Vendégeink utolsó napján úgy döntöttünk, meglátogatunk egy közeli lakatlan szigetet. Meg is alkudtunk a vizitaxisokkal egy teljesen jó árat (főleg hogy az alku hajónként van, és sokan voltunk épp), majd másnap útra keltünk. Egy jó nagy zsákot megpakoltunk rekesz sörrel, sok vízzel, üdítővel, miegymás, tetejére raktunk 6 kg jeget. Előző nap pedig még gyorsan közös költségen vettünk néhány búvár szemüveget és pipát, hisz nem lesz kitől bérelni. Reggel 9kor megjelentünk a parton.

A célpontunk a Bon sziget volt. Néhányszor már elhaladtunk mellőle, és a kedvenc seafood helyünkről is nagyon jó rálátás nyílik, úgyhogy egyértelmű volt a döntés. Kb 300*1500 méteres ovális alakú sziget, lankás dombbal a közepén, a partvonalát pedig homokos és sziklás szakaszok váltják, buja növényzettel. Amikor közelítettünk már láttuk, hogy előzetes várakozásunkkal és netes infókkal ellentétben a sziget nem lakatlan. Csak elhagyott. Bár ez ahonnan mi láttuk a szigetet nem látszott.

Közeledünk

Megérkeztünk. Teremtet lélek nincs... :)

Másik oldalán viszont, ahova végül a hajó vitt romos épületek szabdalták a partot, bőven benőve pálmával, meg mindenféle kúszó mászó parazita növénnyel. Megtaláltuk a felszedett úszó mólót is, egy fa köré épített beton bárt, néhány nászutas lakosztályt, éttermet. Valamikor egy komoly forgalmat bonyolító sznorkeling hely lehetett itt, néhány 1-2 hajó rajtunk kívül is feltűnt, hasonló vizitaxik jöttek néha, és általában hamar továbbálltak. Ahogy jött feljebb a nap elmaradoztak, néhány óráig egyedül voltunk teljesen a szigeten. Délután aztán újra szálingoztak néha.

A legmeglepőbb egy házassági díszlet építő csapat volt. Néhány szék, szép lilás kelmék ideiglenes tákolmányokon, még egy üveg csillárt is felakasztottak. Mindezt a part homokjába, valóban elég filmbe illően nézett ki. Hamar megjelent a pár is, bár a szertartást nem láttuk (nagy sziget ez ahhoz hogy 200 méternél közelebb menjen az ember másokhoz feleslegesen), de az egyik sziklás szakaszon láttuk őket pózolni, amit egy közép kategóriás dronnal az óceán felől filmeztek. Nem rossz na :)

Benőtt romok egy része

Épül a házasságkötéshez a díszlet

Először sokat tippelgettünk, miért halt ki a turista spot. A szigeten látványosan virágzik a tömegturizmus, nem úgy tűnik hogy bármit felszámolnak, inkább építkeztek. Aztán amikor először a vízbe mentünk megnézni a korallzátonyt megértettük. Teljesen elpusztult. Dömperekkel lehetne a vízből kihordani a törmeléket, a mennyisége alapján valamikor régen egy gyönyörű zátony lehetett. Hát ezt teszi hosszútávon az, amit a múltkori videó végén bevágtam, amin a turisták tapossák, törik szét a híresen kényes állatok.

Sajnálom hogy így néz ki, de örülök hogy láttam. Amikor az ember olyan helyen jár, ami még nem pusztult el, csak látja a pusztítást hajlamos elhitetni magával hogy lám hogy bánnak vele, mégis még él, ha nem is változatlanul, nem is olyan kényes rendszer ez. Ezzel hitegeti magát az ember amikor a kínaiak tapossák a korall zátonyt, vagy amikor nálunk egy parkban vágják a fákat, bontják a műemléki épületeket, stb. Szép illúzió. Nyilván a romokhoz már nem viszik el a tömegeket, lássák mit okoz a nemtörődömség, a városba pedig a helyére épül valami, üvegből, betonból vagy amit épp kiköp az építőipar, és már csak a archívumok emlékeznek majd a pusztításra.

Rövid videó arról, mi is van a víz alatt :(

Összességében amúgy a parton sziesztázni, csendben, békében nagyon jó móka volt, érdekes élmény. Eredetileg be akartuk járni a szigetet gyalog, de néhány ösvény ami volt tákolmányokkal (persze kikerülhető) el volt zárva, és tábla figyelmezettet a kobrákra és skorpiókra. Nem tudom igaz-e, de annyit nem ért hogy kísérletezzünk, térerő se volt. A lakásból pár hete már raktam ki fél tenyérnyi agresszív pókot, jól megijedt és bemászott a hűtőbe. A parton is rendszeresen látunk másfél-két méteres kígyókat tekeregni. Szóval lehet van benne valami.

Relax

Amúgy sorra zárják be a szigeteket a környéken az okozott károk miatt, a Thai hatóságok se tudják hova tenni hogy miért tapossák szét a koralt. Pl: http://edition.cnn.com/2016/05/17/travel/thailand-koh-tachai-island-closed/ vagy http://www.bangkokpost.com/learning/work/987985/tiny-phuket-islands-tourism-ban-after-coral-damage

Úgyhogy a vadregényes kisszigetnek jár a :)
A körülötte látott romoknak meg a :(

A mai hajós túráról nehéz élménybeszámolót írni. Leginkább csak azt tudom mondani, hogy mindenki nézze meg maga, a képek valódiak, mi készítettük. :) Azért igyekszem valami szöveget összehozni, de nem fogja átadni a valódi élményt, ebben biztos vagyok.

Már tavaly is kacérkodtam a gondolattal, hogy erre a túrára el kéne menni, de akkor az itt töltött négy napba nem fért bele. Idén pedig már alig vártuk, hogy megérkezzenek hozzánk a barátaink, hiszen tudtuk, ezt biztos ők is látni akarják. Megérte rá várni, hiszen azontúl, hogy láthattunk egy sziklát, amely kimagaslik a tengerből, és egy híres filmet jelenet játszódik rajta sokkal többet adott a mai nap.

Kora reggel keltünk és spóroltunk némi pénzt azzal, hogy átmotoroztunk a szomszéd faluba, onnét vitt minket tovább egy minibusz a kikötőbe, az a 10 perces motorút igazán nem ért volna meg 1600Ft-ot fejenként. :) Egy több fedélzetes hajóval mentünk, a thaiokra jellemző rettenetesen kedves személyzettel. Az alsó szinten a konyha üzemelt, és a felfújható kajakokat szállították, fent pedig mi utaztunk - szerencsére fedő alatt. Erre szükség is van itt, hiszen fő idényben meg sülnének a kedves turisták, mi pedig ma eléggé alaposan eláztunk volna. Szerencsére az időnként eleredő eső azonban semmit sem rontott az élményen, sőt voltak szigetek, amiket így félig felhőbe burkolózva láthattunk. Reggelinek/tízórainak kaptunk gyümölcstálat, teasüteményt és kávét, teát, üdítőket. Természetesen korlátlan fogyasztással, így meg sem számolom, hogy Berci hány banánt evett meg a nap folyamán. Közben pedig hangszóróból végig szólt a zene - mondjuk a kirakott hosszabbító nem hiszem, hogy bármilyen EU-s szabványnak megfelelne. :)

A hajónk

Kikötőből elindulva

A kikötőből kifutva - némi szemerkélő esővel megáldva hamarosan kisebb-nagyobb lakatlan szigetek mellett haladtunk el, gyönyörű homokos aprócska strandokkal, ezek is megérnének egy-egy túrát, de minden nem férhet bele egy napba. Első megállónk egy sziklás, barlangos sziget volt, ahol a személyzet által kormányozott kenukkal barlangon keresztül csodás lagúnákba érkeztünk. Mangrove fákkal a vízben és körülöttük walking fish néven bemutatkozott halakkal. Számomra ők igen meglepőek voltak, mintha az evolúció a szemünk előtt zajlott volna, ahogyan a halak egyszer csak apró lábacskáikkal kisétálnak a partra. Nagy szerencsénk volt, mert pont abba a kenuba kerültünk, amelyiket a hajó kapitánya kormányzott, kis szőke totyogónk egyből nagy kedvence is lett, a hajóra visszatérve indított is magyar nótát. Na mondjuk fel nem ismertük, hogy melyik egynyári slágert dobta ki a youtube playlist első találatként neki, de azért jól esett az apró kedvesség. :)

Szívesen strandolnék ott is egy fél napot, bár messze van a legközelebbi hideg sörrel teli hűtő :)

Épp sétál ki a vízből a halacska

Második megállónk szintén egy kajakos túra volt, a kapitány a hajó oldalánál direkt figyelt, hogy mi ismét vele menjünk. Egy aprócska barlangszerű bejárat után egészen elképesztő szigetvilág fogadott minket, a tengerből kimagasló sziklafalakkal, itt-ott pedig további lagúnákba nyílt bejárat. Alapvetően hatalmas kajakos tömeg volt bent, mert egyszerre több turista hajó érkezett meg, de nekünk igen nagy szerencsénk volt, mert jóval több időt tölthettünk itt, mint a másik turista hajókkal érkezők. Egyébként viccesen néztek ki a különböző színű kajakok - minden hajóhoz más színkód tartozott. Néha, a szűkebb folyosóknál egészen dodgem pálya hangulat uralkodott. Itt tulajdonképpen attól függött, hogy merre mentünk el kajakkal, hogy ki ült a kormánynál, de sok esetben át is adták a lapátot ha erre volt valakinek igénye. Az egészet bejárni az itt töltött 30-40 perc alatt lehetetlenség lett volna, mi a lagúnák felé mentünk el, bátyámék hajója pedig a kiálló sziklákat kerülgette. Szűk barlang folyosókon átevezve mi bementünk egy olyan lagúnába is, ahol senki más nem volt, ez volt a legjobb élmény, hatalmas sziklafallal körbevett kis medencében egyedül kajakozni. Még Bercinek is tátva maradt a szája a látványtól. Állítólag néha majmokat is látni a fákon ugrálni, ehhez nekünk nem volt most szerencsénk.

A mi hajónkhoz a szürke-kék kajakok tartoznak

Ebédre az alsó szinten főztek sok-sok finomságot, svéd asztalos jelleggel mindenki bőven jól lakott, bár túl sok időt nem hagytak rá, mert egyből jött a következő állomás. A túra "fénypontja", a James Bond szikla., Itt kajak helyett motorcsónakba kellett átszállunk, hatalmas turista tömeg fogadott a szigeten, amelyikről rálátni a híres filmes jelent helyszínére. Alapvetően a legtöbben megállnak az első pontnál, ahol meglátják és különböző pózokba vágva magukat fényképezkednek. Viszont egy kis sziklás ösvényen meg lehet kerülni a tömeget, sokkal szebb kilátást nyerve. Szigorúan 30percet kaptunk a mászkálásra és nézelődésre, utána indult vissza a motorcsónakunk, bár azért a jó pár percet késő franciákat is megvárta a hajó, kár volt így sietni. :) Kicsit túl felkapott lett egy film jelent miatt ez a szikla, több ilyen mellett is elhaladtunk napközben, hasonló érzésünk volt, mint tavaly Angkorban a Tomb Raider templomnál. Alapvetően szép és különleges, de az összes többi is megérne egy ugyanilyen szervezett túrát, akár összekötve is, csak egy ismert személyről elnevezve ez vonzza a tömegeket.

James Bond szikla

Utolsóként pedig egy teljesen átlagosnak mondható homokos, pálmafás partnál kötöttünk ki, ahol szintén kajakkal vittek ki minket a partra, itt már igen csak nagy hullámok között - bőven elég lett volna a fürdőruhánkat felvenni, így hazáig szárítgathattuk a menetszélben a pólónkat. Szerencsére erre előre felhívták a figyelmet - ha magunktól nem láttuk volna a nagy hullámokat, így itt fényképező nélkül szálltunk ki a hajóból. Az egyik fára egy nagyobb deszkát erősítettek hosszú, vastag kötéllel, így én Bercivel nem jutottam el  vízig, a 30-40 percet élmény hintázással töltöttük. Na mondjuk megértem, ilyen kilátással még én se hintáztam soha. :)

Utána már csak igen rövidke hajóút várt ránk a kikötőig, ahol végszóra leszakadt az ég, így jórészt a hajóban vártunk a kisbuszunk megérkezésére - ebben a 15 percben ki is tombolta magát a monszun, azóta nem láttuk szerencsére. :)

Terveztük már egy ideje, hogy valamelyik közeli szigetre áthajózunk az egyik nap sznorkelezni. Ez a jól hangzatos név a búvármaszkos, pipás úszkálást takarja, szép korall zátonyok között. Eléggé felkapott program, így kínálat van bőven, hiszen gyönyörű szigetek vannak a közelben. Ilyen túrákat a közelünkben lévő kikötőből indítanak főként, így célszerű volt ott keresgélni, érdeklődni, hogy melyik szigetet is ajánlják. Nem volt utolsó szempont, hogy Berci még sosem ült hajón, így ha lehet ne legyen túl hosszú az út és a hajó se menjen gyorsan.

Ezekkel a feltételekkel a legtöbb szigetet ki is lőttük, hiszen speed boat-al mennek a legtöbb helyre, mely a nevéből is adódóan gyorsan megy. Ezek között egyébként találtunk olyat is, amelyre szív, máj, vese és gyomor problémákkal valamint terheseknek és a terhességet tervezőknek illetve 12 éven aluliaknak se ajánlott felülni, na majd ha nagyobb lesz Berci visszajövünk, és megnézzük ez mit is tud. :) De mi így maradtunk a hagyományos long-tail boat-nál és egy közeli szigetnél. (Itt látható kívülről hogyan is néz ki, bár egészen lélekvesztőnek tűnik meglepően stabil.) Ez egy nagyobbacska fa csónak motorral, azt mondták maximum 7 személyt visznek el vele, de nem csodálkoznék ha időnként többen is beleülnének.

Long-tail boat belülről

Vasárnap reggel 9-re beszéltük meg, hogy kimegyünk a kikötőbe, már várt is minket ott a hajós emberünk. Körülbelül 20 perc volt az út a Coral Szigetre, melyet kifejezetten ajánlottak kisgyerekkel is. Nagyjából a 3. percben elaludt kisfiunk, úgy ringatta-rázta a kis popsiját a hajó, így bár nagyon várta és készült rá, hogy megyünk hajózni, sokat nem vett észre belőle. Azért utólag nagyon lelkesen mesél róla és ma már kérte, hogy menjünk megint. Egy gyönyörű strandon tett ki minket a hajó, amely látványosan a sznorkelezni vágyó turistákra épült. De ez esetben kicsit sem zavart engem a tömegturizmus jelensége, olyan szép volt a környezet. Az az igazi címlapfotó jellegű, finom szemcsés homok, buja zöld növényzet a háttérben, áttetsző víz apróbb hullámokkal és napágyak hosszú sora. Még egy étterem és egy kisebb bár is megbújt a pálmafák között, meglepő módon nem horror áron.

Megérkezésünkkor egyáltalán nem volt még nagy tömeg, ám a déli órákra befutott rengeteg hajó, fedélzetükön sok-sok kínai turistával. Kis túlzással mi voltunk egy egyedüli fehérek a szigeten. Ez meg is látszott, ismerik már a vendéglátósok is a különböző típusú turistákat. Nem ugrottak egyből körénk, hogy hol tudunk felszerelést bérelni, merre találjuk a mosdót és hol tudunk átöltözni. Bár minden ki volt táblázva, de valamiért a többi hajó utasának erről hosszú ódákat zengtek.

A strand tényleg mesébe illően gyönyörű volt, de a tömeg már most is érezhetően nagy volt, amikor egyszerre több hajó futott be, bele se merek gondolni mi lehet főszezonban. Sajnos a korall zátonyon meg is látszik, hogy tömegek járnak ide rendszeresen. Hiába a ne törd le a korallt és ne taposs rá a korallra tábla, direkt kínaiul is kiírva - ha a képes ábrázolás nem lenne elég. Régebben biztos sokkal szebb volt, míg éltek a korallok, de szerencsére halak még akadnak. Körbe van kerítve egy eléggé nagy terület a vízben, hogy ott lehet nézelődni a víz alatt - nem lennék meglepve, ha a kifeszített zsinóron túl gyönyörű élő korallok lennének.

Félig halott korall

A víz kifejezetten sekély, a halak pedig teljesen a széléig kiúsznak a víznek, így Berci is tudott szép színes halraj között pancsizni. Élvezte is, bár eleinte félt tőlük, valamiért azt képzelte, hogy meg fogják enni a halak, így eleinte csak az ölemben mert bejönni, később már önállóan is úszkált. Végül már kirángatni se lehetett a halak közül.

Félelmetes vízmélység, kell a mentőmellény!

Víz alatti világ

A parton több sorban napozó ágyak voltak, amelyeket jó pénzért lehetett bérelni, de mi hoztunk magunkkal otthonról egy függőágyat, így abban tudott egy jót aludni is Berci - amikor épp nem Laci sörözött benne :). Volt aki érdeklődött is, hogy hol béreltük, szóval igazán különcnek számítottunk. De egyébként is kitűntünk a tömegből, mert mi tudunk úszni és bemerészkedtünk egészen a kijelölt terület végéig  ez körülbelül 100m-re volt a parttól. Egyébként mindenki mentőmellényben lebegett a part maximum 10 m-es környezetében a 70centis vízben. Sőt, volt aki rendes búvár felszerelést bérelt, palackkal, előtte egy kis oktatással, hogy aztán ebben a hatalmas vízmélységben a felszínen lebegjen - egy palackot se láttunk eltűnni a víz alatt, érthetetlen miért volt szükségük rá egyáltalán.

A mentőmellény kötelező, ha leül akkor még a derekát is ellepi a víz!! A háttérben a "búvárok" már messzire eltávolodtak. Sokkal beljebb nem is mentek a 20 perces idejükben.

A hajós emberünk egy kis várakozás után reggel eltűnt, azonban mikor kezdett kiürülni a sziget megjelent egy ember, aki mondta, hogy értünk jött, szóljunk ha indulni szeretnénk. Kifejezetten kényelmes volt ez így, hogy egy hajót béreltünk nem pedig egy szervezett útra fizettünk be, hiszen míg a többi hajó utasa maximum 2 órát töltöttek el ezen a partszakaszon mi egész nap ott tudtunk maradni, a hajó is hozzánk igazodott nem pedig fordítva.

Ma (lásd videót itt) szépek voltak a hullámok. Ezen önmagában még semmi meglepő nem lenne errefelé, no de ekkor jött a remek ötlet, hogy itt az ideje bérelni egy deszkát. De a remek ötletről hamar kiderült, hogy mégse annyira remek.

Találtam egy bérlőt, ahol tolerálható áron adtak egész komolynak tűnő deszkákat. Választottam szimpatikusan, "nem vállalunk semmiért felelősséget, de ha bármi baj van a deszkával még az unokád is fizetni fogja" rendkívűl unalmas és elhagyható nagymonológ után útnak is indultam a hullámok felé. Mutatta a jóember hogy merre felé próbálkozzak mint kezdő, hát így is tettem.

A part (deszka nélkül megfigyelve) úgy néz ki, hogy az elülső 100 méteren, ahol már nagyon sekély a víz megtörik a hullám, és itt a halandók élvezik ezt. Mögötte, a mélyebb vizek felett várakozik néhány tucat szörfös. Hát Én is mindenféle módszerrel próbáltam oda menni, evickélni, evezni, ugrálni, repülni, de átjutni ezen az első 100 méteren elég reménytelen vállalkozásnak tűnik. Még deszka nélkül is, de a deszkába nagyon szépen bele tud kapni, akárhogy irányba fordítom, bármit csinálok ellenem dolgozik a hullám.

Így jelenleg ott tartok hogy nem tudom a nagy hullámok mögé hogy jut az az 1-2 tucat ember, van valami titkuk.

Na mondom sebaj, akkor jó lesz itt kint. Bár féltettem a deszkát, meg magamat a sekély vízben, de akkor is ki kell ezt a mókát próbálni. De ez se piskóta. Egy ilyen két méteres deszkával átvergődni egy hullámon, összekapni magamat, felmérni hogy a következő hullám jó lesz-e (hol akar átesni), pont ott-e ahol Én vagyok, ha igen örülés, deszka irányba fordítása, felugrani rá, a lábamon lévő biztonsági kötelet eligazgatni (ne legyen a deszka alatt), picit ráérezni az egyensúlyra, mindezt kb 5-10 másodperc alatt.

Ha ez mind sikerül, szintidőn belül, akkor viszont pikpak felkapja az embert, és már repíti is. Nagyon pöpec, egészen beállítja magát irányba a méreténél fogva, és nem nagyon tudok jelzőket mondani rá, hogy mennyire jó érzés.

Ezt sikerült elérni kb 3-4x, mire teljesen kimerültem. De az a néhány alkalom nagyon tetszett. :) Videó vagy kép nincs, így is épp elég bajom volt. :D Természetesen a deszkán felállni meg se próbáltam, egy huncut gondolat elejéig se jutott ilyen az eszembe adott körülmények között.

Összeségében arra jutottam, hogy keresni kéne valami oktatást, és úgy nekifutni újra. De első próbálkozásra nem volt rossz. :)

Nem véletlenül jöttünk low seasonban, amikor nem hemzseg minden a tursitáktól. Elviselhetőbb a meleg is, de valóban többet esik, mint számítottunk rá. Persze ez nem tragédia hiszen tudtuk, hogy az esős évszakban jövünk, és azért annyira nem állt távol az elvárástól az időjárás, teljesen tolerálható.

Viszont mivel ilyenkor kevesebb a turista most vannak a nagy felújítások, építkezések - erre nem számítottunk bár logikus. Igazából otthon, a kertvárosban is építkezés volt mindenhol, nyáron az összes szomszédunk barkácsolt valamit a házán - mi magunk is fürdőt újítottunk fel még az indulás előtt pár nappal is.

Phuketen ez a felújítás-hullám úgy tűnik augusztus végén kezdődik, amikor minden apartmanon kicsit változtatnak, helyrehozzák a főszezonban keletkezett károkat. Illetve a már említett úthálózatot is építik, sokfelé látunk új hoteleket is épülni, illetve mellettünk egy templom is készül.

Illetve előttünk is lecsapolták ma a medencét. Egész tisztes szivattyút hoztak, kb 6 óra alatt leűrítette a 100 m^3 vizet. Azt ígérik hogy rendbe rakják a vízalatti díszvilágítást (már teljesen üzemképtelen volt), és kifugázzák a csempéket. 10 éves medence lévén már ideje volt, nem is értem miért nem csinálták meg anno.

Ma szépek voltak nagyon a hullámok. Mindenki a búvárkodásba szerelmes, engem sose vonzott. Divingolni voltam egyszer (szabad tüdős merülés), pár óráig le is kötött, jó buli tényleg, de kb ennyi. Lehet majd változik a véleményem, de nem valószínű a közeljövőben.

Ellenben ma spontán sikerült ráéreznem egy hullámra, és ráfeküdni, életemben először. Pillanatok alatt felkapott, nagy sebességgel vitt vagy 20 métert majd könnyedén elengedett. Fantasztikus érzés volt, lehet a következő két hónapomat el fogja vinni hogy kitanuljam ezt a tudományt, persze immár egy deszkával és nem megfeszített háttal. :) Rá húsz percre sikerült mégegyszer, kevésbé szépen de az se volt rossz. :)

Itt a hullámok kb másfél - két méteresek úgy nagy átlagban. Ez nem a viharos tenger, csak úgy az alapértelmezés. Ha a bokámig ér, kb 10-30 centis a víz, és pont jön a hullám ami pont felettem törik meg, az bőven a fejem felett csap át. Nem tudom megunni.

Megmutattuk Bercinek is a nagybetűs Beach-et, ami miatt elsősorban ide jönnek a turisták. (pontosabban az egyik híres a sokból) Szerintem a szigetnek sokkal szebb részei is vannak, de egy délutánt bőven megért. Berci épített homokvárat, pancsolt is sokat, nagyon élvezte.

Viszont érezhetően drágább ez a partszakasz, mint ahol mi vagyunk, pedig alig 15-20 percre van tőlünk motorral. Folyamatosan el akarnak adni valamit a parton az árusok, a legszürreálisabb talán a fogpiszkálótartó volt. Az az igazi, kínai butikokból ismert giccses, zenélő, világító fajta. De a boltokban is drágább minden, persze 1-2 utcával beljebb már normál áron kapni ugyanazt.

Egy üveg víz a faluban 60-100 forint, mikor mennyi, a parttól nem messze egy boltban már 350 forint volt. A parton amiket kínálgatnak már nem is tudom mennyi, de ennél már csak olcsóbb lehet.

Maga a partszakasz természetesen gyönyörű, hófehér homok, hatalmas pálmafák, szemben egy kis aranyos lakatlannak tűnő szigetecske, mint egy képeslapon. Kattogtak is a fényképezőgépek mindenki kezében. Meg persze az elengedhetetlen selfiebotokból is volt bőven. :)

Alapvetően szerintem körülbelül ennyi embert bír el ez a partszakasz, mint amennyien szombaton voltak kint, el nem tudom képzelni mi lehet itt főszezonban. Így is külön élmény volt, amikor délután 4 óra felé - itt 7-kor lemegy a nap - megjelentek a kínai párocskák, és hódolva tömegmániájuknak az amúgy már jelentősen szellős partszakaszon tőlünk 10-15cm-es távolságban telepedtek le. Csoportosan. Főszezonban én biztos megbolondulnék itt, hogy egymást érik a kiterített törölközők, de most azért egy kellemes szombati strandolós napot töltöttünk el itt. :)

Ráadás, hogy egy nagyon aranyos kis park is van az út túloldalán, egy csupa műanyag játszótérrel. Használati utasítás szigorúan kínaiul van kiírva, de szerencsére a fiam szuper képességekkel rendelkezik és így is rájött hogyan kell használni a csúszdákat.  Kép erről sajnos nem készült, de Berci azóta is emlegeti, hogy menjünk vissza, szóval lesz alkalmunk pótolni. :)

Végre lejutottunk az Indiai-óceán partjára fürdeni is, nem csak sétálni. Berci a hajókat már jól kiszúrta magának előző nap, mikor lementünk sétálni, de nem teljesen fogta fel szerintem, hogy ebben a hatalmas vízben mi fürdeni is fogunk, hiába mondtam neki. Igazából a szálláson a medencéből kellett kirángatni, hogy menjünk már le a nagybetűs Beach-re, de azért néhány perc kergetőzés, fenyegetőzés, alkudozás után sikerült rávenni, hogy öltözzünk. Így végül a nagy fenyegetésnek számító "akkor csak anya és apa megy, te nem tudod meg milyen van ott" után sikerült elindulni egy nagyon szép kis strandra. Tavaly én is itt mártóztam meg életemben először óceánban - jól meg is lepődtem, hogy mekkora hullámok vannak - és egyébként is egy gyönyörű kis öböl, sziklával az egyik, kis dombbal a másik oldalán, szemben pedig egy pici szigettel. Főidényben valószínűleg sokan vannak itt, de egy eléggé jól eldugott kis vadregényes öbölről van szó.

Amikor leértünk épp egy esküvői fotózás nyomait pakolták el - próbálták a menyasszonyt abroncsostul betuszkolni egy minibusz hátsó ülésére. De egyébként is fényképező turistákból több volt, mint pancsoló emberekből. Ezt őszintén nem igazán értettem, hogy az amúgy 85%-os páratartalom, 35 fokos hőmérséklet mellett elviekben nyaraló embereket mi késztet délután 5kor arra, hogy felöltözve fotózzák a vad idegen strandoló embereket a parton. Mindenesetre a kis szőkeségünk hamarosan az összes helyszínen lévő turista kedvenc képalanya lett - főleg kínai turisták voltak a parton. Kis totyogónk egyből futott a hatalmas hullámok felé, imádta ahogy a hullámok mossák a lábát, és egyre beljebb és beljebb merészkedett a kezünket fogva, végül az apukája ölében kikötve. Jó 20-30 percet hullámfürdőzött hangos kacajok és sikítások közepette, érdekes módon még a sós víz íze sem különösebben zavarta, illetve a szemébe fröccsenő vízhez sem volt semmiféle negatív reakciója, pedig számítottunk rá. Végül alig lehetett kikergetni, némi homokozással, kagyló és korall maradvány gyűjtéssel sikerült csak méterről méterre kifelé csalogatni. Azonban leleményes kölyök, mindig visszafutott, amint lehajoltam 1-1 kagylóért. Így további 20 percet igényelt az óceánból való kikergetése és további 10 percet a felöltöztetése - hiszen igazán jó totyogóhoz méltó módon folyamatosan vissza akart szaladni a vízbe. Biztosan megyünk holnap is, remek élmény volt Bercinek és nekünk is :)

Utána még betértünk 1-1 sör kedvéért a már megszeretett kis svéd-thai fúziós étterembe, ahol mi sok információval lettünk gazdagabbak, hála a svéd tulajdonosnak. Berci pedig jót játszott ismét a kisfiával, Léóval. Igazából inkább csak egymás mellett játszottak, de azért cukik voltak. :) Az anyukája pedig egy tonna strandra való játékot nyomott a kezünkbe, mikor mondtuk, hogy holnap is szeretnénk menni. Igazából reméltük, hogy csatlakoznak, de mint mondta ők nem szeretnek lemenni a kicsivel.