A Budapesten töltött utolsó néhány nap rendkívül sűrűre sikerült, így már tényleg csak azt vártuk,hogy végre Phuketen legyünk, bár tudtuk, hogy addig még egy 13 órás, valószínűleg Berci miatt nem túl könnyű repülőút vár ránk. Nem gondoltuk, hogy a légitársasággal több bajunk lesz, mint a totyogónkkal, szóval most következzen egy igazán kötözködő írás az oroszokról.

Utolsó nap délelőtt szépen közösen Bercivel eldöntöttük, hogy körülbelül az összes, 15cm alatti játékát elhozzuk magunkkal és a már emlegetett 60cm-s jeges macit, én pedig még néhány könyvvel is megtoldottam a kupacot. Szerencsére kaptunk kölcsön egy 100L-es zsákot, így ezeket szépen abba bele is legóztam, némi ruhával kitoldva sem volt több 18kg-nál. A maradék két táskát hajnali 3ra sikerült összepakolni, ezek is jóval a megengedett 23kg-s határ alatt maradtak.Arra külön figyeltünk - mint mindig - hogy a kézipoggyászba legyen egy teljes napi váltóruha, ha esetleg elkeverednének a csomagjaink. Este hajnali 3 után kerültünk ágyba, mire mindent elintézünk, elpakoltunk, házat is elrendeztük így kapásból hulla fáradtan néhány óra alvás után vágtunk neki az utazásnak. Reggel szüleim jöttek értünk, kivittek a repülőtérre, ahol némi sorban állás után a repülőjegyeket a kezünkbe nyomták, és mehettünk is a váróba. A váróban egyből be is vetettük magunkat a Master Card Lounge bárba, hiszen a szuper kártyánkhoz ez is járt:) 

Hamarosan már a repülőgépen csücsültünk, Berci alig bírt magával, annyira izgult, hogy végre repülünk hiszen napok óta erről mesélek neki. Tulajdonképpen rácuppant a plexire és körülbelül 40perc múlva láttuk az arcát legközelebb, mikor már megunta az egyszínű felhőket. Sajnos a Budapest-Moszkva járaton nem volt fedélzeti szórakoztató elektronika, de szerencsére azért egészen jól le lehetett kötni Bercit. A repülőgépes szendvics nagyon nem jött be neki,de nem is csoda, tényleg pocsék volt:( Leszállás közben szépen elnyomta az álom Bercit, így a hátamon egy alvó gyerkőccel léptünk be az orosz tranzitba, ahol ez elég indok volt kiszedjenek a sorból és egy geiger müller számlálóval végigpásztázzanak, miután megmosolyogták, hogy mennyire édesen alszik. Oroszok, no comment:)

A két gép közötti pár órát pedig eltölthettük immár a Sheremetyevo reptér egyik Lounge bárjában, ismét ezer hála a szuper kártyának, amit az utasbiztosítás miatt vettünk eredetileg. Külön köszi, hogy itt volt egy teljes játszószoba is, ami talán 10 teljes percre le is kötötte kisfiunkat. A reptéren nagyjából semmiféle információs pultot nem találtunk, próba szerencse alapon meglobogtattuk a kártyát az egyik Lounge bár bejáratánál, és ők a legnagyobb meglepetésünkre mondták, hogy fáradjunk beljebb, érezzük jól magunkat. Így tele pocakkal szálltunk fel a 10 órás útra, amire mint kiderült szükség is volt, hiszen nem vitték túlzásba a kiszolgálást. A felszállás előtt volt még némi kavarodás, mert felcserélték egy kínai géppel a beszállókapunkat, és a kapu feletti kijelző meghibásodott, így csak remélte mindenki, hogy jó helyre álltunk sorba. Végül a kínai gépre várókat küldték vissza, mi álltunk jó helyen, de azért egy ekkora repülőtéren ennél némivel több utastájékoztatás elvárható lenne.

 A Moszkva - Phuket távon 10 óra alatt azért néhány meglepetéssel szolgált az orosz légitársaság. Egyáltalán nem törekedtek rá, hogy az utasoknak a lehető legkisebb jetlaggel kelljen megküzdeniük, Phuketi idő szerint este 11 körül hoztak ebédet és hajnali 3kor reggelit, alvás időt pedig a kettő közé időzítették be, ezenkívül végig teljes világítás volt bekapcsolva a gépen. Innivalót se igazán hoztak, csak amikor ők gondolták, hiába kértünk, a szemetet is 1-1.5 órás késéssel vitték el, addig pakolgathattuk jobbra-balra, hogy minél kevesebb ételmaradékot szórjon a földre Berci. Az utazás elején nyomtatott étlapot osztottak ki, azonban egyszer sem sikerült pontosan azt tálalni, mint amit leírtak, bár az ember alapból nem a gasztronómiai élményért száll repülőgépre, tehát igazából mindegy, hogy brokkolit vagy zöldbabot raktak a hús mellé. Az is egészen meglepő volt, hogy bár 2 év felett is kell jegyet venni,de mindig külön megkérdezték, hogy a a gyereknek is hozzanak-e ételt, illetve játékcsomagot se akartak adni,mert az csak 3 év felett jár. Aztán a második gépen a sztyuinak már 3 évesnek vallottuk Bercit, így megkapta egy édes kis táskában a matricás füzetet, foglalkoztató füzetet, pilóta sapka utánzatot, és 6 db színes zsírkrétát egy golyóstoll kíséretében, ami így egyben az oroszok szerint 3 éves kor alatt veszélyes,és nem adják oda. Összességében egyszerűen lassúak voltak a sztyuik és figyelmetlenek, de szerencsére a Moszkva - Phuket egy igazi nyaraló járat így nagyon sok hasonló korú gyerek utazott még velünk, nem egyedül Berci ugrált a székben amikor már nagyon nem tudott mit kezdeni magával, ugyanis hiába volt itt már a fejtámlába épített szórakoztató rendszer ezen a gépen, az én fiamat nem kötötték le a mesék 5 percnél tovább. Néhány órácskát még aludni is tudott, szerencsére cumisüvegbe tudtak neki meleg tejet adni, így ő egészen kipihenten érkezett meg Phuketre. A leszállást pedig kifejezetten élvezte, ahogy picit dobált minket a szél.

Sajnos egészen sok apró csalódás ért minket a légitársaság miatt, bár összességében mindent megcsináltak amit szükséges, csak olyan oroszos hangulattal, de végül épségben megérkeztünk mi is és a csomagjaink is és egy repülőútnál ez a legfontosabb. A sok kötözködés lehet csak a hosszú út unalma és a Quatarhoz való viszonyítás eredménye, alapvetően ha jelentősen olcsóbb egy jegy velük, legközelebb is felszállunk a gépükre:)

Tanulság, hogy egyáltalán nem volt rossz élmény se nekünk, se Bercinek a repülés, korához képest teljesen jól viselkedett, aludni is tudott. Nekem kényelmetlen volt, amikor kitalálta, hogy ő márpedig az én ölemben akar utazni - fel és leszállásához így tudtuk csak bekötni,mert a rendes biztonsági öv legkisebb állása is hatalmas volt rá, de ilyen esetekre adnak a szülő biztonsági övéhez csatolható gyerek méretű övet. Egyáltalán nem érte volna meg ezen a repülésen többet izgulni előre, remélem ez hazafelé is így lesz:)