az otthoni, viszont hatalmas cápák helyett van benne teknős. Illetve a nagy tömegre felkészülve mozgójárda visz át alatta, ami most a low seasonban ki volt kapcsolva. Vagy csak elromlott. :)

Próbálnak a kiállítással környezettudatosabb életmódra is nevelni, ami külön plusz pont. Bár a 2-300M-es sétány az óceánparton kissé sokkoló, ahol minden táblával, kompozícióval az emberek okozta kárt prezentálták. A honlapjuk szerint kutatóhajóval is lehet menni egy kisebb kört, ez sajnos nem üzemelt éppen, hiába mentünk oda a kiírt indulásra de annyira nem is bántunk, mert Berci már hulla fáradt volt a sok élménytől, valószínűleg el is aludt volna a hajón. Összességében egy nagyon jó családi program, színvonalas és felnőtteknek is élvezhető, a gyerekek pedig rajonganak érte.

Végül íme néhány kép, kommentár nélkül.

Otthon is szeretünk piacra járni, de azért Ázsiában jelentősen más hangulata van egy piacnak. Tulajdonképpen mindent meg lehet rajta kapni. Tavalyi utunk során is nagyon szerettem piacozni, hiszen igen olcsón lehet ruhaneműhöz, játékokhoz, szuvenírekhez vagy akár műszaki cikkekhez jutni. No meg persze nagyon jókat lehet enni.

Ezek a piacok főként azok a helyek, amelyektől egy utazó orvos óva int minket, az európai utazási irodák pedig jó messze elkerülik. Ettől függetlenül hemzseg a turistáktól, leginkább talán nekik szól, de a helyiek is itt szerzik be a ruhatárukat. Ami pedig alapszabály, hogy kötelező alkudni. Élvezik az árusok és szó szerint megsértődnek, ha az első árat elfogadjuk. A turista pedig boldog, mert azt hiszi jó üzletet csinált, hiszen az elsőnek hallott ár feléért hozta el a kiszemelt árut. Pedig valószínűleg a negyedéért is odaadta volna egy kis plusz szájtépés és színészkedés után. Ezek a társalgások, alkudozások eléggé egysíkúak és hasonlóak.

Miután megkérdezi az ember bárminek is az árát - kiírva természetesen semmi sincs - egy mondatban darálja el az eladó, hogy ő mennyiért kívánná eladni és egyben érdeklődik, hogy mi ugyan mennyit is szeretnénk ezért fizetni. Utána indul a szokásos színdarab, miszerint ő nagyon kevésnek találja az általunk mondott árat, ekkor mi sarkon fordulunk, de ő mégis csak hajlandó a mi árunknál alig magasabb összegért odaadni csak most, csak nekünk, de ez neki már teljes veszteség, értsük meg ennél olcsóbban nem adhatja. Igazából csak rajtunk áll, hogy meddig folytatjuk. Sokszor az egész beszélgetés egy számológép kijelzőjén folyik, közös nyelv hiányában. Eléggé unalmas és fárasztó  4-5 árus végiglátogatása után ugyanazt a színdarabot előadni, így tényleg csak azzal szoktuk ezt eljátszani amit valóban meg is fogunk venni.

Egyenlőre még csak kétszer voltunk érdemben piacon, egyszer a Weekend Marketen, egyszer pedig a helyi Night Marketen. Amit tudni kell ezekről a piacokról, hogy délután négy körül nyitnak és este tíz körül zárnak, ez igencsak a vendégek számától függ. Így kis totyogónkkal jó előre be kell tervezni ezt a programot, a délutáni alvását úgy időzíteni, hogy pont előtte ébredjen fel. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nem véletlen, hogy eddig csak kétszer jutottunk el piacra. :) Illetve én Bercivel egyszer végigsétáltam a kifejezetten turistákra építő Kata Beach-en lévő, a főút mellett fekvő piacon, de csak mert épp nem volt jobb dolgunk, nem is vettünk semmit.

A Phuket Town-ban lévő Weekend Marketen már tavalyi utunk során is megfordultunk, ez egy hatalmas területen fekvő nagyrészt fedett piac. Rengeteg ruhát, szuvenírt és remek étkezdéket találni itt. A ruhaneműk és szuvenírek árát jelentősen le lehet alkudni, néha akár fél árig, vagy még az alá is. Alapvetően szerintem magasabb árról indul minden, ha turista kérdezi. Mert árak kiírva csak ritkán vannak, azok is inkább csak alku indító összegek. A látogatók túlnyomó többsége turista volt még most, a főszezonon kívül is, de azért ez nem kifejezetten nekik szól, helyiek is vannak szép számmal, főleg az étkezde részen. Sajnos képek itt nem készültek igazán idén, kifejezetten céltudatosan fürdőruháért mentünk. Azért egy jót ettünk, ugyanabban az étteremben ahol tavaly is - nagyon meglepődött arcot vágott a szakács, mikor mondtuk, hogy tavaly is jártunk már itt. :)

A heti rendszerességgel kinyitó Night Market Rawai-on már sokkal szegényesebb kinézetű, itt valóban asztalkák, jobb esetben napernyő szerűséggel ellátva vannak felállítva, a hét többi napján ez egy üres tér ahol nyomát se látni a piacnak. Eléggé turista mentes a piac, látványosan a falubélieknek szól, angolul ne is próbáljunk kommunikálni. Meglepő módon rengeteg készételt árulnak, mintha rendes éttermek lennének, de azért az alapanyagokból jóval több van. Európai gyomornak kissé felkavaró is látni a néhány jégkockára kirakott halakat, rákokat, csirke alkatrészeket és disznó darabokat az amúgy 35 fokos melegben. Mire mi odaértünk már csak vízben úsztak, pedig a nyitás után alig 2 órával érkeztünk. De biztos megy az üzlet nekik is, hiszen különben nem lennének kint. :) Zöldségeket, friss zöld fűszereket és gyümölcsöket viszont kifejezetten gusztusosnak találtuk. A piac hátsó részében pedig ruhákat és néhány műszaki cikket árultak. Nem igazán voltunk hasra esve a kínálattól és az áraktól, de az árképzésen biztosan sokat rontott, hogy nem beszélünk thaiul.

A Kata Beach-en lévő piac pedig látványosan elkerült a helyiek által. Tulajdonképpen strand felszerelésen és szuveníren kívül mást nem is árul. Így a főszezonon kívül látványosan kong az ürességtől is, eladókat se nagyon találni. Kifejezetten butikok sora áll egymás után, nincs is az az igazi piac hangulata. Meglepő módon nem különösebben drága, de azért minden minimum 800-1000 Ft-al drágább árról indul mint Phuket Town-ban a Night Marketen. Alkudni itt is kötelező, a már fent említett módon. Pozitívum, hogy itt az eladók legalább kivétel nélkül nagyon jól beszélnek angolul.

• A gyógyszerekben nincs betegtájékoztató. (Semmi különös, bedurrant a bokám, vettem rá sportkrémet.)
• A pelenka olcsóbb mint otthon, és úgy tűnik elterjedtebb a mosható pelenka (nem a régi, tetra pelenkás, gumibugyis változat, hanem a szép mintás, patentos/tépőzáras verzió) és a hordozás is.
• A ruhákat nem polcos ruhás szekrénybe tartják mint mi, hanem fogasos szekrényekben. De mindent, a pólókat, fehérneműt is. És ezen is szárítanak, még vizesen kerül a fogasra. Először hülyeségnek tűnt, de igazából munkában valahol ugyan ott van, hisz így a teregetés ugyan macera, de a beszedés egy pillanat műve. :)
• Köztéri mosodák. Nincs mindenkinek saját mosógépe, viszont 2-3 utcasarkonként találni 4-5 db mosógépet kihelyezve, melyeket 150-200 Ft-ért 8-10 kg ruhát kimoshatunk magunknak.
• Szeretnek sepregetni. Átlagosan 5-6 alkalommal sepernek fel egy nap a helyiek az eddigi megfigyelésünk alapján. Amolyan pótcselekvés lehet ez náluk, mert sokszor a semmit söprögetik.
• Kisebb - nagyobb műanyag játékok fillérekért kaphatóak. Nem túl nagy minőség ugyan, de átszámítva 300-400 Ft-ért például már egész készlet kisautót lehet kapni útjelzőtáblákkal együtt. Nem sok értelme volt elhozni otthonról 15 db kisautót. :)
• A fagyi állaga egészen más, nagyon habos, mint valami cukrászsütemény. De finom. :)
• Miután megmondjuk Berci nevét mindenki megkérdezi, hogy lány-e, valószínűleg van hasonló hangzású lány név náluk.
• Ventilátort kapcsolnak maximum fokozaton, direkt ránk irányítva bármelyik étterembe is ülünk be. Ahogy észrevettük minden nyugati turistával ezt csinálják, de kisgyerek miatt ez sosem maradhat el nálunk. Általában amint félrenéznek sunyiban alacsonyabb fokozatra állítjuk.

Bizony, ilyen is van. :) A szeszélyes időjárásban törtük a fejünket hogy merre felé kanyarodjunk, amikor Ági eszébe jutott hogy 1-2 kmre van egy ilyen, és egész tűrhető áron lehet megnézni. Arra kanyarodtunk hát, és egy nagyon újszerű, körülötte parkosított épületet találtunk. Az épület felső szintje egy bolt, mindenféle szép és/vagy giccses portékával, míg az alsó szintje a múzeum.

Engem is meg lepett, de érdekes volt, talán Én élveztem a legjobban. :D Nomeg a babának is tetszett, amúgy is jó szokása errefelé "kincseket" gyűjteni a parton, már egész szép kis gyűjteménye van. :)

Ázsia minden részéről voltak kiállított kagylók, külön megjelölve a helyi, phuketi fajok. Mivel a kagylókhoz pont annyira értek, mint a méltán híres lila mocsári berregő békához, ezért kommentálni nem tudom a most következő képeket. De mindenesetre szépek na. :) Az utolsó kettő matematikailag is érdekes forma (már az aranymetszésen felül).

Ágival vért izzadva válogattuk le ezt a 25 képet, de nem tudtunk tovább válogatni, mert egyszerűen egyik érdekesebb mint a másik. :) Így aztán 25 kép lett, képaláírás nélkül. Jó szórakozást! :)

Úgy néz ki mégse teljesen mentes a cenzúrától a helyi internet. Egy teljesen érdektelen és ártatlan index cikk közepén egyszer csak nem kaptam meg egy képet. A teljes kép itt.

Nem sok semmit tudni róla hogy miért került tiltólistára az oldal (amit az index be szeretett volna linkelni), az üzenetből nem derül ki. Mindenesetre jó tudni, hogy egyáltalán létezik ilyen tiltólista.

Köszönet Bangkok Charlienak a segítségért a fordításban!