Megmutattuk Bercinek is a nagybetűs Beach-et, ami miatt elsősorban ide jönnek a turisták. (pontosabban az egyik híres a sokból) Szerintem a szigetnek sokkal szebb részei is vannak, de egy délutánt bőven megért. Berci épített homokvárat, pancsolt is sokat, nagyon élvezte.

Viszont érezhetően drágább ez a partszakasz, mint ahol mi vagyunk, pedig alig 15-20 percre van tőlünk motorral. Folyamatosan el akarnak adni valamit a parton az árusok, a legszürreálisabb talán a fogpiszkálótartó volt. Az az igazi, kínai butikokból ismert giccses, zenélő, világító fajta. De a boltokban is drágább minden, persze 1-2 utcával beljebb már normál áron kapni ugyanazt.

Egy üveg víz a faluban 60-100 forint, mikor mennyi, a parttól nem messze egy boltban már 350 forint volt. A parton amiket kínálgatnak már nem is tudom mennyi, de ennél már csak olcsóbb lehet.

Maga a partszakasz természetesen gyönyörű, hófehér homok, hatalmas pálmafák, szemben egy kis aranyos lakatlannak tűnő szigetecske, mint egy képeslapon. Kattogtak is a fényképezőgépek mindenki kezében. Meg persze az elengedhetetlen selfiebotokból is volt bőven. :)

Alapvetően szerintem körülbelül ennyi embert bír el ez a partszakasz, mint amennyien szombaton voltak kint, el nem tudom képzelni mi lehet itt főszezonban. Így is külön élmény volt, amikor délután 4 óra felé - itt 7-kor lemegy a nap - megjelentek a kínai párocskák, és hódolva tömegmániájuknak az amúgy már jelentősen szellős partszakaszon tőlünk 10-15cm-es távolságban telepedtek le. Csoportosan. Főszezonban én biztos megbolondulnék itt, hogy egymást érik a kiterített törölközők, de most azért egy kellemes szombati strandolós napot töltöttünk el itt. :)

Ráadás, hogy egy nagyon aranyos kis park is van az út túloldalán, egy csupa műanyag játszótérrel. Használati utasítás szigorúan kínaiul van kiírva, de szerencsére a fiam szuper képességekkel rendelkezik és így is rájött hogyan kell használni a csúszdákat.  Kép erről sajnos nem készült, de Berci azóta is emlegeti, hogy menjünk vissza, szóval lesz alkalmunk pótolni. :)

Ittlétünk alatt először beültünk egy kocsmába. Otthon se áll távolt tőlünk a gondolat, hogy kisgyerekkel együtt bemenjünk egy barátságosabb, nem túl késdobáló jellegű vendéglátóipari egységbe meginni 1-2 korsó sört barátokkal. Azonban egy ismeretlen helyre való véletlenszerű betévedés előtt én egy nagy adag apró játékkal és mesekönyvvel tankolom fel magamat, bízva abban, hogy akár 1 teljes órát is ott tudunk maradni a kis örökmozgónkkal az asztalnál.

Itt erre igazán semmi szükség sincsen, ugyanis a sok turista miatt teljesen fel vannak készülve a gyerekes családokra, ahol anyuka és apuka szeretne picit lazítani. Ezért sok személyzettel üzemelnek, még így az esős évszakban is, amikor annyira nem divat ide jönni nyaralni. Ez egyébként is külön becsülendő, hogy a főszezonon kívül sem látni bezárt vendéglőket a parton, pedig tényleg alig lézeng néhány turista az éjszakában.

Egy nem is túl nagy kocsmába tértünk be, ahol 20-25 embernél többre szék se nagyon volt, rajtunk kívül 5 vendég ült bent, mégis 8 fő állt a pultban. Amint Berci picit elkezdett izegni-mozogni gyűltek köré, hogy hívják játszani, kerültek elő a pultból a mindenféle játékok. Nem kell komoly dolgokra gondolni, jenga, bingo, tic tac toe, papír és ceruza. Eléggé leharcolt állapotban, de a célnak természetesen megfelel és így a vendégnek sincs az az érzése, hogy egy hatalmas családi kinccsel játszik a csemetéje. Egyszerűen apró kedvességek, amik sok sok szabad percet adnak a szülőknek.  A kis félénk totyogónk azért egyedül nem mert játszani akárkivel, de az ölünkben vagy a pultban ülve nagyon hosszan játszott bingot az egyik lánnyal.

Egy amerikai család is volt a kocsmában, 6 és 9 éves lányokkal, őket a személyzet tanította biliárdozni míg anyu és apu sörözött. Később pedig egy kedves idős házaspár is betért, akik egyből leszólítottak minket, hogy magyarok vagyunk-e, egészen meglepődtünk hiszen nem szokták tudni honnét jöttünk, idén mindenki oroszoknak néz minket. Ausztriában a határ mellett laknak, így nem csoda, hogy ők felismerték a magyar szót. :)

A pult átjárható volt, nem elszeparált, bárki bemehetett tenni venni. Nem is ott voltak az italok, inkább egy nagy köralakú asztalra hasonlított. Ráadásul középen volt egy gyanús rúd, aminek a tetején egy harang fogadta az ember fiát ha fel akart jutni. Nem tudjuk miért volt jó, de nekifutottunk mi is, a vendégek meg hangosan szurkoltak. Nekem nem sikerült, de Laci szigorúan önerőből feljutott. ( by Laci: Csúszott ám, nagyon :D )

Ha valaki ismer otthon is ilyen kocsmát, ami egyben bébiszitter szolgáltatást is nyújt ne tartsa magában, törzsvendégek leszünk. ;)

Ráadásul van WiFi, Lacit szívesen látják napközben dolgozni, neonomádkodni. Szóval kanyarodunk még arrafelé... :)

Alig több mint 24 órája szállt még csak le a repülőgépünk, de Bercinek már is van egy édes játszópajtása. Nagyon helyes, szintén 2 és fél éves kis srác a közeli étteremből, ahová első este beültünk enni, majd ma is oda mentünk ebédelni.

Az étterem a helyi szokásokhoz igazodva egyben a család lakhelye is, a földszint egy étterem, az udvaron és bent is le lehet ülni, fent pedig ők laknak. Azzal hirdeti magát az étterem, hogy svéd ételt is árulnak, valóban szerepel a thai ételek mellett svéd húsgolyó is az étlapon. Hiába, az IKEA mindenhová elvitte a húsgolyók birodalmát. :) A mai ebéd alkalmával kiderült ennek a miértje is, hiszen a thai néninek -aki egyben gondolom a tulaj, üzletvezető és szakács is - egy svéd bácsi a férje. Így az étteremben a TV-n éppen svéd híradó ment, egyből tudták azt is, hogy hol van Magyarország, Budapest. Sőt, egy kedves helyi bácsi az étteremben egyből meg is csillogtatta magyar tudását, valóban meglepve minket, egészen szépen kiejtve mondta, hogy "köszönöm".

Kérés nélkül egyből hozták az etetőszéket - otthon a legnagyobb éttermekben is mindig külön kell szólnunk - és mindenféle kisautót elé raktak, hogy ne unatkozzon, majd mellé ültették a saját kisfiúkat is. Ez egyrészről nekünk is nagy könnyebbség volt, hiszen nem kellett nekünk szórakoztatni Bercit, eljátszott a neki ismeretlen játékokkal, másrészről legalább elkezdhetett Berci is ismerkedni a helyzettel, hogy bizony nem sokra megy az otthon elsajátított kommunikációval. Hozzáteszem, hogy a játék kölcsönkérés a játszótéren otthon is csak annyiból állt egyenlőre Bercinek, hogy ha kinézett egy homokozólapátot, akkor hozzám futott, elmondta mit szeretne, és odavonszolt, hogy anya segíts. Szóval azért más gyerekekkel alapvetően otthon sem túl szószátyár típus. Ahogy biztattuk azért szépen feltalálta magát, hogy mutogatva, anya segítsége nélkül is sikerülhet játékot cserélni a kisfiúval.

Rendeltünk Bercinek is egy teljes adag pirított rizst marha hússal, egészen elképesztő mennyiséget evett belőle, majd a tulajdonos a saját gyerekének főzött ételből is hozott neki egy adaggal, ezt is szinte teljesen felfalta (tojásos rizs) végül egy joghurt-krémtúró szerű desszertet is kapott, ezt is szinte teljesen megette. Szerintem még nem láttam ennyit enni ebédre a fiamat, csak a bölcsiből hallottam hírét, hogy nagyon sokat szokott enni.

Az ebéd után aztán még több játék került elő, nagyon nehezen sikerült rábeszélni, hogy induljunk vissza a szállásra. Még egy barbie babát is kapott ajándékba - csak a távozáskor kérdezték meg, hogy kisfiú vagy lány, szegény néni irult-pirult, hogy lányos ajándékba. Otthon furcsának szoktam találni, amikor a teljesen fiús ruhákba öltöztetett gyerekemet lánynak nézik, de valószínűleg nem sok totyogó korú fehér bőrű gyereket látott még a néni, így neki elnézzük. :) Természetesen megígértük, hogy jövünk még máskor is hozzájuk hiszen azon túl, hogy Berci is jól érezte magát a konyhájuk is nagyon ízletes.

Alapvetően nem gondolom, hogy 75 napra Thaiföldere sokkal több holmit kéne magunkkal vigyünk, mint egy két hetes nyaralásra a Balatonhoz, hiszen mosni úgyis fogunk, a kedvenc játék három nap távollét alatt is pont ugyanúgy hiányzik, gyógyszerekre is bármikor szükség lehet és a digitális világot se szeretjük kizárni az életünkből. Azért kisebb-nagyobb körvonalakban így az indulás előtt pontosan két héttel már van elképzelés róla, hogy mi is kerüljön a táskáinkba és mivel egészen sokszor felmerül ismerősök körében a kérdés, hogy mit viszünk magunkkal ilyen hosszú időre, hát íme egy eléggé elnagyolt lista.

Anyai szemmel a mindennapi túléléshez a  kivitt ruhán és a játékon kívül sokkal több minden szükséges, akinek van gyereke ezt nyilván átérzi:) Lássuk, hogy az egyéb felmerülő mindennapos kérdéseket hogyan tervezzük megoldani egy 2 évessel. Egy nagy adag optimizmussal feltankolva ezek a terveink itthonról szemlélve, aztán majd meglátjuk hogyan is alakul a valóságban:)

Környezetváltozás - Alapvetően egészen kicsi korától kezdve sokfelé jártunk már vele országhatáron belül, és a környező országokban is így rövidebb távollétekhez a megszokott környezettől hozzá van szokva, egyáltalán nem zavarja össze, ha egy hétvégét vagy pár napot máshol töltünk. Sőt, kifejezetten élvezni szokta az új környezetet, a sok új felfedezni valót. Szóval a környezetváltozás nem hinném, hogy bármiféle problémát okozna Bercinek.

Alvás - Itthon még rácsos kiságyban alszik Berci ezért remléjük, hogy a szállásunkhoz kapunk egyet de erre a mai napig még nem kaptunk végleges ígéretet. Felmerül még a bérlés lehetősége, erről jelenleg semmiféle információnk nincs, hogy ott ez működő rendszer-e és mennyibe is kerülne hosszabb időre. Természetesen kivinni nem fogjuk, bár van saját kis utazós összecsukhatós ágya, de a három feladott poggyászból így már csak kettő maradna minden egyéb másra. Mivel csupán 2 és fél hónapról van szó venni nem igazán szeretnénk, ez nyilván a legvégső megoldás hiszen hazahozni biztosan nem fogjuk, eladni nem hiszem, hogy lesz kapacitásunk az utolsó napokban és az internet alapján ott sem olcsóbb egy rácsos ágy, mint itthon.

Etetés - Alapvetően egy 2 éves már nem igényel különösebb étrendet, ha erre nincsen egyéb egészségügyi oka, tehát azt eszi Berci itthon amit mi is. És nálunk bizony a hétköznapokban is eléggé gyakran kerül az asztalra ázsiai konyha. Egyrészről mert mindketten rajongunk az ázsiai ízekért, másrészről mindketten szeretünk főzni, tehát itthon is elkészítünk bármilyen egzotikus ételt ha alapanyagot tudunk hozzá venni. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha ázsiai konyha van, akkor nem spóroljuk ki a fűszereket (a chilit sem!) és ezt eszi Berci is. Szóval az ízvilág nem lesz neki idegen. Nyilván az evéssel kapcsolatban adódik a kérdés, hogy beülünk-e mindennap ebédelni valahova vagy otthon fogok főzni meleg ebédet. Mivel Thaiföldön egy kifőzdei/utcai árusnál egy teljes ebéd átszámítva alig 400-500ft valószínűleg szinte minden nap erre fog esni a választék és Berci is ezt fogja enni. Tízórai és uzsonna nagyvalószínűséggel gyümölcs lesz legtöbbször, itthon válogatás nélkül bármilyen gyümölcsöt megeszik, remélem a thai felhozatal ellen sem lesz kifogása:) Sokkal jobb kérdés a reggeli és a vacsora, ami általában szendvics, tejtermékek vonalon mozog nálunk. Itt majd kreatív leszek különböző zabkásákkal, tojásos, rizses finomságokkal, hiszen a tejtermékek Ázsiában ismeretlenek. És ezzel el is érkeztem a legnagyobb dilemmámhoz a reggeli-esti tej adaghoz, ami Európában minden kisgyereknek jár szerintem. Az én kisfiam ezt mesteri fokon képes űzni, általában fél-fél liter fogy el reggel és este. Ugyan valószínűleg nagyobb áruházakban lehet tejet kapni, de nem hiszem, hogy ilyen mennyiségben megfizethető kategória lenne, tehát az adagját mindenképpen csökkentenünk kell. A másik alternatíva a tejalapú tápszerek, amelekből az itthoni gyakorlathoz hasonlóan kint is vannak 2-3 éveseknek ajánlottak - ezt még a tavalyi utunk során kifigyeltem:).

Tisztálkodás - Itthon fürdőkádunk van ezért Berci ahhoz van szokva, hogy minden este engedek neki 10-15cm vizet és abban kedvére pancsolhat miközben én megfürdetem. Fürdőkádat viszont ritkán találni Ázsiában az eddigi tapasztalatunk alapján - mi egyet sem láttunk még. Egyszerűen a fürdőszoba padlója lejt a lefolyó felé, és a körbecsempézett falra feltesznek egy zuhanyrózsát, ez a mi szállásunkon is így fog kinézni. Szóval a szokásos pancsolás kimarad majd, átállunk a zuhanyzásra  de ez talán nem akkora tragédia egy medencés szálláson, ahol egész nap tud pancsolni.

Pelenka/bili - Nyilván eldobható pelenkákat árulnak Phuketen is, azonban minden jel arra mutat, hogy nekünk erre már nem lesz szükségünk egy hónap múlva, csak éjszakára. Bilit és wc szűkítőt is egészen biztosan árulnak, tehát ebből nem csinálok különösebb kérdést, majd veszünk egyet hiszen ez azért jelentősebben kisebb költség mint egy kiságy, nem fogjuk sajnálni kint hagyni.

Társaság -  Itthon is sokat járok közösségbe Bercivel, hogy hasonló korú gyerekekkel megtanuljon együtt játszani ezáltal szocializálódjon. Szerintem ez pontosan így fog történni Phuketen is, azzal a különbséggel, hogy a többi gyerek nem tud magyarul de nem hiszem, hogy ez zavarna egy 2 évest a homokozásban:) (Az már sokkal jobb kérdés, hogy a helyi Pistikére milyen nyelven fogok rászólni, hogy ne lökje le a gyerekemet a mászókáról, de majd megoldom:))

Napi rutin - A szigorú értelemben vett, nagykönyvben megírt fix napirend nálunk ismeretlen, egyszerűen mindennapunk alakul, ahogy alakul. Természetesen az étkezések megvannak, meg az alvásidő, de leginkább csak az én fejemben létezik ezeknek elképzelt időpontja mely a valósággal csak időnként egyezik. Szóval a napi feszített tempó itthon sincs meg, így Phuketen is csak összezavarná, ha hirtelen elkezdeném óraműpontossággal megtervezni a kis életét.

Játékok - Elég idős már ahhoz Berci, hogy legyenek kedvenc játékai amikkel mindennap játszik és magától eszébe jutnak ha máshol vagyunk is, ezért majd törekszünk rá, hogy ezekből a lehető legtöbbet elvigyük magunkkal - ésszerű keretek között. De az itthon kapható játékok nagyrésze egyébként is Ázsiában készül, így nem gondolnám, hogy extrém drágán lehet kint hozzájutni egy n+1. kisautóhoz vagy labdához, tehát nyilván majd gyarapítjuk néhány darabbal a kivitt készletet. Én leginkább fejlesztő játékokat és magyar nyelvű mesekönyveket vinnék csak szívem szerint, de egészen biztos vagyok benne, hogy jópár műanyag kacat is bekerül majd a csomagunkba:)

Repülőút -  Előre nem tudom megjósolni, hogy miként fogja viselni élete első repülőútját Berci, így erről majd inkább utólag nyilatkoznék. Csak nem lesz ezzzel sem problémánk, hiszen naponta rengeteg kisgyerek repked a világban, az ő szüleik is túlélik, mi is túl fogjuk:)

Ezek lennének a tervek így Budapestről szemlélve, nem tűnik lehetetlennek:)