Ittlétünk alatt először beültünk egy kocsmába. Otthon se áll távolt tőlünk a gondolat, hogy kisgyerekkel együtt bemenjünk egy barátságosabb, nem túl késdobáló jellegű vendéglátóipari egységbe meginni 1-2 korsó sört barátokkal. Azonban egy ismeretlen helyre való véletlenszerű betévedés előtt én egy nagy adag apró játékkal és mesekönyvvel tankolom fel magamat, bízva abban, hogy akár 1 teljes órát is ott tudunk maradni a kis örökmozgónkkal az asztalnál.

Itt erre igazán semmi szükség sincsen, ugyanis a sok turista miatt teljesen fel vannak készülve a gyerekes családokra, ahol anyuka és apuka szeretne picit lazítani. Ezért sok személyzettel üzemelnek, még így az esős évszakban is, amikor annyira nem divat ide jönni nyaralni. Ez egyébként is külön becsülendő, hogy a főszezonon kívül sem látni bezárt vendéglőket a parton, pedig tényleg alig lézeng néhány turista az éjszakában.

Egy nem is túl nagy kocsmába tértünk be, ahol 20-25 embernél többre szék se nagyon volt, rajtunk kívül 5 vendég ült bent, mégis 8 fő állt a pultban. Amint Berci picit elkezdett izegni-mozogni gyűltek köré, hogy hívják játszani, kerültek elő a pultból a mindenféle játékok. Nem kell komoly dolgokra gondolni, jenga, bingo, tic tac toe, papír és ceruza. Eléggé leharcolt állapotban, de a célnak természetesen megfelel és így a vendégnek sincs az az érzése, hogy egy hatalmas családi kinccsel játszik a csemetéje. Egyszerűen apró kedvességek, amik sok sok szabad percet adnak a szülőknek.  A kis félénk totyogónk azért egyedül nem mert játszani akárkivel, de az ölünkben vagy a pultban ülve nagyon hosszan játszott bingot az egyik lánnyal.

Egy amerikai család is volt a kocsmában, 6 és 9 éves lányokkal, őket a személyzet tanította biliárdozni míg anyu és apu sörözött. Később pedig egy kedves idős házaspár is betért, akik egyből leszólítottak minket, hogy magyarok vagyunk-e, egészen meglepődtünk hiszen nem szokták tudni honnét jöttünk, idén mindenki oroszoknak néz minket. Ausztriában a határ mellett laknak, így nem csoda, hogy ők felismerték a magyar szót. :)

A pult átjárható volt, nem elszeparált, bárki bemehetett tenni venni. Nem is ott voltak az italok, inkább egy nagy köralakú asztalra hasonlított. Ráadásul középen volt egy gyanús rúd, aminek a tetején egy harang fogadta az ember fiát ha fel akart jutni. Nem tudjuk miért volt jó, de nekifutottunk mi is, a vendégek meg hangosan szurkoltak. Nekem nem sikerült, de Laci szigorúan önerőből feljutott. ( by Laci: Csúszott ám, nagyon :D )

Ha valaki ismer otthon is ilyen kocsmát, ami egyben bébiszitter szolgáltatást is nyújt ne tartsa magában, törzsvendégek leszünk. ;)

Ráadásul van WiFi, Lacit szívesen látják napközben dolgozni, neonomádkodni. Szóval kanyarodunk még arrafelé... :)