Ma (lásd videót itt) szépek voltak a hullámok. Ezen önmagában még semmi meglepő nem lenne errefelé, no de ekkor jött a remek ötlet, hogy itt az ideje bérelni egy deszkát. De a remek ötletről hamar kiderült, hogy mégse annyira remek.

Találtam egy bérlőt, ahol tolerálható áron adtak egész komolynak tűnő deszkákat. Választottam szimpatikusan, "nem vállalunk semmiért felelősséget, de ha bármi baj van a deszkával még az unokád is fizetni fogja" rendkívűl unalmas és elhagyható nagymonológ után útnak is indultam a hullámok felé. Mutatta a jóember hogy merre felé próbálkozzak mint kezdő, hát így is tettem.

A part (deszka nélkül megfigyelve) úgy néz ki, hogy az elülső 100 méteren, ahol már nagyon sekély a víz megtörik a hullám, és itt a halandók élvezik ezt. Mögötte, a mélyebb vizek felett várakozik néhány tucat szörfös. Hát Én is mindenféle módszerrel próbáltam oda menni, evickélni, evezni, ugrálni, repülni, de átjutni ezen az első 100 méteren elég reménytelen vállalkozásnak tűnik. Még deszka nélkül is, de a deszkába nagyon szépen bele tud kapni, akárhogy irányba fordítom, bármit csinálok ellenem dolgozik a hullám.

Így jelenleg ott tartok hogy nem tudom a nagy hullámok mögé hogy jut az az 1-2 tucat ember, van valami titkuk.

Na mondom sebaj, akkor jó lesz itt kint. Bár féltettem a deszkát, meg magamat a sekély vízben, de akkor is ki kell ezt a mókát próbálni. De ez se piskóta. Egy ilyen két méteres deszkával átvergődni egy hullámon, összekapni magamat, felmérni hogy a következő hullám jó lesz-e (hol akar átesni), pont ott-e ahol Én vagyok, ha igen örülés, deszka irányba fordítása, felugrani rá, a lábamon lévő biztonsági kötelet eligazgatni (ne legyen a deszka alatt), picit ráérezni az egyensúlyra, mindezt kb 5-10 másodperc alatt.

Ha ez mind sikerül, szintidőn belül, akkor viszont pikpak felkapja az embert, és már repíti is. Nagyon pöpec, egészen beállítja magát irányba a méreténél fogva, és nem nagyon tudok jelzőket mondani rá, hogy mennyire jó érzés.

Ezt sikerült elérni kb 3-4x, mire teljesen kimerültem. De az a néhány alkalom nagyon tetszett. :) Videó vagy kép nincs, így is épp elég bajom volt. :D Természetesen a deszkán felállni meg se próbáltam, egy huncut gondolat elejéig se jutott ilyen az eszembe adott körülmények között.

Összeségében arra jutottam, hogy keresni kéne valami oktatást, és úgy nekifutni újra. De első próbálkozásra nem volt rossz. :)

Ma szépek voltak nagyon a hullámok. Mindenki a búvárkodásba szerelmes, engem sose vonzott. Divingolni voltam egyszer (szabad tüdős merülés), pár óráig le is kötött, jó buli tényleg, de kb ennyi. Lehet majd változik a véleményem, de nem valószínű a közeljövőben.

Ellenben ma spontán sikerült ráéreznem egy hullámra, és ráfeküdni, életemben először. Pillanatok alatt felkapott, nagy sebességgel vitt vagy 20 métert majd könnyedén elengedett. Fantasztikus érzés volt, lehet a következő két hónapomat el fogja vinni hogy kitanuljam ezt a tudományt, persze immár egy deszkával és nem megfeszített háttal. :) Rá húsz percre sikerült mégegyszer, kevésbé szépen de az se volt rossz. :)

Itt a hullámok kb másfél - két méteresek úgy nagy átlagban. Ez nem a viharos tenger, csak úgy az alapértelmezés. Ha a bokámig ér, kb 10-30 centis a víz, és pont jön a hullám ami pont felettem törik meg, az bőven a fejem felett csap át. Nem tudom megunni.

Megmutattuk Bercinek is a nagybetűs Beach-et, ami miatt elsősorban ide jönnek a turisták. (pontosabban az egyik híres a sokból) Szerintem a szigetnek sokkal szebb részei is vannak, de egy délutánt bőven megért. Berci épített homokvárat, pancsolt is sokat, nagyon élvezte.

Viszont érezhetően drágább ez a partszakasz, mint ahol mi vagyunk, pedig alig 15-20 percre van tőlünk motorral. Folyamatosan el akarnak adni valamit a parton az árusok, a legszürreálisabb talán a fogpiszkálótartó volt. Az az igazi, kínai butikokból ismert giccses, zenélő, világító fajta. De a boltokban is drágább minden, persze 1-2 utcával beljebb már normál áron kapni ugyanazt.

Egy üveg víz a faluban 60-100 forint, mikor mennyi, a parttól nem messze egy boltban már 350 forint volt. A parton amiket kínálgatnak már nem is tudom mennyi, de ennél már csak olcsóbb lehet.

Maga a partszakasz természetesen gyönyörű, hófehér homok, hatalmas pálmafák, szemben egy kis aranyos lakatlannak tűnő szigetecske, mint egy képeslapon. Kattogtak is a fényképezőgépek mindenki kezében. Meg persze az elengedhetetlen selfiebotokból is volt bőven. :)

Alapvetően szerintem körülbelül ennyi embert bír el ez a partszakasz, mint amennyien szombaton voltak kint, el nem tudom képzelni mi lehet itt főszezonban. Így is külön élmény volt, amikor délután 4 óra felé - itt 7-kor lemegy a nap - megjelentek a kínai párocskák, és hódolva tömegmániájuknak az amúgy már jelentősen szellős partszakaszon tőlünk 10-15cm-es távolságban telepedtek le. Csoportosan. Főszezonban én biztos megbolondulnék itt, hogy egymást érik a kiterített törölközők, de most azért egy kellemes szombati strandolós napot töltöttünk el itt. :)

Ráadás, hogy egy nagyon aranyos kis park is van az út túloldalán, egy csupa műanyag játszótérrel. Használati utasítás szigorúan kínaiul van kiírva, de szerencsére a fiam szuper képességekkel rendelkezik és így is rájött hogyan kell használni a csúszdákat.  Kép erről sajnos nem készült, de Berci azóta is emlegeti, hogy menjünk vissza, szóval lesz alkalmunk pótolni. :)

Végre lejutottunk az Indiai-óceán partjára fürdeni is, nem csak sétálni. Berci a hajókat már jól kiszúrta magának előző nap, mikor lementünk sétálni, de nem teljesen fogta fel szerintem, hogy ebben a hatalmas vízben mi fürdeni is fogunk, hiába mondtam neki. Igazából a szálláson a medencéből kellett kirángatni, hogy menjünk már le a nagybetűs Beach-re, de azért néhány perc kergetőzés, fenyegetőzés, alkudozás után sikerült rávenni, hogy öltözzünk. Így végül a nagy fenyegetésnek számító "akkor csak anya és apa megy, te nem tudod meg milyen van ott" után sikerült elindulni egy nagyon szép kis strandra. Tavaly én is itt mártóztam meg életemben először óceánban - jól meg is lepődtem, hogy mekkora hullámok vannak - és egyébként is egy gyönyörű kis öböl, sziklával az egyik, kis dombbal a másik oldalán, szemben pedig egy pici szigettel. Főidényben valószínűleg sokan vannak itt, de egy eléggé jól eldugott kis vadregényes öbölről van szó.

Amikor leértünk épp egy esküvői fotózás nyomait pakolták el - próbálták a menyasszonyt abroncsostul betuszkolni egy minibusz hátsó ülésére. De egyébként is fényképező turistákból több volt, mint pancsoló emberekből. Ezt őszintén nem igazán értettem, hogy az amúgy 85%-os páratartalom, 35 fokos hőmérséklet mellett elviekben nyaraló embereket mi késztet délután 5kor arra, hogy felöltözve fotózzák a vad idegen strandoló embereket a parton. Mindenesetre a kis szőkeségünk hamarosan az összes helyszínen lévő turista kedvenc képalanya lett - főleg kínai turisták voltak a parton. Kis totyogónk egyből futott a hatalmas hullámok felé, imádta ahogy a hullámok mossák a lábát, és egyre beljebb és beljebb merészkedett a kezünket fogva, végül az apukája ölében kikötve. Jó 20-30 percet hullámfürdőzött hangos kacajok és sikítások közepette, érdekes módon még a sós víz íze sem különösebben zavarta, illetve a szemébe fröccsenő vízhez sem volt semmiféle negatív reakciója, pedig számítottunk rá. Végül alig lehetett kikergetni, némi homokozással, kagyló és korall maradvány gyűjtéssel sikerült csak méterről méterre kifelé csalogatni. Azonban leleményes kölyök, mindig visszafutott, amint lehajoltam 1-1 kagylóért. Így további 20 percet igényelt az óceánból való kikergetése és további 10 percet a felöltöztetése - hiszen igazán jó totyogóhoz méltó módon folyamatosan vissza akart szaladni a vízbe. Biztosan megyünk holnap is, remek élmény volt Bercinek és nekünk is :)

Utána még betértünk 1-1 sör kedvéért a már megszeretett kis svéd-thai fúziós étterembe, ahol mi sok információval lettünk gazdagabbak, hála a svéd tulajdonosnak. Berci pedig jót játszott ismét a kisfiával, Léóval. Igazából inkább csak egymás mellett játszottak, de azért cukik voltak. :) Az anyukája pedig egy tonna strandra való játékot nyomott a kezünkbe, mikor mondtuk, hogy holnap is szeretnénk menni. Igazából reméltük, hogy csatlakoznak, de mint mondta ők nem szeretnek lemenni a kicsivel.