Hajtottam hazafelé épp egyedül a Ya Nui Beacről, amikor egyszer csak néhány döccenés és rángás után az előttem haladó motor megállt a sáv közepén. Megálltam Én is, egyből mondja hogy hát kiszáradt a vasparipa, majd holnap hoz bele benzint. Kérdeztem elvihetem-e, örült neki, de nem lepődött meg. Letolta az útról a motorját, letámasztotta, gyorsan felült mögém és már mentünk is, pár perc múlva otthon is volt, még útba is esett nekem is.

Amúgy nem kapaszkodott, mivel bal kezében a (nem összecsukott) horgászbot volt a kezében, jobban a vacsora egy zsinóron. :)

Úgy néz ki, itt ez tényleg ennyire természetes, barátságos ha valaki bajba kerül, legyen az ilyen piszlicsáré is.