Volt egy ilyen cikkem talonban. Igazából azért várattam vele, mert nem voltam vele soha elégedett, aztán beláttam hogy ennél jobban ezt megírni, visszaadni nem lehet, úgyhogy jó lesz ez így is. :)

Kb amióta az állam engedte, azóta van jogsim. Volt hogy többet, volt hogy kevesebbet vezettem, kb 60ezer kmnél járok. Ami ahhoz képest hogy soha nem ingáztam, nem ez volt a munkám egész jó. Most ez 2 ezer kmel bővült a kis piros motoron. Korábban is vezettem már sokat, Siem Riep környékén is begyüjtöttünk egy jó adagot. Itthonról nézve érdekes lehet.

Már korábban is felraktam ide egy timelapse videót nyugis, hegyi forgalomról. De álljon itt két másik, amik már a főúton készültek a sziget szíve felé.

Azt, hogy balra tarts van még egész hamar megszokja az ember, bár évekkel ezelőtt amikor először kellett így vezetnem előfordult hogy rossz oldalra fordultam kanyarodásnál, de pikpak észbe kap az ember hogy bizony hibázott. Amit már nehezebb megszokni, hogy kereszteződésbe benézve nem balra, hanem jobbra nézünk először. Másfél hete itthon vagyok, de még mindig jobbra nézek, mostantájt kezdem csak elhagyni.

Budapesten biciklizek általában amióta kényelmes 10kmre lakunk a Deáktól. Fél óra. Így a kétkerekű kezelése nem jelentett gondot, bár egészen más egy 100 kg önsúllyal rendelkező járművel (tehát ha hárman ülünk rajta az 250kg már kb) megtartani a kanyarban, meg a velem együtt 100kg alatti biciklit. De ezt is meg lehet szokni. A gyorsulása bámulatos, főleg ha egyedül ültem rajta, észnél kell lenni vele (erről másvalaki videója itt), de ahhoz is elég erős volt hogy egy kis hegyi emelkedőnél is kényelmesen menjünk 50el 3an.

Na és maga a forgalom, az ami az igazi különbség, nem a balra tarts vagy a jármű. Csakhogy ez a legkézzelfoghatatlanabb. De megpróbálom. Ha ott vagy, látod, érzed, de a fenti videók se adják vissza igazán.

Itthon, meg úgy általában Európában vannak szabályok, amiket mindenki betart, vagy ha nem, hát akkor vagy lesz belőle baleset vagy nem. Például ha zöld a lámpa akkor nem lassít az ember azt gondolva, hogy valaki keresztbe bejön a piroson át, mert siet. Kint a piros lámpa egy stop tábla csak (na nem hivatalosan, hanem gyakorlatilag). Ha főútvonalon vagy akkor szintén. Kint nem így van, a szabályok inkább csak ajánlások, amiket a többség betart, a kisebbség kevésbé. Nézzétek csak meg a videón például a sávtartást. De gyakran még az irányhelyesség se megy, lusta átmenni a túl oldalra és a parkoló autók mellet óvatosan gurul néhány száz métert.

Ugyanakkor van egy nagyon fontos dolog, amitől mégis csak működik a rendszer. Mivel nem tudhatod mi lesz, ezért jobban figyelsz mint itthon. Figyelnek egymásra a vezetők függetlenül attól hogy kinek van vélt vagy valós igaza, így pedig egy balesethez több résztvevő hibája kell. Nálunk már azt is külön tanítani kell, hogy előzés előtt nézd meg előznek-e, kint viszont teljesen természetes, hogy mindenki figyel mindenkit. Ezért tudnak idősebb emberek, de kisiskolások is kényelmesen motorra ülni.

Ezt a figyelmességet, biztonság érzetet nem nagyon tudom máshogy visszaadni írásban. Nagyon felszabadultan, szívesen vezettem kint tudva, hogy ha elrontok valamit is rendben vagyunk. Persze az lenne az igazi ha ettől még legalább az alapvető szabályokra is jobban figyelnének. Mert amúgy sajnos elég rosszak a baleseti statisztikák, így ez a biztonságérzet csak egy illúzió.

Összességében nagy élmény, és nem bánom hogy végül más közlekedési eszköz híján majd három hónapig így jártunk mindenhova.

Immár itthon, de még van ez az a tarsolyunkban. Engedjétek hát meg, hogy a puskaporos zacskó alját is kiporoljuk. Igen igénytelen mód, olcsó okostelefonnal befotóztunk két ételt, pontosabban azok házhoz szállításos csomagolását. Amilyen unalmasnak hangzik, itthonról nézve olyan érdekes (szerintünk). :)

Ez két pizza, így adta a kezünkbe a ház előtt a motoros futár.

Járt hozzá kóla is, ez is zacskóban.

Ez várt a zacskóban. Itt a doboz már ismerős lehet, meg az étlap is. Na de a kis zacsik?

Közelről már látszik hogy a jó öreg zacskó-a-zacskóban elv alapján kaptunk ízesítőket.

Nem is keveset. Pizzánként 6 ketchup (minden szeletre egy tisztes adag), két oregano, meg persze két chili.

A doboz alja tányérként funkcionál, a széle nem tudom miért így van kialakítva, ez inkább csak érdekes mint pazarlás. Amúgy erre a pizzára a rettenetes nem elég kifejező, a szörnyű túl irodalmi, stb. Maradjunk az ehetetlen kifejezésnél, de javukra szóljon, hogy mi választottuk a legolcsóbb tételt a listáról. Gondoltuk egy itthoni mirelit pizza színvonalát csak hozza, de tévedtünk.

Ez pedig az egyik kedvenc utcai helyünkről két leves, elvitelre. Három féle leves van a menüjében, de az nagyon olcsón, gyorsan, és valami rettenetesen finoman elkészítve. Általában ott ettünk, de aznap esett, úgyhogy elvitelre hoztuk.

Levesenként van egy ilyen gyanús csomag benne.

Ez pedig a tartalma. Tészta, friss zöldségek, hús. A száraz anyag nagyjából.

Illetve külön (belátom, kis fantázia kell a képhez, biztos éhesen voltunk már) a forró lé. A képen nem látszik de egy jó darab velős csont is úszik ám a közepén.

Összeöntve. Nem készült külön kép róla, de amúgy persze itt is volt néhány kiszacskó, ecetes chili, chili örlemény, szójaszósz, csupa földi finomság. Illetve persze kis zacskó cukor, itt általában azt adnak ízfokozónak, ugyanúgy működik, de talán egészségesebb.

A végére néhány szóló kép. Ez egy zacskó a piacról, tartalmát illetően Ági segítségét kérem.
Megkóstolás után sem jöttem rá, hogy mi is szeretne lenni ez az édességként árult, tömény cukorszirup ízű lé, amiben furcsa ízű zselé darabok úszkáltak. Berci választotta magának a reggeli piacon, de néhány kanál után a lefolyóban végezte szegény, nem a mi ízvilágunknak való. (by Ági)

Tojás sárgájából készült cukros édesség, talán a édes piskóta és a marcipán közt van valahol, nehéz hasonlítani itthon ismert ízekhez. Én szeretem, Ági már kevésbé.

Szintén piaci desszertek. Ügyeltek az "evőeszközre" is, hisz egy fogpiszkáló is jutott a golyócskák mellé.

Tetszőleges éttermi maradék. Elképzelésünk nincs miért kell a fólia alá, bár az biztos hogy így könnyebb tányérba kiborítani. Műanyag evőeszköz is járt hozzá. Hozzá kell tenni, hogy az egyik törzshelyünkön így nézett ki, addig a másik helyen hasonló kinézetű de papír dobozt adtak, banán levél volt alá rakva (klasszikus csomagolóanyag errefelé), és nem adtak hozzá evőeszközt se.

A fentieket úgy nézzétek, hogy tulajdonképpen nincs semmilyen formában szelektív hulladékgyűjtés a szigeten.

A mai hajós túráról nehéz élménybeszámolót írni. Leginkább csak azt tudom mondani, hogy mindenki nézze meg maga, a képek valódiak, mi készítettük. :) Azért igyekszem valami szöveget összehozni, de nem fogja átadni a valódi élményt, ebben biztos vagyok.

Már tavaly is kacérkodtam a gondolattal, hogy erre a túrára el kéne menni, de akkor az itt töltött négy napba nem fért bele. Idén pedig már alig vártuk, hogy megérkezzenek hozzánk a barátaink, hiszen tudtuk, ezt biztos ők is látni akarják. Megérte rá várni, hiszen azontúl, hogy láthattunk egy sziklát, amely kimagaslik a tengerből, és egy híres filmet jelenet játszódik rajta sokkal többet adott a mai nap.

Kora reggel keltünk és spóroltunk némi pénzt azzal, hogy átmotoroztunk a szomszéd faluba, onnét vitt minket tovább egy minibusz a kikötőbe, az a 10 perces motorút igazán nem ért volna meg 1600Ft-ot fejenként. :) Egy több fedélzetes hajóval mentünk, a thaiokra jellemző rettenetesen kedves személyzettel. Az alsó szinten a konyha üzemelt, és a felfújható kajakokat szállították, fent pedig mi utaztunk - szerencsére fedő alatt. Erre szükség is van itt, hiszen fő idényben meg sülnének a kedves turisták, mi pedig ma eléggé alaposan eláztunk volna. Szerencsére az időnként eleredő eső azonban semmit sem rontott az élményen, sőt voltak szigetek, amiket így félig felhőbe burkolózva láthattunk. Reggelinek/tízórainak kaptunk gyümölcstálat, teasüteményt és kávét, teát, üdítőket. Természetesen korlátlan fogyasztással, így meg sem számolom, hogy Berci hány banánt evett meg a nap folyamán. Közben pedig hangszóróból végig szólt a zene - mondjuk a kirakott hosszabbító nem hiszem, hogy bármilyen EU-s szabványnak megfelelne. :)

A hajónk

Kikötőből elindulva

A kikötőből kifutva - némi szemerkélő esővel megáldva hamarosan kisebb-nagyobb lakatlan szigetek mellett haladtunk el, gyönyörű homokos aprócska strandokkal, ezek is megérnének egy-egy túrát, de minden nem férhet bele egy napba. Első megállónk egy sziklás, barlangos sziget volt, ahol a személyzet által kormányozott kenukkal barlangon keresztül csodás lagúnákba érkeztünk. Mangrove fákkal a vízben és körülöttük walking fish néven bemutatkozott halakkal. Számomra ők igen meglepőek voltak, mintha az evolúció a szemünk előtt zajlott volna, ahogyan a halak egyszer csak apró lábacskáikkal kisétálnak a partra. Nagy szerencsénk volt, mert pont abba a kenuba kerültünk, amelyiket a hajó kapitánya kormányzott, kis szőke totyogónk egyből nagy kedvence is lett, a hajóra visszatérve indított is magyar nótát. Na mondjuk fel nem ismertük, hogy melyik egynyári slágert dobta ki a youtube playlist első találatként neki, de azért jól esett az apró kedvesség. :)

Szívesen strandolnék ott is egy fél napot, bár messze van a legközelebbi hideg sörrel teli hűtő :)

Épp sétál ki a vízből a halacska

Második megállónk szintén egy kajakos túra volt, a kapitány a hajó oldalánál direkt figyelt, hogy mi ismét vele menjünk. Egy aprócska barlangszerű bejárat után egészen elképesztő szigetvilág fogadott minket, a tengerből kimagasló sziklafalakkal, itt-ott pedig további lagúnákba nyílt bejárat. Alapvetően hatalmas kajakos tömeg volt bent, mert egyszerre több turista hajó érkezett meg, de nekünk igen nagy szerencsénk volt, mert jóval több időt tölthettünk itt, mint a másik turista hajókkal érkezők. Egyébként viccesen néztek ki a különböző színű kajakok - minden hajóhoz más színkód tartozott. Néha, a szűkebb folyosóknál egészen dodgem pálya hangulat uralkodott. Itt tulajdonképpen attól függött, hogy merre mentünk el kajakkal, hogy ki ült a kormánynál, de sok esetben át is adták a lapátot ha erre volt valakinek igénye. Az egészet bejárni az itt töltött 30-40 perc alatt lehetetlenség lett volna, mi a lagúnák felé mentünk el, bátyámék hajója pedig a kiálló sziklákat kerülgette. Szűk barlang folyosókon átevezve mi bementünk egy olyan lagúnába is, ahol senki más nem volt, ez volt a legjobb élmény, hatalmas sziklafallal körbevett kis medencében egyedül kajakozni. Még Bercinek is tátva maradt a szája a látványtól. Állítólag néha majmokat is látni a fákon ugrálni, ehhez nekünk nem volt most szerencsénk.

A mi hajónkhoz a szürke-kék kajakok tartoznak

Ebédre az alsó szinten főztek sok-sok finomságot, svéd asztalos jelleggel mindenki bőven jól lakott, bár túl sok időt nem hagytak rá, mert egyből jött a következő állomás. A túra "fénypontja", a James Bond szikla., Itt kajak helyett motorcsónakba kellett átszállunk, hatalmas turista tömeg fogadott a szigeten, amelyikről rálátni a híres filmes jelent helyszínére. Alapvetően a legtöbben megállnak az első pontnál, ahol meglátják és különböző pózokba vágva magukat fényképezkednek. Viszont egy kis sziklás ösvényen meg lehet kerülni a tömeget, sokkal szebb kilátást nyerve. Szigorúan 30percet kaptunk a mászkálásra és nézelődésre, utána indult vissza a motorcsónakunk, bár azért a jó pár percet késő franciákat is megvárta a hajó, kár volt így sietni. :) Kicsit túl felkapott lett egy film jelent miatt ez a szikla, több ilyen mellett is elhaladtunk napközben, hasonló érzésünk volt, mint tavaly Angkorban a Tomb Raider templomnál. Alapvetően szép és különleges, de az összes többi is megérne egy ugyanilyen szervezett túrát, akár összekötve is, csak egy ismert személyről elnevezve ez vonzza a tömegeket.

James Bond szikla

Utolsóként pedig egy teljesen átlagosnak mondható homokos, pálmafás partnál kötöttünk ki, ahol szintén kajakkal vittek ki minket a partra, itt már igen csak nagy hullámok között - bőven elég lett volna a fürdőruhánkat felvenni, így hazáig szárítgathattuk a menetszélben a pólónkat. Szerencsére erre előre felhívták a figyelmet - ha magunktól nem láttuk volna a nagy hullámokat, így itt fényképező nélkül szálltunk ki a hajóból. Az egyik fára egy nagyobb deszkát erősítettek hosszú, vastag kötéllel, így én Bercivel nem jutottam el  vízig, a 30-40 percet élmény hintázással töltöttük. Na mondjuk megértem, ilyen kilátással még én se hintáztam soha. :)

Utána már csak igen rövidke hajóút várt ránk a kikötőig, ahol végszóra leszakadt az ég, így jórészt a hajóban vártunk a kisbuszunk megérkezésére - ebben a 15 percben ki is tombolta magát a monszun, azóta nem láttuk szerencsére. :)

Terveztük már egy ideje, hogy valamelyik közeli szigetre áthajózunk az egyik nap sznorkelezni. Ez a jól hangzatos név a búvármaszkos, pipás úszkálást takarja, szép korall zátonyok között. Eléggé felkapott program, így kínálat van bőven, hiszen gyönyörű szigetek vannak a közelben. Ilyen túrákat a közelünkben lévő kikötőből indítanak főként, így célszerű volt ott keresgélni, érdeklődni, hogy melyik szigetet is ajánlják. Nem volt utolsó szempont, hogy Berci még sosem ült hajón, így ha lehet ne legyen túl hosszú az út és a hajó se menjen gyorsan.

Ezekkel a feltételekkel a legtöbb szigetet ki is lőttük, hiszen speed boat-al mennek a legtöbb helyre, mely a nevéből is adódóan gyorsan megy. Ezek között egyébként találtunk olyat is, amelyre szív, máj, vese és gyomor problémákkal valamint terheseknek és a terhességet tervezőknek illetve 12 éven aluliaknak se ajánlott felülni, na majd ha nagyobb lesz Berci visszajövünk, és megnézzük ez mit is tud. :) De mi így maradtunk a hagyományos long-tail boat-nál és egy közeli szigetnél. (Itt látható kívülről hogyan is néz ki, bár egészen lélekvesztőnek tűnik meglepően stabil.) Ez egy nagyobbacska fa csónak motorral, azt mondták maximum 7 személyt visznek el vele, de nem csodálkoznék ha időnként többen is beleülnének.

Long-tail boat belülről

Vasárnap reggel 9-re beszéltük meg, hogy kimegyünk a kikötőbe, már várt is minket ott a hajós emberünk. Körülbelül 20 perc volt az út a Coral Szigetre, melyet kifejezetten ajánlottak kisgyerekkel is. Nagyjából a 3. percben elaludt kisfiunk, úgy ringatta-rázta a kis popsiját a hajó, így bár nagyon várta és készült rá, hogy megyünk hajózni, sokat nem vett észre belőle. Azért utólag nagyon lelkesen mesél róla és ma már kérte, hogy menjünk megint. Egy gyönyörű strandon tett ki minket a hajó, amely látványosan a sznorkelezni vágyó turistákra épült. De ez esetben kicsit sem zavart engem a tömegturizmus jelensége, olyan szép volt a környezet. Az az igazi címlapfotó jellegű, finom szemcsés homok, buja zöld növényzet a háttérben, áttetsző víz apróbb hullámokkal és napágyak hosszú sora. Még egy étterem és egy kisebb bár is megbújt a pálmafák között, meglepő módon nem horror áron.

Megérkezésünkkor egyáltalán nem volt még nagy tömeg, ám a déli órákra befutott rengeteg hajó, fedélzetükön sok-sok kínai turistával. Kis túlzással mi voltunk egy egyedüli fehérek a szigeten. Ez meg is látszott, ismerik már a vendéglátósok is a különböző típusú turistákat. Nem ugrottak egyből körénk, hogy hol tudunk felszerelést bérelni, merre találjuk a mosdót és hol tudunk átöltözni. Bár minden ki volt táblázva, de valamiért a többi hajó utasának erről hosszú ódákat zengtek.

A strand tényleg mesébe illően gyönyörű volt, de a tömeg már most is érezhetően nagy volt, amikor egyszerre több hajó futott be, bele se merek gondolni mi lehet főszezonban. Sajnos a korall zátonyon meg is látszik, hogy tömegek járnak ide rendszeresen. Hiába a ne törd le a korallt és ne taposs rá a korallra tábla, direkt kínaiul is kiírva - ha a képes ábrázolás nem lenne elég. Régebben biztos sokkal szebb volt, míg éltek a korallok, de szerencsére halak még akadnak. Körbe van kerítve egy eléggé nagy terület a vízben, hogy ott lehet nézelődni a víz alatt - nem lennék meglepve, ha a kifeszített zsinóron túl gyönyörű élő korallok lennének.

Félig halott korall

A víz kifejezetten sekély, a halak pedig teljesen a széléig kiúsznak a víznek, így Berci is tudott szép színes halraj között pancsizni. Élvezte is, bár eleinte félt tőlük, valamiért azt képzelte, hogy meg fogják enni a halak, így eleinte csak az ölemben mert bejönni, később már önállóan is úszkált. Végül már kirángatni se lehetett a halak közül.

Félelmetes vízmélység, kell a mentőmellény!

Víz alatti világ

A parton több sorban napozó ágyak voltak, amelyeket jó pénzért lehetett bérelni, de mi hoztunk magunkkal otthonról egy függőágyat, így abban tudott egy jót aludni is Berci - amikor épp nem Laci sörözött benne :). Volt aki érdeklődött is, hogy hol béreltük, szóval igazán különcnek számítottunk. De egyébként is kitűntünk a tömegből, mert mi tudunk úszni és bemerészkedtünk egészen a kijelölt terület végéig  ez körülbelül 100m-re volt a parttól. Egyébként mindenki mentőmellényben lebegett a part maximum 10 m-es környezetében a 70centis vízben. Sőt, volt aki rendes búvár felszerelést bérelt, palackkal, előtte egy kis oktatással, hogy aztán ebben a hatalmas vízmélységben a felszínen lebegjen - egy palackot se láttunk eltűnni a víz alatt, érthetetlen miért volt szükségük rá egyáltalán.

A mentőmellény kötelező, ha leül akkor még a derekát is ellepi a víz!! A háttérben a "búvárok" már messzire eltávolodtak. Sokkal beljebb nem is mentek a 20 perces idejükben.

A hajós emberünk egy kis várakozás után reggel eltűnt, azonban mikor kezdett kiürülni a sziget megjelent egy ember, aki mondta, hogy értünk jött, szóljunk ha indulni szeretnénk. Kifejezetten kényelmes volt ez így, hogy egy hajót béreltünk nem pedig egy szervezett útra fizettünk be, hiszen míg a többi hajó utasa maximum 2 órát töltöttek el ezen a partszakaszon mi egész nap ott tudtunk maradni, a hajó is hozzánk igazodott nem pedig fordítva.

Természetesen nem csak piacokból áll itt a világ, nem mindent piacon szereznek be a helyiek sem, vannak kisebb-nagyobb boltok eléggé sűrűn. Mivel a mi szállásunk egy kisebb halászfaluban van nem jellemzőek a közvetlen közelünkben a nagy bevásárló komplexumok, de még itt se nagyon kell 200-300 méternél többen keresgélni egy bolt után. Sőt, a 0-24 órás üzletek kifejezetten sűrűn vannak a főút mellett.

Rengeteg ház földszintjén - hasonlóan elgondolásban, mint az éttermek -  egy bolt üzemel, ezek kis családi vállalkozások, nem különösebben nagy választékkal, azonban azok egészen széles skálán mozognak. Néha még játékot vagy ruhaárut is találni, ez leginkább elhelyezkedéstől függő, óceán part közelében fürdőruha és szalmakalap mindig kapható. Nem önkiszolgáló rendszerűek általában, hanem az eladóval kell kommunikálni, akik viszonylag tudnak angolul. Árak se sűrűn szerepelnek, néha viszont egyben kocsmaként is üzemelnek, padokkal és székekkel.

A helyi kis családi boltokon túl vannak vissza térő, franchise rendszerű boltok is, ilyen a Tesco Lotus, BigC, 7Eleven és a FamilyMart. Mi ezeket térképeztük eddig fel, de ezeken kívül még vannak visszaköszönő emblémák, ezeket nem tudjuk mit rejtenek, nevüket se jegyeztük meg. Valószínűleg hasonló árukkal szolgálnak ők is.

Nagyobb bevásárlásokat Tesco-ban lehet itt a környéken intézni, aminek a logója ugyanaz, mint otthon, csak zöldben. És Tesco Lotus a teljes neve, ebből 1400 található az országban. Ebből eddig három különböző méretűt találtunk, legközelebb hozzánk a Tesco Lotus Express van, ami pontosan ugyanazt tudja, mint az otthoni. Nagyon kicsi, csak élelmiszert árulnak - eltekintve néhány szalmakalaptól, mégis csak egy tenger part melletti bolt. De friss gyümölcsöt, néhány előre kiporciózott nyers húst és szalámit is árulnak. Sőt, még sajtot is - bár Európából érkezve nem igazán nevezném ezeket sajtnak, pedig végig próbáltuk a kínálatot becsülettel. Kicsivel drágább is néhány dolog, mint a nagyobb társaiban, de a tej és a sör például nem, így a napi vásárláshoz csak idáig szoktunk menni. A parkolójában nagyjából 5-6 motornak van hely, egyébként a kedvenc filléres utcai levesezőnk padjai foglalják el a maradék helyet. Érdekesség még, hogy itt nincsen külön bejárat az árurakodáshoz, tehát amikor hoznak új árut, akkor nem igazán lehet bejutni a boltba de pikk-pakk végezni szoktak, ekkor mindenki türelmesen vár.

Valamivel messzebb van egy általunk közepes méretű Tesconak hívott példánya a cégnek, sokkal nagyobb választékkal. Itt is szinte csak élelmiszert árulnak, de már sokkal nagyobb készlettel rendelkeznek. Van friss hús pultjuk és készételeik is. A húspult külön érdekes, nem az otthon jól megszokott kiszolgálós, üvegezett konstrukció. Egyszerűen körben vannak hatalmas tálcákon, jéggel hűtve a különböző méretűre feldarabolt disznó, csirke alkatrészek és a kedves vásárló a kihelyezett csipeszek segítségével - de jobbára inkább kézzel - összeszedi amire szüksége van. Majd átadja az eladónak, aki leméri és ráragasztja az árat. Gyümölcsből zöldségből is itt már hatalmas választék van - még almát is kapni, ami itt ugyebár egzotikum, mint otthon a mangó. Drogéria részlegük is egészen nagy, de elektronikai felszereléseket, ruhaneműt és játékokat nem árulnak. Viszont egészen nagy autós és motoros parkolójuk van, ez utóbbi a sok eső miatt természetesen fedett.

Harmadik pedig az egészen nagy Tesco Lotus, itt már vannak előtte kisebb-nagyobb boltok is, mint otthon is. Sőt, egy egészen nagy méretű menza is és egy kifejezetten vállalható ízvilágú pékség, nekik a fájunk konkrétan finomabb, mint a vele szemben lévő Dunkin Donuts fánkok - és árban is jóval kedvezőbb, legutóbb 10 darabot vettünk 350Ft-ért. :) A menzán is jókat lehet enni fillérekből, bár azért inkább az éttermeket részesítjük előnyben, de itteni kedvencünk a 80Ft-os Sushi. Bent a választék már hatalmas mindenből. Az előbb említetthez hasonló, sokkal nagyobb húsos-halas pulttal, nagy zöldség-gyümölcs választékkal. Zöldségekből nagyon aranyos kis leves pakkok is vannak, de tényleg konyhakészen, megpucolva, felszeletelve és még a szükséges fűszerek, szószok is aranyos kis csomagban járnak mellé. Lényegében itt mindenféle élelmiszert megkapni, még európai alapanyagok is vannak. Játék, baba sport, ruha és elektronikai részlegük is van, hasonló színvonalban mint otthon az ilyen áruházakban. A játék és baba osztályt néztük meg tüzetesebben - a baba ruhák itt drágák, viszont mindenféle egyéb babaápolási termék és szükséges felszerelés a babakocsitól a légzésfigyelőn át a cumisüvegig megtalálható ránézésre teljesen elfogadhatónak tűnő minőségben jó áron. A játékoknál pedig vannak kifejezetten olcsó, alig pár száz forintos, kissé rosszabb minőségű, de teljesen jól használható játékok. Ezek körül általában választhat egyet magának Berci ha arra járunk, nagy örömére. Még egy se ment tönkre közülük, szóval ár-érték arányban is bőven elégedett vagyok velük. :) Parkolója is hatalmas, kifejezetten nagy bevásárlásokra van ez a bolt, így mi is csak 1-2 hetente járunk ide. Ami még említésre méltó, hogy az épület kívülről is körbe van véve boltokkal, kulcsmásoló, műanyagos mindenes, KFC és ruhabutikok.

A hátizsákos turisták által leginkább kedvelt franchise hálózat viszont a 7Eleven, ilyet mindenfelé találni, 0-24 órás nyitva tartással. 2013-as adat szerint az országban 8334 boltjuk van országszerte, egyébként pedig 56.600 az egész világon, 18 országban vannak jelen. Örömmel vennénk, ha megjelenne nálunk is. A kínálatuk egészen érdekes otthonról nézve. A szokásos üdítő-sör-mirelit szendvics-tejtermék vonalon túl árulnak sokféle készételt, melyeket helyben meg is mikróznak ha kérjük. Furcsa módon a párizsit is mindig meg akarják nekünk mikrózni, lehet nem a kenyérre szokták rátenni otthon, hanem melegen, magában elnassolnak 10 szelet párizsit az utcán? Nassolni való chips, keksz, csokoládé ügyben se lehet rájuk panasz, hatalmas a kínálat. Kis kiszerelésű samponok, tusfürdők, naptejek, szúnyogriasztó fogkrém és társai is többféle márkában kapható. De a kedvencünk mégis az, hogy tulajdonképpen minden egyéb apró cikket is árulnak, amire egy turistának szüksége lehet - mobiltöltő, sim krátya, USB kábel, elem, napellenzős sapka, kis kiszerelésű mosószer, varró készlet, körömcsipesz, szárító kötél és csipesz no meg persze a kötelezően gyerek szem magasságban elhelyezett néhány játék. Kimért üdítő, jégkása és jegeskávé is kapható, melyek önkiszolgáló rendszerűek, az ár a választott pohár méretétől függ. Néhány péksüti utánzattal is próbálkoznak, ám ezeket nem javaslom fogyasztásra, merőben eltér az otthonitól, igen kellemetlen meglepetés mindegyik a húsos vagy zselés töltelékkel. Egyedül a vajas croissant ami megközelíti az elvárt ízvilágot, de Bercinek a rózsaszínű muffin is bejött.

Az előzőhöz kísértetiesen hasonló a FamilyMart, ám valamiért nem szeretjük annyira. Ebből 1993 üzlet van országszerte, Ezek itt a közelünkben leginkább maximum pár ház különbséggel a 7Elevenek mellett találhatóak, így mi inkább ez utóbbiba szoktunk bemenni. A kínálatuk igen hasonló, de valahogy a fehér dizájnnal túl sterilnek tűnik, talán ezért se látogatjuk olyan sűrűn.

Ezenkívül a szigeten van még a BigC, nekik 697 üzletük található az országban. Ebből egy darab van a szigeten, idén még nem motoroztunk el idáig. Egyébként a legnagyobb méretű Tesco Lotushoz hasonló, nagyjából mindent árul, de tőlünk viszonylag messze van.

Összességében mindegyik boltra elmondható, hogy zacskóznak mindent, szépen különválogatva típus szerint a megvásárolt termékeket. Általában ha külön kérjük, hogy ne adjon zacskót a 2 dl-es üdítőhöz, akkor furcsán néz, és biztos ami biztos a kezünkbe nyom egy zacskót. Így egy- egy bevásárlás alkalmával 4-5 zacskót kapunk minimum, hiszen a pelenkának, üdítőnek, gyümölcsnek és a csokinak is jár külön zacskó. A 0-24 órás boltokban jellemzően kiskanalat és szívószálat is kapunk az üdítő-joghurt mellé, hiszen ezek alapvetően arra vannak, hogy az utcán elfogyassza az ember. A kiszolgálástól otthon falra másznánk, mert szépen lassan, ráérősen blokkolnak le mindent. De ugyanakkor ha sor alakulna ki, egyből nyitnak egy új pénztárat, így összességében nem lassú egyáltalán.

A nagy, augusztus végén kezdődött felújítás hullámban a mi apartmanunk előtt lévő medence is áldozatul esett. Előre tudtunk róla, szóltak a szomszédok, hogy melyik nap fogják leereszteni, de a főbérlőnk nem jelezte, így egy halvány reménysugár volt bennünk, hogy talán mégse lesz ebből semmi. Utólag van egy sanda gyanúnk, hogy azért nem szólt, mert ő sem tudott róla, de így vagy úgy, sajnálatos módon a medencénket leeresztették.

A víz alatti négy darab hangulat lámpákból már egy sem működött, így ezt megszerelni valóban ideje volt már - tavaly még kettő darabot láttunk működni itt jártunkkor. Ezenfelül a medence kifugázása volt a terv, hiszen a 10 évvel ezelőtti építéskor ezt valamilyen okból nem tették meg. Ettől a medence még tökéletesen használható volt, bár valóban a lépcsőnél lévő mozaik csempék száma eléggé megfogyatkozott már a fuga hiánya miatt.

Egy szivattyúval alig 6 óra elforgása alatt kiszivattyúzták a víz nagy részét - ez volt az első napi munka, többet nem is nyúltak hozzá. Második nap reggel egy néni nekiállt seprűvel a megmaradt 4-5cm vizet a szivattyúhoz terelgetni. Majd egy kis pohárral locsolgatta a szivattyút, hátha. Már majdnem lementem neki segíteni, mikor végre rádöbbentek ők is egy optimálisabb megoldásra, az eddig ülőkének használt vödörbe beletették a szivattyút és a vödörbe merték bele a maradék vizet. Így sikerrel zárult a történet, és a medence vízmentes lett, neki lehetett már állni a fugázásnak. Másnap. Ezt alapvetően két nő végezte, míg 1-2 férfi a medence partjáról nézte őket és a magukkal hozott 2-3 gyereket próbálták kordában tartani. Furcsa munkafelosztás, de végülis 2 nap alatt végeztek a medence falával és az aljának is nekikezdtek. Amikor eleredt az eső, és kiejtették a szerszámokat a kezükből.

Előre mondták, hogy esős idő esetén több lesz 5 napnál a felújítás, kezdjük megérteni miért. Hiszen a csupán 20 perces eső után már nem nyúltak semmihez, csak a gyerekeiket küldték be játszani a vegyszeres-fugás esővízbe, amit így jó alaposan, egyenletesen el is kevertek. A szerszámok, nyitott alapanyagok, félig elhasznált, bekevert fuga a vödörben, minden ott állt a következő nap is és senki a medence felé se nézett, így le is telt az ötödik nap. Pedig ha az eső után visszajönnek folytatni - a víz kiszedése után - még aznap végezhettek volna, másnapra csak a lámpák felszerelése és a feltöltés maradt volna. De így tartották szavukat, ha elered az eső nem lesz kész 5 nap alatt. 

Következő nap pikk-pakk befejezték a munkát, miután alig fél nap alatt kitakarították újra a medencét. Azt ígérték, hogy a 7. napon megcsinálják a lámpákat is és visszatöltik a medencét vízzel. Ez igazából új lámpák felpattintása a meglévő műanyag foglalatokba és némi villanyszerelési munka a kötésekkel. A víz visszatöltése valóban megkezdődött, hiszen éjjel leszakadt az ég, így néhány cm víz valóban lett estére a medencében. De az Úr is megpihent a hetedik napon, hát ők is követték a példáját - bár lévén, hogy Buddhisták valószínűleg az esőre fogták távolmaradásukat. Ami délelőtt 11 körül elállt, és verőfényes napsütés volt a nap további részében. De a négy lámpa közül egyetlen egyet sem pattintottak be a műanyag foglalatba, pedig gondolom ekkorra már megvették őket.

Végül a lámpakrízist sikerült egy nappal később, alig 1-1.5 órás munkával megoldaniuk és mikor a lakók örömködve említették nekik, hogy de jó, akkor ugye már kezdik is a medence visszatöltését eléggé húzták a szájukat, hogy majd talán holnap. A vízforgató rendszert további 30 perc alatt kitisztították és ezzel az aznapi munkájukat is letudták, távoztak. A talán holnap kijelentést komolyan vették. Eszükbe se jutott visszatölteni vízzel másnap.

A leeresztéstől számított 9. napon végül sikerült egy slagot beleengedni a medencébe és dél körül megnyitni. De előtte nem takarították ki, így azonkívül, hogy este 8-ra alig félig lett még a víz is olyan koszos, hogy a feltöltés után még 2-3napot el fog vinni a víz tisztítása is, mire használatba lehet venni. Következő nap meg is telt a medence, az alját nem lehet látni, annyi opálos, koszos a víz. Ezzel pedig a medence felújítás kaland végére is értünk - gondoltuk mi jóhiszeműen -, már csak várjuk, hogy kitisztuljon a víz a vegyszerektől, bár ezen gyorsítana, ha bekapcsolnák a szivattyút... :)

Másnap dél körül - ez már a 12. nap - viszont újabb szerelő munkások jelentek meg, mint kiderült jöttek tesztelni a világítást. Ezt eddig nem tették meg. Természetesen nem működött. Azért sikerült működésre bírniuk, bár valószínűleg nem a botok segítettek ebben, amivel a burákat kocogtatták a medence partjáról. Sőt, ha már itt jártak bekapcsolták a keringtetőt is, reméljük lassan letisztul a víz és újra használatba tudjuk venni a medencét.

Természetesen nem világvége, hogy két hétig nincs medencénk, hiszen otthon sincs, mégis túléljük a mindennapokat. Sőt, itt a világ legtermészetesebb dolgaként kezelik a szomszédok, hiszen az összes apartmanház felajánlotta, hogy menjünk át hozzájuk pancsolni míg nincs medencénk. Ők is hasonló cipőben járnak, hiszen ugyanez a cég készítette az ugyanígy kinéző medencéjüket, szóval az utólagos fugázást ők is ismerik. De azért mókás volt látni testközelből is, hogy a világnak ezen a felén se tartják be jobban a határidőket mint otthon.

Úgy döntöttem, hogy erre egy külön cikket szánok, nem kerül a Foodporn közé. Hisz a mi európai kultúrkörünk nem tekinti ételnek az ilyesmit. Pedig Dél-Amerikában, Afrikában, Ázsiában mind mind esznek valami fajta rovart, úgyhogy lehet nem a rovar evéssel van a baj.

Ez a kép egy korábbi utamról van. Most nem csináltam, mivel ez egzotikum számba megy nem szeretik ha vásárlás nélkül fényképeznek, ma pedig sushit, és ragacsós mangót (tejberízs szerű édesség) vacsoráztam, úgyhogy nem vettem bogarat. De korábban már igen, Ági is kóstolta tavaly.

Én szeretem, remek sörkorcsolya, sós rágcsa. Erre felé úgy készítik, hogy mindenféle pácba áztatják, majd ezzel együtt megpiritják. Mindenesetre a végeredményből erre következtetek, de az is lehet fordítva teszik, előbb pirítják és utána forgatják fűszerekbe. Így vagy úgy, de kellemes pikáns fűszerkeverék alatt jó ropogós a vérállat lapul végeredményként. Foglalkoznak hangyával (ez a személyes kedvencem, valami fajta levélbe csavarva adják, mint egy torilla), mindenféle lárvákkal, csótánnyal is. Nem kóstoltam mindent végig, de amit ettem az vagy jó volt, vagy egyszer ehető, rossz semmiképp.

Ági sajnos már nem volt ilyen szerencsés, nem tudta az Európai beidegződést leküzdeni, undorral telve pedig nem lehet semmit megkóstolni. De becsületére szóljon, megpróbálta. Amúgy valószínű nemsokára úgyis magunk mögött leszünk kénytelenek hagyni ezt az undort, kényszerűségből. Itt összeszedték rendesen, ez az első cikk amit találtam a témában, lehet tovább kutakodni ha valakit érdekel, de átolvastam, lényegre törő: http://www.origo.hu/tudomany/20130309-a-rovareves-megoldhatja-az-elelmezesi-valsagot.html

Amúgy itt nem hétköznapi étel, nem kapható az étteremben sáskás ragu a rizshez. Vásári egzotikum, különleges falat amit néha néha elnassol az ember, mint nálunk a török mogyoró vagy a törökméz. Aki még nem tette, és valahol lehetősége van rá hogy megkóstolja ne habozzon. :)

Még néhány kép:

Otthon is szeretünk piacra járni, de azért Ázsiában jelentősen más hangulata van egy piacnak. Tulajdonképpen mindent meg lehet rajta kapni. Tavalyi utunk során is nagyon szerettem piacozni, hiszen igen olcsón lehet ruhaneműhöz, játékokhoz, szuvenírekhez vagy akár műszaki cikkekhez jutni. No meg persze nagyon jókat lehet enni.

Ezek a piacok főként azok a helyek, amelyektől egy utazó orvos óva int minket, az európai utazási irodák pedig jó messze elkerülik. Ettől függetlenül hemzseg a turistáktól, leginkább talán nekik szól, de a helyiek is itt szerzik be a ruhatárukat. Ami pedig alapszabály, hogy kötelező alkudni. Élvezik az árusok és szó szerint megsértődnek, ha az első árat elfogadjuk. A turista pedig boldog, mert azt hiszi jó üzletet csinált, hiszen az elsőnek hallott ár feléért hozta el a kiszemelt árut. Pedig valószínűleg a negyedéért is odaadta volna egy kis plusz szájtépés és színészkedés után. Ezek a társalgások, alkudozások eléggé egysíkúak és hasonlóak.

Miután megkérdezi az ember bárminek is az árát - kiírva természetesen semmi sincs - egy mondatban darálja el az eladó, hogy ő mennyiért kívánná eladni és egyben érdeklődik, hogy mi ugyan mennyit is szeretnénk ezért fizetni. Utána indul a szokásos színdarab, miszerint ő nagyon kevésnek találja az általunk mondott árat, ekkor mi sarkon fordulunk, de ő mégis csak hajlandó a mi árunknál alig magasabb összegért odaadni csak most, csak nekünk, de ez neki már teljes veszteség, értsük meg ennél olcsóbban nem adhatja. Igazából csak rajtunk áll, hogy meddig folytatjuk. Sokszor az egész beszélgetés egy számológép kijelzőjén folyik, közös nyelv hiányában. Eléggé unalmas és fárasztó  4-5 árus végiglátogatása után ugyanazt a színdarabot előadni, így tényleg csak azzal szoktuk ezt eljátszani amit valóban meg is fogunk venni.

Egyenlőre még csak kétszer voltunk érdemben piacon, egyszer a Weekend Marketen, egyszer pedig a helyi Night Marketen. Amit tudni kell ezekről a piacokról, hogy délután négy körül nyitnak és este tíz körül zárnak, ez igencsak a vendégek számától függ. Így kis totyogónkkal jó előre be kell tervezni ezt a programot, a délutáni alvását úgy időzíteni, hogy pont előtte ébredjen fel. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nem véletlen, hogy eddig csak kétszer jutottunk el piacra. :) Illetve én Bercivel egyszer végigsétáltam a kifejezetten turistákra építő Kata Beach-en lévő, a főút mellett fekvő piacon, de csak mert épp nem volt jobb dolgunk, nem is vettünk semmit.

A Phuket Town-ban lévő Weekend Marketen már tavalyi utunk során is megfordultunk, ez egy hatalmas területen fekvő nagyrészt fedett piac. Rengeteg ruhát, szuvenírt és remek étkezdéket találni itt. A ruhaneműk és szuvenírek árát jelentősen le lehet alkudni, néha akár fél árig, vagy még az alá is. Alapvetően szerintem magasabb árról indul minden, ha turista kérdezi. Mert árak kiírva csak ritkán vannak, azok is inkább csak alku indító összegek. A látogatók túlnyomó többsége turista volt még most, a főszezonon kívül is, de azért ez nem kifejezetten nekik szól, helyiek is vannak szép számmal, főleg az étkezde részen. Sajnos képek itt nem készültek igazán idén, kifejezetten céltudatosan fürdőruháért mentünk. Azért egy jót ettünk, ugyanabban az étteremben ahol tavaly is - nagyon meglepődött arcot vágott a szakács, mikor mondtuk, hogy tavaly is jártunk már itt. :)

A heti rendszerességgel kinyitó Night Market Rawai-on már sokkal szegényesebb kinézetű, itt valóban asztalkák, jobb esetben napernyő szerűséggel ellátva vannak felállítva, a hét többi napján ez egy üres tér ahol nyomát se látni a piacnak. Eléggé turista mentes a piac, látványosan a falubélieknek szól, angolul ne is próbáljunk kommunikálni. Meglepő módon rengeteg készételt árulnak, mintha rendes éttermek lennének, de azért az alapanyagokból jóval több van. Európai gyomornak kissé felkavaró is látni a néhány jégkockára kirakott halakat, rákokat, csirke alkatrészeket és disznó darabokat az amúgy 35 fokos melegben. Mire mi odaértünk már csak vízben úsztak, pedig a nyitás után alig 2 órával érkeztünk. De biztos megy az üzlet nekik is, hiszen különben nem lennének kint. :) Zöldségeket, friss zöld fűszereket és gyümölcsöket viszont kifejezetten gusztusosnak találtuk. A piac hátsó részében pedig ruhákat és néhány műszaki cikket árultak. Nem igazán voltunk hasra esve a kínálattól és az áraktól, de az árképzésen biztosan sokat rontott, hogy nem beszélünk thaiul.

A Kata Beach-en lévő piac pedig látványosan elkerült a helyiek által. Tulajdonképpen strand felszerelésen és szuveníren kívül mást nem is árul. Így a főszezonon kívül látványosan kong az ürességtől is, eladókat se nagyon találni. Kifejezetten butikok sora áll egymás után, nincs is az az igazi piac hangulata. Meglepő módon nem különösebben drága, de azért minden minimum 800-1000 Ft-al drágább árról indul mint Phuket Town-ban a Night Marketen. Alkudni itt is kötelező, a már fent említett módon. Pozitívum, hogy itt az eladók legalább kivétel nélkül nagyon jól beszélnek angolul.

• A gyógyszerekben nincs betegtájékoztató. (Semmi különös, bedurrant a bokám, vettem rá sportkrémet.)
• A pelenka olcsóbb mint otthon, és úgy tűnik elterjedtebb a mosható pelenka (nem a régi, tetra pelenkás, gumibugyis változat, hanem a szép mintás, patentos/tépőzáras verzió) és a hordozás is.
• A ruhákat nem polcos ruhás szekrénybe tartják mint mi, hanem fogasos szekrényekben. De mindent, a pólókat, fehérneműt is. És ezen is szárítanak, még vizesen kerül a fogasra. Először hülyeségnek tűnt, de igazából munkában valahol ugyan ott van, hisz így a teregetés ugyan macera, de a beszedés egy pillanat műve. :)
• Köztéri mosodák. Nincs mindenkinek saját mosógépe, viszont 2-3 utcasarkonként találni 4-5 db mosógépet kihelyezve, melyeket 150-200 Ft-ért 8-10 kg ruhát kimoshatunk magunknak.
• Szeretnek sepregetni. Átlagosan 5-6 alkalommal sepernek fel egy nap a helyiek az eddigi megfigyelésünk alapján. Amolyan pótcselekvés lehet ez náluk, mert sokszor a semmit söprögetik.
• Kisebb - nagyobb műanyag játékok fillérekért kaphatóak. Nem túl nagy minőség ugyan, de átszámítva 300-400 Ft-ért például már egész készlet kisautót lehet kapni útjelzőtáblákkal együtt. Nem sok értelme volt elhozni otthonról 15 db kisautót. :)
• A fagyi állaga egészen más, nagyon habos, mint valami cukrászsütemény. De finom. :)
• Miután megmondjuk Berci nevét mindenki megkérdezi, hogy lány-e, valószínűleg van hasonló hangzású lány név náluk.
• Ventilátort kapcsolnak maximum fokozaton, direkt ránk irányítva bármelyik étterembe is ülünk be. Ahogy észrevettük minden nyugati turistával ezt csinálják, de kisgyerek miatt ez sosem maradhat el nálunk. Általában amint félrenéznek sunyiban alacsonyabb fokozatra állítjuk.

Bizony, ilyen is van. :) A szeszélyes időjárásban törtük a fejünket hogy merre felé kanyarodjunk, amikor Ági eszébe jutott hogy 1-2 kmre van egy ilyen, és egész tűrhető áron lehet megnézni. Arra kanyarodtunk hát, és egy nagyon újszerű, körülötte parkosított épületet találtunk. Az épület felső szintje egy bolt, mindenféle szép és/vagy giccses portékával, míg az alsó szintje a múzeum.

Engem is meg lepett, de érdekes volt, talán Én élveztem a legjobban. :D Nomeg a babának is tetszett, amúgy is jó szokása errefelé "kincseket" gyűjteni a parton, már egész szép kis gyűjteménye van. :)

Ázsia minden részéről voltak kiállított kagylók, külön megjelölve a helyi, phuketi fajok. Mivel a kagylókhoz pont annyira értek, mint a méltán híres lila mocsári berregő békához, ezért kommentálni nem tudom a most következő képeket. De mindenesetre szépek na. :) Az utolsó kettő matematikailag is érdekes forma (már az aranymetszésen felül).

Ágival vért izzadva válogattuk le ezt a 25 képet, de nem tudtunk tovább válogatni, mert egyszerűen egyik érdekesebb mint a másik. :) Így aztán 25 kép lett, képaláírás nélkül. Jó szórakozást! :)

Egész hamar összejött a második részre való. :) Első rész itt.

Elsőként egy kis gyorskaja. Ez nagyjából az otthoni kockaleves (értsd Smack leves) poharas verziója, így még egy tányérod se kell hogy legyen. Hostelezések alatt jó hasznát vettük korábbi utakon. :) Nagyon nagy kínálat van az ízekből, de azért alapvetően egy séma az ízük.

Ági serpenyőjébe ugrottak ezek az aranyos kis rákok a minap. :) Azóta már egyszer Én is sütöttem, kitanultuk a pucolást is, de így is teljesen rendben van.

Üvegtésztával tálalva.

Noodle disznóval, finom édeskés szószban. Bercinek nagyon ízlett. :)

Pad Thai az egyik közeli kedvenc helyünknél. 500 forintért mérik ezt a tányért, mint látható elég gazdagon van megrakva, kis seafoodal. :) Még egy cuki kis polip is volt benne. Nem mondom hogy megunhatatlan, de még nem sikerült. :)

Csak hogy ne mindig extremitások legyenek. Tojásos-zöldséges rízs a babának. :) Persze a lime itt se hiányozhat.

Zöld curry leves garnélával. Örök kedvenc. :)

Áginak jön be nagyon ez étek. Sült csili bazsalikommal és ez esetben épp csirkével talán. :) Jellegzetes, finom, egyszerű étel.

Aztán Én is nekiestem a serpenyőnek. Hosszas küzdelmünk árán született ez a Thai stílusú 5fűszer leves, csirkeszárnnyal, gombával. Nagyon egyszerű, gyors, olcsó, és mindenkinek nagyon ízlett, úgyhogy a héten ezt újra fogom főzni, otthon is felkerül a menübe valószínűleg. :)

Rizzsel tálalva. Finom, édeskés, omlós, kiszedni se lehetett úgy hogy ne essen szét a csirke. :)

Szintén gyorskaja. Olcsón, fagyasztva árulják ezeket a gyanús gombócokat. Én megfőzöm mint a virslit és elcsócsálom kis szójaszósszal, de amúgy erős a gyanú hogy ez bizony levesbetét lenne, mint nálunk a májgombóc.

Egy fűszeresebb, vadabb változata Ági szeretett sült chilijének, bazsalikom levélkékkel, ezúttal Garnélával. :)

Most kicsit ráuntam, úgyhogy kicsit nagyobb kihagyással, de lesz majd harmadik rész is. :)

Éhes emberek, meneküljetek! :) Könyörtelen, képes lista arról, hogy néhány hét alatt mik kerültek elénk. A felsorolás foghijjas, lévén hogy szeretünk enni, és néha egyszerűen elmaradt a fényképezés. Gondoltam hogy ide beszúrok egy tovább gombot, de aztán meggondoltam magam, ennyi gonoszkodás belefér. :D

Így az első részben leves túltengés van, mert amennyire nem eszem otthon a leveseket, annyira szeretem errefelé. :)

"Clear soup", avagy "tiszta leves", üvegtésztával, kínai kellel, tofuval, remek étek. :) Kvázi zöldségleves.

Tészta leves csirkével. A gyanús piros rész azért keletkezett, mert már ráborítottam a szükséges chili mennyiséget, amikor szolt Ági hogy fotózni kéne. :)

Hasonló, csak ez tojásos tésztával készült, és disznó husival. :) Utcai árustól az út mellett, mobil kis kocsibol kínálva. Remek streetfood 300 forintert, nyama. :)

Ramen, erről már volt szó a plázás cikkben. Nincs is mit hozzáfűzni, továbbra is finom. :)

Tom Yum Soup, avagy csípős rákleves. Szintén a plázás cikkben már láthattátok, az egyik kedvenc helyi fogásom. Tisztán kivehető a képen hogy a középső garnéla kacsint.

Talán leghíresebb nemzeti ételük, a Pad Thai. Nagyon finom, édeskés ízű tészta, friss babcsírával, mogyoróval, frissen rácsurgatva kis lime-lé. Egész sok helyen kapni Pesten is, aki még nem kóstolta pótolja amint teheti, érdemes  :)

Másik, ha talán nem is nemzeti étel, de tipikus az biztos. Bazsalikomos disznó, rizzsel. Átütő bazsalikom íze van, nagyon jellegzetes, szeretjük, de nekünk valahogy nem a kedvenc.

Út széli pótkocsis motorról vett csirkecomb. A pótkocsi maga grill volt, azon ezek a gyanús, tűz vörösre pácolt gyanús husik füstölögtek szerényen. Lehetetlen volt ennél elfogadhatóbban lefotózni, vagy csak éhes voltam, passz. Édeskés marinád van amúgy rajta, kivételesen nem csípős étek.

Ezt bizony jómagam ütöttem össze pár napja. Curry, csirkeszárnyakkal. Pesten is megfőzöm alkalom adtán, de itt frissebb, olcsóbb az alapanyag. Mint nálunk a leveszöldség, úgy itt az ebbe való zöldségek vannak előre tálcán összeválogatva. :) Ha valaki kérne receptet kérjen, adok, de ez a post most nem erről szól. :)

Ezt a szimpatikus halacskát szintén egy utcai, bár fixen kitelepült árustól vettük, a halpiac mellett. Fűszerként még sütés elött egy kis citromnád van áthúzva rajta, nagyon kellemes ízt ad neki. A szósz jár hozzá elvitel esetén, kellemes csípős-sós lé.

Desszertként egy kis sült fagyi, mézzel átcsurgatva.

Leöblíteni ezt a sok fogást pedig ezzel a kevéske kókuszvízzel lehet, egészség! :) Rágó a méretarány kedvéért. 10 percig gyilkoltam a bicskámmal mire sikerült bele erőszakolni a szívószálat, de megérte. :)

Mára ennyi, lesz még ilyen poszt ha értelmezhető mennyiségű fotó gyűlik össze. :)

• Amikor először a vidéken jártam, 5 éve akkor mindenki azt hitte, hogy franciák vagyunk, hisz fehér ember mi más lehet, nincs kérdés. Most orosznak hisznek.
• A borotva hab lime illatú, rá is van írva, de akkor is szüreális.
• Sokadik boltban találtam csak aftershavet, azt is egy óriási plázában, és ott is csak 4 féle volt, amiből kettő valami gyógyhatású cucc, dúsított urániummal vetekedő árban. A másik kettő meg olyan amilyen, a semminél jobb.
• Egy vízforraló és egy indukciós lap egész korrekt mód kivált egy mikrót.
• Thaiföldön a billiárd golyók egyszerűen kisebbek.
• Láttam egy koedukált WCt az egyik étteremben. Egész nagy étterem volt. Lehet csak nekem furcsa, de nem rémlik hogy valaha láttam volna közillemhelyet így, max a nagyon nagyon kicsi helyeken, ahol csak egy WC van. De itt volt vagy 6. Mindenesetre meglepett.
• Minden testápolóba, naptejbe stb stb fehérítőt raknak. Ez olyan mint nálunk a barnító, de mivel Én nem akarok fehéredni, nehogy átlátszó legyek, ezért vigyázni kell mit vesz az ember.
• A kukák, mármint a nagy gyűjtők amit elvisznek szép szabványos, hasonlóan nálunk. Ám hiába, mivel nincs rajta akaszkodó vagy bármi, ezért beáll mellé a kocsi, és néhány markos legény felborítja, kézzel.
• Svéd barátunk megerősítette, hogy rendszeresen robbannak fel a trafók a környéken.

Ez kicsit hosszabb lesz:

• Alapvetően van egy minden de minden ráér érzésem általában. :) Van amiben nagyon gyorsak, pl egy étteremben (értsd: út menti kifőzde) annyira pörögnek, hogy nagyjából csak akkor van esély arra, hogy nem áll türelmetlenül fölötted a pincér hogy rendelj már valamit, ha már akkor tudod mit kérsz amikor beléptél. Boltok is jó gyorsak. Ezzel szemben nagyon erős kontraszt ha bármi másról van szó, mint az ennivaló.
  Az ajtó javításra (értsd: szétverésre) két órát vártunk. A motorral van egy két problémám (valaki berhelt a zárral), szombaton ígérték hogy rögtön megnézik. Még nem értek ide, mindig holnap jönnek. Múlthéten tönkrement a medence forgatója. hétfőre mondták az ujjat, de így csütörtökön még nem ért ide. Már a használhatatlanságig koszolódott, néha próbálják tisztítani, de úgy számoltam kb 100 tonna víz van benne, nyilván gépesítés nélkül reménytelen.
  Jelenleg van időm, lényegtelen. De nem tudom hogy hosszútávon ez a "még ráérünk arra még" dolog idegesít, vagy belesimul az ember.

Az óceán hullámaival Berci nem tud betelni, folyton kéri, hogy menjünk le megnézni. Így ma már ébredés után félkómában azzal fogadott, hogy menjünk reggelizni a partra. Próbáltam mihamarabb összeszedni magamat és elindulni vele. Azért némi kergetőzés szükséges volt, hogy ne pizsiben induljunk útnak, de végül is sikerült mindkettőnknek felöltöznie és útnak indultunk. Azzal a feltétellel, hogy sétál és nem nekem kell cipelnem. Ehhez az alkuhoz nagyon aranyosan tartotta is magát, végig a saját lábán jött, pedig nem keveset sétáltunk. :) Ez azért nem túl szokványos a mi kis totyogónknál, általában 2-3 sarokig van hitelesítve, de most hatott szerencsére a fenyegetőzés, hogy akkor azonnal haza jövünk.

Otthon is csupa izgalom a sétálás Bercivel, hiszen annyi szép kavicsot, bokrot, ugató kutyust és bogárkát lát Budapest utcáin. Phuketen viszont nekem is hasonló élményben van részem mint egy kisgyereknek. Minden bokorra rá tudok csodálkozni én is, egészen elképesztő az elhanyagolt, üresen álló telkek növényvilága. Sajnos az "Anya mi ez?" kérdésre nem is túl változatos a válasz palettám, fogalmam sincs mik ezek a hatalmas növények, de nagyon mutatósak. Hamar rájött erre Berci is, így ma már inkább azt kérdezgette, hogy "Mit fényképez anya?". :D

Ez itt nem a falu vége, senki földje, erről az útról nyílik a mi apartmanunkhoz vezető út is :)

Útmenti bozót

Papayára tippelek, és "Ne szedd le légyszi" táblára.

Mutatós parazita a fatörzsön.

Külön öröm, hogy végre sikerült vennem egy szalmakalapot is magamnak a sétánk során. :)

Ma dupla képes az életképek rovat. :) Az indokínai félszigeten három féle tankolási mód az elterjedt:

1. Benzinkút. Nálunk csak ezek vannak. Kényelmetlen, macerás megállni, általában ritkán vannak, kifejezetten foglalkozni kell hogy útba essen egy, nem jó muri. Ez így van nálunk is, csak alternatíva nélkül ugye... Erről nincs kép, minek.

2. Benzin automaták. Tulajdonképpen bárhol megtalálható kis kútoszlopok, amik hasonlóan mint egy italautomata működnek. Éjjel nappali móka, és nincs is velük semmi gond, csak elég drágák, így Én még soha nem használtam.

A képen egy mobil féltöltő automata is van, hátha lemerült a kredit, nem mellesleg egy random bár előtt készült.

3. Kisboltok. Bizony, utcai standok, családi boltok, mindenhol kapni benzint kb. Megveszik Ők a kúton, majd régi wiszkis üvegekbe szétporciozzák, kb 10-20%os réssel adják tovább. A motorok fogyasztása miatt 2-3 ilyen üvegcse napokra elég, sokkal több bele se fér. Én ezt preferálom, kényelmes, olcsó, segíti a jóembert is, mindenhol ott vannak.

Út melletti halsütöde (amúgy igen kiváló grillezett tengeri szerkentyükkel). A bodega előtt azok a gyanús üvegek, na az a benzin.

Az országban jelenleg kb 200 forint egy liter benzin, egy átlagos motor pedig 2-3 liter fogyaszt, tehát nem költ a jónép sokat az üzemanyagra.

Az igazén érdekesre és élménydúsra sikerült repülőút után felemelő érzés volt végre megérkezni Phuketre. Kiszállás után egyből a helyi személyzet gyors ízelítőt adott, hogy mennyire is körberajongják majd a fiamat a kinézete miatt a helyiek. Pedig azért reptéri dolgozóként valószínűleg nem először láttak fehér bőrű, szőke, kék szemű gyereket. Az útlevél ellenőrzésnél kígyózó sorok voltak, de egy ember direkt figyelte a kisgyerekes családokat, és egy erre fenntartott külön sorba állított minket is, így a többi utashoz képest egész gyorsan be is léphettünk az országba. Számomra külön öröm volt látni, hogy nagyjából minden 4 éven aluli gyerekkel utazó szülő kendőben, mei taiban vagy csatos hordozóban hozta a gyerekét, nemzetiségtől függetlenül. Budapesten is eléggé elterjedt már ez a praktikus közlekedési mód kisgyerekkel, de azért általában mindig kapok furcsálló tekintet, ha Berci a hátamon van.

A szállásunkhoz ajándékba kaptunk egy reptéri transzfert is, így kilépve a reptérről egy taxis bácsi a mi nevünket szorongatva már egy órája ránk várt, széles mosollyal., hogy elvigyen minket a sziget déli csücskében található Rawaira. Gyorsan behajította a körülbelül ugyanakkora táskáinkat a csomagtartóba mint ő maga és már indultunk is. Magyar szemmel érdekes pillanat volt az utazásnak, amikor megállt egy parkolóban, hogy elrohan wc-re, és kulccsal, működő motorral hagyott minket 2-3 percre magunkra. Nem hiszem, hogy bármely pesti taxis ezt megtenné egy ismeretlen utassal, de neki teljesen természetes volt, hogy bekapcsolva hagyja a klímát nekünk míg ő a dolgát végzi. Tavalyhoz képest lassabban értünk le a sziget déli csücskébe, mert a főutat nagyjából teljes hosszában felújítják. Reggel kilenckor minden munkásgép sürgött-forgott, egy embert se láttuk lapátot támasztani, így náluk valóban néhány hónap leforgása alatt a sziget teljes hosszában kiszélesítik a főutat. Pedig reggel kilenckor 25 fok és 85%-os páratartalom volt, ők pedig tetőtől talpig beöltözve ástak, betonoztak.

Bár rettenetesen fáradtak voltunk, de mosolyogva bámultunk ki az ablakon és lestük mi változott tavalyhoz képest. A legszembetűnőbb nagy sajnálatunkra a motoros forgalom visszaesése volt, de mint később láttuk szerencsére ez csak a főúton, a repülőtér közelében igaz. Minden ismerős dombnak, kisboltnak rettenetesen megörültünk, miközben totyogónk kidőlt, az utolsó 15 percre pedig én is. A szállásunkra megérkezve konstatáltuk, hogy minden pontosan ugyanolyan, mint tavaly, csak sajnos néhány fát eléggé visszametszettek, így kicsit vesztett a hely a vadregényes bájából, de így is fantasztikus. Bár előre úgy beszéltük meg, hogy a szállás költség felét fizetjük ki csak előre, a második felét elég lesz az érkezésünk napján bankban befizetnünk, számlaszámot csak többszöri kérés után kaptunk és másnap reggel intéztük csak el. Bee, aki átadta nekünk a szállást rögtön elnézést kért, hogy csak egy elektromos főzőedény van a konyhában, és 2 órán belül már vissza is tért a boltból egy kisebb edény készlettel és egy indukciós főzőlappal. A szállás egyébként szuper, még egy gyerekágyat és egy mikrót kell szereznünk a szállásadónktól és akkor igazán összkomfortos lesz.

Alapvetően rettenetes jetlagtől szenvedve, hulla fáradtan érkeztünk meg, persze Berci egyből medencézni akart, így fél pillanat alatt kipakoltam a fürdős ruhákat és egyből csobbantunk is egyet, végülis erre vártunk igazából már egy éve, mióta Lacival továbbálltunk erről a szállásról. A továbbiakban Lacival felváltva próbáltunk Berci mellett lopva pihenni egy kicsit, váltottunk pénzt, voltunk boltba, és mindent ki is pakoltunk. Bercivel kettesben sétáltam egy kört a tavaly megszeretett nem túl közeli 7Eeleven-be, hátha majd utána jól elalszik - persze ez nem így történt - azonban a 10-12 perces úton minden mellettünk elhaladó autó és motor minimum lelassított és integetett mosolyogva, de voltak akik meg is álltak megnézni maguknak az itt igazán különlegesnek számító szőke totyogónkat. Erre mondjuk mi számítottunk előre, hogy ő itt jó nagy feltűnést fog kelteni, de egyenlőre Berci nem igazán érti, hogy miért akarnak szóba állni vele mosolygós, számára érthetetlenül beszélő idegenek.

Vacsorázni beültünk egy étterembe, Pad Thait ettünk Chang sörrel, nagyon jól esett újra ez a kis thai menü. Az elalvással, jetlag leküzdéssel alapvető probléma, hogy míg mi tudatosan tudunk törekedni rá, addig Berci nem érti, hogy hiába elviekben a délutáni alvásából ébredt az otthoni rend szerint, most nem megyünk játszani, hiszen este 10 van, és inkább aludni kéne még úgy 8 további órát. Nagyjából két órás tortúra után sikerült elaltatni újra, de addigra sajnos az én szememből vertre ki az álmot, így ezt a bejegyzést is hajnali 2kor kezdtem el :D

Néhány kép a szállásunkról - majd mutatunk az apartmanról is, de épp délutáni alvás idő van és besötétítettünk :)

A külső parkoló és a bejárat nem árul el sokat arról, hogy bent milyen a szállás.

A kapu másik oldaláról kicsit mutatósabb a környezet;)

Ez a mi apartmanunk, nem fáradunk el a medencéhez vezető hosszú úton;)

Laci munkahelye:)

By Laci:

Amióta megjöttünk eltelt bő 24 óra, ez idő alatt már volt egy áramszünet, a net is elment, mind a kettő ugyan csak 10 perc volt, de 24 óra alatt azért ez elég rossz eredmény. Ez az első rossz tapasztalat.

De ezalatt az idő alatt tapasztaltunk jó pár érdekességet is már. Pl láttuk este 9kor (itt az egyenlítő környékén ugye rövidebbek a nappalok, mint nyáron otthon) bőven sötétedés után még aktívan építettek egy a szállásunk közelében lévő új szentélyt, aminek tavaly még nyoma se volt, most már kb szerkezet kész. A másik érdekesség hogy máris elkezdtek előre köszönni a környékbéliek. Lehet a szőke baba miatt, nem tudom, de az amúgy is rendkívül barátságos nép még a szokottnál is barátságosabb, nagyon élvezzük, tulajdonképpen ez az amúgy is, amiért most itt vagyunk. Motoron is köszönnek amerre fele már többször mentem, pedig ha nem is gyakori látvány a fehér bőrű motoros, azért nem is szokatlan.

Ha nem is otthoni árakon, de elfogadható szinten kapható a tej is, ez a baba és az Én tejfüggőségem miatt jó hír, bár Én már készítettem magam a megvonásra.