Az óceán hullámaival Berci nem tud betelni, folyton kéri, hogy menjünk le megnézni. Így ma már ébredés után félkómában azzal fogadott, hogy menjünk reggelizni a partra. Próbáltam mihamarabb összeszedni magamat és elindulni vele. Azért némi kergetőzés szükséges volt, hogy ne pizsiben induljunk útnak, de végül is sikerült mindkettőnknek felöltöznie és útnak indultunk. Azzal a feltétellel, hogy sétál és nem nekem kell cipelnem. Ehhez az alkuhoz nagyon aranyosan tartotta is magát, végig a saját lábán jött, pedig nem keveset sétáltunk. :) Ez azért nem túl szokványos a mi kis totyogónknál, általában 2-3 sarokig van hitelesítve, de most hatott szerencsére a fenyegetőzés, hogy akkor azonnal haza jövünk.

Otthon is csupa izgalom a sétálás Bercivel, hiszen annyi szép kavicsot, bokrot, ugató kutyust és bogárkát lát Budapest utcáin. Phuketen viszont nekem is hasonló élményben van részem mint egy kisgyereknek. Minden bokorra rá tudok csodálkozni én is, egészen elképesztő az elhanyagolt, üresen álló telkek növényvilága. Sajnos az "Anya mi ez?" kérdésre nem is túl változatos a válasz palettám, fogalmam sincs mik ezek a hatalmas növények, de nagyon mutatósak. Hamar rájött erre Berci is, így ma már inkább azt kérdezgette, hogy "Mit fényképez anya?". :D

Ez itt nem a falu vége, senki földje, erről az útról nyílik a mi apartmanunkhoz vezető út is :)

Útmenti bozót

Papayára tippelek, és "Ne szedd le légyszi" táblára.

Mutatós parazita a fatörzsön.

Külön öröm, hogy végre sikerült vennem egy szalmakalapot is magamnak a sétánk során. :)