A mai hajós túráról nehéz élménybeszámolót írni. Leginkább csak azt tudom mondani, hogy mindenki nézze meg maga, a képek valódiak, mi készítettük. :) Azért igyekszem valami szöveget összehozni, de nem fogja átadni a valódi élményt, ebben biztos vagyok.

Már tavaly is kacérkodtam a gondolattal, hogy erre a túrára el kéne menni, de akkor az itt töltött négy napba nem fért bele. Idén pedig már alig vártuk, hogy megérkezzenek hozzánk a barátaink, hiszen tudtuk, ezt biztos ők is látni akarják. Megérte rá várni, hiszen azontúl, hogy láthattunk egy sziklát, amely kimagaslik a tengerből, és egy híres filmet jelenet játszódik rajta sokkal többet adott a mai nap.

Kora reggel keltünk és spóroltunk némi pénzt azzal, hogy átmotoroztunk a szomszéd faluba, onnét vitt minket tovább egy minibusz a kikötőbe, az a 10 perces motorút igazán nem ért volna meg 1600Ft-ot fejenként. :) Egy több fedélzetes hajóval mentünk, a thaiokra jellemző rettenetesen kedves személyzettel. Az alsó szinten a konyha üzemelt, és a felfújható kajakokat szállították, fent pedig mi utaztunk - szerencsére fedő alatt. Erre szükség is van itt, hiszen fő idényben meg sülnének a kedves turisták, mi pedig ma eléggé alaposan eláztunk volna. Szerencsére az időnként eleredő eső azonban semmit sem rontott az élményen, sőt voltak szigetek, amiket így félig felhőbe burkolózva láthattunk. Reggelinek/tízórainak kaptunk gyümölcstálat, teasüteményt és kávét, teát, üdítőket. Természetesen korlátlan fogyasztással, így meg sem számolom, hogy Berci hány banánt evett meg a nap folyamán. Közben pedig hangszóróból végig szólt a zene - mondjuk a kirakott hosszabbító nem hiszem, hogy bármilyen EU-s szabványnak megfelelne. :)

A hajónk

Kikötőből elindulva

A kikötőből kifutva - némi szemerkélő esővel megáldva hamarosan kisebb-nagyobb lakatlan szigetek mellett haladtunk el, gyönyörű homokos aprócska strandokkal, ezek is megérnének egy-egy túrát, de minden nem férhet bele egy napba. Első megállónk egy sziklás, barlangos sziget volt, ahol a személyzet által kormányozott kenukkal barlangon keresztül csodás lagúnákba érkeztünk. Mangrove fákkal a vízben és körülöttük walking fish néven bemutatkozott halakkal. Számomra ők igen meglepőek voltak, mintha az evolúció a szemünk előtt zajlott volna, ahogyan a halak egyszer csak apró lábacskáikkal kisétálnak a partra. Nagy szerencsénk volt, mert pont abba a kenuba kerültünk, amelyiket a hajó kapitánya kormányzott, kis szőke totyogónk egyből nagy kedvence is lett, a hajóra visszatérve indított is magyar nótát. Na mondjuk fel nem ismertük, hogy melyik egynyári slágert dobta ki a youtube playlist első találatként neki, de azért jól esett az apró kedvesség. :)

Szívesen strandolnék ott is egy fél napot, bár messze van a legközelebbi hideg sörrel teli hűtő :)

Épp sétál ki a vízből a halacska

Második megállónk szintén egy kajakos túra volt, a kapitány a hajó oldalánál direkt figyelt, hogy mi ismét vele menjünk. Egy aprócska barlangszerű bejárat után egészen elképesztő szigetvilág fogadott minket, a tengerből kimagasló sziklafalakkal, itt-ott pedig további lagúnákba nyílt bejárat. Alapvetően hatalmas kajakos tömeg volt bent, mert egyszerre több turista hajó érkezett meg, de nekünk igen nagy szerencsénk volt, mert jóval több időt tölthettünk itt, mint a másik turista hajókkal érkezők. Egyébként viccesen néztek ki a különböző színű kajakok - minden hajóhoz más színkód tartozott. Néha, a szűkebb folyosóknál egészen dodgem pálya hangulat uralkodott. Itt tulajdonképpen attól függött, hogy merre mentünk el kajakkal, hogy ki ült a kormánynál, de sok esetben át is adták a lapátot ha erre volt valakinek igénye. Az egészet bejárni az itt töltött 30-40 perc alatt lehetetlenség lett volna, mi a lagúnák felé mentünk el, bátyámék hajója pedig a kiálló sziklákat kerülgette. Szűk barlang folyosókon átevezve mi bementünk egy olyan lagúnába is, ahol senki más nem volt, ez volt a legjobb élmény, hatalmas sziklafallal körbevett kis medencében egyedül kajakozni. Még Bercinek is tátva maradt a szája a látványtól. Állítólag néha majmokat is látni a fákon ugrálni, ehhez nekünk nem volt most szerencsénk.

A mi hajónkhoz a szürke-kék kajakok tartoznak

Ebédre az alsó szinten főztek sok-sok finomságot, svéd asztalos jelleggel mindenki bőven jól lakott, bár túl sok időt nem hagytak rá, mert egyből jött a következő állomás. A túra "fénypontja", a James Bond szikla., Itt kajak helyett motorcsónakba kellett átszállunk, hatalmas turista tömeg fogadott a szigeten, amelyikről rálátni a híres filmes jelent helyszínére. Alapvetően a legtöbben megállnak az első pontnál, ahol meglátják és különböző pózokba vágva magukat fényképezkednek. Viszont egy kis sziklás ösvényen meg lehet kerülni a tömeget, sokkal szebb kilátást nyerve. Szigorúan 30percet kaptunk a mászkálásra és nézelődésre, utána indult vissza a motorcsónakunk, bár azért a jó pár percet késő franciákat is megvárta a hajó, kár volt így sietni. :) Kicsit túl felkapott lett egy film jelent miatt ez a szikla, több ilyen mellett is elhaladtunk napközben, hasonló érzésünk volt, mint tavaly Angkorban a Tomb Raider templomnál. Alapvetően szép és különleges, de az összes többi is megérne egy ugyanilyen szervezett túrát, akár összekötve is, csak egy ismert személyről elnevezve ez vonzza a tömegeket.

James Bond szikla

Utolsóként pedig egy teljesen átlagosnak mondható homokos, pálmafás partnál kötöttünk ki, ahol szintén kajakkal vittek ki minket a partra, itt már igen csak nagy hullámok között - bőven elég lett volna a fürdőruhánkat felvenni, így hazáig szárítgathattuk a menetszélben a pólónkat. Szerencsére erre előre felhívták a figyelmet - ha magunktól nem láttuk volna a nagy hullámokat, így itt fényképező nélkül szálltunk ki a hajóból. Az egyik fára egy nagyobb deszkát erősítettek hosszú, vastag kötéllel, így én Bercivel nem jutottam el  vízig, a 30-40 percet élmény hintázással töltöttük. Na mondjuk megértem, ilyen kilátással még én se hintáztam soha. :)

Utána már csak igen rövidke hajóút várt ránk a kikötőig, ahol végszóra leszakadt az ég, így jórészt a hajóban vártunk a kisbuszunk megérkezésére - ebben a 15 percben ki is tombolta magát a monszun, azóta nem láttuk szerencsére. :)

Természetesen nem csak piacokból áll itt a világ, nem mindent piacon szereznek be a helyiek sem, vannak kisebb-nagyobb boltok eléggé sűrűn. Mivel a mi szállásunk egy kisebb halászfaluban van nem jellemzőek a közvetlen közelünkben a nagy bevásárló komplexumok, de még itt se nagyon kell 200-300 méternél többen keresgélni egy bolt után. Sőt, a 0-24 órás üzletek kifejezetten sűrűn vannak a főút mellett.

Rengeteg ház földszintjén - hasonlóan elgondolásban, mint az éttermek -  egy bolt üzemel, ezek kis családi vállalkozások, nem különösebben nagy választékkal, azonban azok egészen széles skálán mozognak. Néha még játékot vagy ruhaárut is találni, ez leginkább elhelyezkedéstől függő, óceán part közelében fürdőruha és szalmakalap mindig kapható. Nem önkiszolgáló rendszerűek általában, hanem az eladóval kell kommunikálni, akik viszonylag tudnak angolul. Árak se sűrűn szerepelnek, néha viszont egyben kocsmaként is üzemelnek, padokkal és székekkel.

A helyi kis családi boltokon túl vannak vissza térő, franchise rendszerű boltok is, ilyen a Tesco Lotus, BigC, 7Eleven és a FamilyMart. Mi ezeket térképeztük eddig fel, de ezeken kívül még vannak visszaköszönő emblémák, ezeket nem tudjuk mit rejtenek, nevüket se jegyeztük meg. Valószínűleg hasonló árukkal szolgálnak ők is.

Nagyobb bevásárlásokat Tesco-ban lehet itt a környéken intézni, aminek a logója ugyanaz, mint otthon, csak zöldben. És Tesco Lotus a teljes neve, ebből 1400 található az országban. Ebből eddig három különböző méretűt találtunk, legközelebb hozzánk a Tesco Lotus Express van, ami pontosan ugyanazt tudja, mint az otthoni. Nagyon kicsi, csak élelmiszert árulnak - eltekintve néhány szalmakalaptól, mégis csak egy tenger part melletti bolt. De friss gyümölcsöt, néhány előre kiporciózott nyers húst és szalámit is árulnak. Sőt, még sajtot is - bár Európából érkezve nem igazán nevezném ezeket sajtnak, pedig végig próbáltuk a kínálatot becsülettel. Kicsivel drágább is néhány dolog, mint a nagyobb társaiban, de a tej és a sör például nem, így a napi vásárláshoz csak idáig szoktunk menni. A parkolójában nagyjából 5-6 motornak van hely, egyébként a kedvenc filléres utcai levesezőnk padjai foglalják el a maradék helyet. Érdekesség még, hogy itt nincsen külön bejárat az árurakodáshoz, tehát amikor hoznak új árut, akkor nem igazán lehet bejutni a boltba de pikk-pakk végezni szoktak, ekkor mindenki türelmesen vár.

Valamivel messzebb van egy általunk közepes méretű Tesconak hívott példánya a cégnek, sokkal nagyobb választékkal. Itt is szinte csak élelmiszert árulnak, de már sokkal nagyobb készlettel rendelkeznek. Van friss hús pultjuk és készételeik is. A húspult külön érdekes, nem az otthon jól megszokott kiszolgálós, üvegezett konstrukció. Egyszerűen körben vannak hatalmas tálcákon, jéggel hűtve a különböző méretűre feldarabolt disznó, csirke alkatrészek és a kedves vásárló a kihelyezett csipeszek segítségével - de jobbára inkább kézzel - összeszedi amire szüksége van. Majd átadja az eladónak, aki leméri és ráragasztja az árat. Gyümölcsből zöldségből is itt már hatalmas választék van - még almát is kapni, ami itt ugyebár egzotikum, mint otthon a mangó. Drogéria részlegük is egészen nagy, de elektronikai felszereléseket, ruhaneműt és játékokat nem árulnak. Viszont egészen nagy autós és motoros parkolójuk van, ez utóbbi a sok eső miatt természetesen fedett.

Harmadik pedig az egészen nagy Tesco Lotus, itt már vannak előtte kisebb-nagyobb boltok is, mint otthon is. Sőt, egy egészen nagy méretű menza is és egy kifejezetten vállalható ízvilágú pékség, nekik a fájunk konkrétan finomabb, mint a vele szemben lévő Dunkin Donuts fánkok - és árban is jóval kedvezőbb, legutóbb 10 darabot vettünk 350Ft-ért. :) A menzán is jókat lehet enni fillérekből, bár azért inkább az éttermeket részesítjük előnyben, de itteni kedvencünk a 80Ft-os Sushi. Bent a választék már hatalmas mindenből. Az előbb említetthez hasonló, sokkal nagyobb húsos-halas pulttal, nagy zöldség-gyümölcs választékkal. Zöldségekből nagyon aranyos kis leves pakkok is vannak, de tényleg konyhakészen, megpucolva, felszeletelve és még a szükséges fűszerek, szószok is aranyos kis csomagban járnak mellé. Lényegében itt mindenféle élelmiszert megkapni, még európai alapanyagok is vannak. Játék, baba sport, ruha és elektronikai részlegük is van, hasonló színvonalban mint otthon az ilyen áruházakban. A játék és baba osztályt néztük meg tüzetesebben - a baba ruhák itt drágák, viszont mindenféle egyéb babaápolási termék és szükséges felszerelés a babakocsitól a légzésfigyelőn át a cumisüvegig megtalálható ránézésre teljesen elfogadhatónak tűnő minőségben jó áron. A játékoknál pedig vannak kifejezetten olcsó, alig pár száz forintos, kissé rosszabb minőségű, de teljesen jól használható játékok. Ezek körül általában választhat egyet magának Berci ha arra járunk, nagy örömére. Még egy se ment tönkre közülük, szóval ár-érték arányban is bőven elégedett vagyok velük. :) Parkolója is hatalmas, kifejezetten nagy bevásárlásokra van ez a bolt, így mi is csak 1-2 hetente járunk ide. Ami még említésre méltó, hogy az épület kívülről is körbe van véve boltokkal, kulcsmásoló, műanyagos mindenes, KFC és ruhabutikok.

A hátizsákos turisták által leginkább kedvelt franchise hálózat viszont a 7Eleven, ilyet mindenfelé találni, 0-24 órás nyitva tartással. 2013-as adat szerint az országban 8334 boltjuk van országszerte, egyébként pedig 56.600 az egész világon, 18 országban vannak jelen. Örömmel vennénk, ha megjelenne nálunk is. A kínálatuk egészen érdekes otthonról nézve. A szokásos üdítő-sör-mirelit szendvics-tejtermék vonalon túl árulnak sokféle készételt, melyeket helyben meg is mikróznak ha kérjük. Furcsa módon a párizsit is mindig meg akarják nekünk mikrózni, lehet nem a kenyérre szokták rátenni otthon, hanem melegen, magában elnassolnak 10 szelet párizsit az utcán? Nassolni való chips, keksz, csokoládé ügyben se lehet rájuk panasz, hatalmas a kínálat. Kis kiszerelésű samponok, tusfürdők, naptejek, szúnyogriasztó fogkrém és társai is többféle márkában kapható. De a kedvencünk mégis az, hogy tulajdonképpen minden egyéb apró cikket is árulnak, amire egy turistának szüksége lehet - mobiltöltő, sim krátya, USB kábel, elem, napellenzős sapka, kis kiszerelésű mosószer, varró készlet, körömcsipesz, szárító kötél és csipesz no meg persze a kötelezően gyerek szem magasságban elhelyezett néhány játék. Kimért üdítő, jégkása és jegeskávé is kapható, melyek önkiszolgáló rendszerűek, az ár a választott pohár méretétől függ. Néhány péksüti utánzattal is próbálkoznak, ám ezeket nem javaslom fogyasztásra, merőben eltér az otthonitól, igen kellemetlen meglepetés mindegyik a húsos vagy zselés töltelékkel. Egyedül a vajas croissant ami megközelíti az elvárt ízvilágot, de Bercinek a rózsaszínű muffin is bejött.

Az előzőhöz kísértetiesen hasonló a FamilyMart, ám valamiért nem szeretjük annyira. Ebből 1993 üzlet van országszerte, Ezek itt a közelünkben leginkább maximum pár ház különbséggel a 7Elevenek mellett találhatóak, így mi inkább ez utóbbiba szoktunk bemenni. A kínálatuk igen hasonló, de valahogy a fehér dizájnnal túl sterilnek tűnik, talán ezért se látogatjuk olyan sűrűn.

Ezenkívül a szigeten van még a BigC, nekik 697 üzletük található az országban. Ebből egy darab van a szigeten, idén még nem motoroztunk el idáig. Egyébként a legnagyobb méretű Tesco Lotushoz hasonló, nagyjából mindent árul, de tőlünk viszonylag messze van.

Összességében mindegyik boltra elmondható, hogy zacskóznak mindent, szépen különválogatva típus szerint a megvásárolt termékeket. Általában ha külön kérjük, hogy ne adjon zacskót a 2 dl-es üdítőhöz, akkor furcsán néz, és biztos ami biztos a kezünkbe nyom egy zacskót. Így egy- egy bevásárlás alkalmával 4-5 zacskót kapunk minimum, hiszen a pelenkának, üdítőnek, gyümölcsnek és a csokinak is jár külön zacskó. A 0-24 órás boltokban jellemzően kiskanalat és szívószálat is kapunk az üdítő-joghurt mellé, hiszen ezek alapvetően arra vannak, hogy az utcán elfogyassza az ember. A kiszolgálástól otthon falra másznánk, mert szépen lassan, ráérősen blokkolnak le mindent. De ugyanakkor ha sor alakulna ki, egyből nyitnak egy új pénztárat, így összességében nem lassú egyáltalán.

Vasárnap estefelé újra elindultunk a nagy, hétvégi piacra Phuket Town-ba. Azonban néhány km után egy igen szimpatikus piac mellett haladtunk el Rawaion, így végül idáig vezetett csak utunk. Kívülről csak a sok motort és a nyüzsgést vettük észre, ám mégis egy meglehetősen nagy piacot rejtett a kis sikátor szerű utcácska két nagyobb bolt között. Igazából nem is tudjuk pontosan, hogy ez most hétvégi, vasárnapi vagy néhány naponként megnyíló piac, hiszen csak belefutottunk véletlenül. De szerencsére ez is helyieknek való, ehhez mérten az árképzésük is igen baráti. :) 

Kívül kész ételeket árultak és gyümölcsöket, beljebb ruhás bódék sorakoztak egymás mellett, leghátul pedig nyers húst, halakat és egyéb tengeri állatokat árultak a rengeteg gyümölcs, zöldség és fűszer mellett. Lévén, hogy vacsora után indultunk nem ettünk helyben semmit, pedig az illatok biztosan elcsábítottak volna minket ha korábban, üres gyomorral érkezünk. A színes üdítőkkel már többször pórul jártunk, nem igazán finomak, így ezt a részleget gyorsan át is ugortuk.

A ruhás részen már alaposabban körbenéztünk, Laci szeretett volna pólót, jópofa mintásakat árultak 800Ft-nak megfelelő pénzért. De az ő mérete nem igazán szerepelt a kínálatban, hiszen a helyiek kisebb testalkatúak - pedig európai viszonylatban mindketten átlagos testméretűek vagyunk. Én természetesen nőként minden ruhát alaposan megnéztem, nem volt kifejezett célom, végül kettő szoknyát és kettő pólót vettem magamnak - ez összesen átszámítva 1130Ft-ba került. :D Igaz hazaérve kiderült, hogy a szoknyák a motoros közlekedésre felkészítve igazából nadrágszoknyák - így jobban belegondolva csak a plázában és a turistáknak szánt marketen láttam valóban szoknyát. Bár kifejezetten gyerek ruhákért indultunk, mert Berci kezdi kinőni az otthonról hozott ruhatárát, sajnos ezen a piacon egy darab gyerek ruhát sem találtunk.

A leghátsó részen, az alapanyagoknál csak ámultunk és bámultunk. Mind az árakon, mind a kínálaton. Rengeteg friss zöldség és gyümölcs, nem igazán tudtuk pontosan mi micsoda és mit is lehetne belőle készíteni így nem szereztünk onnét semmi zsákmányt. Árak egészen sok helyen szerepeltek, így ezekből ítélve kifejezetten olcsó helyet találtunk. A húsos, halas pultok még mindig kicsit rémisztőek voltak az elolvadt jéggel hűtve, de kagylót, rákot, angolnát és békát élve is árultak aranyos kis lavórokból.

Kimért kurkuma és hihetetlen mennyiségű chili paprika.

Rizsből is van kínálat bőven. Ezek mind - mind különböző rizsfajták.

 Azért hazafelé egy kis ragacsos mangós rizsre elcsábultunk nasinak - ez egészen hasonló az otthoni tejberizshez -, illetve Berci is belopta magát egy kofa szívébe és kapott egy mangót. Valamint egy kifestőt, festékkel egybe csomagolva és egy lufit is választhatott még magának hazafelé - ez utóbbi igen rövid életű volt.

Így összességében egy kellemeset sétáltunk, sok érdekességet láttunk, az esti sorozat nézés mellé vettünk finomságot, kisfiúnk is kapott némi vásárfiát, én több ruhát vettem magamnak, mint otthon egy átlagos hónapban, mégis 2000 Ft alatt maradtunk. Így számszerűsítve ez nagyon fog hiányozni Budapesten. :(

A dolgok többségére már számítottunk, hiszen nem először járunk erre, azonban néhány dolog minket is újdonságként ért az alábbiak közül.

• Villa és kanál az alapértelmezett evőeszköz. Nagyjából mindenhez ezt adják, legfeljebb a villát elhagyják. Viszont a villát illetlenség a szájba venni, így az tölti be a kés szerepét, ezzel tudjuk felkotorni az ételt a kanalunkra. Darabolni úgysem kell az ételt, hiszen apró falatokra vágják azt fel még a konyhában, sütés-főzés előtt. Ételtől függően néha pálcikát is kapunk.
• Cipő, szandál, papucs a házon kívül marad. A küszöb előtt szokás levenni mindenféle lábbelit, és mezítláb belépni a lakásba. Sőt, ez utazási irodákra, ruhaboltokra is jellemző sokszor, templomoknál pedig egyáltalán nem is meglepő.
• A fehér bőrszín itt az áhított, így azonfelül, hogy minden kozmetikumuk - még a szappan is - fehérítőt tartalmaz az utcán is igencsak megnézik a fehér embert. Kisfiúnkat rendszeresen meg is simogatják (talán azt gondolják, hogy ettől ők is fehérebbek lesznek? :) ), neki valóban rettenetesen fehér bőre van még így minimálisan lebarnulva is a helyiekhez képest. :)
• Bal oldali közlekedés van az országban. Ez pikk-pakk megszokható, komolyabb akadályt csak a kínai turistáknak okoz, nekik viszont eléggé látványosan nem sikerül jó irányba körülnézniük a főúton való átkeléskor.
• Kisebb a testalkatuk. Ez idén főleg azért szúr szemet nekünk, mert nem igazán akarják elhinni, hogy a körülbelül 95cm magas fiúnk valóban 2 és fél éves, alapból 4-5 évesnek gondolják.
• Phuket kifejezetten drága az országhoz képest, azonban itt is komolyak az eltérések, a turisták kedvelt célpontjai simán hozzák az európai árképzést, sőt...
• Kisebb testalkatból adódik, hogy a bili is jóval kisebb, tulajdonképpen kicsi Bercinek. :(
• Rengeteg a nyugdíjas Phuketen, többségében férfiak, főleg Európából és Amerikából. Nekik külön vízum is van, így nem meglepő, hogy sokan vannak. A mi szállásunk vonzáskörzetében viszont kifejezetten sok nyugdíjas éli mindennapjait.
• Itt értelmet kapott a hintőpor használata. Egyáltalán nem értem a mai napig, hogy Magyarországon miért szerepel minden babakelengye listán, tulajdonképpen az otthoni példányunk -  ha ki nem dobtam helyhiány miatt - máig a fiók mélyén pihen, bontatlanul. Itt viszont valóban hasznos lefekvés előtt kis totyogónkat tetőtől talpig behintőporozni vékonyan, így nem ázik át az izzadságtól reggelre az egész kis ágyikója. Pedig szigorúan klíma mellett alszunk.
• A motor családi jármű. Már mi is napi szinten így használjuk, de itt ez természetes. Legfeljebb azért néznek meg minket, mert nem egy bambuszból tákolt kisszék van a motor elejére beállítva, mint gyerekülés, hanem a hátamon utazik Berci, mint egy kis potyautas. :) Egyébként 2-3 gyerek kényelmesen elfér egy motoron, semmi különleges nincs ebben itt.
• Az esős évszak a helyi viszonyok között a télnek felel meg, még kötött pulóvert is láttam árulni, de sapkás, pulóveres, hosszú farmeres gyereket és felnőttet mindennap látunk a 35 fokban. Ha tél van fel kell öltözni rétegesen, mi is megtanultuk anyáinktól, ők is komolyan veszik. :)
• Sört csak 11-14 és 17-24 óra között árulnak. Régi rendelet ez, meg lehet szokni.

Már terveztük egy ideje, hogy elmegyünk a Phuket Aquariumba, de eddig a későn kelések és az időjárás mindig közbeszólt. Szombaton viszont sikerült időben összeszedni magunkat, így egy jó fél órás motorozás után meg is érkeztünk úticélunkhoz.

Nagyjából az összes "10 legjobb program Phuketen gyerekkel" listában szerepel az akvárium, így mi sem hagyhattuk ki a kis totyogónkkal. A bejáratnál az idétlen családi, beállított fotók kedvelőinek szóló jó adag műanyag hal fogadott minket, azért ez kicsit ijesztő volt, de szerencsére a belépős részen valóban akváriumok fogadtak élő állatokkal nem pedig csicsás műanyag dekoráció. A belépő 108cm alatt ingyenes - itt ezt a 4 éves kornak feleltetik meg. De a felnőtt, teljes áru jegy is csupán 1500 Ft-ba kerül.

Minden halról van részletes leírás angolul is, de ember legyen a talpán aki az összeset végigolvassa egy gyerek mellett aki ide-oda cikázik a színesebbnél színesebb halak között. :) Viszont láttunk korall neveldéket is, és a műszaki működését is bemutatták a különböző akvárium típusoknak - ez utóbbi inkább az apukáknak szól nyilván. :) Egy külön elsötétített folyosón pedig a mélytengeri halakat mutatták be - ezek már nem éltek, de látványosan megvilágították a formalinban úszó testüket.

 Kifejezetten gyerekbarát a hely, aranyos kis fellépő van mindenhol a legkisebbeknek ahol magasabban van az akvárium, hogy lássák ők is a halakat - lehet eredetileg korlátnak szánták, de ahhoz túl alacsony és közel van az üveghez. (Kínai turista meg úgyis átnyúl bármilyen kordonon.) Alapvetően hasonló a budapesti cápás állatkerthez, igényes és sok fajta hal van bent és rákból is látni mindenfélét. Az alagutas rész kissé szegényesebb mint az otthoni, viszont hatalmas cápák helyett van benne teknős. Illetve a nagy tömegre felkészülve mozgójárda visz át alatta, ami most a low seasonban ki volt kapcsolva. Vagy csak elromlott. :)

Próbálnak a kiállítással környezettudatosabb életmódra is nevelni, ami külön plusz pont. Bár a 2-300M-es sétány az óceánparton kissé sokkoló, ahol minden táblával, kompozícióval az emberek okozta kárt prezentálták. A honlapjuk szerint kutatóhajóval is lehet menni egy kisebb kört, ez sajnos nem üzemelt éppen, hiába mentünk oda a kiírt indulásra de annyira nem is bántunk, mert Berci már hulla fáradt volt a sok élménytől, valószínűleg el is aludt volna a hajón. Összességében egy nagyon jó családi program, színvonalas és felnőtteknek is élvezhető, a gyerekek pedig rajonganak érte.

Végül íme néhány kép, kommentár nélkül.

Otthon is szeretünk piacra járni, de azért Ázsiában jelentősen más hangulata van egy piacnak. Tulajdonképpen mindent meg lehet rajta kapni. Tavalyi utunk során is nagyon szerettem piacozni, hiszen igen olcsón lehet ruhaneműhöz, játékokhoz, szuvenírekhez vagy akár műszaki cikkekhez jutni. No meg persze nagyon jókat lehet enni.

Ezek a piacok főként azok a helyek, amelyektől egy utazó orvos óva int minket, az európai utazási irodák pedig jó messze elkerülik. Ettől függetlenül hemzseg a turistáktól, leginkább talán nekik szól, de a helyiek is itt szerzik be a ruhatárukat. Ami pedig alapszabály, hogy kötelező alkudni. Élvezik az árusok és szó szerint megsértődnek, ha az első árat elfogadjuk. A turista pedig boldog, mert azt hiszi jó üzletet csinált, hiszen az elsőnek hallott ár feléért hozta el a kiszemelt árut. Pedig valószínűleg a negyedéért is odaadta volna egy kis plusz szájtépés és színészkedés után. Ezek a társalgások, alkudozások eléggé egysíkúak és hasonlóak.

Miután megkérdezi az ember bárminek is az árát - kiírva természetesen semmi sincs - egy mondatban darálja el az eladó, hogy ő mennyiért kívánná eladni és egyben érdeklődik, hogy mi ugyan mennyit is szeretnénk ezért fizetni. Utána indul a szokásos színdarab, miszerint ő nagyon kevésnek találja az általunk mondott árat, ekkor mi sarkon fordulunk, de ő mégis csak hajlandó a mi árunknál alig magasabb összegért odaadni csak most, csak nekünk, de ez neki már teljes veszteség, értsük meg ennél olcsóbban nem adhatja. Igazából csak rajtunk áll, hogy meddig folytatjuk. Sokszor az egész beszélgetés egy számológép kijelzőjén folyik, közös nyelv hiányában. Eléggé unalmas és fárasztó  4-5 árus végiglátogatása után ugyanazt a színdarabot előadni, így tényleg csak azzal szoktuk ezt eljátszani amit valóban meg is fogunk venni.

Egyenlőre még csak kétszer voltunk érdemben piacon, egyszer a Weekend Marketen, egyszer pedig a helyi Night Marketen. Amit tudni kell ezekről a piacokról, hogy délután négy körül nyitnak és este tíz körül zárnak, ez igencsak a vendégek számától függ. Így kis totyogónkkal jó előre be kell tervezni ezt a programot, a délutáni alvását úgy időzíteni, hogy pont előtte ébredjen fel. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nem véletlen, hogy eddig csak kétszer jutottunk el piacra. :) Illetve én Bercivel egyszer végigsétáltam a kifejezetten turistákra építő Kata Beach-en lévő, a főút mellett fekvő piacon, de csak mert épp nem volt jobb dolgunk, nem is vettünk semmit.

A Phuket Town-ban lévő Weekend Marketen már tavalyi utunk során is megfordultunk, ez egy hatalmas területen fekvő nagyrészt fedett piac. Rengeteg ruhát, szuvenírt és remek étkezdéket találni itt. A ruhaneműk és szuvenírek árát jelentősen le lehet alkudni, néha akár fél árig, vagy még az alá is. Alapvetően szerintem magasabb árról indul minden, ha turista kérdezi. Mert árak kiírva csak ritkán vannak, azok is inkább csak alku indító összegek. A látogatók túlnyomó többsége turista volt még most, a főszezonon kívül is, de azért ez nem kifejezetten nekik szól, helyiek is vannak szép számmal, főleg az étkezde részen. Sajnos képek itt nem készültek igazán idén, kifejezetten céltudatosan fürdőruháért mentünk. Azért egy jót ettünk, ugyanabban az étteremben ahol tavaly is - nagyon meglepődött arcot vágott a szakács, mikor mondtuk, hogy tavaly is jártunk már itt. :)

A heti rendszerességgel kinyitó Night Market Rawai-on már sokkal szegényesebb kinézetű, itt valóban asztalkák, jobb esetben napernyő szerűséggel ellátva vannak felállítva, a hét többi napján ez egy üres tér ahol nyomát se látni a piacnak. Eléggé turista mentes a piac, látványosan a falubélieknek szól, angolul ne is próbáljunk kommunikálni. Meglepő módon rengeteg készételt árulnak, mintha rendes éttermek lennének, de azért az alapanyagokból jóval több van. Európai gyomornak kissé felkavaró is látni a néhány jégkockára kirakott halakat, rákokat, csirke alkatrészeket és disznó darabokat az amúgy 35 fokos melegben. Mire mi odaértünk már csak vízben úsztak, pedig a nyitás után alig 2 órával érkeztünk. De biztos megy az üzlet nekik is, hiszen különben nem lennének kint. :) Zöldségeket, friss zöld fűszereket és gyümölcsöket viszont kifejezetten gusztusosnak találtuk. A piac hátsó részében pedig ruhákat és néhány műszaki cikket árultak. Nem igazán voltunk hasra esve a kínálattól és az áraktól, de az árképzésen biztosan sokat rontott, hogy nem beszélünk thaiul.

A Kata Beach-en lévő piac pedig látványosan elkerült a helyiek által. Tulajdonképpen strand felszerelésen és szuveníren kívül mást nem is árul. Így a főszezonon kívül látványosan kong az ürességtől is, eladókat se nagyon találni. Kifejezetten butikok sora áll egymás után, nincs is az az igazi piac hangulata. Meglepő módon nem különösebben drága, de azért minden minimum 800-1000 Ft-al drágább árról indul mint Phuket Town-ban a Night Marketen. Alkudni itt is kötelező, a már fent említett módon. Pozitívum, hogy itt az eladók legalább kivétel nélkül nagyon jól beszélnek angolul.

Kicsit turistáskodtunk, megnéztünk egy buddhista kolostort. Sajnos kínai turisták által igencsak felkapott hely lett Chalong Wat, így sokat vesztett a varázsából a templom területére behajtó hatalmas buszok miatt. Természetesen azért így is lélegzetelállítóan szép hely a rengeteg aranyozással, kisebb-nagyobb szobrokkal és rendezett parkjával, de például egyetlen monkot sem láttunk a bent töltött másfél-két óra alatt. Érdekes módon viszont annál több eléggé hiányos öltözetű kínai turistát - akik nyilván tudták, hogy hova fogja vinni őket a busz. Erre azért készülnek már a helyiek, és a templomok bejáratánál adnak kendőt, ha a térdek vagy a váll kilóg a kedves látogató ruhájából.

Kürtő, folyamatosan égtek benne a petárdák nem kis zajt keltve. Így tartják távol a rossz szellemeket a szent helytől.

2011-ben, mikor Laci itt járt legutóbb még nem lehetett a templom területére behajtani autóval. Most sajnos a nagy buszokat is beengedik, így a templomok között is van forgalom.

Az erkélyig mi is felmentünk, bár sajnos borús volt az ég picit.

Sztúpa belűről.

Laci délutáni kényszer munkahelyére visszamentünk este, ahol a tulajdonos néni ünnepelte születésnapját. Nem tudjuk hanyadikat, a tortán tíznél több gyertya nem volt, de valószínűleg 50 felé járhat már. Ebből az alkalomból szívesen láttak mindenkit aki arra tévedt, egyáltalán semmiféle zártkörű party jellege nem volt.

Az ünnepeltnek papírpénzek lógtak a nyakában, ennek okára nem derült fény számunkra.

Lufikkal díszítették fel még délután a helyet, így messziről ki lehetett szúrni, hogy ott bizony valami szokatlan esemény zajlik, ehhez mérten körülbelül tele is volt a hely. A kerthelyiségnek kinevezett kavicsos előtérben - ami egyéb napokon inkább csak motoros parkoló funkciót tölt be - néhány üres asztal ugyan még volt, de ezeket kifejezetten csak a mai estére állították szolgálatba. Élő zene címszó alatt itt is egy helyi bácsika tolta szintetizátorral az ismert és kevésbé ismert angol pop dalokat, egészen vállalható színvonalon. A biliárdasztalon pedig megterített svédasztal várta a vendégeket - ingyen. Akadt rajta mindenféle helyi finomság. Fasírt golyó, sült csirkecomb és krumplisaláta ami különösebben meglepő volt, hiszen ezeket máskor étlapon nem láttuk még, valószínűleg ez a helyi hidegtál kínálat. Egyébként  leves, rizs, zöldségek, thai bazsalikomos csirke ragu és gyümölcsök volt a választék. A torta pedig meglepően ehető volt európai szemmel is, pedig az itteni süteménynek kinéző édességektől már tavaly megtanultam távol tartani magamat.

A személyzet aranyosan ki is volt öltözve eme jeles eseményre, körberajongták az összes vendéget - főként fehér idős bácsikák, thaiok nem sokan voltak, érezhetően csak néhány közelebbi barát vagy családtag. Bercinek is egyből hoztak játékot, akartak volna barátkozni vele, de ő még mindig nem tudja hova tenni ezt a hirtelen közeledést. Alig egy óra múlva már az egyik leányzónak egy puszit sikerült nyomnia az arcára - ezzel be is zsebelte 2.5 évesünk élete első rúzsfoltját egy huszonéves thai leányzótól. :D Mondjuk kapott egy kisebb monoklit szegény leányzó érte, szóval Berci annyira nem díjazta a dolgot.

by Laci: A vége felé amikor csináltam néhány képet, közvetlen utána az ünnepelt mondta hogy "relax", "take it easy", "feel free" meg hasonlókat, nem is nagyon tudtam mire venni, gondoltam über tapintatosan megkért rá, hogy ne fényképezzek. Ezt próbáltam is tényként kezelni és elrakni a gépet, amikor oda jött Ágihoz is, aki épp Bercit etette a tortával, korábban se fényképezett, és pont ugyanilyeneket mondott neki, majd elment. Érthetetlen.

Az óceán hullámaival Berci nem tud betelni, folyton kéri, hogy menjünk le megnézni. Így ma már ébredés után félkómában azzal fogadott, hogy menjünk reggelizni a partra. Próbáltam mihamarabb összeszedni magamat és elindulni vele. Azért némi kergetőzés szükséges volt, hogy ne pizsiben induljunk útnak, de végül is sikerült mindkettőnknek felöltöznie és útnak indultunk. Azzal a feltétellel, hogy sétál és nem nekem kell cipelnem. Ehhez az alkuhoz nagyon aranyosan tartotta is magát, végig a saját lábán jött, pedig nem keveset sétáltunk. :) Ez azért nem túl szokványos a mi kis totyogónknál, általában 2-3 sarokig van hitelesítve, de most hatott szerencsére a fenyegetőzés, hogy akkor azonnal haza jövünk.

Otthon is csupa izgalom a sétálás Bercivel, hiszen annyi szép kavicsot, bokrot, ugató kutyust és bogárkát lát Budapest utcáin. Phuketen viszont nekem is hasonló élményben van részem mint egy kisgyereknek. Minden bokorra rá tudok csodálkozni én is, egészen elképesztő az elhanyagolt, üresen álló telkek növényvilága. Sajnos az "Anya mi ez?" kérdésre nem is túl változatos a válasz palettám, fogalmam sincs mik ezek a hatalmas növények, de nagyon mutatósak. Hamar rájött erre Berci is, így ma már inkább azt kérdezgette, hogy "Mit fényképez anya?". :D

Ez itt nem a falu vége, senki földje, erről az útról nyílik a mi apartmanunkhoz vezető út is :)

Útmenti bozót

Papayára tippelek, és "Ne szedd le légyszi" táblára.

Mutatós parazita a fatörzsön.

Külön öröm, hogy végre sikerült vennem egy szalmakalapot is magamnak a sétánk során. :)

Megmutattuk Bercinek is a nagybetűs Beach-et, ami miatt elsősorban ide jönnek a turisták. (pontosabban az egyik híres a sokból) Szerintem a szigetnek sokkal szebb részei is vannak, de egy délutánt bőven megért. Berci épített homokvárat, pancsolt is sokat, nagyon élvezte.

Viszont érezhetően drágább ez a partszakasz, mint ahol mi vagyunk, pedig alig 15-20 percre van tőlünk motorral. Folyamatosan el akarnak adni valamit a parton az árusok, a legszürreálisabb talán a fogpiszkálótartó volt. Az az igazi, kínai butikokból ismert giccses, zenélő, világító fajta. De a boltokban is drágább minden, persze 1-2 utcával beljebb már normál áron kapni ugyanazt.

Egy üveg víz a faluban 60-100 forint, mikor mennyi, a parttól nem messze egy boltban már 350 forint volt. A parton amiket kínálgatnak már nem is tudom mennyi, de ennél már csak olcsóbb lehet.

Maga a partszakasz természetesen gyönyörű, hófehér homok, hatalmas pálmafák, szemben egy kis aranyos lakatlannak tűnő szigetecske, mint egy képeslapon. Kattogtak is a fényképezőgépek mindenki kezében. Meg persze az elengedhetetlen selfiebotokból is volt bőven. :)

Alapvetően szerintem körülbelül ennyi embert bír el ez a partszakasz, mint amennyien szombaton voltak kint, el nem tudom képzelni mi lehet itt főszezonban. Így is külön élmény volt, amikor délután 4 óra felé - itt 7-kor lemegy a nap - megjelentek a kínai párocskák, és hódolva tömegmániájuknak az amúgy már jelentősen szellős partszakaszon tőlünk 10-15cm-es távolságban telepedtek le. Csoportosan. Főszezonban én biztos megbolondulnék itt, hogy egymást érik a kiterített törölközők, de most azért egy kellemes szombati strandolós napot töltöttünk el itt. :)

Ráadás, hogy egy nagyon aranyos kis park is van az út túloldalán, egy csupa műanyag játszótérrel. Használati utasítás szigorúan kínaiul van kiírva, de szerencsére a fiam szuper képességekkel rendelkezik és így is rájött hogyan kell használni a csúszdákat.  Kép erről sajnos nem készült, de Berci azóta is emlegeti, hogy menjünk vissza, szóval lesz alkalmunk pótolni. :)

Laci telefonja bemondta az unalmast, így elmentünk a hozzánk legközelebb eső plázába. Phuketen több is van, ha jól tudom 3, de igazából ezek pár km-en belül találhatóak. Már jártam Bangkokban is plázában, akkor is ledöbbentem a hihetetlen méreteken, de az azért mégis egy metropolisz, ott számítottam rá.

Van a szigeten néhány értelmezhető bevásárlóközpont, de forgalomban 40, forgalom nélkül is 25 perc a motorral az út, így csak úgy jókedvünkből nem mennénk el odáig, de most volt apropó, nomeg amúgy is meg akartuk látogatni.

Phuketen egy Westend szintű bevásárlóközpontot vártam volna maximum. Ehhez képest egy 4 emeletes, végeláthatatlan épület fogadott. Természetesen hatalmas robogó parkolóval, ahol mi valamilyen szerencsés okból kaptunk a bejárat mellett ülő őrtől külön elszeparált kis parkolót. A bejáratnál természetesen a király arcképével. :) A bejárat előtt egy őr mindenki táskáját átnézi, ennek nem igazán értem funkcióját, valószínűleg a Juntához van köze. (Junta: katonai puccs útján hatalmon lévő ideiglenes - aktuális - kormány)

Alapvetően nőként én a ruhaboltokat pásztáztam sunyiban, miközben Laci határozottan a műszaki részlegre vezetett minket. Ruhaboltokból nem különösebb a kínálat, szinte ugyanazok, mint otthon bármelyik plázában, természetesen plázaárakon, így egyikbe se mentünk be.

Hatalmas nagy terekkel van tele az egész épület, ahol piac jelleggel millió kis bódé árulja mindenféle portrékáját. A műszaki részlegen is körben kisebb-nagyobb márka boltok, középen pedig főleg mobil és tablet tokokat értékesítő kis bodegák. Aki már látott ázsiai plázát annak ez biztos nem meglepő, de elsőre igazán érdekes hatást kelt.

Beültünk étterembe is, mint egy kellemes családi plázázás alkalmával illik - bár mi ezt otthon is kerüljük, amennyire lehetséges, nem igazán tartozik a kedvenc programjaink közé a shoppingolás. Laci már tavaly is próbált meggyőzni, hogy mennyire jó leveseket lehet errefelé enni, sajnos ezek nem az én ízvilágom, bár valóban nem rossz de nekem kicsit túlértékeltnek tűnik a Ramen leves.

Alapvetően egy jót ettünk, ezzel nem is lett volna semmi problémám, viszont rendeltünk az üdítők közül három különböző, színpatikusnak tűnőt. Szerencsére Berci egyből kifogta magának a piros színűt - ez epres tea volt talán - a két zöldet pedig elosztottuk mi Lacival. Nekem volt szerencsém egy rendkívül furcsa ízű teához, amely mint hamar kiderült számomra matcha tea volt, ugyanis pillanatok alatt megéreztem a koffein bomba hatását. Nem teljesen értem, hogy mit is keresett green ice tea néven egy ilyen bivaly erős matcha tea az étlapon, legközelebb sokkal óvatosabbak leszünk az üdítő rendeléskor. :)

A másik leves egy kellemesen csípős rákleves, amit otthon is előszerettel fogyaszt Laci, a Tom Yum leves - ez nekem is jobban ízlett. :)

Hazafelé a tea hatása alatt nem túl jól viseltem a motor utat. Meg is kellett állnunk egyszer, de aztán szerencsésen hazaértünk, és itthon pöröghettem tovább a tea hatása alatt. :) Sebaj, kulturális tévelygés, majd elmúlik.

Végre lejutottunk az Indiai-óceán partjára fürdeni is, nem csak sétálni. Berci a hajókat már jól kiszúrta magának előző nap, mikor lementünk sétálni, de nem teljesen fogta fel szerintem, hogy ebben a hatalmas vízben mi fürdeni is fogunk, hiába mondtam neki. Igazából a szálláson a medencéből kellett kirángatni, hogy menjünk már le a nagybetűs Beach-re, de azért néhány perc kergetőzés, fenyegetőzés, alkudozás után sikerült rávenni, hogy öltözzünk. Így végül a nagy fenyegetésnek számító "akkor csak anya és apa megy, te nem tudod meg milyen van ott" után sikerült elindulni egy nagyon szép kis strandra. Tavaly én is itt mártóztam meg életemben először óceánban - jól meg is lepődtem, hogy mekkora hullámok vannak - és egyébként is egy gyönyörű kis öböl, sziklával az egyik, kis dombbal a másik oldalán, szemben pedig egy pici szigettel. Főidényben valószínűleg sokan vannak itt, de egy eléggé jól eldugott kis vadregényes öbölről van szó.

Amikor leértünk épp egy esküvői fotózás nyomait pakolták el - próbálták a menyasszonyt abroncsostul betuszkolni egy minibusz hátsó ülésére. De egyébként is fényképező turistákból több volt, mint pancsoló emberekből. Ezt őszintén nem igazán értettem, hogy az amúgy 85%-os páratartalom, 35 fokos hőmérséklet mellett elviekben nyaraló embereket mi késztet délután 5kor arra, hogy felöltözve fotózzák a vad idegen strandoló embereket a parton. Mindenesetre a kis szőkeségünk hamarosan az összes helyszínen lévő turista kedvenc képalanya lett - főleg kínai turisták voltak a parton. Kis totyogónk egyből futott a hatalmas hullámok felé, imádta ahogy a hullámok mossák a lábát, és egyre beljebb és beljebb merészkedett a kezünket fogva, végül az apukája ölében kikötve. Jó 20-30 percet hullámfürdőzött hangos kacajok és sikítások közepette, érdekes módon még a sós víz íze sem különösebben zavarta, illetve a szemébe fröccsenő vízhez sem volt semmiféle negatív reakciója, pedig számítottunk rá. Végül alig lehetett kikergetni, némi homokozással, kagyló és korall maradvány gyűjtéssel sikerült csak méterről méterre kifelé csalogatni. Azonban leleményes kölyök, mindig visszafutott, amint lehajoltam 1-1 kagylóért. Így további 20 percet igényelt az óceánból való kikergetése és további 10 percet a felöltöztetése - hiszen igazán jó totyogóhoz méltó módon folyamatosan vissza akart szaladni a vízbe. Biztosan megyünk holnap is, remek élmény volt Bercinek és nekünk is :)

Utána még betértünk 1-1 sör kedvéért a már megszeretett kis svéd-thai fúziós étterembe, ahol mi sok információval lettünk gazdagabbak, hála a svéd tulajdonosnak. Berci pedig jót játszott ismét a kisfiával, Léóval. Igazából inkább csak egymás mellett játszottak, de azért cukik voltak. :) Az anyukája pedig egy tonna strandra való játékot nyomott a kezünkbe, mikor mondtuk, hogy holnap is szeretnénk menni. Igazából reméltük, hogy csatlakoznak, de mint mondta ők nem szeretnek lemenni a kicsivel.

Az igazén érdekesre és élménydúsra sikerült repülőút után felemelő érzés volt végre megérkezni Phuketre. Kiszállás után egyből a helyi személyzet gyors ízelítőt adott, hogy mennyire is körberajongják majd a fiamat a kinézete miatt a helyiek. Pedig azért reptéri dolgozóként valószínűleg nem először láttak fehér bőrű, szőke, kék szemű gyereket. Az útlevél ellenőrzésnél kígyózó sorok voltak, de egy ember direkt figyelte a kisgyerekes családokat, és egy erre fenntartott külön sorba állított minket is, így a többi utashoz képest egész gyorsan be is léphettünk az országba. Számomra külön öröm volt látni, hogy nagyjából minden 4 éven aluli gyerekkel utazó szülő kendőben, mei taiban vagy csatos hordozóban hozta a gyerekét, nemzetiségtől függetlenül. Budapesten is eléggé elterjedt már ez a praktikus közlekedési mód kisgyerekkel, de azért általában mindig kapok furcsálló tekintet, ha Berci a hátamon van.

A szállásunkhoz ajándékba kaptunk egy reptéri transzfert is, így kilépve a reptérről egy taxis bácsi a mi nevünket szorongatva már egy órája ránk várt, széles mosollyal., hogy elvigyen minket a sziget déli csücskében található Rawaira. Gyorsan behajította a körülbelül ugyanakkora táskáinkat a csomagtartóba mint ő maga és már indultunk is. Magyar szemmel érdekes pillanat volt az utazásnak, amikor megállt egy parkolóban, hogy elrohan wc-re, és kulccsal, működő motorral hagyott minket 2-3 percre magunkra. Nem hiszem, hogy bármely pesti taxis ezt megtenné egy ismeretlen utassal, de neki teljesen természetes volt, hogy bekapcsolva hagyja a klímát nekünk míg ő a dolgát végzi. Tavalyhoz képest lassabban értünk le a sziget déli csücskébe, mert a főutat nagyjából teljes hosszában felújítják. Reggel kilenckor minden munkásgép sürgött-forgott, egy embert se láttuk lapátot támasztani, így náluk valóban néhány hónap leforgása alatt a sziget teljes hosszában kiszélesítik a főutat. Pedig reggel kilenckor 25 fok és 85%-os páratartalom volt, ők pedig tetőtől talpig beöltözve ástak, betonoztak.

Bár rettenetesen fáradtak voltunk, de mosolyogva bámultunk ki az ablakon és lestük mi változott tavalyhoz képest. A legszembetűnőbb nagy sajnálatunkra a motoros forgalom visszaesése volt, de mint később láttuk szerencsére ez csak a főúton, a repülőtér közelében igaz. Minden ismerős dombnak, kisboltnak rettenetesen megörültünk, miközben totyogónk kidőlt, az utolsó 15 percre pedig én is. A szállásunkra megérkezve konstatáltuk, hogy minden pontosan ugyanolyan, mint tavaly, csak sajnos néhány fát eléggé visszametszettek, így kicsit vesztett a hely a vadregényes bájából, de így is fantasztikus. Bár előre úgy beszéltük meg, hogy a szállás költség felét fizetjük ki csak előre, a második felét elég lesz az érkezésünk napján bankban befizetnünk, számlaszámot csak többszöri kérés után kaptunk és másnap reggel intéztük csak el. Bee, aki átadta nekünk a szállást rögtön elnézést kért, hogy csak egy elektromos főzőedény van a konyhában, és 2 órán belül már vissza is tért a boltból egy kisebb edény készlettel és egy indukciós főzőlappal. A szállás egyébként szuper, még egy gyerekágyat és egy mikrót kell szereznünk a szállásadónktól és akkor igazán összkomfortos lesz.

Alapvetően rettenetes jetlagtől szenvedve, hulla fáradtan érkeztünk meg, persze Berci egyből medencézni akart, így fél pillanat alatt kipakoltam a fürdős ruhákat és egyből csobbantunk is egyet, végülis erre vártunk igazából már egy éve, mióta Lacival továbbálltunk erről a szállásról. A továbbiakban Lacival felváltva próbáltunk Berci mellett lopva pihenni egy kicsit, váltottunk pénzt, voltunk boltba, és mindent ki is pakoltunk. Bercivel kettesben sétáltam egy kört a tavaly megszeretett nem túl közeli 7Eeleven-be, hátha majd utána jól elalszik - persze ez nem így történt - azonban a 10-12 perces úton minden mellettünk elhaladó autó és motor minimum lelassított és integetett mosolyogva, de voltak akik meg is álltak megnézni maguknak az itt igazán különlegesnek számító szőke totyogónkat. Erre mondjuk mi számítottunk előre, hogy ő itt jó nagy feltűnést fog kelteni, de egyenlőre Berci nem igazán érti, hogy miért akarnak szóba állni vele mosolygós, számára érthetetlenül beszélő idegenek.

Vacsorázni beültünk egy étterembe, Pad Thait ettünk Chang sörrel, nagyon jól esett újra ez a kis thai menü. Az elalvással, jetlag leküzdéssel alapvető probléma, hogy míg mi tudatosan tudunk törekedni rá, addig Berci nem érti, hogy hiába elviekben a délutáni alvásából ébredt az otthoni rend szerint, most nem megyünk játszani, hiszen este 10 van, és inkább aludni kéne még úgy 8 további órát. Nagyjából két órás tortúra után sikerült elaltatni újra, de addigra sajnos az én szememből vertre ki az álmot, így ezt a bejegyzést is hajnali 2kor kezdtem el :D

Néhány kép a szállásunkról - majd mutatunk az apartmanról is, de épp délutáni alvás idő van és besötétítettünk :)

A külső parkoló és a bejárat nem árul el sokat arról, hogy bent milyen a szállás.

A kapu másik oldaláról kicsit mutatósabb a környezet;)

Ez a mi apartmanunk, nem fáradunk el a medencéhez vezető hosszú úton;)

Laci munkahelye:)

By Laci:

Amióta megjöttünk eltelt bő 24 óra, ez idő alatt már volt egy áramszünet, a net is elment, mind a kettő ugyan csak 10 perc volt, de 24 óra alatt azért ez elég rossz eredmény. Ez az első rossz tapasztalat.

De ezalatt az idő alatt tapasztaltunk jó pár érdekességet is már. Pl láttuk este 9kor (itt az egyenlítő környékén ugye rövidebbek a nappalok, mint nyáron otthon) bőven sötétedés után még aktívan építettek egy a szállásunk közelében lévő új szentélyt, aminek tavaly még nyoma se volt, most már kb szerkezet kész. A másik érdekesség hogy máris elkezdtek előre köszönni a környékbéliek. Lehet a szőke baba miatt, nem tudom, de az amúgy is rendkívül barátságos nép még a szokottnál is barátságosabb, nagyon élvezzük, tulajdonképpen ez az amúgy is, amiért most itt vagyunk. Motoron is köszönnek amerre fele már többször mentem, pedig ha nem is gyakori látvány a fehér bőrű motoros, azért nem is szokatlan.

Ha nem is otthoni árakon, de elfogadható szinten kapható a tej is, ez a baba és az Én tejfüggőségem miatt jó hír, bár Én már készítettem magam a megvonásra.

A TODO listánk jelenlegi állása.

Elsőként a szállást intéztük el, Airbnb-n már nézegettem viszonylag sok lakást a repülőjegy megvásárlása előtt is, ám végig az az érzésem volt, hogy ugyanarra a szállásra kéne menjünk, ahol már voltunk. Felmerült, hogy csak néhány hétre veszünk ki itthonról egy lakást Airbnb-n keresztül és majd a helyszínen tájékozódva biztos olcsóbban, jobbat találunk mint Budapestről. Aztán belegondoltunk, hogy nem akarunk egy 2 évessel többször költözni, míg találunk egy megfelelő lakást, ahol aztán már csak pár hetet fogunk lakni és jöhetünk is haza. Így gyorsan felvettük a kapcsolatot azzal, akitől tavaly is béreltünk. Ez egy hosszútávra kiadó apartmanokból, szobákból álló kis társasház Rawai településén, bár leginkább egy oázishoz tudnám hasonlítani a rengeteg növény között megbúvó medencéjével. A legutóbb bérelt szoba alig 30nm-es, összesen 1 szobából és a fürdőből állt, ez akkor arra a 4 éjszakára épp elégséges volt de nyilván hosszabb időre, gyerekkel egy ennél nagyobbat kell béreljünk. Egy igen gyors levélváltás után kibéreltünk egy 50nm-es, amerikai konyhás, különhálós apartmant, melyhez még egy robogót is kapunk. Így a repülőjegy megvásárlása után 24 órán belül már a szállásunk is megvolt az egész kint tartózkodásunkra.

A következő nagy kérdés, amit valószínűleg majd csak a helyszínen fogunk tudni pontosan kitalálni az a közlekedésünk lesz. Nyilván mindenki látott már videókat, képeket az ázsiai közlekedésről, amint egy kis robogót használ az 5 fős család a nagy bevásárláshoz és még a házi kedvenc is kényelmesen elfér. Azért ez így Európából nem tűnik számunkra megoldásnak, hogy akár csak hárman is, de egy robogóra üljünk, főként, hogy az egyik utas egy örökmozgó kis totyogó:) Az ideális nyilván egy autóbérlés lenne a teljes kint tartózkodásra, ám ennek összege igencsak borsos lenne a Google szerint, így hamar elvetettük az ötletet, hogy itthonról autókölcsönzést intézzünk. Ha a helyszínen majd találunk olcsóbban, akkor talán elgondolkozunk rajta. Jelen állás szerint ezzel többet nem is szeretnénk foglalkozni, egy robogónk van a szálláshoz, a taxi pedig nem különösebben drága Ázsiában.

Leggyorsabb ügyintézés a szemétszállítás felfüggesztése volt, ehhez csupán egy letöltött nyomtatványt kellett kitölteni és leadni. Szerencsére az FKF-nél 60 nap a minimum időtartam amire fel lehet függeszteni a szolgáltatást, azonban ezt csak teljes hónapra lehet megtenni. Így végül nem a pontos távollétünk alatt nem fog hozzánk jönni a kukásautó, de ezzel is sikerült egy kis pénzt megspórolni :)

Turista vízumot a határon is lehet igényelni, ám ez csak 30napra szól így nekünk a Thai Nagykövetségen előre kell 60+30 napos vízumot igényelnünk. Ez azt jelenti, hogy 60 nap után majd el kell mennünk Phuketen (szerencsére itt is van, nem csak Bangkokban) a bevándorlási hivatalba és ott 30 nappal meg tudjuk hosszabbítani az itthon igényelt vízumunkat. A kérelem elbírálása akár 30 napot is igénybe vehet, így ezzel eléggé sürgetett az idő:) Az érvényes útlevél mellé egy letölthető vízumigénylő lap kitöltése, 2 db igazolvány fénykép elkészítése és a vízumdíj befizetése szükséges, majd személyesen el kell menni a nagykövettségre mindezeket leadni. Ez utóbbi a legfárasztóbb, ugyanis a Thai Nagykövettség a Rózsadombon van, így csak az odaút másfél óra volt BKV-val. Szerencsére ehhez nem volt szükséges, hogy mindhárman megjelenjünk személyesen, így csak én másztam fel a Rózsadomb tetjére. De a lényeg, hogy bőven időben leadtam, 5 nap múlva már mehettem is érte. Szóval a listánkról a vízumot is kipipálhatjuk.

Az oltásokkal is jól állunk, hiszen Lacinak épp minden oltása jó, nekem is csak a tífusz járt le - ezt 3 évenként ajánlott megújítani -, Bercinek pedig  csak a hepatitis A+B kombináltat és a tífuszt kell megkapja mivel a kötelező kisgyerekkori oltások lefedik a többi ajánlott oltást. Ez összesen 4 db szurit jelent, egyet nekem és hármat Bercinek (Hepatitis A+B-ből 1 hónap után kap egy ismétlőt még). De az oltásokról a következő bejegyzésben bővebben is írunk.

Szóval így jállunk jelenleg, alig 1 hét alatt nem rossz szerintem:)

Felmerül ugye a kérdés, hogy ez anyagilag hogy jön ki. Pesten is alapvetően Én koordinálom a pénzügyeket, így ennél az útnál is készítettem egy kis becslést, ami a korábbi útjainkra, tapasztalatainkra épül. Ha kicsit se érdekel az ilyesmi (amit szívből megértek), akkor ez nem a Te posztod, ha viszont Te is játszottál már ilyen gondolat kísérlettel, hogy jönne ki anyagilag, akkor ucu. És még hosszú is lesz... :D

Thaifölddel szerintem kicsit minden turista szerelembe esik és utána egész életében vágyódik vissza, mi 2015-ben 3 hetet Dél-Kelet Ázsiában töltöttünk hátizsákos utazóként, akkor Thaiföldet, Laoszt és Kambodzsát bejárva. Én ekkor, Laci még néhány évvel ezelőtt egy hasonló utazás során esett szerelembe Phukettel. Minket is elvarázsolt a természet, a hangulatos települések, a fantasztikus gasztronómia és a határtalanul kedves Thai emberek, így lehetőségeink szerint nem csupán néhány napra terveztük a következő látogatásunkat. Csak idő kérdése volt tehát, hogy mikor térünk vissza kisfiúnkkal együtt – akit legutóbb a nagyszülőknél hagytunk – egy több hónapos thaiföldi tartózkodásra.

Elsőre rémisztőnek tűnhet a gondolat, hogy egy ilyen távoli ország mindennapjaiba belekóstoljunk egy kisgyerekkel hosszabb távon, mindennap felmerülnek bennem is kétségek, hogy mit hogyan fogunk megoldani, miképp boldogulunk egy országban, ahol nem is beszéljük a nyelvet, nincsenek ismerőseink. De az internetet hosszasan böngészve és beszélve néhány kint élő emberrel meggyőztük magunkat, hogy ez bizony egy fantasztikus jó buli lesz mindhármunk számára. Ilyen téren ez a blog az élménybeszámoló mellett egyfajta bátorítás is azoknak, akik vacillálnak egy hasonló utazáson, bár még mi se látjuk, hogyan fog a mi kis kalandunk végződni. Egyszerűen csak szeretnénk megtudni, milyen a hétköznapi élet és erről tudósítani ezen a blogon.

Tájékozódva a vízumszabályozásról egyértelmű volt, hogy maximum 3 hónapra tudunk menni turista vízummal, hosszabb időre már sokkal bonyolultabb - persze nem lehetetlen :) - vízumot igényelni. Miután megszületett bennünk az elhatározás jó néhány hétig, hónapig figyelgettük a repülőjegy árakat, és álmodoztunk róla, hogy tényleg belevágunk. Végül egy szép júniusi Vasárnap délután nagy álmunkat valóra váltva vettünk repülőjegyet, az úti cél természetesen Phuket. Ezzel a nem túl hirtelen döntéssel 75 napos családi kalandot terveztünk be az alig 2 éves kis totyogónkkal.

Nevezzük kalandnak ezt a 2 és fél hónapot, mert ez se nem munka út - bár párom távmunkában fog dolgozni - se nem nyaralás - az előbb említett ok miatt - se nem költözés - a már említett vízumszabályok értelmében - így biztosan fel fogunk szállni a hazafelé tartó repülőre :)