Vendégeink utolsó napján úgy döntöttünk, meglátogatunk egy közeli lakatlan szigetet. Meg is alkudtunk a vizitaxisokkal egy teljesen jó árat (főleg hogy az alku hajónként van, és sokan voltunk épp), majd másnap útra keltünk. Egy jó nagy zsákot megpakoltunk rekesz sörrel, sok vízzel, üdítővel, miegymás, tetejére raktunk 6 kg jeget. Előző nap pedig még gyorsan közös költségen vettünk néhány búvár szemüveget és pipát, hisz nem lesz kitől bérelni. Reggel 9kor megjelentünk a parton.

A célpontunk a Bon sziget volt. Néhányszor már elhaladtunk mellőle, és a kedvenc seafood helyünkről is nagyon jó rálátás nyílik, úgyhogy egyértelmű volt a döntés. Kb 300*1500 méteres ovális alakú sziget, lankás dombbal a közepén, a partvonalát pedig homokos és sziklás szakaszok váltják, buja növényzettel. Amikor közelítettünk már láttuk, hogy előzetes várakozásunkkal és netes infókkal ellentétben a sziget nem lakatlan. Csak elhagyott. Bár ez ahonnan mi láttuk a szigetet nem látszott.

Közeledünk

Megérkeztünk. Teremtet lélek nincs... :)

Másik oldalán viszont, ahova végül a hajó vitt romos épületek szabdalták a partot, bőven benőve pálmával, meg mindenféle kúszó mászó parazita növénnyel. Megtaláltuk a felszedett úszó mólót is, egy fa köré épített beton bárt, néhány nászutas lakosztályt, éttermet. Valamikor egy komoly forgalmat bonyolító sznorkeling hely lehetett itt, néhány 1-2 hajó rajtunk kívül is feltűnt, hasonló vizitaxik jöttek néha, és általában hamar továbbálltak. Ahogy jött feljebb a nap elmaradoztak, néhány óráig egyedül voltunk teljesen a szigeten. Délután aztán újra szálingoztak néha.

A legmeglepőbb egy házassági díszlet építő csapat volt. Néhány szék, szép lilás kelmék ideiglenes tákolmányokon, még egy üveg csillárt is felakasztottak. Mindezt a part homokjába, valóban elég filmbe illően nézett ki. Hamar megjelent a pár is, bár a szertartást nem láttuk (nagy sziget ez ahhoz hogy 200 méternél közelebb menjen az ember másokhoz feleslegesen), de az egyik sziklás szakaszon láttuk őket pózolni, amit egy közép kategóriás dronnal az óceán felől filmeztek. Nem rossz na :)

Benőtt romok egy része

Épül a házasságkötéshez a díszlet

Először sokat tippelgettünk, miért halt ki a turista spot. A szigeten látványosan virágzik a tömegturizmus, nem úgy tűnik hogy bármit felszámolnak, inkább építkeztek. Aztán amikor először a vízbe mentünk megnézni a korallzátonyt megértettük. Teljesen elpusztult. Dömperekkel lehetne a vízből kihordani a törmeléket, a mennyisége alapján valamikor régen egy gyönyörű zátony lehetett. Hát ezt teszi hosszútávon az, amit a múltkori videó végén bevágtam, amin a turisták tapossák, törik szét a híresen kényes állatok.

Sajnálom hogy így néz ki, de örülök hogy láttam. Amikor az ember olyan helyen jár, ami még nem pusztult el, csak látja a pusztítást hajlamos elhitetni magával hogy lám hogy bánnak vele, mégis még él, ha nem is változatlanul, nem is olyan kényes rendszer ez. Ezzel hitegeti magát az ember amikor a kínaiak tapossák a korall zátonyt, vagy amikor nálunk egy parkban vágják a fákat, bontják a műemléki épületeket, stb. Szép illúzió. Nyilván a romokhoz már nem viszik el a tömegeket, lássák mit okoz a nemtörődömség, a városba pedig a helyére épül valami, üvegből, betonból vagy amit épp kiköp az építőipar, és már csak a archívumok emlékeznek majd a pusztításra.

Rövid videó arról, mi is van a víz alatt :(

Összességében amúgy a parton sziesztázni, csendben, békében nagyon jó móka volt, érdekes élmény. Eredetileg be akartuk járni a szigetet gyalog, de néhány ösvény ami volt tákolmányokkal (persze kikerülhető) el volt zárva, és tábla figyelmezettet a kobrákra és skorpiókra. Nem tudom igaz-e, de annyit nem ért hogy kísérletezzünk, térerő se volt. A lakásból pár hete már raktam ki fél tenyérnyi agresszív pókot, jól megijedt és bemászott a hűtőbe. A parton is rendszeresen látunk másfél-két méteres kígyókat tekeregni. Szóval lehet van benne valami.

Relax

Amúgy sorra zárják be a szigeteket a környéken az okozott károk miatt, a Thai hatóságok se tudják hova tenni hogy miért tapossák szét a koralt. Pl: http://edition.cnn.com/2016/05/17/travel/thailand-koh-tachai-island-closed/ vagy http://www.bangkokpost.com/learning/work/987985/tiny-phuket-islands-tourism-ban-after-coral-damage

Úgyhogy a vadregényes kisszigetnek jár a :)
A körülötte látott romoknak meg a :(

A mai hajós túráról nehéz élménybeszámolót írni. Leginkább csak azt tudom mondani, hogy mindenki nézze meg maga, a képek valódiak, mi készítettük. :) Azért igyekszem valami szöveget összehozni, de nem fogja átadni a valódi élményt, ebben biztos vagyok.

Már tavaly is kacérkodtam a gondolattal, hogy erre a túrára el kéne menni, de akkor az itt töltött négy napba nem fért bele. Idén pedig már alig vártuk, hogy megérkezzenek hozzánk a barátaink, hiszen tudtuk, ezt biztos ők is látni akarják. Megérte rá várni, hiszen azontúl, hogy láthattunk egy sziklát, amely kimagaslik a tengerből, és egy híres filmet jelenet játszódik rajta sokkal többet adott a mai nap.

Kora reggel keltünk és spóroltunk némi pénzt azzal, hogy átmotoroztunk a szomszéd faluba, onnét vitt minket tovább egy minibusz a kikötőbe, az a 10 perces motorút igazán nem ért volna meg 1600Ft-ot fejenként. :) Egy több fedélzetes hajóval mentünk, a thaiokra jellemző rettenetesen kedves személyzettel. Az alsó szinten a konyha üzemelt, és a felfújható kajakokat szállították, fent pedig mi utaztunk - szerencsére fedő alatt. Erre szükség is van itt, hiszen fő idényben meg sülnének a kedves turisták, mi pedig ma eléggé alaposan eláztunk volna. Szerencsére az időnként eleredő eső azonban semmit sem rontott az élményen, sőt voltak szigetek, amiket így félig felhőbe burkolózva láthattunk. Reggelinek/tízórainak kaptunk gyümölcstálat, teasüteményt és kávét, teát, üdítőket. Természetesen korlátlan fogyasztással, így meg sem számolom, hogy Berci hány banánt evett meg a nap folyamán. Közben pedig hangszóróból végig szólt a zene - mondjuk a kirakott hosszabbító nem hiszem, hogy bármilyen EU-s szabványnak megfelelne. :)

A hajónk

Kikötőből elindulva

A kikötőből kifutva - némi szemerkélő esővel megáldva hamarosan kisebb-nagyobb lakatlan szigetek mellett haladtunk el, gyönyörű homokos aprócska strandokkal, ezek is megérnének egy-egy túrát, de minden nem férhet bele egy napba. Első megállónk egy sziklás, barlangos sziget volt, ahol a személyzet által kormányozott kenukkal barlangon keresztül csodás lagúnákba érkeztünk. Mangrove fákkal a vízben és körülöttük walking fish néven bemutatkozott halakkal. Számomra ők igen meglepőek voltak, mintha az evolúció a szemünk előtt zajlott volna, ahogyan a halak egyszer csak apró lábacskáikkal kisétálnak a partra. Nagy szerencsénk volt, mert pont abba a kenuba kerültünk, amelyiket a hajó kapitánya kormányzott, kis szőke totyogónk egyből nagy kedvence is lett, a hajóra visszatérve indított is magyar nótát. Na mondjuk fel nem ismertük, hogy melyik egynyári slágert dobta ki a youtube playlist első találatként neki, de azért jól esett az apró kedvesség. :)

Szívesen strandolnék ott is egy fél napot, bár messze van a legközelebbi hideg sörrel teli hűtő :)

Épp sétál ki a vízből a halacska

Második megállónk szintén egy kajakos túra volt, a kapitány a hajó oldalánál direkt figyelt, hogy mi ismét vele menjünk. Egy aprócska barlangszerű bejárat után egészen elképesztő szigetvilág fogadott minket, a tengerből kimagasló sziklafalakkal, itt-ott pedig további lagúnákba nyílt bejárat. Alapvetően hatalmas kajakos tömeg volt bent, mert egyszerre több turista hajó érkezett meg, de nekünk igen nagy szerencsénk volt, mert jóval több időt tölthettünk itt, mint a másik turista hajókkal érkezők. Egyébként viccesen néztek ki a különböző színű kajakok - minden hajóhoz más színkód tartozott. Néha, a szűkebb folyosóknál egészen dodgem pálya hangulat uralkodott. Itt tulajdonképpen attól függött, hogy merre mentünk el kajakkal, hogy ki ült a kormánynál, de sok esetben át is adták a lapátot ha erre volt valakinek igénye. Az egészet bejárni az itt töltött 30-40 perc alatt lehetetlenség lett volna, mi a lagúnák felé mentünk el, bátyámék hajója pedig a kiálló sziklákat kerülgette. Szűk barlang folyosókon átevezve mi bementünk egy olyan lagúnába is, ahol senki más nem volt, ez volt a legjobb élmény, hatalmas sziklafallal körbevett kis medencében egyedül kajakozni. Még Bercinek is tátva maradt a szája a látványtól. Állítólag néha majmokat is látni a fákon ugrálni, ehhez nekünk nem volt most szerencsénk.

A mi hajónkhoz a szürke-kék kajakok tartoznak

Ebédre az alsó szinten főztek sok-sok finomságot, svéd asztalos jelleggel mindenki bőven jól lakott, bár túl sok időt nem hagytak rá, mert egyből jött a következő állomás. A túra "fénypontja", a James Bond szikla., Itt kajak helyett motorcsónakba kellett átszállunk, hatalmas turista tömeg fogadott a szigeten, amelyikről rálátni a híres filmes jelent helyszínére. Alapvetően a legtöbben megállnak az első pontnál, ahol meglátják és különböző pózokba vágva magukat fényképezkednek. Viszont egy kis sziklás ösvényen meg lehet kerülni a tömeget, sokkal szebb kilátást nyerve. Szigorúan 30percet kaptunk a mászkálásra és nézelődésre, utána indult vissza a motorcsónakunk, bár azért a jó pár percet késő franciákat is megvárta a hajó, kár volt így sietni. :) Kicsit túl felkapott lett egy film jelent miatt ez a szikla, több ilyen mellett is elhaladtunk napközben, hasonló érzésünk volt, mint tavaly Angkorban a Tomb Raider templomnál. Alapvetően szép és különleges, de az összes többi is megérne egy ugyanilyen szervezett túrát, akár összekötve is, csak egy ismert személyről elnevezve ez vonzza a tömegeket.

James Bond szikla

Utolsóként pedig egy teljesen átlagosnak mondható homokos, pálmafás partnál kötöttünk ki, ahol szintén kajakkal vittek ki minket a partra, itt már igen csak nagy hullámok között - bőven elég lett volna a fürdőruhánkat felvenni, így hazáig szárítgathattuk a menetszélben a pólónkat. Szerencsére erre előre felhívták a figyelmet - ha magunktól nem láttuk volna a nagy hullámokat, így itt fényképező nélkül szálltunk ki a hajóból. Az egyik fára egy nagyobb deszkát erősítettek hosszú, vastag kötéllel, így én Bercivel nem jutottam el  vízig, a 30-40 percet élmény hintázással töltöttük. Na mondjuk megértem, ilyen kilátással még én se hintáztam soha. :)

Utána már csak igen rövidke hajóút várt ránk a kikötőig, ahol végszóra leszakadt az ég, így jórészt a hajóban vártunk a kisbuszunk megérkezésére - ebben a 15 percben ki is tombolta magát a monszun, azóta nem láttuk szerencsére. :)

Az utolsó két hétre kaptunk egy kis társaságot is. Laci volt osztálytársa is elutazott ide a messze Ázsiába illetve bátyám is épp errefelé utazgat egy kollégájával így most igencsak megugrott a létszám nálunk. Nem velünk laknak, de a tő szomszédságunkban lévő másik medencés szálláson. Így most kicsit sűrűbb lett nálunk is az élet, strandokat látogatunk és hajós kirándulásokat tervezgetünk. Tehát nem tűntünk el, csak az estéink nem blog írással hanem sörözéssel és társasozással telnek. Hamarosan jelentkezünk hosszabb, képes élménybeszámolóval is. :)

Mivel valamiben haza kell vinni az öltönyt, és amúgy is mindenhova hátizsákkal járunk, de néha a babás lét (pl most) már hasznos lenne ha legalább egy bőröndünk lenne, ezért ma a piacon vettünk egy bőröndöt. 50*25*75 centiméteres, a legnagyobb amit még a repülőre fel lehet adni. Ráadásul lime színű, világít a reptéri futószalagon, jófajta. :D De nem is ez a lényeg.

Hanem ahogy ezt elhoztuk. A piac kb fél órás motorútra van. A baba mostanában már kettőnk közé ülve utazik, mi is biztonságosabbnak érezzük és Ő is jobban élvezi. Oda fele így is mentünk. Na de visszafele már nem ment, mert Ági és közém jött a bőröd. Így beült elém. Nem először utazott elém ülve, általában a falun belül, ha jó fiú és nem fáradt, megengedjük hogy a néhány perces utakra oda üljön, ezt híjuk úgy hogy Ő vezeti a motort.

Hát így tettünk most is. Baba elém, ügyesen fogja a kormányt, Én mögé, mögöttem a dög nagy bőrönd, A dög nagy bőrönd mögött pedig, a motor legvégén Ági kuporog, azzal a szerény kéréssel hogy ne induljak el nagyon a lámpáknál, mert Ő is szeretne a motorral együtt elindulni.

Na, ebben a helyi környezetben annyira nem különleges konfigurációban indultunk útnak. Első saroknál egy rendőr figyelmét egyből felkeltettük, de mivel mindenkin volt sisak, meg se kellett állni.

Aztán jött a második akadály, hisz a baba elöl ülve teljes menetszelet kapott, szemébe ment a por, kitörölgette, a sisakot is hátra fújta a menetszél, megálltunk megigazítani, meghúzni picit a pántot, stb stb. Kb 5 perc után túllendültünk ezeken, az út hátralévő részén hangosan röhögött annyira élvezte, más motorokról sok mosolyt kaptunk látva a röhögő totyogót. Helyi kölykök már belefásultak ebbe. :)

Aztán amikor már azt hittük túl vagyunk a nehezén egy jó nagy záport kaptunk a nyakunkba. Van ugyan mindenkinek ponyva a motor aljában ilyen esetre, de az amúgy is határainkat feszegető menetkonfigurációt a vízes nejlon csúszkálásával már nem akartuk megspékelni, úgyhogy 10 percre félreálltunk. El is vonult a zivatar, jöhettünk tovább.

Már csak annyi volt hátra, hogy amikor hazaértünk hogy megállapítsuk, asszimilálódtunk, és nehéz lesz megszokni a magyar valóságot, az utakon biztos. De valószínű más területeken is. (De erről külön postban írok majd holnap, már kész a videó hozzá, rég óta tervben van).

A baba nagyon ügyes volt, lementem gyorsan kis gyümölcsös isziért a 7elevenbe, a kis büszkeség olyan ügyesen hazavezette a motort hogy megérdemli. :) Épp azt kortyolja. :)

Terveztük már egy ideje, hogy valamelyik közeli szigetre áthajózunk az egyik nap sznorkelezni. Ez a jól hangzatos név a búvármaszkos, pipás úszkálást takarja, szép korall zátonyok között. Eléggé felkapott program, így kínálat van bőven, hiszen gyönyörű szigetek vannak a közelben. Ilyen túrákat a közelünkben lévő kikötőből indítanak főként, így célszerű volt ott keresgélni, érdeklődni, hogy melyik szigetet is ajánlják. Nem volt utolsó szempont, hogy Berci még sosem ült hajón, így ha lehet ne legyen túl hosszú az út és a hajó se menjen gyorsan.

Ezekkel a feltételekkel a legtöbb szigetet ki is lőttük, hiszen speed boat-al mennek a legtöbb helyre, mely a nevéből is adódóan gyorsan megy. Ezek között egyébként találtunk olyat is, amelyre szív, máj, vese és gyomor problémákkal valamint terheseknek és a terhességet tervezőknek illetve 12 éven aluliaknak se ajánlott felülni, na majd ha nagyobb lesz Berci visszajövünk, és megnézzük ez mit is tud. :) De mi így maradtunk a hagyományos long-tail boat-nál és egy közeli szigetnél. (Itt látható kívülről hogyan is néz ki, bár egészen lélekvesztőnek tűnik meglepően stabil.) Ez egy nagyobbacska fa csónak motorral, azt mondták maximum 7 személyt visznek el vele, de nem csodálkoznék ha időnként többen is beleülnének.

Long-tail boat belülről

Vasárnap reggel 9-re beszéltük meg, hogy kimegyünk a kikötőbe, már várt is minket ott a hajós emberünk. Körülbelül 20 perc volt az út a Coral Szigetre, melyet kifejezetten ajánlottak kisgyerekkel is. Nagyjából a 3. percben elaludt kisfiunk, úgy ringatta-rázta a kis popsiját a hajó, így bár nagyon várta és készült rá, hogy megyünk hajózni, sokat nem vett észre belőle. Azért utólag nagyon lelkesen mesél róla és ma már kérte, hogy menjünk megint. Egy gyönyörű strandon tett ki minket a hajó, amely látványosan a sznorkelezni vágyó turistákra épült. De ez esetben kicsit sem zavart engem a tömegturizmus jelensége, olyan szép volt a környezet. Az az igazi címlapfotó jellegű, finom szemcsés homok, buja zöld növényzet a háttérben, áttetsző víz apróbb hullámokkal és napágyak hosszú sora. Még egy étterem és egy kisebb bár is megbújt a pálmafák között, meglepő módon nem horror áron.

Megérkezésünkkor egyáltalán nem volt még nagy tömeg, ám a déli órákra befutott rengeteg hajó, fedélzetükön sok-sok kínai turistával. Kis túlzással mi voltunk egy egyedüli fehérek a szigeten. Ez meg is látszott, ismerik már a vendéglátósok is a különböző típusú turistákat. Nem ugrottak egyből körénk, hogy hol tudunk felszerelést bérelni, merre találjuk a mosdót és hol tudunk átöltözni. Bár minden ki volt táblázva, de valamiért a többi hajó utasának erről hosszú ódákat zengtek.

A strand tényleg mesébe illően gyönyörű volt, de a tömeg már most is érezhetően nagy volt, amikor egyszerre több hajó futott be, bele se merek gondolni mi lehet főszezonban. Sajnos a korall zátonyon meg is látszik, hogy tömegek járnak ide rendszeresen. Hiába a ne törd le a korallt és ne taposs rá a korallra tábla, direkt kínaiul is kiírva - ha a képes ábrázolás nem lenne elég. Régebben biztos sokkal szebb volt, míg éltek a korallok, de szerencsére halak még akadnak. Körbe van kerítve egy eléggé nagy terület a vízben, hogy ott lehet nézelődni a víz alatt - nem lennék meglepve, ha a kifeszített zsinóron túl gyönyörű élő korallok lennének.

Félig halott korall

A víz kifejezetten sekély, a halak pedig teljesen a széléig kiúsznak a víznek, így Berci is tudott szép színes halraj között pancsizni. Élvezte is, bár eleinte félt tőlük, valamiért azt képzelte, hogy meg fogják enni a halak, így eleinte csak az ölemben mert bejönni, később már önállóan is úszkált. Végül már kirángatni se lehetett a halak közül.

Félelmetes vízmélység, kell a mentőmellény!

Víz alatti világ

A parton több sorban napozó ágyak voltak, amelyeket jó pénzért lehetett bérelni, de mi hoztunk magunkkal otthonról egy függőágyat, így abban tudott egy jót aludni is Berci - amikor épp nem Laci sörözött benne :). Volt aki érdeklődött is, hogy hol béreltük, szóval igazán különcnek számítottunk. De egyébként is kitűntünk a tömegből, mert mi tudunk úszni és bemerészkedtünk egészen a kijelölt terület végéig  ez körülbelül 100m-re volt a parttól. Egyébként mindenki mentőmellényben lebegett a part maximum 10 m-es környezetében a 70centis vízben. Sőt, volt aki rendes búvár felszerelést bérelt, palackkal, előtte egy kis oktatással, hogy aztán ebben a hatalmas vízmélységben a felszínen lebegjen - egy palackot se láttunk eltűnni a víz alatt, érthetetlen miért volt szükségük rá egyáltalán.

A mentőmellény kötelező, ha leül akkor még a derekát is ellepi a víz!! A háttérben a "búvárok" már messzire eltávolodtak. Sokkal beljebb nem is mentek a 20 perces idejükben.

A hajós emberünk egy kis várakozás után reggel eltűnt, azonban mikor kezdett kiürülni a sziget megjelent egy ember, aki mondta, hogy értünk jött, szóljunk ha indulni szeretnénk. Kifejezetten kényelmes volt ez így, hogy egy hajót béreltünk nem pedig egy szervezett útra fizettünk be, hiszen míg a többi hajó utasa maximum 2 órát töltöttek el ezen a partszakaszon mi egész nap ott tudtunk maradni, a hajó is hozzánk igazodott nem pedig fordítva.

Természetesen nem csak piacokból áll itt a világ, nem mindent piacon szereznek be a helyiek sem, vannak kisebb-nagyobb boltok eléggé sűrűn. Mivel a mi szállásunk egy kisebb halászfaluban van nem jellemzőek a közvetlen közelünkben a nagy bevásárló komplexumok, de még itt se nagyon kell 200-300 méternél többen keresgélni egy bolt után. Sőt, a 0-24 órás üzletek kifejezetten sűrűn vannak a főút mellett.

Rengeteg ház földszintjén - hasonlóan elgondolásban, mint az éttermek -  egy bolt üzemel, ezek kis családi vállalkozások, nem különösebben nagy választékkal, azonban azok egészen széles skálán mozognak. Néha még játékot vagy ruhaárut is találni, ez leginkább elhelyezkedéstől függő, óceán part közelében fürdőruha és szalmakalap mindig kapható. Nem önkiszolgáló rendszerűek általában, hanem az eladóval kell kommunikálni, akik viszonylag tudnak angolul. Árak se sűrűn szerepelnek, néha viszont egyben kocsmaként is üzemelnek, padokkal és székekkel.

A helyi kis családi boltokon túl vannak vissza térő, franchise rendszerű boltok is, ilyen a Tesco Lotus, BigC, 7Eleven és a FamilyMart. Mi ezeket térképeztük eddig fel, de ezeken kívül még vannak visszaköszönő emblémák, ezeket nem tudjuk mit rejtenek, nevüket se jegyeztük meg. Valószínűleg hasonló árukkal szolgálnak ők is.

Nagyobb bevásárlásokat Tesco-ban lehet itt a környéken intézni, aminek a logója ugyanaz, mint otthon, csak zöldben. És Tesco Lotus a teljes neve, ebből 1400 található az országban. Ebből eddig három különböző méretűt találtunk, legközelebb hozzánk a Tesco Lotus Express van, ami pontosan ugyanazt tudja, mint az otthoni. Nagyon kicsi, csak élelmiszert árulnak - eltekintve néhány szalmakalaptól, mégis csak egy tenger part melletti bolt. De friss gyümölcsöt, néhány előre kiporciózott nyers húst és szalámit is árulnak. Sőt, még sajtot is - bár Európából érkezve nem igazán nevezném ezeket sajtnak, pedig végig próbáltuk a kínálatot becsülettel. Kicsivel drágább is néhány dolog, mint a nagyobb társaiban, de a tej és a sör például nem, így a napi vásárláshoz csak idáig szoktunk menni. A parkolójában nagyjából 5-6 motornak van hely, egyébként a kedvenc filléres utcai levesezőnk padjai foglalják el a maradék helyet. Érdekesség még, hogy itt nincsen külön bejárat az árurakodáshoz, tehát amikor hoznak új árut, akkor nem igazán lehet bejutni a boltba de pikk-pakk végezni szoktak, ekkor mindenki türelmesen vár.

Valamivel messzebb van egy általunk közepes méretű Tesconak hívott példánya a cégnek, sokkal nagyobb választékkal. Itt is szinte csak élelmiszert árulnak, de már sokkal nagyobb készlettel rendelkeznek. Van friss hús pultjuk és készételeik is. A húspult külön érdekes, nem az otthon jól megszokott kiszolgálós, üvegezett konstrukció. Egyszerűen körben vannak hatalmas tálcákon, jéggel hűtve a különböző méretűre feldarabolt disznó, csirke alkatrészek és a kedves vásárló a kihelyezett csipeszek segítségével - de jobbára inkább kézzel - összeszedi amire szüksége van. Majd átadja az eladónak, aki leméri és ráragasztja az árat. Gyümölcsből zöldségből is itt már hatalmas választék van - még almát is kapni, ami itt ugyebár egzotikum, mint otthon a mangó. Drogéria részlegük is egészen nagy, de elektronikai felszereléseket, ruhaneműt és játékokat nem árulnak. Viszont egészen nagy autós és motoros parkolójuk van, ez utóbbi a sok eső miatt természetesen fedett.

Harmadik pedig az egészen nagy Tesco Lotus, itt már vannak előtte kisebb-nagyobb boltok is, mint otthon is. Sőt, egy egészen nagy méretű menza is és egy kifejezetten vállalható ízvilágú pékség, nekik a fájunk konkrétan finomabb, mint a vele szemben lévő Dunkin Donuts fánkok - és árban is jóval kedvezőbb, legutóbb 10 darabot vettünk 350Ft-ért. :) A menzán is jókat lehet enni fillérekből, bár azért inkább az éttermeket részesítjük előnyben, de itteni kedvencünk a 80Ft-os Sushi. Bent a választék már hatalmas mindenből. Az előbb említetthez hasonló, sokkal nagyobb húsos-halas pulttal, nagy zöldség-gyümölcs választékkal. Zöldségekből nagyon aranyos kis leves pakkok is vannak, de tényleg konyhakészen, megpucolva, felszeletelve és még a szükséges fűszerek, szószok is aranyos kis csomagban járnak mellé. Lényegében itt mindenféle élelmiszert megkapni, még európai alapanyagok is vannak. Játék, baba sport, ruha és elektronikai részlegük is van, hasonló színvonalban mint otthon az ilyen áruházakban. A játék és baba osztályt néztük meg tüzetesebben - a baba ruhák itt drágák, viszont mindenféle egyéb babaápolási termék és szükséges felszerelés a babakocsitól a légzésfigyelőn át a cumisüvegig megtalálható ránézésre teljesen elfogadhatónak tűnő minőségben jó áron. A játékoknál pedig vannak kifejezetten olcsó, alig pár száz forintos, kissé rosszabb minőségű, de teljesen jól használható játékok. Ezek körül általában választhat egyet magának Berci ha arra járunk, nagy örömére. Még egy se ment tönkre közülük, szóval ár-érték arányban is bőven elégedett vagyok velük. :) Parkolója is hatalmas, kifejezetten nagy bevásárlásokra van ez a bolt, így mi is csak 1-2 hetente járunk ide. Ami még említésre méltó, hogy az épület kívülről is körbe van véve boltokkal, kulcsmásoló, műanyagos mindenes, KFC és ruhabutikok.

A hátizsákos turisták által leginkább kedvelt franchise hálózat viszont a 7Eleven, ilyet mindenfelé találni, 0-24 órás nyitva tartással. 2013-as adat szerint az országban 8334 boltjuk van országszerte, egyébként pedig 56.600 az egész világon, 18 országban vannak jelen. Örömmel vennénk, ha megjelenne nálunk is. A kínálatuk egészen érdekes otthonról nézve. A szokásos üdítő-sör-mirelit szendvics-tejtermék vonalon túl árulnak sokféle készételt, melyeket helyben meg is mikróznak ha kérjük. Furcsa módon a párizsit is mindig meg akarják nekünk mikrózni, lehet nem a kenyérre szokták rátenni otthon, hanem melegen, magában elnassolnak 10 szelet párizsit az utcán? Nassolni való chips, keksz, csokoládé ügyben se lehet rájuk panasz, hatalmas a kínálat. Kis kiszerelésű samponok, tusfürdők, naptejek, szúnyogriasztó fogkrém és társai is többféle márkában kapható. De a kedvencünk mégis az, hogy tulajdonképpen minden egyéb apró cikket is árulnak, amire egy turistának szüksége lehet - mobiltöltő, sim krátya, USB kábel, elem, napellenzős sapka, kis kiszerelésű mosószer, varró készlet, körömcsipesz, szárító kötél és csipesz no meg persze a kötelezően gyerek szem magasságban elhelyezett néhány játék. Kimért üdítő, jégkása és jegeskávé is kapható, melyek önkiszolgáló rendszerűek, az ár a választott pohár méretétől függ. Néhány péksüti utánzattal is próbálkoznak, ám ezeket nem javaslom fogyasztásra, merőben eltér az otthonitól, igen kellemetlen meglepetés mindegyik a húsos vagy zselés töltelékkel. Egyedül a vajas croissant ami megközelíti az elvárt ízvilágot, de Bercinek a rózsaszínű muffin is bejött.

Az előzőhöz kísértetiesen hasonló a FamilyMart, ám valamiért nem szeretjük annyira. Ebből 1993 üzlet van országszerte, Ezek itt a közelünkben leginkább maximum pár ház különbséggel a 7Elevenek mellett találhatóak, így mi inkább ez utóbbiba szoktunk bemenni. A kínálatuk igen hasonló, de valahogy a fehér dizájnnal túl sterilnek tűnik, talán ezért se látogatjuk olyan sűrűn.

Ezenkívül a szigeten van még a BigC, nekik 697 üzletük található az országban. Ebből egy darab van a szigeten, idén még nem motoroztunk el idáig. Egyébként a legnagyobb méretű Tesco Lotushoz hasonló, nagyjából mindent árul, de tőlünk viszonylag messze van.

Összességében mindegyik boltra elmondható, hogy zacskóznak mindent, szépen különválogatva típus szerint a megvásárolt termékeket. Általában ha külön kérjük, hogy ne adjon zacskót a 2 dl-es üdítőhöz, akkor furcsán néz, és biztos ami biztos a kezünkbe nyom egy zacskót. Így egy- egy bevásárlás alkalmával 4-5 zacskót kapunk minimum, hiszen a pelenkának, üdítőnek, gyümölcsnek és a csokinak is jár külön zacskó. A 0-24 órás boltokban jellemzően kiskanalat és szívószálat is kapunk az üdítő-joghurt mellé, hiszen ezek alapvetően arra vannak, hogy az utcán elfogyassza az ember. A kiszolgálástól otthon falra másznánk, mert szépen lassan, ráérősen blokkolnak le mindent. De ugyanakkor ha sor alakulna ki, egyből nyitnak egy új pénztárat, így összességében nem lassú egyáltalán.

A légköri model remekül működik bolygó méretben, valószínűségekben, és ahogy fejlődik a számítási kapacitás úgy ez egyre inkább igaz lesz, egyre precízebb lehet a model, átlagos csapadék mennyiségek, valószínűségek, napsűtéses órák várható száma, mind mind megvan, akár évekre előre.

Ellenben azt megmondani, hogy holnap esni fog-e az eső továbbra is egy kövér tipp formájában lehet csak realizálni, ami aztán vagy bejön vagy nem. A korábbi tippről pedig csendben hallgatni kell, nem archiválni, hátha elfelejti a kedves lakosság hogy mennyire nincs értelme az időjárás jelentésnek. Egy féllábú varangyos békát is lehet erre használni, ha jobbra ugrik ezt tippeljük, ha balra akkor amazt.

Így alakult, hogy tegnap először csak elállt az eső, majd kisütött a nap, és egész nap nagyon szép idő volt, nyoma se volt a monszunnak. Ma visszatért ugyan az eső, de hol esik, hol nem, akkor se nagyon, semmi különös. Nem az az özönvíz szerű, és a széllökések is elmaradtak.

Ennyit arról, hogy péntekig ítéletidő lesz, mint kedden mondták. Egy napra előre se sikerült. :D

Itt van régi jó barátunk, már egy napja tombol. Péntekig ilyen időt ígérnek, aztán meglátjuk, eddig egyszer se tudtak nagyjából se eltalálni mi lesz (ezt se tudtak előre ami ma várt ránk). Széllökések is vannak, amik motoron külön szórakoztatóak, az utazást könnyen maradandó élménnyé varázsolják. Úgyhogy a víz még csak hagyján, de nem nagyon tudunk elmenni a boltnál messzebb, nem ér annyit.

Ráadásul a helyiek is, régebb óta itt élők is panaszkodnak, hogy az utóbbi évek egy legkeményebb esősévszakát kaptuk. Így jártunk. Nekem ez a harmadik esős évszakom itt, de általában kellemes idő van nagyon, mint nálunk nyáron, semmi említésre méltó.

Persze a széllökések visszahozták a hőn szeretett áramszüneteket is. Persze az első egy-két hétből tanulva van gyertya. :D Elkészült az öltönyöm is, de esőben nem tudom hazahozni a motorral. Nem így kéne kimosni, és még nem is koszos. Eh!

A nagy, augusztus végén kezdődött felújítás hullámban a mi apartmanunk előtt lévő medence is áldozatul esett. Előre tudtunk róla, szóltak a szomszédok, hogy melyik nap fogják leereszteni, de a főbérlőnk nem jelezte, így egy halvány reménysugár volt bennünk, hogy talán mégse lesz ebből semmi. Utólag van egy sanda gyanúnk, hogy azért nem szólt, mert ő sem tudott róla, de így vagy úgy, sajnálatos módon a medencénket leeresztették.

A víz alatti négy darab hangulat lámpákból már egy sem működött, így ezt megszerelni valóban ideje volt már - tavaly még kettő darabot láttunk működni itt jártunkkor. Ezenfelül a medence kifugázása volt a terv, hiszen a 10 évvel ezelőtti építéskor ezt valamilyen okból nem tették meg. Ettől a medence még tökéletesen használható volt, bár valóban a lépcsőnél lévő mozaik csempék száma eléggé megfogyatkozott már a fuga hiánya miatt.

Egy szivattyúval alig 6 óra elforgása alatt kiszivattyúzták a víz nagy részét - ez volt az első napi munka, többet nem is nyúltak hozzá. Második nap reggel egy néni nekiállt seprűvel a megmaradt 4-5cm vizet a szivattyúhoz terelgetni. Majd egy kis pohárral locsolgatta a szivattyút, hátha. Már majdnem lementem neki segíteni, mikor végre rádöbbentek ők is egy optimálisabb megoldásra, az eddig ülőkének használt vödörbe beletették a szivattyút és a vödörbe merték bele a maradék vizet. Így sikerrel zárult a történet, és a medence vízmentes lett, neki lehetett már állni a fugázásnak. Másnap. Ezt alapvetően két nő végezte, míg 1-2 férfi a medence partjáról nézte őket és a magukkal hozott 2-3 gyereket próbálták kordában tartani. Furcsa munkafelosztás, de végülis 2 nap alatt végeztek a medence falával és az aljának is nekikezdtek. Amikor eleredt az eső, és kiejtették a szerszámokat a kezükből.

Előre mondták, hogy esős idő esetén több lesz 5 napnál a felújítás, kezdjük megérteni miért. Hiszen a csupán 20 perces eső után már nem nyúltak semmihez, csak a gyerekeiket küldték be játszani a vegyszeres-fugás esővízbe, amit így jó alaposan, egyenletesen el is kevertek. A szerszámok, nyitott alapanyagok, félig elhasznált, bekevert fuga a vödörben, minden ott állt a következő nap is és senki a medence felé se nézett, így le is telt az ötödik nap. Pedig ha az eső után visszajönnek folytatni - a víz kiszedése után - még aznap végezhettek volna, másnapra csak a lámpák felszerelése és a feltöltés maradt volna. De így tartották szavukat, ha elered az eső nem lesz kész 5 nap alatt. 

Következő nap pikk-pakk befejezték a munkát, miután alig fél nap alatt kitakarították újra a medencét. Azt ígérték, hogy a 7. napon megcsinálják a lámpákat is és visszatöltik a medencét vízzel. Ez igazából új lámpák felpattintása a meglévő műanyag foglalatokba és némi villanyszerelési munka a kötésekkel. A víz visszatöltése valóban megkezdődött, hiszen éjjel leszakadt az ég, így néhány cm víz valóban lett estére a medencében. De az Úr is megpihent a hetedik napon, hát ők is követték a példáját - bár lévén, hogy Buddhisták valószínűleg az esőre fogták távolmaradásukat. Ami délelőtt 11 körül elállt, és verőfényes napsütés volt a nap további részében. De a négy lámpa közül egyetlen egyet sem pattintottak be a műanyag foglalatba, pedig gondolom ekkorra már megvették őket.

Végül a lámpakrízist sikerült egy nappal később, alig 1-1.5 órás munkával megoldaniuk és mikor a lakók örömködve említették nekik, hogy de jó, akkor ugye már kezdik is a medence visszatöltését eléggé húzták a szájukat, hogy majd talán holnap. A vízforgató rendszert további 30 perc alatt kitisztították és ezzel az aznapi munkájukat is letudták, távoztak. A talán holnap kijelentést komolyan vették. Eszükbe se jutott visszatölteni vízzel másnap.

A leeresztéstől számított 9. napon végül sikerült egy slagot beleengedni a medencébe és dél körül megnyitni. De előtte nem takarították ki, így azonkívül, hogy este 8-ra alig félig lett még a víz is olyan koszos, hogy a feltöltés után még 2-3napot el fog vinni a víz tisztítása is, mire használatba lehet venni. Következő nap meg is telt a medence, az alját nem lehet látni, annyi opálos, koszos a víz. Ezzel pedig a medence felújítás kaland végére is értünk - gondoltuk mi jóhiszeműen -, már csak várjuk, hogy kitisztuljon a víz a vegyszerektől, bár ezen gyorsítana, ha bekapcsolnák a szivattyút... :)

Másnap dél körül - ez már a 12. nap - viszont újabb szerelő munkások jelentek meg, mint kiderült jöttek tesztelni a világítást. Ezt eddig nem tették meg. Természetesen nem működött. Azért sikerült működésre bírniuk, bár valószínűleg nem a botok segítettek ebben, amivel a burákat kocogtatták a medence partjáról. Sőt, ha már itt jártak bekapcsolták a keringtetőt is, reméljük lassan letisztul a víz és újra használatba tudjuk venni a medencét.

Természetesen nem világvége, hogy két hétig nincs medencénk, hiszen otthon sincs, mégis túléljük a mindennapokat. Sőt, itt a világ legtermészetesebb dolgaként kezelik a szomszédok, hiszen az összes apartmanház felajánlotta, hogy menjünk át hozzájuk pancsolni míg nincs medencénk. Ők is hasonló cipőben járnak, hiszen ugyanez a cég készítette az ugyanígy kinéző medencéjüket, szóval az utólagos fugázást ők is ismerik. De azért mókás volt látni testközelből is, hogy a világnak ezen a felén se tartják be jobban a határidőket mint otthon.

Úgy döntöttem, hogy erre egy külön cikket szánok, nem kerül a Foodporn közé. Hisz a mi európai kultúrkörünk nem tekinti ételnek az ilyesmit. Pedig Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában mind mind esznek valami fajta rovart, úgyhogy lehet nem a rovar evéssel van a baj.

Ez a kép egy korábbi utamról van. Most nem csináltam, mivel ez egzotikum számba megy nem szeretik ha vásárlás nélkül fényképeznek, ma pedig sushit, és ragacsós mangót (tejberízs szerű édesség) vacsoráztam, úgyhogy nem vettem bogarat. De korábban már igen, Ági is kóstolta tavaly.

Én szeretem, remek sörkorcsolya, sós rágcsa. Erre felé úgy készítik, hogy mindenféle pácba áztatják, majd ezzel együtt megpiritják. Mindenesetre a végeredményből erre következtetek, de az is lehet fordítva teszik, előbb pirítják és utána forgatják fűszerekbe. Így vagy úgy, de kellemes pikáns fűszerkeverék alatt jó ropogós a vérállat lapul végeredményként. Foglalkoznak hangyával (ez a személyes kedvencem, valami fajta levélbe csavarva adják, mint egy torilla), mindenféle lárvákkal, csótánnyal is. Nem kóstoltam mindent végig, de amit ettem az vagy jó volt, vagy egyszer ehető, rossz semmiképp.

Ági sajnos már nem volt ilyen szerencsés, nem tudta az Európai beidegződést leküzdeni, undorral telve pedig nem lehet semmit megkóstolni. De becsületére szóljon, megpróbálta. Amúgy valószínű nemsokára úgyis magunk mögött leszünk kénytelenek hagyni ezt az undort, kényszerűségből. Itt összeszedték rendesen, ez az első cikk amit találtam a témában, lehet tovább kutakodni ha valakit érdekel, de átolvastam, lényegre törő: http://www.origo.hu/tudomany/20130309-a-rovareves-megoldhatja-az-elelmezesi-valsagot.html

Amúgy itt nem hétköznapi étel, nem kapható az étteremben sáskás ragu a rizshez. Vásári egzotikum, különleges falat amit néha néha elnassol az ember, mint nálunk a török mogyoró vagy a törökméz. Aki még nem tette, és valahol lehetősége van rá hogy megkóstolja ne habozzon. :)

Még néhány kép:

Itt az ideje, hogy picit belelendüljünk a kajafotókba. Végülis túl vagyunk a félidőn, nincs vesztegetni való időnk. :) Következzen hát egy újabb, harmadik csokor, ezúttal egzotikusabb ételekkel.

Előzmények: Foodporn vol.1 és Foodporn vol.2

A múltkorihoz hasonlóan a kedvenc utcai halsütödénkből van, kicsit kisebb, más fajta, de ennél többet nem tudok róla. Leszámítva persze azt, hogy nagyon finom volt, hárman alig ettük meg annyi husa volt, és 800 forint volt.

Ugyanonnan két csirkeszárny, nyárson. Guszta, szerintem kipróbálom otthon is ezt a tálalást.

Ezek a kis saslikok a közeli 7ELEVEN elé kitelepülő árustól van, csirke, marha és disznó. Ági egyik kedvence. Egy ilyen rúd husi átszámítva 100 forint, a szósz és a saláta benne van az árban. Frissen sütik ki, ott helyben.

Pad Fried Egg Noodle, csikével. Ezt Ági ette, olcsó gyorskaja a helyi kifőzdéből.

Mai ebédem. Vörös Curry, rákkal. Igazából nem erre számítottam amikor rendeltem, a curry itt általában valami sűrű leves formájában materializálódik. Ettől még persze nagyon jó volt. :)

Na csapjunk a lecsóba. Mármint a tengergyümölcse salátába. Alatta amúgy üvegtészta van, kicsit ki is kandikál. Bőséggel megrakták minden földi jóval. Találtunk a parton egy nagyon jó kis éttermet, ahol minden földi jót összeraknak friss fogásból. Értsd: Akváriumban van még szinte minden, amikor rendeled, akár ki is lehet választani melyik a szimpatikus, és az ételeknek kilós ára van. Nem kifőzde árban mozog, de otthoni árakhoz képest még mindig nevetséges, és elég szép adagokat adnak. Ez a saláta például 1200 forint volt.

Ugyanott egy kagylótál. Ez a babának is nagyon ízlett, ez volt az aznapi vacsora. (már amennyit elhalászott előlünk), ráadásul így kis csalással de bővült a kagylógyűjtemény is. :)

Tarisznyarák, szintén ott. Ehhez nem is fűznék hozzá semmit. :)

Ez egy svédasztalos grill büfé. Hosszú sorokban a mindenféle nyers hús, tenger gyümölcse, zöldség, van ami bepácolva, van ami úgy ahogy van. Ezt össze lehet gyűjteni, közben pedig a vendégek asztala közepén elhelyezik ezt a sütőt. Középen nagy adag szén parázslik benne, a tetejére pedig vizet öntenek. Ebben lehet a zöldséget, kagylót, stb megfőzni, a közepén pedig sütni lehet. Először furcsállottuk az eljárást, de aztán belejöttünk. Konkrétan másnap nem ettünk annyira befaltunk itt. Időlimit nincs, addig lehet maradni amíg ég a parázs, kb 2-3 óra.

Ugyanarról egy közeli

Ez egy hasonló elven működő leveses tál, két főre. A tál alatt parázs van, így melegen tartja a levest. Kagylóval, rákkal, ahogy kell. Ez szintén egy part menti helyen volt, kevésbé bántak bőkezűen a napi fogással, de azért nem volt rossz.

Szintén hasonló leveses konstrukció, de ez már a kedvenc helyünkön. Ez a tál amúgy jellegzetes, a neve angolul "Thai Hot Pot", vagyis Thai Forró Tál.

Felülről. Igen gazdagon jó kis leves, citromnáddal, hagymával, bazsalikommal. Meg bár nem látszik a képen de lakik benne egy kisebb tarisznya rák is, néhány kagyló, 4 garnéla rák, de akkorák hogy két falat megenni egyet, illetve egy egész tintahal is. Ágival ketten alig bírtuk megenni ezt a nagy tálat.

Nem tudom összegyűlik-e negyedik részre való ismétlés nélkül, igyekszek, de nem ígérem. :)