Családi kaland Phuketen

Búcsúzunk

2016. december 19. 11:26 - lazly

Eljött hát a búcsú ideje. Két és fél hónapja itthon vagyunk, úgyhogy már éppen ideje volt. :) Küldünk is egy képet, az elsőt és utolsót, amin mind a hárman láthatóak vagyunk elölről. (és tényleg :D azt nem mondtam hogy az arcunk is.)

Köszönjük a sok pozitív visszajelzést, hogy annyian visszajártatok rendszeresen olvasni minket. :) Mint az elején is írtuk a célunk a bloggal egy klasszikus, 10 évvel ezelőtti blogot megvalósítani. Életképekkel, érdekességekkel, néha nagyobb hangvételű írásokkal, néha két bekezdéses apróságokkal. A lényeg, hogy a végére kialakuljon a hangulat, hogy éltünk Mi itt.

Akik utólag találnak rá a blogra azokat pedig üdvözöljük, jó olvasgatást! Reméljük mások hasonló terveit is sikerül megtámogatnunk konkrétumokkal, tervekkel, ezzel azzal. Ferihegyig kitalál mindenki, a többi meg úgyis adja magát. :D 

5 komment

Kalandjaink a szárnyas sarlókalapács légitársasággal, visszafelé

2016. december 15. 20:20 - Giaf

Ugyan már több, mint egy hónapja itthon vagyunk, de eléggé nehezen vettük rá magunkat, hogy beszámoljunk eseménytelennek nem mondható hazautunkról. Szóval most pótolnánk eme tartozásunkat egy nem túl rövid bejegyzéssel, melyben nem túl pozitív tapasztalatainkat írjuk le a nem megfelelően kiválasztott légitársaságról. :)

Azt már nyáron, a kiutazásunk után eldöntöttünk, hogy gyerekkel utazva nem a legolcsóbb jegyet fogjuk megvenni, hanem hallgatva ösztöneinkre valamelyik arab légitársaság gépére veszünk jegyet. Főleg, ha az árkülönbözet nem is túl jelentős, mint ez történt esetünkben idén. Így utólag viszont ami még ennél is biztosabb, hogy még egyedül sem ülünk fel soha többet sarlókalapácsos gépre.

Kalandjaink hosszú sora, mint minden utazásnál a csomagok bepakolásával kezdődött. Előre számítottunk rá, hogy az otthonról hozott 2 darab 70 literes túratáska és egy vízhatlan 100L-es zsák nem lesz elegendő a hazaútra, így vettünk is egy méretes bőröndöt - ebből egyébként sem volt egy darab se a háztartásunkban, valamire még biztosan jó lesz. :) A bepakolás is izgalmas volt, hiszen tudtuk, hogy a súlyt nagyjából egyenlően kell elosszuk, mert 23kg a feladott poggyász súlyhatára. Azért arra őszintén nem számítottunk, hogy a thai háztartásokban nem lelhető fel egy mérleg, így sajnos kölcsönkérni senkitől sem tudtunk. Szóval maradt a saccográf és a reménykedés, hogy ügyesen elosztottuk a súlyt. 

Szerencsére kinti tartózkodásunk alatt sikerült szereznünk egy korrekt taxishoz telefonszámot - barátainkért is őt küldtük már ki a reptérre. Így a hogyan jutunk ki a reptérre hajnalban kérdéskört elintézettnek is tekintettük, megbízható hölgynek bizonyult. Az első meglepetés akkor ért minket, mikor megérkezett és kinyitotta az egyáltalán nem üres csomagtartóját. Egy méretes gázpalackot szállítmányozott valamilyen ismeretlen okból kifolyólag, így a hatalmasra megtömött táskáinknak már csak a mi ölünkben jutott hely. ( by Laci: Gázosra átalakított autó volt, itthon is van néhány, bár ottani benzinárakon minek ezzel szorakozni... :D ) Azért azt az egy órás utat még túléltük, annak reményében, hogy innentől már semmi gondunk nem lesz a csomagokkal. Sajnos tévedtünk.

Már a reptéri chekin pultok előtt valamiért átröngenezték a táskáinkat - az egyiket jól át is pakoltatták, megnézték, hogy 4 darab ceruza aksinkat fel lehet-e adni, mert hat ugye feladni tilos aksit. Igazábol egyszerű figyelmetlenség volt részünkről, de látva mennyire apróság legyintettek egyet ők is, de ha már kipakoltuk persze a kézi pogyászba is mehetett volna.

Ezekután gyorsan egy bezárt chekin pulthoz rohantunk - gyakorlott utazókhoz híven feldobáltuk a táskáinkat a bekapcsolt reptéri mérlegre ellenőrizni, hogy mennyire sikerült belőnünk a táskáink esetében a súlyt. A már ismert adatok tudatában pedig gyors logisztikázásba kezdhettünk hiszen a bőröndöt laza 32kg-ra sikerült megtömni, míg a a két túrazsák alig volt 11 és 20 kg, és a 3 darab kézipoggyászokban is volt még szabad helyünk - ha a 10kg-os határt nézzük, egyébként feszesre voltak nagyjából tömve. :) Szóval a mi gépünkre szóló pult mellett lázas pakolászásba kezdtünk, remélve, hogy a túlsúly árából sikerül lefaragnunk, ha a bőrönd csak pár kilóval nehezebb, nem pedig 10-el. Mindeközben próbáltuk rávenni kis totyogónkat, hogy ne szökjön meg felfedezni a repteret és a bőröndben felfedezett játékait se pakolja szét. Kalandos 15-20 perc volt, de ezen a ponton is úgy gondoltuk mikor végeztünk, hogy nincs több meglepetés, irány Budapest. Sarlókalapácsék persze ezt nem így gondolták.

A chekin pultnál meglepően mogorva alkalmazottak fogadtak minket - pedig még 20perc volt a zárásig. Online chekint elvégeztük, így tulajdonképpen egy gyors útlevélellenőrzés és a csomagok felcímkézése után mehettünk is volna dolgunkra. Azt tudtuk az előzőleg lemért hatalmas bőröndről, hogy 3kg túlsúllyal rendelkezik, ám eléggé lelombozó volt, mikor közölték, hogy 24 és 35 kg között azonos a felár, 100dollár - tehát hiába való volt az iménti logisztikázás a csomagokkal. Sebaj, ez a szabály, nem kötekedünk, csak gyorsan legyünk túl az egészen.

Ugyan ekkor már előre készülve a bünti pénz befizetésére Laci látványosan előkapott készpénzben 100dollárt és lóbálta az orruk előtt, erre rá sem hederítve elküldték a reptér másik felébe egy ablakhoz, hogy ezt csak ott tudja befizetni. Ezalatt végig állt volna a sor- ha nem mi lettünk volna nagyjából az utolsók akik bechekkolnak. :) Azonban mint a reptér másik felén kiderült ezt a büntetést bizony csak thai bath-ban lehet egyenlíteni, hiába 100dolláros összegről kaptunk tájékoztatást és egyébként számlát is. A reptéri váltók nem a jó árfolyamukról híresek, így egy újabb rohangálós kör várt Lacira, hogy pár plusz dollárral feltankolva megjárja a reptér harmadik csücskében található egyetlen pénzváltót is ami a checkin elötti security után (amiről már írtunk), és a checkin utáni rendes security elött van (szokásos). Ekkor azért már kezdett emelkedni a vérnyomásunk, hiszen a sarlókalapácsos hölgyemény 100 dolláros számlát állított ki, amit mi nem tudtunk kifizetni egy pillanat alatt, bár pontosan 100 dollár volt Laci kezében.

Az online chekin alkalmával esélyünk sem volt sehol jelezni, hogy milyen menüt szeretnénk fogyasztani a gépen, bár az idefelé úton azt mondták Berci azért nem kap gyerekmenüt, mert azt chekinnél kellett volna jeleznünk. Ezekután a reptéri pultban is szóltam az alkalmazottaknak, hogy lesznek szívesek eme komplikált igényünket rögzíteni a rendszerükben, hogy a 2.5 évesünknek gyerekmenüt szeretnénk. Mint kiderült nem náluk kell ezt jelezni - és a mai napig nem tudjuk, hogy akkor mégis kinek kéne szólni, hol kell ezen igényünket jelezni a szóbanforgó légitársaság esetében. Egyébként nem is lenne ez ilyen kirívóan fontos, hiszen nagy mázlinkra Berci mindenevő - ha épp éhes. Azonban az ebéd felszolgálása előtt egy nagyon kedves kis videót levetítenek arról, hogy milyen csili-vili játékok és gusztusosan díszített desszertek bújnak meg a sült krumpli és rántott hús mellett a gyerekeknek szánt menüben. Na ezekután vegye rá valaki a gyerekét, hogy egye meg a minimum 3-4 órája álló, ismeretlen szószban tocsogó húst/halat a szétfőtt rizzsel.

A chekin pultot elhagyva, eléggé leharcoltan egy hajnalig tartó pakolás és hajnali indulás után már tényleg csak a gépen akartunk ülni és aludni. A következő, kissé furcsa felvonás a határon ért minket, mikor kérdezőre vontak minket, hogy mégis mit csináltunk 3 hónapig az országban a 3 hónapra szóló turista vízumunkkal. Nem igazán értettük a kérdést, hiszen ők adtak lehetőséget 90napig turista vízummal az országban tartózkodásra. De végül 1-2 kérdés-felelet után mehettünk a váróba, ahol az eddigi közjátékoknak köszönhetően nem is maradt sok időnk nézelődni a dutty free shopokban, szóval viszonylag gyorsan a repülőgépen találtuk magunkat.

Az előző tapasztalatainkhoz képest meglepően jó felszereltségű gép várt minket, fiatal, kedvesnek tűnő személyzettel. Bár már a kifutópályán, körülbelül ötödször elismételve a kérésünket kaptuk csak meg Bercinek a gyerek biztonsági övet. Illetve tanulva a kifelé tartó járatunkból 3 éven felülnek mondtuk Bercit, hogy megkapja a rettentően veszélyes, színezőkkel és zsírkrétákkal teli repülős játékcsomagot, melyet szigorúan 3 éven felüli gyerekeknek adnak csak. Persze ez egy csodálatos színjáték csak, hiszen a sztyuinak van pontos utaslistája, így tudja, hogy nem múlt még el 3 éves, és én is tudom, hogy ő tudja, de mégis ha 3 éven felülinek vallom akkor gond nélkül kap "ajándékot a pilótától", ha az igazat mondom akkor viszont szomorúan nézheti ahogy a többi gyerek gagyi pilóta sapkában rohangál a sorok között.

Hatalmas szerencsénkre viszont alig félig volt utasokkal a gép, így bár turista osztályon utaztunk kényelmesen el tudtunk férni a körülöttünk lévő szabad üléseknek köszönhetően. A hazaút ezen része már-már eseménytelenül telt volna, amikor is jeleztem az egyik légikísérőnek, hogy kisfiam éhes, valami rágcsát vagy szendvicset hozzon neki. Erre azt a gyors választ kaptam, hogy nem sokára osztják az ebédet. Igazából ezen a ponton én elengedtem a dolgot, ha hisztizni akar, mert éhes én nem tudok sajnos mit csinálni, a kézipoggyászban felhozott összes kekszet, csokit magába tömte már jobb híján, szóval a többi utas nagy örömére hagytam kicsit rendetlenkedni, székeken ugrálni - remélve, hogy talán megszánja a szutyi a fiamat némi élelemmel.

Egyébként még ezen 10-15 perces műsor alatt is jóval csendesebb volt, mint a gépen utazó többi 5 éven aluli gyermek, szóval nem ütötte meg senkinek sem az ingerküszöbét szerintem - a sztyuárdeszekét legalábbis biztosan nem, mert jó 45-50 perccel később hoztak csak ebédet. Amiből természetesen csak a desszertet és a zsömlét fogyasztotta el. Mondjuk meg tudom érteni, komoly váltás a thai gasztronómia után a felszolgált újramelegített repülős étel. Sebaj, csak legyünk végre túl ezen a légitársaságon és akkor elfelejtjük az egészet. Néhányszor a 9 órás út alatt az ételes történet megismétlődött még az itallal is, de ezt leszámítva túl sok meglepetést nem tartogattak már nekünk a fedélzeten.

Azonban átszálláskor bőven gondoskodtak róla, hogy jó magasan tartsák a vérnyomásunkat. Az eredeti menetterv szerint szűk 1.5 óránk lett volna az átszállásra, a kinyomtatott beszállókártyánk szerint pedig ezen idő alatt a nem kis reptéren még egy terminálváltás is szükséges lett volna. Ámde a Phuketről érkező gépünk fél órával később szállt le, ami még alapból nem lett volna tragédia, hiszen Bercit a hátunkra kapva még bőven esélyes elérni a Budapestre tartó járatot. Az aznapi utolsót persze.

Azonban kedves orosz barátaink egyszerre 3 nagy, interkontinentális gép átszállóutasait betereltek 2 darab határőr bódéhoz, ahol útlevél ellenőrzésre várakozhattunk - bár az országba nem akartunk belépni, csak a tranzitba, szóval jó kérdés erre miért is volt szükség. Végignézve a kígyózó igen lassan haladó soron felkerestünk egy alkalmazottat, akinek lóbáltuk a repülőjegyünket, hogy ha mi ezt most itt kiálljuk, akkor bizony lekéssük a gépünket. A tervünk az volt, hogy majd szépen, kulturáltan soronkívül előre kísér minket az amúgy rettenetesen szűk folyosón. Ő azonban igen kedvesen egy vállrándítással elintézte, hogy álljunk szépen vissza a sorba. Így végül pofátlan módon magunk előre vágtunk, a soron következő utasnak mutatva a beszállókártyánkat az alig 20 perc múlva induló gépre - ami másik terminálra van kiírva -  pedig természetesen kedvesen előre engedett minket. De azt gondolom ez igazából a személyzet dolga lett volna.

Miután egy határőr megnézte az útlevelünket, amellyel továbbra se áll szándékunkban belépni az országukba - vízumunk sem volt hozzájuk - beállhattunk a következő sorba, ahol a táskáinkat nézték végig. Kifelé úton ezen a ponton mértek végig Geiger-Müller számlálóval engem és a hátamon békésen szunyókáló gyermeket, hátha hasadó anyagot csempészek kettőnk közé szorítva. Most ébren, saját lábán jött Berci, szóval ezt a kört kihagyhattuk, ám személyzet híján a kettő kapuból csak egy működött és még a műanyag dobozokat is az utasok rakodták vissza a szalag elejére. No sebaj, még 10percünk mindig maradt a beszállókártyánk szerint elérni a gépünket, amelyet hatalmas mázlinkra közben átraktak ugyanerre a terminálra. Ezt azonban csak ezen biztonsági ellenőrzés után tudhattuk meg, hiszen egészen eddig egyetlen egy képernyő sem volt kihelyezve, ahol ezt kiszúrhattuk volna. Konstatáltuk, hogy nagy loholással így éppcsak odaérkezhetünk még a kapuzárás előtt, szóval Bercit gyorsan ölbe kapva, 3 hatalmasra pakolt kézipoggyásszal eléggé mókásan kinézve meg is érkeztünk a beszállókapunkhoz loholva, ahol még csak most kezdték a beszállítást.

Innét már igazán nem számítottunk semmi különösebb kalandra, csak az eddig megszokott flegma utaskísérőkre egy kifejezetten rövid repülőút alatt. A kifelé tartó úton már megtapasztaltuk, hogy rövid úton állott, íztelen szendvics jár és maximum 1 pohár üdítő, de sebaj ekkor már csak a sajtos tejfölös tészta és túrórudi hegyek lebegtek szemeink előtt. (Thaiföldön nem árulnak itthoni viszonylatban ehetőnek minősíthető sajtot, tejfölt egyáltalán nem, és a megszokott tojásos kifőtt tészta is ismeretlen a normál boltokban így családunktól eme gasztronómiai csodát rendeltük hazaérkezésünk megünneplésére.)

A repülőút igen eseménytelenül is zajlott, miután a sztyuinak szóltunk, hogy a szinte teljes áru jeggyel rendelkező gyermekünket is lesz szíves kiszolgálni étellel - itallal. A legnagyobb meglepetés viszont Ferihegyen várt minket - bár erre valamelyest már számítottunk a káoszos és rohanós átszállásunkat követően. A három darab feladott poggyászból egy darab gördült csak ki a szalagon, így még további egy órát tölthettünk mindenféle papírok kitöltésével és sorban állással - ugyanis erről a gépről 11 utasnak hiányzott a feladott poggyásza. Nekünk igazából szerencsénk volt, mert hazaérkeztünk, így lényegében semmi nem hiányzott hirtelen ami a táskánkban lett volna, de aki épp most érkezett meg Budapestre az sem kapott semmiféle csekket, vagy tisztálkodási csomagot, hogy legalább fogat tudjon mosni majd a szállásán. Az mondjuk nem volt teljesen tiszta, hogy ha az egyik csomagunkat volt idejük átpakolni, akkor a másik kettő miért maradt Moszkvában, de sebaj azt ígérték másnap délután házhozszállítják őket. Így nem kicsit megkésve, de csak-csak kiléphettünk az ajtón az ott várakozó rokonaink legnagyobb örömére - akik meglepően türelmesen vártak minket.

Az már egészen apróság, hogy a délutánt kicsit szabadosan értelmezték, mert este 10 óra után érkezett meg a futár Ferihegytől egyáltalán nem messzi otthonunk elé, aki igen kedvesen a zuhogó esőben kidobálta az úttestre a két táskánkat. Az egyébként vadonatúj bőrönd felszakadt cipzárral, és megszámlálhatatlan ismeretlen eredetű piros folttal, a túrazsák pedig már első ránézésre sem a mi kezünk által gondosan összekötözött formában érkezett meg. Konkrétan egy függőágy, amit eredetileg a csomagunk közepére raktam most kívülről a táskára kötözve lógott. Hiába, mi ügyesebben pakolunk, mint az orosz reptéri munkások :) Így első dolgunk volt kipakolni mindkét táska tartalmát, már-már készülve a lista írásra, hogy mi minden hiányzik. De végre egyszer pozitívan csalódhattunk sarlókalapácsos barátainkban és az utolsó koszos bugyi is benne volt a csomagunkban, még ha rettenetesen hanyagul és össze-vissza bepakolva is.

Összehasonlításképpen azért gyorsan idebiggyeszteném a végére, mielőtt valaki azt gondolja, hogy egy 5 csillagos hotelre számítottunk a fedélzeten, hogy tavaly egy arab légitársasággal repülve ugyanezt a távot az 5 és 6 órás repülőutak alatt minimum két-két főételt és közöttük pedig 2-3 nassolni valót szolgáltak fel alapból, ezenfelül ha bármikor bármelyik utas - akár még a reptéren a földön az álló gépen - kért valamit, azt maximum 10 percen belül megkapta. Most a 9 órás utazás alatt két főételt kaptunk és ezenfelül maximum innivalót hoztak, de leginkább azt is csak külön kérésre. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az arab légitársaság fedélzetén sört, bort és töményeket is lehetett kérni, míg az orosz gépen semmiféle alkoholt nem szolgáltak fel.

Elhagyott csomagban pedig még sosem volt részünk, de láttunk már rá ismerősi körben példát, hogy ezt kulturáltan is el lehet intézni, helyes kis kárpótlás eldobhatós ajándékcsomaggal, benne mindenféle aprósággal és az elhagyott csomagot is ki lehet szállítani egy nagy zacskóban, hogy véletlenül se legyen koszos, ha esetleg a szállítónak eszébe jutna egy tócsába beledobni.

Repkedünk mi még jobbra balra, nem is kérdés. De nagyon-nagyon olcsónak kell annak a jegynek lennie náluk, hogy újra őket válasszuk. Egy próbát mindenesetre megért. :)

Szólj hozzá!

Közlekedés Ázsiában, 2000 levezetett km után

2016. december 02. 15:45 - lazly

Volt egy ilyen cikkem talonban. Igazából azért várattam vele, mert nem voltam vele soha elégedett, aztán beláttam hogy ennél jobban ezt megírni, visszaadni nem lehet, úgyhogy jó lesz ez így is. :)

Kb amióta az állam engedte, azóta van jogsim. Volt hogy többet, volt hogy kevesebbet vezettem, kb 60ezer kmnél járok. Ami ahhoz képest hogy soha nem ingáztam, nem ez volt a munkám egész jó. Most ez 2 ezer kmel bővült a kis piros motoron. Korábban is vezettem már sokat, Siem Riep környékén is begyüjtöttünk egy jó adagot. Itthonról nézve érdekes lehet.

Már korábban is felraktam ide egy timelapse videót nyugis, hegyi forgalomról. De álljon itt két másik, amik már a főúton készültek a sziget szíve felé.

Azt, hogy balra tarts van még egész hamar megszokja az ember, bár évekkel ezelőtt amikor először kellett így vezetnem előfordult hogy rossz oldalra fordultam kanyarodásnál, de pikpak észbe kap az ember hogy bizony hibázott. Amit már nehezebb megszokni, hogy kereszteződésbe benézve nem balra, hanem jobbra nézünk először. Másfél hete itthon vagyok, de még mindig jobbra nézek, mostantájt kezdem csak elhagyni.

Budapesten biciklizek általában amióta kényelmes 10kmre lakunk a Deáktól. Fél óra. Így a kétkerekű kezelése nem jelentett gondot, bár egészen más egy 100 kg önsúllyal rendelkező járművel (tehát ha hárman ülünk rajta az 250kg már kb) megtartani a kanyarban, meg a velem együtt 100kg alatti biciklit. De ezt is meg lehet szokni. A gyorsulása bámulatos, főleg ha egyedül ültem rajta, észnél kell lenni vele (erről másvalaki videója itt), de ahhoz is elég erős volt hogy egy kis hegyi emelkedőnél is kényelmesen menjünk 50el 3an.

Na és maga a forgalom, az ami az igazi különbség, nem a balra tarts vagy a jármű. Csakhogy ez a legkézzelfoghatatlanabb. De megpróbálom. Ha ott vagy, látod, érzed, de a fenti videók se adják vissza igazán.

Itthon, meg úgy általában Európában vannak szabályok, amiket mindenki betart, vagy ha nem, hát akkor vagy lesz belőle baleset vagy nem. Például ha zöld a lámpa akkor nem lassít az ember azt gondolva, hogy valaki keresztbe bejön a piroson át, mert siet. Kint a piros lámpa egy stop tábla csak (na nem hivatalosan, hanem gyakorlatilag). Ha főútvonalon vagy akkor szintén. Kint nem így van, a szabályok inkább csak ajánlások, amiket a többség betart, a kisebbség kevésbé. Nézzétek csak meg a videón például a sávtartást. De gyakran még az irányhelyesség se megy, lusta átmenni a túl oldalra és a parkoló autók mellet óvatosan gurul néhány száz métert.

Ugyanakkor van egy nagyon fontos dolog, amitől mégis csak működik a rendszer. Mivel nem tudhatod mi lesz, ezért jobban figyelsz mint itthon. Figyelnek egymásra a vezetők függetlenül attól hogy kinek van vélt vagy valós igaza, így pedig egy balesethez több résztvevő hibája kell. Nálunk már azt is külön tanítani kell, hogy előzés előtt nézd meg előznek-e, kint viszont teljesen természetes, hogy mindenki figyel mindenkit. Ezért tudnak idősebb emberek, de kisiskolások is kényelmesen motorra ülni.

Ezt a figyelmességet, biztonság érzetet nem nagyon tudom máshogy visszaadni írásban. Nagyon felszabadultan, szívesen vezettem kint tudva, hogy ha elrontok valamit is rendben vagyunk. Persze az lenne az igazi ha ettől még legalább az alapvető szabályokra is jobban figyelnének. Mert amúgy sajnos elég rosszak a baleseti statisztikák, így ez a biztonságérzet csak egy illúzió.

Összességében nagy élmény, és nem bánom hogy végül más közlekedési eszköz híján majd három hónapig így jártunk mindenhova.

Szólj hozzá!

Csomagolástechnika

2016. október 13. 17:03 - lazly

Immár itthon, de még van ez az a tarsolyunkban. Engedjétek hát meg, hogy a puskaporos zacskó alját is kiporoljuk. Igen igénytelen mód, olcsó okostelefonnal befotóztunk két ételt, pontosabban azok házhoz szállításos csomagolását. Amilyen unalmasnak hangzik, itthonról nézve olyan érdekes (szerintünk). :)

20160915_195945.jpg

Ez két pizza, így adta a kezünkbe a ház előtt a motoros futár.

20160915_201519.jpg

Járt hozzá kóla is, ez is zacskóban.

20160915_200024.jpg

Ez várt a zacskóban. Itt a doboz már ismerős lehet, meg az étlap is. Na de a kis zacsik?

20160915_200035.jpg

Közelről már látszik hogy a jó öreg zacskó-a-zacskóban elv alapján kaptunk ízesítőket.

20160915_200053.jpg

Nem is keveset. Pizzánként 6 ketchup (minden szeletre egy tisztes adag), két oregano, meg persze két chili.

20160915_200116.jpg

A doboz alja tányérként funkcionál, a széle nem tudom miért így van kialakítva, ez inkább csak érdekes mint pazarlás. Amúgy erre a pizzára a rettenetes nem elég kifejező, a szörnyű túl irodalmi, stb. Maradjunk az ehetetlen kifejezésnél, de javukra szóljon, hogy mi választottuk a legolcsóbb tételt a listáról. Gondoltuk egy itthoni mirelit pizza színvonalát csak hozza, de tévedtünk.

20160921_203802.jpg

Ez pedig az egyik kedvenc utcai helyünkről két leves, elvitelre. Három féle leves van a menüjében, de az nagyon olcsón, gyorsan, és valami rettenetesen finoman elkészítve. Általában ott ettünk, de aznap esett, úgyhogy elvitelre hoztuk.

20160921_203818.jpg

Levesenként van egy ilyen gyanús csomag benne.

20160921_203831.jpg

Ez pedig a tartalma. Tészta, friss zöldségek, hús. A száraz anyag nagyjából.

20160921_203907.jpg

Illetve külön (belátom, kis fantázia kell a képhez, biztos éhesen voltunk már) a forró lé. A képen nem látszik de egy jó darab velős csont is úszik ám a közepén.

20160921_204005.jpg

Összeöntve. Nem készült külön kép róla, de amúgy persze itt is volt néhány kiszacskó, ecetes chili, chili örlemény, szójaszósz, csupa földi finomság. Illetve persze kis zacskó cukor, itt általában azt adnak ízfokozónak, ugyanúgy működik, de talán egészségesebb.

20160916_090717.jpg

A végére néhány szóló kép. Ez egy zacskó a piacról, tartalmát illetően Ági segítségét kérem.
Megkóstolás után sem jöttem rá, hogy mi is szeretne lenni ez az édességként árult, tömény cukorszirup ízű lé, amiben furcsa ízű zselé darabok úszkáltak. Berci választotta magának a reggeli piacon, de néhány kanál után a lefolyóban végezte szegény, nem a mi ízvilágunknak való. (by Ági)

20160916_090731.jpg

Tojás sárgájából készült cukros édesség, talán a édes piskóta és a marcipán közt van valahol, nehéz hasonlítani itthon ismert ízekhez. Én szeretem, Ági már kevésbé.

20160916_090742.jpg

Szintén piaci desszertek. Ügyeltek az "evőeszközre" is, hisz egy fogpiszkáló is jutott a golyócskák mellé.

20160919_150057.jpg

Tetszőleges éttermi maradék. Elképzelésünk nincs miért kell a fólia alá, bár az biztos hogy így könnyebb tányérba kiborítani. Műanyag evőeszköz is járt hozzá. Hozzá kell tenni, hogy az egyik törzshelyünkön így nézett ki, addig a másik helyen hasonló kinézetű de papír dobozt adtak, banán levél volt alá rakva (klasszikus csomagolóanyag errefelé), és nem adtak hozzá evőeszközt se.

A fentieket úgy nézzétek, hogy tulajdonképpen nincs semmilyen formában szelektív hulladékgyűjtés a szigeten.

Szólj hozzá!

Hazaértünk

2016. október 05. 17:04 - Giaf

Szerencsésen, ám kalandoktól nem mentesen hazaérkeztünk, kis családi kalandunk ezzel sajnos véget is ért. Néhány bejegyzéssel még tartozunk lelkes olvasóközönségünknek - ezt igyekezzük pótolni a napokban, de igen nehézkes az akklimatizálódásebben a borongós, szeles időjárásban. Elöljáróban csak annyit, hogy mindenkit óva intünk a szárnyas sarlókalapácsos légitársaságtól, gyalog valószínűleg kellemesebb. Egyébként sajnos a jatleg is boldogítja mindennapjainkat, például Berci ma reggel 8 órakor kelt - a phuketi időzóna szerint. De be kell valljuk, pulóverért és mellényért is mindig az ajtóból fordulunk vissza, amikor megcsap minket az őszi időjárás.

Szólj hozzá!

Lakatlan sziget

2016. szeptember 28. 12:16 - lazly

Vendégeink utolsó napján úgy döntöttünk, meglátogatunk egy közeli lakatlan szigetet. Meg is alkudtunk a vizitaxisokkal egy teljesen jó árat (főleg hogy az alku hajónként van, és sokan voltunk épp), majd másnap útra keltünk. Egy jó nagy zsákot megpakoltunk rekesz sörrel, sok vízzel, üdítővel, miegymás, tetejére raktunk 6 kg jeget. Előző nap pedig még gyorsan közös költségen vettünk néhány búvár szemüveget és pipát, hisz nem lesz kitől bérelni. Reggel 9kor megjelentünk a parton.

A célpontunk a Bon sziget volt. Néhányszor már elhaladtunk mellőle, és a kedvenc seafood helyünkről is nagyon jó rálátás nyílik, úgyhogy egyértelmű volt a döntés. Kb 300*1500 méteres ovális alakú sziget, lankás dombbal a közepén, a partvonalát pedig homokos és sziklás szakaszok váltják, buja növényzettel. Amikor közelítettünk már láttuk, hogy előzetes várakozásunkkal és netes infókkal ellentétben a sziget nem lakatlan. Csak elhagyott. Bár ez ahonnan mi láttuk a szigetet nem látszott.

20160926_092852_postwork_resize.jpg

Közeledünk

20160926_093833_postwork_resize.jpg

Megérkeztünk. Teremtet lélek nincs... :)

Másik oldalán viszont, ahova végül a hajó vitt romos épületek szabdalták a partot, bőven benőve pálmával, meg mindenféle kúszó mászó parazita növénnyel. Megtaláltuk a felszedett úszó mólót is, egy fa köré épített beton bárt, néhány nászutas lakosztályt, éttermet. Valamikor egy komoly forgalmat bonyolító sznorkeling hely lehetett itt, néhány 1-2 hajó rajtunk kívül is feltűnt, hasonló vizitaxik jöttek néha, és általában hamar továbbálltak. Ahogy jött feljebb a nap elmaradoztak, néhány óráig egyedül voltunk teljesen a szigeten. Délután aztán újra szálingoztak néha.

A legmeglepőbb egy házassági díszlet építő csapat volt. Néhány szék, szép lilás kelmék ideiglenes tákolmányokon, még egy üveg csillárt is felakasztottak. Mindezt a part homokjába, valóban elég filmbe illően nézett ki. Hamar megjelent a pár is, bár a szertartást nem láttuk (nagy sziget ez ahhoz hogy 200 méternél közelebb menjen az ember másokhoz feleslegesen), de az egyik sziklás szakaszon láttuk őket pózolni, amit egy közép kategóriás dronnal az óceán felől filmeztek. Nem rossz na :)

20160926_093841_postwork_resize.jpg

Benőtt romok egy része

20160926_101344_postwork_resize.jpg

Épül a házasságkötéshez a díszlet

Először sokat tippelgettünk, miért halt ki a turista spot. A szigeten látványosan virágzik a tömegturizmus, nem úgy tűnik hogy bármit felszámolnak, inkább építkeztek. Aztán amikor először a vízbe mentünk megnézni a korallzátonyt megértettük. Teljesen elpusztult. Dömperekkel lehetne a vízből kihordani a törmeléket, a mennyisége alapján valamikor régen egy gyönyörű zátony lehetett. Hát ezt teszi hosszútávon az, amit a múltkori videó végén bevágtam, amin a turisták tapossák, törik szét a híresen kényes állatok.

Sajnálom hogy így néz ki, de örülök hogy láttam. Amikor az ember olyan helyen jár, ami még nem pusztult el, csak látja a pusztítást hajlamos elhitetni magával hogy lám hogy bánnak vele, mégis még él, ha nem is változatlanul, nem is olyan kényes rendszer ez. Ezzel hitegeti magát az ember amikor a kínaiak tapossák a korall zátonyt, vagy amikor nálunk egy parkban vágják a fákat, bontják a műemléki épületeket, stb. Szép illúzió. Nyilván a romokhoz már nem viszik el a tömegeket, lássák mit okoz a nemtörődömség, a városba pedig a helyére épül valami, üvegből, betonból vagy amit épp kiköp az építőipar, és már csak a archívumok emlékeznek majd a pusztításra.

Rövid videó arról, mi is van a víz alatt :(

Összességében amúgy a parton sziesztázni, csendben, békében nagyon jó móka volt, érdekes élmény. Eredetileg be akartuk járni a szigetet gyalog, de néhány ösvény ami volt tákolmányokkal (persze kikerülhető) el volt zárva, és tábla figyelmezettet a kobrákra és skorpiókra. Nem tudom igaz-e, de annyit nem ért hogy kísérletezzünk, térerő se volt. A lakásból pár hete már raktam ki fél tenyérnyi agresszív pókot, jól megijedt és bemászott a hűtőbe. A parton is rendszeresen látunk másfél-két méteres kígyókat tekeregni. Szóval lehet van benne valami.

20160926_110522_postwork_resize.jpg

Relax

Amúgy sorra zárják be a szigeteket a környéken az okozott károk miatt, a Thai hatóságok se tudják hova tenni hogy miért tapossák szét a koralt. Pl: http://edition.cnn.com/2016/05/17/travel/thailand-koh-tachai-island-closed/ vagy http://www.bangkokpost.com/learning/work/987985/tiny-phuket-islands-tourism-ban-after-coral-damage

Úgyhogy a vadregényes kisszigetnek jár a :)
A körülötte látott romoknak meg a :(

Szólj hozzá!

Hajótúra

2016. szeptember 25. 08:14 - Giaf

A mai hajós túráról nehéz élménybeszámolót írni. Leginkább csak azt tudom mondani, hogy mindenki nézze meg maga, a képek valódiak, mi készítettük. :) Azért igyekszem valami szöveget összehozni, de nem fogja átadni a valódi élményt, ebben biztos vagyok.

Már tavaly is kacérkodtam a gondolattal, hogy erre a túrára el kéne menni, de akkor az itt töltött négy napba nem fért bele. Idén pedig már alig vártuk, hogy megérkezzenek hozzánk a barátaink, hiszen tudtuk, ezt biztos ők is látni akarják. Megérte rá várni, hiszen azontúl, hogy láthattunk egy sziklát, amely kimagaslik a tengerből, és egy híres filmet jelenet játszódik rajta sokkal többet adott a mai nap.

Kora reggel keltünk és spóroltunk némi pénzt azzal, hogy átmotoroztunk a szomszéd faluba, onnét vitt minket tovább egy minibusz a kikötőbe, az a 10 perces motorút igazán nem ért volna meg 1600Ft-ot fejenként. :) Egy több fedélzetes hajóval mentünk, a thaiokra jellemző rettenetesen kedves személyzettel. Az alsó szinten a konyha üzemelt, és a felfújható kajakokat szállították, fent pedig mi utaztunk - szerencsére fedő alatt. Erre szükség is van itt, hiszen fő idényben meg sülnének a kedves turisták, mi pedig ma eléggé alaposan eláztunk volna. Szerencsére az időnként eleredő eső azonban semmit sem rontott az élményen, sőt voltak szigetek, amiket így félig felhőbe burkolózva láthattunk. Reggelinek/tízórainak kaptunk gyümölcstálat, teasüteményt és kávét, teát, üdítőket. Természetesen korlátlan fogyasztással, így meg sem számolom, hogy Berci hány banánt evett meg a nap folyamán. Közben pedig hangszóróból végig szólt a zene - mondjuk a kirakott hosszabbító nem hiszem, hogy bármilyen EU-s szabványnak megfelelne. :)

img_1152_resize.jpgA hajónk

img_1012-img_1014_resize.jpgKikötőből elindulva

A kikötőből kifutva - némi szemerkélő esővel megáldva hamarosan kisebb-nagyobb lakatlan szigetek mellett haladtunk el, gyönyörű homokos aprócska strandokkal, ezek is megérnének egy-egy túrát, de minden nem férhet bele egy napba. Első megállónk egy sziklás, barlangos sziget volt, ahol a személyzet által kormányozott kenukkal barlangon keresztül csodás lagúnákba érkeztünk. Mangrove fákkal a vízben és körülöttük walking fish néven bemutatkozott halakkal. Számomra ők igen meglepőek voltak, mintha az evolúció a szemünk előtt zajlott volna, ahogyan a halak egyszer csak apró lábacskáikkal kisétálnak a partra. Nagy szerencsénk volt, mert pont abba a kenuba kerültünk, amelyiket a hajó kapitánya kormányzott, kis szőke totyogónk egyből nagy kedvence is lett, a hajóra visszatérve indított is magyar nótát. Na mondjuk fel nem ismertük, hogy melyik egynyári slágert dobta ki a youtube playlist első találatként neki, de azért jól esett az apró kedvesség. :)

img_1067_resize.jpgSzívesen strandolnék ott is egy fél napot, bár messze van a legközelebbi hideg sörrel teli hűtő :)

img_1122_resize.jpgÉpp sétál ki a vízből a halacska

Második megállónk szintén egy kajakos túra volt, a kapitány a hajó oldalánál direkt figyelt, hogy mi ismét vele menjünk. Egy aprócska barlangszerű bejárat után egészen elképesztő szigetvilág fogadott minket, a tengerből kimagasló sziklafalakkal, itt-ott pedig további lagúnákba nyílt bejárat. Alapvetően hatalmas kajakos tömeg volt bent, mert egyszerre több turista hajó érkezett meg, de nekünk igen nagy szerencsénk volt, mert jóval több időt tölthettünk itt, mint a másik turista hajókkal érkezők. Egyébként viccesen néztek ki a különböző színű kajakok - minden hajóhoz más színkód tartozott. Néha, a szűkebb folyosóknál egészen dodgem pálya hangulat uralkodott. Itt tulajdonképpen attól függött, hogy merre mentünk el kajakkal, hogy ki ült a kormánynál, de sok esetben át is adták a lapátot ha erre volt valakinek igénye. Az egészet bejárni az itt töltött 30-40 perc alatt lehetetlenség lett volna, mi a lagúnák felé mentünk el, bátyámék hajója pedig a kiálló sziklákat kerülgette. Szűk barlang folyosókon átevezve mi bementünk egy olyan lagúnába is, ahol senki más nem volt, ez volt a legjobb élmény, hatalmas sziklafallal körbevett kis medencében egyedül kajakozni. Még Bercinek is tátva maradt a szája a látványtól. Állítólag néha majmokat is látni a fákon ugrálni, ehhez nekünk nem volt most szerencsénk.

img_1171_resize.jpgA mi hajónkhoz a szürke-kék kajakok tartoznak

Ebédre az alsó szinten főztek sok-sok finomságot, svéd asztalos jelleggel mindenki bőven jól lakott, bár túl sok időt nem hagytak rá, mert egyből jött a következő állomás. A túra "fénypontja", a James Bond szikla., Itt kajak helyett motorcsónakba kellett átszállunk, hatalmas turista tömeg fogadott a szigeten, amelyikről rálátni a híres filmes jelent helyszínére. Alapvetően a legtöbben megállnak az első pontnál, ahol meglátják és különböző pózokba vágva magukat fényképezkednek. Viszont egy kis sziklás ösvényen meg lehet kerülni a tömeget, sokkal szebb kilátást nyerve. Szigorúan 30percet kaptunk a mászkálásra és nézelődésre, utána indult vissza a motorcsónakunk, bár azért a jó pár percet késő franciákat is megvárta a hajó, kár volt így sietni. :) Kicsit túl felkapott lett egy film jelent miatt ez a szikla, több ilyen mellett is elhaladtunk napközben, hasonló érzésünk volt, mint tavaly Angkorban a Tomb Raider templomnál. Alapvetően szép és különleges, de az összes többi is megérne egy ugyanilyen szervezett túrát, akár összekötve is, csak egy ismert személyről elnevezve ez vonzza a tömegeket.

img_1286-img_1288_2_resize.jpgJames Bond szikla

Utolsóként pedig egy teljesen átlagosnak mondható homokos, pálmafás partnál kötöttünk ki, ahol szintén kajakkal vittek ki minket a partra, itt már igen csak nagy hullámok között - bőven elég lett volna a fürdőruhánkat felvenni, így hazáig szárítgathattuk a menetszélben a pólónkat. Szerencsére erre előre felhívták a figyelmet - ha magunktól nem láttuk volna a nagy hullámokat, így itt fényképező nélkül szálltunk ki a hajóból. Az egyik fára egy nagyobb deszkát erősítettek hosszú, vastag kötéllel, így én Bercivel nem jutottam el  vízig, a 30-40 percet élmény hintázással töltöttük. Na mondjuk megértem, ilyen kilátással még én se hintáztam soha. :)

Utána már csak igen rövidke hajóút várt ránk a kikötőig, ahol végszóra leszakadt az ég, így jórészt a hajóban vártunk a kisbuszunk megérkezésére - ebben a 15 percben ki is tombolta magát a monszun, azóta nem láttuk szerencsére. :)

Szólj hozzá!

Vendégjárás

2016. szeptember 22. 15:50 - Giaf

Az utolsó két hétre kaptunk egy kis társaságot is. Laci volt osztálytársa is elutazott ide a messze Ázsiába illetve bátyám is épp errefelé utazgat egy kollégájával így most igencsak megugrott a létszám nálunk. Nem velünk laknak, de a tő szomszédságunkban lévő másik medencés szálláson. Így most kicsit sűrűbb lett nálunk is az élet, strandokat látogatunk és hajós kirándulásokat tervezgetünk. Tehát nem tűntünk el, csak az estéink nem blog írással hanem sörözéssel és társasozással telnek. Hamarosan jelentkezünk hosszabb, képes élménybeszámolóval is. :)

Szólj hozzá!

Asszimiláció

2016. szeptember 17. 15:37 - lazly

Mivel valamiben haza kell vinni az öltönyt, és amúgy is mindenhova hátizsákkal járunk, de néha a babás lét (pl most) már hasznos lenne ha legalább egy bőröndünk lenne, ezért ma a piacon vettünk egy bőröndöt. 50*25*75 centiméteres, a legnagyobb amit még a repülőre fel lehet adni. Ráadásul lime színű, világít a reptéri futószalagon, jófajta. :D De nem is ez a lényeg.

Hanem ahogy ezt elhoztuk. A piac kb fél órás motorútra van. A baba mostanában már kettőnk közé ülve utazik, mi is biztonságosabbnak érezzük és Ő is jobban élvezi. Oda fele így is mentünk. Na de visszafele már nem ment, mert Ági és közém jött a bőröd. Így beült elém. Nem először utazott elém ülve, általában a falun belül, ha jó fiú és nem fáradt, megengedjük hogy a néhány perces utakra oda üljön, ezt híjuk úgy hogy Ő vezeti a motort.

Hát így tettünk most is. Baba elém, ügyesen fogja a kormányt, Én mögé, mögöttem a dög nagy bőrönd, A dög nagy bőrönd mögött pedig, a motor legvégén Ági kuporog, azzal a szerény kéréssel hogy ne induljak el nagyon a lámpáknál, mert Ő is szeretne a motorral együtt elindulni.

Na, ebben a helyi környezetben annyira nem különleges konfigurációban indultunk útnak. Első saroknál egy rendőr figyelmét egyből felkeltettük, de mivel mindenkin volt sisak, meg se kellett állni.

Aztán jött a második akadály, hisz a baba elöl ülve teljes menetszelet kapott, szemébe ment a por, kitörölgette, a sisakot is hátra fújta a menetszél, megálltunk megigazítani, meghúzni picit a pántot, stb stb. Kb 5 perc után túllendültünk ezeken, az út hátralévő részén hangosan röhögött annyira élvezte, más motorokról sok mosolyt kaptunk látva a röhögő totyogót. Helyi kölykök már belefásultak ebbe. :)

Aztán amikor már azt hittük túl vagyunk a nehezén egy jó nagy záport kaptunk a nyakunkba. Van ugyan mindenkinek ponyva a motor aljában ilyen esetre, de az amúgy is határainkat feszegető menetkonfigurációt a vízes nejlon csúszkálásával már nem akartuk megspékelni, úgyhogy 10 percre félreálltunk. El is vonult a zivatar, jöhettünk tovább.

Már csak annyi volt hátra, hogy amikor hazaértünk hogy megállapítsuk, asszimilálódtunk, és nehéz lesz megszokni a magyar valóságot, az utakon biztos. De valószínű más területeken is. (De erről külön postban írok majd holnap, már kész a videó hozzá, rég óta tervben van).

A baba nagyon ügyes volt, lementem gyorsan kis gyümölcsös isziért a 7elevenbe, a kis büszkeség olyan ügyesen hazavezette a motort hogy megérdemli. :) Épp azt kortyolja. :)

Szólj hozzá!

Sznorkeling, Coral island

2016. szeptember 16. 12:41 - lazly

Elég sok munka volt vele, ezért csak most készült el ez a 3 perces videó. A vége felé látszik, a kínai turisták hogy törik össze ezt a valaha sokkal egészségesebb zátonyt és ezzel teljes élővilágát, ahogy cipőben, mentőmellényben taposnak a korallon. De annyi még mindenképpen megmaradt a helyből, hogy érdemes legyen megnézni. A legvégén pedig látszik az is, milyen közel úsznak Bercihez a halak, minden nap felemlegeti milyen jó buli volt :)

A rázkódásért pedig bocsánat, de ugye a felvétel alatt végig úsztam, szűk fél óra nyersanyagból készült a klip.

Jó szórakozást! :)

Írás a helyről itt, a partról hangulatfotó itt. (akik olvasnak minket már látták ezeket)

Szólj hozzá!

Ilyen egy hosszabbított vízum

2016. szeptember 13. 11:22 - lazly

Pontosabban a pecsét. A vízum a másik oldalon van, arról nincs fotó mert sok az adat. Sok pecsétem van már, de ilyen szépen szövegezett jófajta még nem volt. :)

Amúgy nem olyan nagy szám ez, kis túlzással bárki megkapja aki kéri. Arany árban van, ezért sokan ellógják, és csak kilépéskor buknak le a túltartózkodással. Ilyenkor az eset súlyosságától függően kitiltás, és mindenféle pénzbüntetések járnak.

Majd 3 órás ügyintézés volt ez a szépség, amit Berci részben átaludt, részben derekasan, nagyfiúsan csendben játszott, ha nagyon rátört a mozoghatnék szólt nekünk, és akkor kimentünk vele szaladgálni.

Szólj hozzá!

Sznorkel túra

2016. szeptember 12. 11:15 - Giaf

Terveztük már egy ideje, hogy valamelyik közeli szigetre áthajózunk az egyik nap sznorkelezni. Ez a jól hangzatos név a búvármaszkos, pipás úszkálást takarja, szép korall zátonyok között. Eléggé felkapott program, így kínálat van bőven, hiszen gyönyörű szigetek vannak a közelben. Ilyen túrákat a közelünkben lévő kikötőből indítanak főként, így célszerű volt ott keresgélni, érdeklődni, hogy melyik szigetet is ajánlják. Nem volt utolsó szempont, hogy Berci még sosem ült hajón, így ha lehet ne legyen túl hosszú az út és a hajó se menjen gyorsan.

Ezekkel a feltételekkel a legtöbb szigetet ki is lőttük, hiszen speed boat-al mennek a legtöbb helyre, mely a nevéből is adódóan gyorsan megy. Ezek között egyébként találtunk olyat is, amelyre szív, máj, vese és gyomor problémákkal valamint terheseknek és a terhességet tervezőknek illetve 12 éven aluliaknak se ajánlott felülni, na majd ha nagyobb lesz Berci visszajövünk, és megnézzük ez mit is tud. :) De mi így maradtunk a hagyományos long-tail boat-nál és egy közeli szigetnél. (Itt látható kívülről hogyan is néz ki, bár egészen lélekvesztőnek tűnik meglepően stabil.) Ez egy nagyobbacska fa csónak motorral, azt mondták maximum 7 személyt visznek el vele, de nem csodálkoznék ha időnként többen is beleülnének.

img_0683_resize.JPGLong-tail boat belülről

Vasárnap reggel 9-re beszéltük meg, hogy kimegyünk a kikötőbe, már várt is minket ott a hajós emberünk. Körülbelül 20 perc volt az út a Coral Szigetre, melyet kifejezetten ajánlottak kisgyerekkel is. Nagyjából a 3. percben elaludt kisfiunk, úgy ringatta-rázta a kis popsiját a hajó, így bár nagyon várta és készült rá, hogy megyünk hajózni, sokat nem vett észre belőle. Azért utólag nagyon lelkesen mesél róla és ma már kérte, hogy menjünk megint. Egy gyönyörű strandon tett ki minket a hajó, amely látványosan a sznorkelezni vágyó turistákra épült. De ez esetben kicsit sem zavart engem a tömegturizmus jelensége, olyan szép volt a környezet. Az az igazi címlapfotó jellegű, finom szemcsés homok, buja zöld növényzet a háttérben, áttetsző víz apróbb hullámokkal és napágyak hosszú sora. Még egy étterem és egy kisebb bár is megbújt a pálmafák között, meglepő módon nem horror áron.

Megérkezésünkkor egyáltalán nem volt még nagy tömeg, ám a déli órákra befutott rengeteg hajó, fedélzetükön sok-sok kínai turistával. Kis túlzással mi voltunk egy egyedüli fehérek a szigeten. Ez meg is látszott, ismerik már a vendéglátósok is a különböző típusú turistákat. Nem ugrottak egyből körénk, hogy hol tudunk felszerelést bérelni, merre találjuk a mosdót és hol tudunk átöltözni. Bár minden ki volt táblázva, de valamiért a többi hajó utasának erről hosszú ódákat zengtek.

A strand tényleg mesébe illően gyönyörű volt, de a tömeg már most is érezhetően nagy volt, amikor egyszerre több hajó futott be, bele se merek gondolni mi lehet főszezonban. Sajnos a korall zátonyon meg is látszik, hogy tömegek járnak ide rendszeresen. Hiába a ne törd le a korallt és ne taposs rá a korallra tábla, direkt kínaiul is kiírva - ha a képes ábrázolás nem lenne elég. Régebben biztos sokkal szebb volt, míg éltek a korallok, de szerencsére halak még akadnak. Körbe van kerítve egy eléggé nagy terület a vízben, hogy ott lehet nézelődni a víz alatt - nem lennék meglepve, ha a kifeszített zsinóron túl gyönyörű élő korallok lennének.

kep2_resize.jpgFélig halott korall

kep3_resize.jpg

A víz kifejezetten sekély, a halak pedig teljesen a széléig kiúsznak a víznek, így Berci is tudott szép színes halraj között pancsizni. Élvezte is, bár eleinte félt tőlük, valamiért azt képzelte, hogy meg fogják enni a halak, így eleinte csak az ölemben mert bejönni, később már önállóan is úszkált. Végül már kirángatni se lehetett a halak közül.

img_0711_resize.JPGFélelmetes vízmélység, kell a mentőmellény!

kep4_resize.jpgVíz alatti világ

kep1_resize.jpg

A parton több sorban napozó ágyak voltak, amelyeket jó pénzért lehetett bérelni, de mi hoztunk magunkkal otthonról egy függőágyat, így abban tudott egy jót aludni is Berci - amikor épp nem Laci sörözött benne :). Volt aki érdeklődött is, hogy hol béreltük, szóval igazán különcnek számítottunk. De egyébként is kitűntünk a tömegből, mert mi tudunk úszni és bemerészkedtünk egészen a kijelölt terület végéig  ez körülbelül 100m-re volt a parttól. Egyébként mindenki mentőmellényben lebegett a part maximum 10 m-es környezetében a 70centis vízben. Sőt, volt aki rendes búvár felszerelést bérelt, palackkal, előtte egy kis oktatással, hogy aztán ebben a hatalmas vízmélységben a felszínen lebegjen - egy palackot se láttunk eltűnni a víz alatt, érthetetlen miért volt szükségük rá egyáltalán.

img_0798_resize.JPGA mentőmellény kötelező, ha leül akkor még a derekát is ellepi a víz!! A háttérben a "búvárok" már messzire eltávolodtak. Sokkal beljebb nem is mentek a 20 perces idejükben.

A hajós emberünk egy kis várakozás után reggel eltűnt, azonban mikor kezdett kiürülni a sziget megjelent egy ember, aki mondta, hogy értünk jött, szóljunk ha indulni szeretnénk. Kifejezetten kényelmes volt ez így, hogy egy hajót béreltünk nem pedig egy szervezett útra fizettünk be, hiszen míg a többi hajó utasa maximum 2 órát töltöttek el ezen a partszakaszon mi egész nap ott tudtunk maradni, a hajó is hozzánk igazodott nem pedig fordítva.

Szólj hozzá!

Egy sör, ami az utolsó bahtig megérte

2016. szeptember 12. 10:35 - lazly

Ráadásul a Tutec (függőágy alattam) is idén 10 éves, sok helyen volt már kirakva de biztos a top3ba került nála is. :) A szigetet ostromló kínai hadak is ácsingóztak utána, egyik másikuk kérdezte is hol lehet ilyet bérelni, mert Ők csak az aranyárba bérelhető zöld, illetve a hasonló aranyárasított piros napágyak választékából válogathattak. :)

Coral island. HDR, ahhoz képest mennyien mászkáltak jobbra balra elég jó lett. :) Egész nap jöttek mentek a felhők, ezért sikerült egy ilyen nálunk tűz a nap, a horizonton meg az elvonuló felhők képet összehozni. Amúgy a helyről részletekért lásd Ági írását.

Szólj hozzá!

Boltok

2016. szeptember 08. 18:02 - Giaf

Természetesen nem csak piacokból áll itt a világ, nem mindent piacon szereznek be a helyiek sem, vannak kisebb-nagyobb boltok eléggé sűrűn. Mivel a mi szállásunk egy kisebb halászfaluban van nem jellemzőek a közvetlen közelünkben a nagy bevásárló komplexumok, de még itt se nagyon kell 200-300 méternél többen keresgélni egy bolt után. Sőt, a 0-24 órás üzletek kifejezetten sűrűn vannak a főút mellett.

Rengeteg ház földszintjén - hasonlóan elgondolásban, mint az éttermek -  egy bolt üzemel, ezek kis családi vállalkozások, nem különösebben nagy választékkal, azonban azok egészen széles skálán mozognak. Néha még játékot vagy ruhaárut is találni, ez leginkább elhelyezkedéstől függő, óceán part közelében fürdőruha és szalmakalap mindig kapható. Nem önkiszolgáló rendszerűek általában, hanem az eladóval kell kommunikálni, akik viszonylag tudnak angolul. Árak se sűrűn szerepelnek, néha viszont egyben kocsmaként is üzemelnek, padokkal és székekkel.

A helyi kis családi boltokon túl vannak vissza térő, franchise rendszerű boltok is, ilyen a Tesco Lotus, BigC, 7Eleven és a FamilyMart. Mi ezeket térképeztük eddig fel, de ezeken kívül még vannak visszaköszönő emblémák, ezeket nem tudjuk mit rejtenek, nevüket se jegyeztük meg. Valószínűleg hasonló árukkal szolgálnak ők is.

Nagyobb bevásárlásokat Tesco-ban lehet itt a környéken intézni, aminek a logója ugyanaz, mint otthon, csak zöldben. És Tesco Lotus a teljes neve, ebből 1400 található az országban. Ebből eddig három különböző méretűt találtunk, legközelebb hozzánk a Tesco Lotus Express van, ami pontosan ugyanazt tudja, mint az otthoni. Nagyon kicsi, csak élelmiszert árulnak - eltekintve néhány szalmakalaptól, mégis csak egy tenger part melletti bolt. De friss gyümölcsöt, néhány előre kiporciózott nyers húst és szalámit is árulnak. Sőt, még sajtot is - bár Európából érkezve nem igazán nevezném ezeket sajtnak, pedig végig próbáltuk a kínálatot becsülettel. Kicsivel drágább is néhány dolog, mint a nagyobb társaiban, de a tej és a sör például nem, így a napi vásárláshoz csak idáig szoktunk menni. A parkolójában nagyjából 5-6 motornak van hely, egyébként a kedvenc filléres utcai levesezőnk padjai foglalják el a maradék helyet. Érdekesség még, hogy itt nincsen külön bejárat az árurakodáshoz, tehát amikor hoznak új árut, akkor nem igazán lehet bejutni a boltba de pikk-pakk végezni szoktak, ekkor mindenki türelmesen vár.

Valamivel messzebb van egy általunk közepes méretű Tesconak hívott példánya a cégnek, sokkal nagyobb választékkal. Itt is szinte csak élelmiszert árulnak, de már sokkal nagyobb készlettel rendelkeznek. Van friss hús pultjuk és készételeik is. A húspult külön érdekes, nem az otthon jól megszokott kiszolgálós, üvegezett konstrukció. Egyszerűen körben vannak hatalmas tálcákon, jéggel hűtve a különböző méretűre feldarabolt disznó, csirke alkatrészek és a kedves vásárló a kihelyezett csipeszek segítségével - de jobbára inkább kézzel - összeszedi amire szüksége van. Majd átadja az eladónak, aki leméri és ráragasztja az árat. Gyümölcsből zöldségből is itt már hatalmas választék van - még almát is kapni, ami itt ugyebár egzotikum, mint otthon a mangó. Drogéria részlegük is egészen nagy, de elektronikai felszereléseket, ruhaneműt és játékokat nem árulnak. Viszont egészen nagy autós és motoros parkolójuk van, ez utóbbi a sok eső miatt természetesen fedett.

Harmadik pedig az egészen nagy Tesco Lotus, itt már vannak előtte kisebb-nagyobb boltok is, mint otthon is. Sőt, egy egészen nagy méretű menza is és egy kifejezetten vállalható ízvilágú pékség, nekik a fájunk konkrétan finomabb, mint a vele szemben lévő Dunkin Donuts fánkok - és árban is jóval kedvezőbb, legutóbb 10 darabot vettünk 350Ft-ért. :) A menzán is jókat lehet enni fillérekből, bár azért inkább az éttermeket részesítjük előnyben, de itteni kedvencünk a 80Ft-os Sushi. Bent a választék már hatalmas mindenből. Az előbb említetthez hasonló, sokkal nagyobb húsos-halas pulttal, nagy zöldség-gyümölcs választékkal. Zöldségekből nagyon aranyos kis leves pakkok is vannak, de tényleg konyhakészen, megpucolva, felszeletelve és még a szükséges fűszerek, szószok is aranyos kis csomagban járnak mellé. Lényegében itt mindenféle élelmiszert megkapni, még európai alapanyagok is vannak. Játék, baba sport, ruha és elektronikai részlegük is van, hasonló színvonalban mint otthon az ilyen áruházakban. A játék és baba osztályt néztük meg tüzetesebben - a baba ruhák itt drágák, viszont mindenféle egyéb babaápolási termék és szükséges felszerelés a babakocsitól a légzésfigyelőn át a cumisüvegig megtalálható ránézésre teljesen elfogadhatónak tűnő minőségben jó áron. A játékoknál pedig vannak kifejezetten olcsó, alig pár száz forintos, kissé rosszabb minőségű, de teljesen jól használható játékok. Ezek körül általában választhat egyet magának Berci ha arra járunk, nagy örömére. Még egy se ment tönkre közülük, szóval ár-érték arányban is bőven elégedett vagyok velük. :) Parkolója is hatalmas, kifejezetten nagy bevásárlásokra van ez a bolt, így mi is csak 1-2 hetente járunk ide. Ami még említésre méltó, hogy az épület kívülről is körbe van véve boltokkal, kulcsmásoló, műanyagos mindenes, KFC és ruhabutikok.

A hátizsákos turisták által leginkább kedvelt franchise hálózat viszont a 7Eleven, ilyet mindenfelé találni, 0-24 órás nyitva tartással. 2013-as adat szerint az országban 8334 boltjuk van országszerte, egyébként pedig 56.600 az egész világon, 18 országban vannak jelen. Örömmel vennénk, ha megjelenne nálunk is. A kínálatuk egészen érdekes otthonról nézve. A szokásos üdítő-sör-mirelit szendvics-tejtermék vonalon túl árulnak sokféle készételt, melyeket helyben meg is mikróznak ha kérjük. Furcsa módon a párizsit is mindig meg akarják nekünk mikrózni, lehet nem a kenyérre szokták rátenni otthon, hanem melegen, magában elnassolnak 10 szelet párizsit az utcán? Nassolni való chips, keksz, csokoládé ügyben se lehet rájuk panasz, hatalmas a kínálat. Kis kiszerelésű samponok, tusfürdők, naptejek, szúnyogriasztó fogkrém és társai is többféle márkában kapható. De a kedvencünk mégis az, hogy tulajdonképpen minden egyéb apró cikket is árulnak, amire egy turistának szüksége lehet - mobiltöltő, sim krátya, USB kábel, elem, napellenzős sapka, kis kiszerelésű mosószer, varró készlet, körömcsipesz, szárító kötél és csipesz no meg persze a kötelezően gyerek szem magasságban elhelyezett néhány játék. Kimért üdítő, jégkása és jegeskávé is kapható, melyek önkiszolgáló rendszerűek, az ár a választott pohár méretétől függ. Néhány péksüti utánzattal is próbálkoznak, ám ezeket nem javaslom fogyasztásra, merőben eltér az otthonitól, igen kellemetlen meglepetés mindegyik a húsos vagy zselés töltelékkel. Egyedül a vajas croissant ami megközelíti az elvárt ízvilágot, de Bercinek a rózsaszínű muffin is bejött.

Az előzőhöz kísértetiesen hasonló a FamilyMart, ám valamiért nem szeretjük annyira. Ebből 1993 üzlet van országszerte, Ezek itt a közelünkben leginkább maximum pár ház különbséggel a 7Elevenek mellett találhatóak, így mi inkább ez utóbbiba szoktunk bemenni. A kínálatuk igen hasonló, de valahogy a fehér dizájnnal túl sterilnek tűnik, talán ezért se látogatjuk olyan sűrűn.

Ezenkívül a szigeten van még a BigC, nekik 697 üzletük található az országban. Ebből egy darab van a szigeten, idén még nem motoroztunk el idáig. Egyébként a legnagyobb méretű Tesco Lotushoz hasonló, nagyjából mindent árul, de tőlünk viszonylag messze van.

Összességében mindegyik boltra elmondható, hogy zacskóznak mindent, szépen különválogatva típus szerint a megvásárolt termékeket. Általában ha külön kérjük, hogy ne adjon zacskót a 2 dl-es üdítőhöz, akkor furcsán néz, és biztos ami biztos a kezünkbe nyom egy zacskót. Így egy- egy bevásárlás alkalmával 4-5 zacskót kapunk minimum, hiszen a pelenkának, üdítőnek, gyümölcsnek és a csokinak is jár külön zacskó. A 0-24 órás boltokban jellemzően kiskanalat és szívószálat is kapunk az üdítő-joghurt mellé, hiszen ezek alapvetően arra vannak, hogy az utcán elfogyassza az ember. A kiszolgálástól otthon falra másznánk, mert szépen lassan, ráérősen blokkolnak le mindent. De ugyanakkor ha sor alakulna ki, egyből nyitnak egy új pénztárat, így összességében nem lassú egyáltalán.

 

Szólj hozzá!

A meterológia áltudománya

2016. szeptember 08. 13:45 - lazly

A légköri model remekül működik bolygó méretben, valószínűségekben, és ahogy fejlődik a számítási kapacitás úgy ez egyre inkább igaz lesz, egyre precízebb lehet a model, átlagos csapadék mennyiségek, valószínűségek, napsűtéses órák várható száma, mind mind megvan, akár évekre előre.

Ellenben azt megmondani, hogy holnap esni fog-e az eső továbbra is egy kövér tipp formájában lehet csak realizálni, ami aztán vagy bejön vagy nem. A korábbi tippről pedig csendben hallgatni kell, nem archiválni, hátha elfelejti a kedves lakosság hogy mennyire nincs értelme az időjárás jelentésnek. Egy féllábú varangyos békát is lehet erre használni, ha jobbra ugrik ezt tippeljük, ha balra akkor amazt.

Így alakult, hogy tegnap először csak elállt az eső, majd kisütött a nap, és egész nap nagyon szép idő volt, nyoma se volt a monszunnak. Ma visszatért ugyan az eső, de hol esik, hol nem, akkor se nagyon, semmi különös. Nem az az özönvíz szerű, és a széllökések is elmaradtak.

Ennyit arról, hogy péntekig ítéletidő lesz, mint kedden mondták. Egy napra előre se sikerült. :D

Szólj hozzá!

Monszun, megint

2016. szeptember 06. 16:57 - lazly

Itt van régi jó barátunk, már egy napja tombol. Péntekig ilyen időt ígérnek, aztán meglátjuk, eddig egyszer se tudtak nagyjából se eltalálni mi lesz (ezt se tudtak előre ami ma várt ránk). Széllökések is vannak, amik motoron külön szórakoztatóak, az utazást könnyen maradandó élménnyé varázsolják. Úgyhogy a víz még csak hagyján, de nem nagyon tudunk elmenni a boltnál messzebb, nem ér annyit.

Ráadásul a helyiek is, régebb óta itt élők is panaszkodnak, hogy az utóbbi évek egy legkeményebb esősévszakát kaptuk. Így jártunk. Nekem ez a harmadik esős évszakom itt, de általában kellemes idő van nagyon, mint nálunk nyáron, semmi említésre méltó.

Persze a széllökések visszahozták a hőn szeretett áramszüneteket is. Persze az első egy-két hétből tanulva van gyertya. :D Elkészült az öltönyöm is, de esőben nem tudom hazahozni a motorral. Nem így kéne kimosni, és még nem is koszos. Eh!

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása