Rengetegen aggódtak értünk, hogy teljesen megbolondultunk amikor kitaláltuk, hogy az esős évszakban jövünk Phuketre. Nekik szól ez a poszt. :)

Itt létünk 3. napján láttunk esőt is. Olyan igazi monszunt. Jelentjük, túléltük. Igen, megáztunk. Berci is. Nem, nem fáztunk meg. Berci sem. Mert meleg az eső. Körülbelül olyan meleg, mint amivel otthon zuhanyozni szoktunk.

Itt egyébként nagyjából senkit nem érdekelt, legfeljebb felvettek egy poncsót. Mi nem, mert nem volt nálunk. Miután hazaértünk a fiúk csobbantak is egyet a medencében gyorsan, közben pedig az eső is elállt. :)

Végre lejutottunk az Indiai-óceán partjára fürdeni is, nem csak sétálni. Berci a hajókat már jól kiszúrta magának előző nap, mikor lementünk sétálni, de nem teljesen fogta fel szerintem, hogy ebben a hatalmas vízben mi fürdeni is fogunk, hiába mondtam neki. Igazából a szálláson a medencéből kellett kirángatni, hogy menjünk már le a nagybetűs Beach-re, de azért néhány perc kergetőzés, fenyegetőzés, alkudozás után sikerült rávenni, hogy öltözzünk. Így végül a nagy fenyegetésnek számító "akkor csak anya és apa megy, te nem tudod meg milyen van ott" után sikerült elindulni egy nagyon szép kis strandra. Tavaly én is itt mártóztam meg életemben először óceánban - jól meg is lepődtem, hogy mekkora hullámok vannak - és egyébként is egy gyönyörű kis öböl, sziklával az egyik, kis dombbal a másik oldalán, szemben pedig egy pici szigettel. Főidényben valószínűleg sokan vannak itt, de egy eléggé jól eldugott kis vadregényes öbölről van szó.

Amikor leértünk épp egy esküvői fotózás nyomait pakolták el - próbálták a menyasszonyt abroncsostul betuszkolni egy minibusz hátsó ülésére. De egyébként is fényképező turistákból több volt, mint pancsoló emberekből. Ezt őszintén nem igazán értettem, hogy az amúgy 85%-os páratartalom, 35 fokos hőmérséklet mellett elviekben nyaraló embereket mi késztet délután 5kor arra, hogy felöltözve fotózzák a vad idegen strandoló embereket a parton. Mindenesetre a kis szőkeségünk hamarosan az összes helyszínen lévő turista kedvenc képalanya lett - főleg kínai turisták voltak a parton. Kis totyogónk egyből futott a hatalmas hullámok felé, imádta ahogy a hullámok mossák a lábát, és egyre beljebb és beljebb merészkedett a kezünket fogva, végül az apukája ölében kikötve. Jó 20-30 percet hullámfürdőzött hangos kacajok és sikítások közepette, érdekes módon még a sós víz íze sem különösebben zavarta, illetve a szemébe fröccsenő vízhez sem volt semmiféle negatív reakciója, pedig számítottunk rá. Végül alig lehetett kikergetni, némi homokozással, kagyló és korall maradvány gyűjtéssel sikerült csak méterről méterre kifelé csalogatni. Azonban leleményes kölyök, mindig visszafutott, amint lehajoltam 1-1 kagylóért. Így további 20 percet igényelt az óceánból való kikergetése és további 10 percet a felöltöztetése - hiszen igazán jó totyogóhoz méltó módon folyamatosan vissza akart szaladni a vízbe. Biztosan megyünk holnap is, remek élmény volt Bercinek és nekünk is :)

Utána még betértünk 1-1 sör kedvéért a már megszeretett kis svéd-thai fúziós étterembe, ahol mi sok információval lettünk gazdagabbak, hála a svéd tulajdonosnak. Berci pedig jót játszott ismét a kisfiával, Léóval. Igazából inkább csak egymás mellett játszottak, de azért cukik voltak. :) Az anyukája pedig egy tonna strandra való játékot nyomott a kezünkbe, mikor mondtuk, hogy holnap is szeretnénk menni. Igazából reméltük, hogy csatlakoznak, de mint mondta ők nem szeretnek lemenni a kicsivel.

Alig több mint 24 órája szállt még csak le a repülőgépünk, de Bercinek már is van egy édes játszópajtása. Nagyon helyes, szintén 2 és fél éves kis srác a közeli étteremből, ahová első este beültünk enni, majd ma is oda mentünk ebédelni.

Az étterem a helyi szokásokhoz igazodva egyben a család lakhelye is, a földszint egy étterem, az udvaron és bent is le lehet ülni, fent pedig ők laknak. Azzal hirdeti magát az étterem, hogy svéd ételt is árulnak, valóban szerepel a thai ételek mellett svéd húsgolyó is az étlapon. Hiába, az IKEA mindenhová elvitte a húsgolyók birodalmát. :) A mai ebéd alkalmával kiderült ennek a miértje is, hiszen a thai néninek -aki egyben gondolom a tulaj, üzletvezető és szakács is - egy svéd bácsi a férje. Így az étteremben a TV-n éppen svéd híradó ment, egyből tudták azt is, hogy hol van Magyarország, Budapest. Sőt, egy kedves helyi bácsi az étteremben egyből meg is csillogtatta magyar tudását, valóban meglepve minket, egészen szépen kiejtve mondta, hogy "köszönöm".

Kérés nélkül egyből hozták az etetőszéket - otthon a legnagyobb éttermekben is mindig külön kell szólnunk - és mindenféle kisautót elé raktak, hogy ne unatkozzon, majd mellé ültették a saját kisfiúkat is. Ez egyrészről nekünk is nagy könnyebbség volt, hiszen nem kellett nekünk szórakoztatni Bercit, eljátszott a neki ismeretlen játékokkal, másrészről legalább elkezdhetett Berci is ismerkedni a helyzettel, hogy bizony nem sokra megy az otthon elsajátított kommunikációval. Hozzáteszem, hogy a játék kölcsönkérés a játszótéren otthon is csak annyiból állt egyenlőre Bercinek, hogy ha kinézett egy homokozólapátot, akkor hozzám futott, elmondta mit szeretne, és odavonszolt, hogy anya segíts. Szóval azért más gyerekekkel alapvetően otthon sem túl szószátyár típus. Ahogy biztattuk azért szépen feltalálta magát, hogy mutogatva, anya segítsége nélkül is sikerülhet játékot cserélni a kisfiúval.

Rendeltünk Bercinek is egy teljes adag pirított rizst marha hússal, egészen elképesztő mennyiséget evett belőle, majd a tulajdonos a saját gyerekének főzött ételből is hozott neki egy adaggal, ezt is szinte teljesen felfalta (tojásos rizs) végül egy joghurt-krémtúró szerű desszertet is kapott, ezt is szinte teljesen megette. Szerintem még nem láttam ennyit enni ebédre a fiamat, csak a bölcsiből hallottam hírét, hogy nagyon sokat szokott enni.

Az ebéd után aztán még több játék került elő, nagyon nehezen sikerült rábeszélni, hogy induljunk vissza a szállásra. Még egy barbie babát is kapott ajándékba - csak a távozáskor kérdezték meg, hogy kisfiú vagy lány, szegény néni irult-pirult, hogy lányos ajándékba. Otthon furcsának szoktam találni, amikor a teljesen fiús ruhákba öltöztetett gyerekemet lánynak nézik, de valószínűleg nem sok totyogó korú fehér bőrű gyereket látott még a néni, így neki elnézzük. :) Természetesen megígértük, hogy jövünk még máskor is hozzájuk hiszen azon túl, hogy Berci is jól érezte magát a konyhájuk is nagyon ízletes.

Az igazén érdekesre és élménydúsra sikerült repülőút után felemelő érzés volt végre megérkezni Phuketre. Kiszállás után egyből a helyi személyzet gyors ízelítőt adott, hogy mennyire is körberajongják majd a fiamat a kinézete miatt a helyiek. Pedig azért reptéri dolgozóként valószínűleg nem először láttak fehér bőrű, szőke, kék szemű gyereket. Az útlevél ellenőrzésnél kígyózó sorok voltak, de egy ember direkt figyelte a kisgyerekes családokat, és egy erre fenntartott külön sorba állított minket is, így a többi utashoz képest egész gyorsan be is léphettünk az országba. Számomra külön öröm volt látni, hogy nagyjából minden 4 éven aluli gyerekkel utazó szülő kendőben, mei taiban vagy csatos hordozóban hozta a gyerekét, nemzetiségtől függetlenül. Budapesten is eléggé elterjedt már ez a praktikus közlekedési mód kisgyerekkel, de azért általában mindig kapok furcsálló tekintet, ha Berci a hátamon van.

A szállásunkhoz ajándékba kaptunk egy reptéri transzfert is, így kilépve a reptérről egy taxis bácsi a mi nevünket szorongatva már egy órája ránk várt, széles mosollyal., hogy elvigyen minket a sziget déli csücskében található Rawaira. Gyorsan behajította a körülbelül ugyanakkora táskáinkat a csomagtartóba mint ő maga és már indultunk is. Magyar szemmel érdekes pillanat volt az utazásnak, amikor megállt egy parkolóban, hogy elrohan wc-re, és kulccsal, működő motorral hagyott minket 2-3 percre magunkra. Nem hiszem, hogy bármely pesti taxis ezt megtenné egy ismeretlen utassal, de neki teljesen természetes volt, hogy bekapcsolva hagyja a klímát nekünk míg ő a dolgát végzi. Tavalyhoz képest lassabban értünk le a sziget déli csücskébe, mert a főutat nagyjából teljes hosszában felújítják. Reggel kilenckor minden munkásgép sürgött-forgott, egy embert se láttuk lapátot támasztani, így náluk valóban néhány hónap leforgása alatt a sziget teljes hosszában kiszélesítik a főutat. Pedig reggel kilenckor 25 fok és 85%-os páratartalom volt, ők pedig tetőtől talpig beöltözve ástak, betonoztak.

Bár rettenetesen fáradtak voltunk, de mosolyogva bámultunk ki az ablakon és lestük mi változott tavalyhoz képest. A legszembetűnőbb nagy sajnálatunkra a motoros forgalom visszaesése volt, de mint később láttuk szerencsére ez csak a főúton, a repülőtér közelében igaz. Minden ismerős dombnak, kisboltnak rettenetesen megörültünk, miközben totyogónk kidőlt, az utolsó 15 percre pedig én is. A szállásunkra megérkezve konstatáltuk, hogy minden pontosan ugyanolyan, mint tavaly, csak sajnos néhány fát eléggé visszametszettek, így kicsit vesztett a hely a vadregényes bájából, de így is fantasztikus. Bár előre úgy beszéltük meg, hogy a szállás költség felét fizetjük ki csak előre, a második felét elég lesz az érkezésünk napján bankban befizetnünk, számlaszámot csak többszöri kérés után kaptunk és másnap reggel intéztük csak el. Bee, aki átadta nekünk a szállást rögtön elnézést kért, hogy csak egy elektromos főzőedény van a konyhában, és 2 órán belül már vissza is tért a boltból egy kisebb edény készlettel és egy indukciós főzőlappal. A szállás egyébként szuper, még egy gyerekágyat és egy mikrót kell szereznünk a szállásadónktól és akkor igazán összkomfortos lesz.

Alapvetően rettenetes jetlagtől szenvedve, hulla fáradtan érkeztünk meg, persze Berci egyből medencézni akart, így fél pillanat alatt kipakoltam a fürdős ruhákat és egyből csobbantunk is egyet, végülis erre vártunk igazából már egy éve, mióta Lacival továbbálltunk erről a szállásról. A továbbiakban Lacival felváltva próbáltunk Berci mellett lopva pihenni egy kicsit, váltottunk pénzt, voltunk boltba, és mindent ki is pakoltunk. Bercivel kettesben sétáltam egy kört a tavaly megszeretett nem túl közeli 7Eeleven-be, hátha majd utána jól elalszik - persze ez nem így történt - azonban a 10-12 perces úton minden mellettünk elhaladó autó és motor minimum lelassított és integetett mosolyogva, de voltak akik meg is álltak megnézni maguknak az itt igazán különlegesnek számító szőke totyogónkat. Erre mondjuk mi számítottunk előre, hogy ő itt jó nagy feltűnést fog kelteni, de egyenlőre Berci nem igazán érti, hogy miért akarnak szóba állni vele mosolygós, számára érthetetlenül beszélő idegenek.

Vacsorázni beültünk egy étterembe, Pad Thait ettünk Chang sörrel, nagyon jól esett újra ez a kis thai menü. Az elalvással, jetlag leküzdéssel alapvető probléma, hogy míg mi tudatosan tudunk törekedni rá, addig Berci nem érti, hogy hiába elviekben a délutáni alvásából ébredt az otthoni rend szerint, most nem megyünk játszani, hiszen este 10 van, és inkább aludni kéne még úgy 8 további órát. Nagyjából két órás tortúra után sikerült elaltatni újra, de addigra sajnos az én szememből vertre ki az álmot, így ezt a bejegyzést is hajnali 2kor kezdtem el :D

Néhány kép a szállásunkról - majd mutatunk az apartmanról is, de épp délutáni alvás idő van és besötétítettünk :)

A külső parkoló és a bejárat nem árul el sokat arról, hogy bent milyen a szállás.

A kapu másik oldaláról kicsit mutatósabb a környezet;)

Ez a mi apartmanunk, nem fáradunk el a medencéhez vezető hosszú úton;)

Laci munkahelye:)

By Laci:

Amióta megjöttünk eltelt bő 24 óra, ez idő alatt már volt egy áramszünet, a net is elment, mind a kettő ugyan csak 10 perc volt, de 24 óra alatt azért ez elég rossz eredmény. Ez az első rossz tapasztalat.

De ezalatt az idő alatt tapasztaltunk jó pár érdekességet is már. Pl láttuk este 9kor (itt az egyenlítő környékén ugye rövidebbek a nappalok, mint nyáron otthon) bőven sötétedés után még aktívan építettek egy a szállásunk közelében lévő új szentélyt, aminek tavaly még nyoma se volt, most már kb szerkezet kész. A másik érdekesség hogy máris elkezdtek előre köszönni a környékbéliek. Lehet a szőke baba miatt, nem tudom, de az amúgy is rendkívül barátságos nép még a szokottnál is barátságosabb, nagyon élvezzük, tulajdonképpen ez az amúgy is, amiért most itt vagyunk. Motoron is köszönnek amerre fele már többször mentem, pedig ha nem is gyakori látvány a fehér bőrű motoros, azért nem is szokatlan.

Ha nem is otthoni árakon, de elfogadható szinten kapható a tej is, ez a baba és az Én tejfüggőségem miatt jó hír, bár Én már készítettem magam a megvonásra.

A Budapesten töltött utolsó néhány nap rendkívül sűrűre sikerült, így már tényleg csak azt vártuk,hogy végre Phuketen legyünk, bár tudtuk, hogy addig még egy 13 órás, valószínűleg Berci miatt nem túl könnyű repülőút vár ránk. Nem gondoltuk, hogy a légitársasággal több bajunk lesz, mint a totyogónkkal, szóval most következzen egy igazán kötözködő írás az oroszokról.

Utolsó nap délelőtt szépen közösen Bercivel eldöntöttük, hogy körülbelül az összes, 15cm alatti játékát elhozzuk magunkkal és a már emlegetett 60cm-s jeges macit, én pedig még néhány könyvvel is megtoldottam a kupacot. Szerencsére kaptunk kölcsön egy 100L-es zsákot, így ezeket szépen abba bele is legóztam, némi ruhával kitoldva sem volt több 18kg-nál. A maradék két táskát hajnali 3ra sikerült összepakolni, ezek is jóval a megengedett 23kg-s határ alatt maradtak.Arra külön figyeltünk - mint mindig - hogy a kézipoggyászba legyen egy teljes napi váltóruha, ha esetleg elkeverednének a csomagjaink. Este hajnali 3 után kerültünk ágyba, mire mindent elintézünk, elpakoltunk, házat is elrendeztük így kapásból hulla fáradtan néhány óra alvás után vágtunk neki az utazásnak. Reggel szüleim jöttek értünk, kivittek a repülőtérre, ahol némi sorban állás után a repülőjegyeket a kezünkbe nyomták, és mehettünk is a váróba. A váróban egyből be is vetettük magunkat a Master Card Lounge bárba, hiszen a szuper kártyánkhoz ez is járt:) 

Hamarosan már a repülőgépen csücsültünk, Berci alig bírt magával, annyira izgult, hogy végre repülünk hiszen napok óta erről mesélek neki. Tulajdonképpen rácuppant a plexire és körülbelül 40perc múlva láttuk az arcát legközelebb, mikor már megunta az egyszínű felhőket. Sajnos a Budapest-Moszkva járaton nem volt fedélzeti szórakoztató elektronika, de szerencsére azért egészen jól le lehetett kötni Bercit. A repülőgépes szendvics nagyon nem jött be neki,de nem is csoda, tényleg pocsék volt:( Leszállás közben szépen elnyomta az álom Bercit, így a hátamon egy alvó gyerkőccel léptünk be az orosz tranzitba, ahol ez elég indok volt kiszedjenek a sorból és egy geiger müller számlálóval végigpásztázzanak, miután megmosolyogták, hogy mennyire édesen alszik. Oroszok, no comment:)

A két gép közötti pár órát pedig eltölthettük immár a Sheremetyevo reptér egyik Lounge bárjában, ismét ezer hála a szuper kártyának, amit az utasbiztosítás miatt vettünk eredetileg. Külön köszi, hogy itt volt egy teljes játszószoba is, ami talán 10 teljes percre le is kötötte kisfiunkat. A reptéren nagyjából semmiféle információs pultot nem találtunk, próba szerencse alapon meglobogtattuk a kártyát az egyik Lounge bár bejáratánál, és ők a legnagyobb meglepetésünkre mondták, hogy fáradjunk beljebb, érezzük jól magunkat. Így tele pocakkal szálltunk fel a 10 órás útra, amire mint kiderült szükség is volt, hiszen nem vitték túlzásba a kiszolgálást. A felszállás előtt volt még némi kavarodás, mert felcserélték egy kínai géppel a beszállókapunkat, és a kapu feletti kijelző meghibásodott, így csak remélte mindenki, hogy jó helyre álltunk sorba. Végül a kínai gépre várókat küldték vissza, mi álltunk jó helyen, de azért egy ekkora repülőtéren ennél némivel több utastájékoztatás elvárható lenne.

 A Moszkva - Phuket távon 10 óra alatt azért néhány meglepetéssel szolgált az orosz légitársaság. Egyáltalán nem törekedtek rá, hogy az utasoknak a lehető legkisebb jetlaggel kelljen megküzdeniük, Phuketi idő szerint este 11 körül hoztak ebédet és hajnali 3kor reggelit, alvás időt pedig a kettő közé időzítették be, ezenkívül végig teljes világítás volt bekapcsolva a gépen. Innivalót se igazán hoztak, csak amikor ők gondolták, hiába kértünk, a szemetet is 1-1.5 órás késéssel vitték el, addig pakolgathattuk jobbra-balra, hogy minél kevesebb ételmaradékot szórjon a földre Berci. Az utazás elején nyomtatott étlapot osztottak ki, azonban egyszer sem sikerült pontosan azt tálalni, mint amit leírtak, bár az ember alapból nem a gasztronómiai élményért száll repülőgépre, tehát igazából mindegy, hogy brokkolit vagy zöldbabot raktak a hús mellé. Az is egészen meglepő volt, hogy bár 2 év felett is kell jegyet venni,de mindig külön megkérdezték, hogy a a gyereknek is hozzanak-e ételt, illetve játékcsomagot se akartak adni,mert az csak 3 év felett jár. Aztán a második gépen a sztyuinak már 3 évesnek vallottuk Bercit, így megkapta egy édes kis táskában a matricás füzetet, foglalkoztató füzetet, pilóta sapka utánzatot, és 6 db színes zsírkrétát egy golyóstoll kíséretében, ami így egyben az oroszok szerint 3 éves kor alatt veszélyes,és nem adják oda. Összességében egyszerűen lassúak voltak a sztyuik és figyelmetlenek, de szerencsére a Moszkva - Phuket egy igazi nyaraló járat így nagyon sok hasonló korú gyerek utazott még velünk, nem egyedül Berci ugrált a székben amikor már nagyon nem tudott mit kezdeni magával, ugyanis hiába volt itt már a fejtámlába épített szórakoztató rendszer ezen a gépen, az én fiamat nem kötötték le a mesék 5 percnél tovább. Néhány órácskát még aludni is tudott, szerencsére cumisüvegbe tudtak neki meleg tejet adni, így ő egészen kipihenten érkezett meg Phuketre. A leszállást pedig kifejezetten élvezte, ahogy picit dobált minket a szél.

Sajnos egészen sok apró csalódás ért minket a légitársaság miatt, bár összességében mindent megcsináltak amit szükséges, csak olyan oroszos hangulattal, de végül épségben megérkeztünk mi is és a csomagjaink is és egy repülőútnál ez a legfontosabb. A sok kötözködés lehet csak a hosszú út unalma és a Quatarhoz való viszonyítás eredménye, alapvetően ha jelentősen olcsóbb egy jegy velük, legközelebb is felszállunk a gépükre:)

Tanulság, hogy egyáltalán nem volt rossz élmény se nekünk, se Bercinek a repülés, korához képest teljesen jól viselkedett, aludni is tudott. Nekem kényelmetlen volt, amikor kitalálta, hogy ő márpedig az én ölemben akar utazni - fel és leszállásához így tudtuk csak bekötni,mert a rendes biztonsági öv legkisebb állása is hatalmas volt rá, de ilyen esetekre adnak a szülő biztonsági övéhez csatolható gyerek méretű övet. Egyáltalán nem érte volna meg ezen a repülésen többet izgulni előre, remélem ez hazafelé is így lesz:)

Napról napra szépen lassan elszálltak a különféle félelmeim az utazással kapcsolatban, és most már csak egyre jobban meg szeretnék érkezni. Igazából időm sincs agyalni rajta, hogy mi lesz, ha ....... 
Szóval elkezdtünk fejben visszaszámolni, és a rengeteg papírmunkán, rohangáláson túl már csak a bepakolás várat magára, no meg a fürdőszobánk befejezése:D De legalább jó érzés lesz októberben egy új fürdőszobához hazajönni, addig meg marad a pók a falon effekt, naponta többször rohanok át Budapesten, Bercivel együtt.

Tennivaló azért még az utazással kapcsolatban is akad, szépen lassan beszerzem a keresztanyu által javasolt gyógyszereket is Bercinek az utazáshoz, kontaktlencséből is alaposan feltankoltam magamnak. A fényképezőgépünk vázát is sikerült megjavíttatni, az objektívet sajnos nem, majd ha hazajöttünk visszatérünk rá. Táskákat se tudom mit fogunk vinni, jó lenne ha lennének bőröndjeink, úgy három db. De a hátizsákos utazásainkhoz ezekre pont nem volt szükség, így egy darab sincs:D Természetesen Murphy most is vigyáz ránk és Berci elkezdett betegeskedni  5 nappal az indulás előtt. Kissé káosz van körülöttünk minden téren, de majd alszunk a repülőgépen, ha a totyogónk is úgy akarja:D

Egyébként egyre többet beszélek Bercinek az utazásról, szerintem érti, hogy elmegyünk hosszú időre, hiszen mindenkitől búcsúzkodunk. Minden egyes repülőgépnek örül, és mondja, hogy 'anya meg apa meg baba repül tááföld' :D

Emlékszek pár éve a diplomamunkámat írtam napokon át, alvás nélkül kb. Majd egy szép hajnalon, nagyjából f7 magasságában bezártam a PDFet, elküldtem, volt fél órám bepakolni egy hónapra, majd irány Ferihegy, Peru, reggel 9kor már kifutópálya. A gépeken aludhattam, ehettem végre.

Na, kezdünk most is így kinézni.

Alapvetően nem gondolom, hogy 75 napra Thaiföldere sokkal több holmit kéne magunkkal vigyünk, mint egy két hetes nyaralásra a Balatonhoz, hiszen mosni úgyis fogunk, a kedvenc játék három nap távollét alatt is pont ugyanúgy hiányzik, gyógyszerekre is bármikor szükség lehet és a digitális világot se szeretjük kizárni az életünkből. Azért kisebb-nagyobb körvonalakban így az indulás előtt pontosan két héttel már van elképzelés róla, hogy mi is kerüljön a táskáinkba és mivel egészen sokszor felmerül ismerősök körében a kérdés, hogy mit viszünk magunkkal ilyen hosszú időre, hát íme egy eléggé elnagyolt lista.

A ToDo listánk ugyan kicsit gyarapodott egy-két személyes aprósággal, de azért az eredeti tervekkel is jól haladunk. Banki ügyekben és a biztosítással tudtunk lényegében előrébb lépni, lássuk ez mennyire sikerült kalandosan, szigorúan a cégek nevesítését elkerülve :)

Biztosítás nélkül nem szeretnénk utazni, főleg kisgyerekkel nem. Itthon sem telik el két hónap betegeskedés nélkül, tehát nagy valószínűséggel szükségünk is lesz az ő biztosításra. Online árkalkulátorokkal az úti célunkat és a kint tartózkodásunk időtartamát beállítva gyönyörű, hat számjegyes árajánlatokat kaptam, tehát eléggé gyorsan alternatív megoldások felé kezdtünk kacsingatni. Legutóbbi utasbiztosításunkat egy nagyobb biztosító cégnél kötöttük, felhívtuk a kapcsolattartónkat hátha ő tud némileg kedvezőbb árat ajánlani. Valóban olcsóbb volt a személyes ajánlat az online áraknál, de fejenként csak 10.000 Ft-al. Az alapvető problémánk az volt, hogy nekünk csupán az itthoni TB megfelelőjére lenne szükségünk külföldön, tehát ha kórházba kell menni - akár kisebb betegség, akár baleset miatt- kapjunk orvosi ellátást. Azonban kifejezetten ilyen típusú biztosítást nem találtunk egyik biztosító társaságnál sem, az összes ajánlat tartalmazta a poggyászbiztosítást, repülőgép késést, gépjármú assistance szolgáltatást és egyéb változatos dolgokat, amikre nekünk egy hosszú távú külföldi, de egy helyben tartózkodós utazásnál alapvetően nincsen igényünk.

Az első és legkézenfekvőbb ötletünk az volt ezek után, hogy kössünk biztosítást csak a repülőgépes utazás napjaira, Bercire pedig külön a teljes időtartamra, hiszen a miénk nagy valószínűséggel úgysem fog kelleni, de azért ennél én nagyobb biztonsági játékos vagyok:) Szóval maradtak az alternatív lehetőségek. Dombornyomott bankkártya mellé járó biztosítás, vagy helyben Phuketen kötni valamit. Ez utóbbiról semmi információnk nem volt, hogy létezik-e ilyen egyáltalán ezért elsőnek a bank által nyújtott biztosítást kezdtük el átnyálazni. Eléggé hamar kiderült,hogy sokra nem megyünk a jelenlegi bankkártyánk mellé járó utasbiztosítással, hiszen legfeljebb 30 napos külföldi tartózkodásra szól. Szóval pár nap alatt megismerkedtem a nagyjából az összes magyarországi bank által kínált számlanyitási feltételekkel, kondíciókkal és a bankkártyák típusaival, hiszen egy új számlát nyitni és új bankkártyát igényelni messze nem hat számjegyes móka, mint egy utasbiztosítás :)

Az igényünk az volt, hogy a 75 napnyi külföldi tartózkodásunkat lefedje a kártyához járó utasbiztosítás, a kártya kibocsátási és éves díja a lehető legalacsonyabb legyen valamint feltételek nélküli ingyenes számlavezetés járjon hozzá. A nagyobb, ismertebb bankok ezek közül nagyjából egyik feltételnek sem feleltek meg, de a kisebbek közül is a legtöbb elvérzett már a 30 illetve 60 napos külföldi utasbiztosításával, kettő kivételével. Az egyiknél ingyenes számlavezetést csak eléggé szigorú feltételek mellett kaptunk volna, azonban a másikkal kifogtuk az aranyhalat lényegében. Azon felül, hogy feltételek nélkül tudtunk ingyenes számlavezetésű csomagot választani, a dombornyomott bankkártya mellé az egész világra érvényes 90 napos utasbiztosítás jár - extrém sportokat is beleértve.

És még a készpénz felvételi gondjaink is megoldódnak, mert havi kétszer díjmentesen tudunk ATM-ből készpénzt felvenni külföldön ezzel a kártyával. Sőt, kettő csudijó bankkártyával összesen havi négyszer tudunk majd pénzt felvenni, ennyi egészen biztosan elég lesz. Természetesen a Magyar Forintról Thai Bathra történő átváltással most is bukni fogunk némi pénzt, de ezt nyilván nem tudjuk kiküszöbölni sehogyan sem. Ráadásként még a reptéri Lounge bárba is belépő Ferihegyen ez a kártya, még úgysem jártunk ott.

Egy szó mint száz, érdemes lehet külön csak ezért egy új, drágább bankkártyát beszerezni, mert jóval olcsóbb lehet mint önálló egy utasbiztosítás, és talán még a pénzfelvétel is megoldódik.

Alig 30 perces ügyintézéssel meg is nyitottuk a bankszámlát, mindkettőnknek igényeltünk ebből a csudijó kártyából (sajnos az utasbiztosítás csak a kártyabirtokosra érvényes, nem kiterjeszthető családtagokra, de kifejezetten sokat spóroltunk még így is, hogy két kártyát kellett vennünk). Tudjuk, hogy egy ilyen biztosításnak nem olyan jók a kondíciói, de mint írtuk, most egy alapszintű biztosításra van szükségünk, annál amire szükségünk van még ez is sokkal sokkal több.

Ezzel pedig a ToDo listánkról egyszerre kettő tételt is kihúzhattunk. Bercinek pedig majd kötünk egyet külön valamelyik biztosítónál, így összességében (ha a két bankkártya kibocsátási díját beleszámítjuk) 50.000ft alatt lesz hármunk biztosítása 75 napra, ez az első árajánlatokhoz képest több, mint 50%os spórolás, tehát elégedettek vagyunk:)

Bankkártya megújítással sajnos a saját bankunkkal nem sikerült dűlőre jutni, nem hajlandóak előbb legyártani a kártyámat, ami a távollétünk alatt fog lejárni. Természetesen jópénzért ezt megtennék, de azt hiszem jogos az elvárás, hogy ha 2 hónap múlva ingyen kapnám az új kártyát, akkor most is ingyen szeretném. Illetve külföldre se hajlandóak postázni (ezt annyira én sem támogatnám, és meg is értem, hogy nem postázzák át ingyen a Föld másik felére), tehát valószínűleg marad a bankszámlám megszüntetése náluk.

Továbbá a postai meghatalmazás már 1 hete kitöltötten hever az íróasztalomon, lassan besétálok vele egy postára, hogy azt is kihúzhassuk a listánkról.

Csere telefont pedig percek alatt sikerült szerezni egy Facebook kiírást követően.

Fényképezőgép már a szervizben várja, hogy valaki szétszedje, reméljük időre ez is elkészül.

Összegezve a hátralévő 20 napban már csak Bercinek kell beadni a Hepatitis A+B kombinált védőoltás emlékeztető szuriját, nemzetközi jogosítványt kéne igényelni, no meg a fürdő felújítást kéne befejezni. Igaz az utóbbi a legkalandosabb, de ez a blog nem erről szól:)

Anyai szemmel a mindennapi túléléshez a  kivitt ruhán és a játékon kívül sokkal több minden szükséges, akinek van gyereke ezt nyilván átérzi:) Lássuk, hogy az egyéb felmerülő mindennapos kérdéseket hogyan tervezzük megoldani egy 2 évessel. Egy nagy adag optimizmussal feltankolva ezek a terveink itthonról szemlélve, aztán majd meglátjuk hogyan is alakul a valóságban:)

Környezetváltozás - Alapvetően egészen kicsi korától kezdve sokfelé jártunk már vele országhatáron belül, és a környező országokban is így rövidebb távollétekhez a megszokott környezettől hozzá van szokva, egyáltalán nem zavarja össze, ha egy hétvégét vagy pár napot máshol töltünk. Sőt, kifejezetten élvezni szokta az új környezetet, a sok új felfedezni valót. Szóval a környezetváltozás nem hinném, hogy bármiféle problémát okozna Bercinek.

Alvás - Itthon még rácsos kiságyban alszik Berci ezért remléjük, hogy a szállásunkhoz kapunk egyet de erre a mai napig még nem kaptunk végleges ígéretet. Felmerül még a bérlés lehetősége, erről jelenleg semmiféle információnk nincs, hogy ott ez működő rendszer-e és mennyibe is kerülne hosszabb időre. Természetesen kivinni nem fogjuk, bár van saját kis utazós összecsukhatós ágya, de a három feladott poggyászból így már csak kettő maradna minden egyéb másra. Mivel csupán 2 és fél hónapról van szó venni nem igazán szeretnénk, ez nyilván a legvégső megoldás hiszen hazahozni biztosan nem fogjuk, eladni nem hiszem, hogy lesz kapacitásunk az utolsó napokban és az internet alapján ott sem olcsóbb egy rácsos ágy, mint itthon.

Etetés - Alapvetően egy 2 éves már nem igényel különösebb étrendet, ha erre nincsen egyéb egészségügyi oka, tehát azt eszi Berci itthon amit mi is. És nálunk bizony a hétköznapokban is eléggé gyakran kerül az asztalra ázsiai konyha. Egyrészről mert mindketten rajongunk az ázsiai ízekért, másrészről mindketten szeretünk főzni, tehát itthon is elkészítünk bármilyen egzotikus ételt ha alapanyagot tudunk hozzá venni. Ez alatt azt kell érteni, hogy ha ázsiai konyha van, akkor nem spóroljuk ki a fűszereket (a chilit sem!) és ezt eszi Berci is. Szóval az ízvilág nem lesz neki idegen. Nyilván az evéssel kapcsolatban adódik a kérdés, hogy beülünk-e mindennap ebédelni valahova vagy otthon fogok főzni meleg ebédet. Mivel Thaiföldön egy kifőzdei/utcai árusnál egy teljes ebéd átszámítva alig 400-500ft valószínűleg szinte minden nap erre fog esni a választék és Berci is ezt fogja enni. Tízórai és uzsonna nagyvalószínűséggel gyümölcs lesz legtöbbször, itthon válogatás nélkül bármilyen gyümölcsöt megeszik, remélem a thai felhozatal ellen sem lesz kifogása:) Sokkal jobb kérdés a reggeli és a vacsora, ami általában szendvics, tejtermékek vonalon mozog nálunk. Itt majd kreatív leszek különböző zabkásákkal, tojásos, rizses finomságokkal, hiszen a tejtermékek Ázsiában ismeretlenek. És ezzel el is érkeztem a legnagyobb dilemmámhoz a reggeli-esti tej adaghoz, ami Európában minden kisgyereknek jár szerintem. Az én kisfiam ezt mesteri fokon képes űzni, általában fél-fél liter fogy el reggel és este. Ugyan valószínűleg nagyobb áruházakban lehet tejet kapni, de nem hiszem, hogy ilyen mennyiségben megfizethető kategória lenne, tehát az adagját mindenképpen csökkentenünk kell. A másik alternatíva a tejalapú tápszerek, amelekből az itthoni gyakorlathoz hasonlóan kint is vannak 2-3 éveseknek ajánlottak - ezt még a tavalyi utunk során kifigyeltem:).

Tisztálkodás - Itthon fürdőkádunk van ezért Berci ahhoz van szokva, hogy minden este engedek neki 10-15cm vizet és abban kedvére pancsolhat miközben én megfürdetem. Fürdőkádat viszont ritkán találni Ázsiában az eddigi tapasztalatunk alapján - mi egyet sem láttunk még. Egyszerűen a fürdőszoba padlója lejt a lefolyó felé, és a körbecsempézett falra feltesznek egy zuhanyrózsát, ez a mi szállásunkon is így fog kinézni. Szóval a szokásos pancsolás kimarad majd, átállunk a zuhanyzásra  de ez talán nem akkora tragédia egy medencés szálláson, ahol egész nap tud pancsolni.

Pelenka/bili - Nyilván eldobható pelenkákat árulnak Phuketen is, azonban minden jel arra mutat, hogy nekünk erre már nem lesz szükségünk egy hónap múlva, csak éjszakára. Bilit és wc szűkítőt is egészen biztosan árulnak, tehát ebből nem csinálok különösebb kérdést, majd veszünk egyet hiszen ez azért jelentősebben kisebb költség mint egy kiságy, nem fogjuk sajnálni kint hagyni.

Társaság -  Itthon is sokat járok közösségbe Bercivel, hogy hasonló korú gyerekekkel megtanuljon együtt játszani ezáltal szocializálódjon. Szerintem ez pontosan így fog történni Phuketen is, azzal a különbséggel, hogy a többi gyerek nem tud magyarul de nem hiszem, hogy ez zavarna egy 2 évest a homokozásban:) (Az már sokkal jobb kérdés, hogy a helyi Pistikére milyen nyelven fogok rászólni, hogy ne lökje le a gyerekemet a mászókáról, de majd megoldom:))

Napi rutin - A szigorú értelemben vett, nagykönyvben megírt fix napirend nálunk ismeretlen, egyszerűen mindennapunk alakul, ahogy alakul. Természetesen az étkezések megvannak, meg az alvásidő, de leginkább csak az én fejemben létezik ezeknek elképzelt időpontja mely a valósággal csak időnként egyezik. Szóval a napi feszített tempó itthon sincs meg, így Phuketen is csak összezavarná, ha hirtelen elkezdeném óraműpontossággal megtervezni a kis életét.

Játékok - Elég idős már ahhoz Berci, hogy legyenek kedvenc játékai amikkel mindennap játszik és magától eszébe jutnak ha máshol vagyunk is, ezért majd törekszünk rá, hogy ezekből a lehető legtöbbet elvigyük magunkkal - ésszerű keretek között. De az itthon kapható játékok nagyrésze egyébként is Ázsiában készül, így nem gondolnám, hogy extrém drágán lehet kint hozzájutni egy n+1. kisautóhoz vagy labdához, tehát nyilván majd gyarapítjuk néhány darabbal a kivitt készletet. Én leginkább fejlesztő játékokat és magyar nyelvű mesekönyveket vinnék csak szívem szerint, de egészen biztos vagyok benne, hogy jópár műanyag kacat is bekerül majd a csomagunkba:)

Repülőút -  Előre nem tudom megjósolni, hogy miként fogja viselni élete első repülőútját Berci, így erről majd inkább utólag nyilatkoznék. Csak nem lesz ezzzel sem problémánk, hiszen naponta rengeteg kisgyerek repked a világban, az ő szüleik is túlélik, mi is túl fogjuk:)

Ezek lennének a tervek így Budapestről szemlélve, nem tűnik lehetetlennek:)

Hasonlóan a pénzügyes cikkhez, ehhez a nehéz kérdéshez is irnék pár szót, sokakat szokott érdekelni egészségügyi szempontból milyen egy ilyen dél-kelet ázsiai út, félnek az esetleges betegségektől. Amennyire csak lehet objektíven, erről is, sőt, erről főlleg! Semmi konteo, hess! Katt.

A TODO listánk jelenlegi állása.

Elsőként a szállást intéztük el, Airbnb-n már nézegettem viszonylag sok lakást a repülőjegy megvásárlása előtt is, ám végig az az érzésem volt, hogy ugyanarra a szállásra kéne menjünk, ahol már voltunk. Felmerült, hogy csak néhány hétre veszünk ki itthonról egy lakást Airbnb-n keresztül és majd a helyszínen tájékozódva biztos olcsóbban, jobbat találunk mint Budapestről. Aztán belegondoltunk, hogy nem akarunk egy 2 évessel többször költözni, míg találunk egy megfelelő lakást, ahol aztán már csak pár hetet fogunk lakni és jöhetünk is haza. Így gyorsan felvettük a kapcsolatot azzal, akitől tavaly is béreltünk. Ez egy hosszútávra kiadó apartmanokból, szobákból álló kis társasház Rawai településén, bár leginkább egy oázishoz tudnám hasonlítani a rengeteg növény között megbúvó medencéjével. A legutóbb bérelt szoba alig 30nm-es, összesen 1 szobából és a fürdőből állt, ez akkor arra a 4 éjszakára épp elégséges volt de nyilván hosszabb időre, gyerekkel egy ennél nagyobbat kell béreljünk. Egy igen gyors levélváltás után kibéreltünk egy 50nm-es, amerikai konyhás, különhálós apartmant, melyhez még egy robogót is kapunk. Így a repülőjegy megvásárlása után 24 órán belül már a szállásunk is megvolt az egész kint tartózkodásunkra.

A következő nagy kérdés, amit valószínűleg majd csak a helyszínen fogunk tudni pontosan kitalálni az a közlekedésünk lesz. Nyilván mindenki látott már videókat, képeket az ázsiai közlekedésről, amint egy kis robogót használ az 5 fős család a nagy bevásárláshoz és még a házi kedvenc is kényelmesen elfér. Azért ez így Európából nem tűnik számunkra megoldásnak, hogy akár csak hárman is, de egy robogóra üljünk, főként, hogy az egyik utas egy örökmozgó kis totyogó:) Az ideális nyilván egy autóbérlés lenne a teljes kint tartózkodásra, ám ennek összege igencsak borsos lenne a Google szerint, így hamar elvetettük az ötletet, hogy itthonról autókölcsönzést intézzünk. Ha a helyszínen majd találunk olcsóbban, akkor talán elgondolkozunk rajta. Jelen állás szerint ezzel többet nem is szeretnénk foglalkozni, egy robogónk van a szálláshoz, a taxi pedig nem különösebben drága Ázsiában.

Leggyorsabb ügyintézés a szemétszállítás felfüggesztése volt, ehhez csupán egy letöltött nyomtatványt kellett kitölteni és leadni. Szerencsére az FKF-nél 60 nap a minimum időtartam amire fel lehet függeszteni a szolgáltatást, azonban ezt csak teljes hónapra lehet megtenni. Így végül nem a pontos távollétünk alatt nem fog hozzánk jönni a kukásautó, de ezzel is sikerült egy kis pénzt megspórolni :)

Turista vízumot a határon is lehet igényelni, ám ez csak 30napra szól így nekünk a Thai Nagykövetségen előre kell 60+30 napos vízumot igényelnünk. Ez azt jelenti, hogy 60 nap után majd el kell mennünk Phuketen (szerencsére itt is van, nem csak Bangkokban) a bevándorlási hivatalba és ott 30 nappal meg tudjuk hosszabbítani az itthon igényelt vízumunkat. A kérelem elbírálása akár 30 napot is igénybe vehet, így ezzel eléggé sürgetett az idő:) Az érvényes útlevél mellé egy letölthető vízumigénylő lap kitöltése, 2 db igazolvány fénykép elkészítése és a vízumdíj befizetése szükséges, majd személyesen el kell menni a nagykövettségre mindezeket leadni. Ez utóbbi a legfárasztóbb, ugyanis a Thai Nagykövettség a Rózsadombon van, így csak az odaút másfél óra volt BKV-val. Szerencsére ehhez nem volt szükséges, hogy mindhárman megjelenjünk személyesen, így csak én másztam fel a Rózsadomb tetjére. De a lényeg, hogy bőven időben leadtam, 5 nap múlva már mehettem is érte. Szóval a listánkról a vízumot is kipipálhatjuk.

Az oltásokkal is jól állunk, hiszen Lacinak épp minden oltása jó, nekem is csak a tífusz járt le - ezt 3 évenként ajánlott megújítani -, Bercinek pedig  csak a hepatitis A+B kombináltat és a tífuszt kell megkapja mivel a kötelező kisgyerekkori oltások lefedik a többi ajánlott oltást. Ez összesen 4 db szurit jelent, egyet nekem és hármat Bercinek (Hepatitis A+B-ből 1 hónap után kap egy ismétlőt még). De az oltásokról a következő bejegyzésben bővebben is írunk.

Szóval így jállunk jelenleg, alig 1 hét alatt nem rossz szerintem:)

A repülőjegy megvásárolásától számítva 45 napunk volt az indulásig, az mára már csak 34 nap. Azonban addig van egy sor hivatalos és személyes tennivalónk az utazással kapcsolatban. Íme a kis TODO listánk, amit el kell intézzünk

• Szállás

• Oltások

• Vízum

• Biztosítás

• Közlekedés – miként fogunk Phuketen hárman közlekedni

• Nemzetközi jogosítvány

• Magyar Postára meghatalmazás – ajánlott levelet ha kapunk valaki át tudja venni a nevünkben

• Pénzfelvétel Phuketen – 3 hónapra elegendő készpénzt nem szeretnénk vinni magunkkal, így ott is szükséges lesz majd ATM-ből felvenni, vagy egyeb módon pénzhez jutni. Ennek a legolcsóbb módját kéne megtalálni, akár itthon vagy kint új bankszámla nyitással

• Csere telefont szerezni – munka miatt Laci telefonkártyája kint is éles kell legyen végig, saját telefonjainkba helyi használatra pedig majd veszünk egy-egy thai SIM-kártyát

• Szemétszállítás felfüggesztése – kis spórolás

• Bank kártya megújítás – az érvényessége a kint tartózkodásunk alatt jár le

• Objektív javítás – régi hobbi, egy immár 8 éves DSLRt hordok mindenhova. Már vannak bajai, az egyik legzavaróbb hogy az egyik objektív képstabilizátora megbolondult, néha ránt egyet a képen, bemozdítja, tulajdonképen használhatatlan. Kikapcsolni se lehet a jelenséget, hiába rajta a kapcsoló. Meg kell csinálni, biztos csak szenzor hiba.

• +1 Fürdő felújítás – sajnos az itthoni fürdőszobánk állapota nem engedi meg, hogy ezt elhalasszuk, utazástól függetlenül mindenképpen teljesen szét kell verni és újraépíteni, költséghatékonyság miatt saját kezűleg, és barátaink által kalákában. Mire hazaérünk már nem lesz elég meleg az időjárás, hogy neki lehesen állni, mégegy évet pedig nem várhat

Felmerül ugye a kérdés, hogy ez anyagilag hogy jön ki. Pesten is alapvetően Én koordinálom a pénzügyeket, így ennél az útnál is készítettem egy kis becslést, ami a korábbi útjainkra, tapasztalatainkra épül. Ha kicsit se érdekel az ilyesmi (amit szívből megértek), akkor ez nem a Te posztod, ha viszont Te is játszottál már ilyen gondolat kísérlettel, hogy jönne ki anyagilag, akkor ucu. És még hosszú is lesz... :D

Thaifölddel szerintem kicsit minden turista szerelembe esik és utána egész életében vágyódik vissza, mi 2015-ben 3 hetet Dél-Kelet Ázsiában töltöttünk hátizsákos utazóként, akkor Thaiföldet, Laoszt és Kambodzsát bejárva. Én ekkor, Laci még néhány évvel ezelőtt egy hasonló utazás során esett szerelembe Phukettel. Minket is elvarázsolt a természet, a hangulatos települések, a fantasztikus gasztronómia és a határtalanul kedves Thai emberek, így lehetőségeink szerint nem csupán néhány napra terveztük a következő látogatásunkat. Csak idő kérdése volt tehát, hogy mikor térünk vissza kisfiúnkkal együtt – akit legutóbb a nagyszülőknél hagytunk – egy több hónapos thaiföldi tartózkodásra.

Elsőre rémisztőnek tűnhet a gondolat, hogy egy ilyen távoli ország mindennapjaiba belekóstoljunk egy kisgyerekkel hosszabb távon, mindennap felmerülnek bennem is kétségek, hogy mit hogyan fogunk megoldani, miképp boldogulunk egy országban, ahol nem is beszéljük a nyelvet, nincsenek ismerőseink. De az internetet hosszasan böngészve és beszélve néhány kint élő emberrel meggyőztük magunkat, hogy ez bizony egy fantasztikus jó buli lesz mindhármunk számára. Ilyen téren ez a blog az élménybeszámoló mellett egyfajta bátorítás is azoknak, akik vacillálnak egy hasonló utazáson, bár még mi se látjuk, hogyan fog a mi kis kalandunk végződni. Egyszerűen csak szeretnénk megtudni, milyen a hétköznapi élet és erről tudósítani ezen a blogon.

Tájékozódva a vízumszabályozásról egyértelmű volt, hogy maximum 3 hónapra tudunk menni turista vízummal, hosszabb időre már sokkal bonyolultabb - persze nem lehetetlen :) - vízumot igényelni. Miután megszületett bennünk az elhatározás jó néhány hétig, hónapig figyelgettük a repülőjegy árakat, és álmodoztunk róla, hogy tényleg belevágunk. Végül egy szép júniusi Vasárnap délután nagy álmunkat valóra váltva vettünk repülőjegyet, az úti cél természetesen Phuket. Ezzel a nem túl hirtelen döntéssel 75 napos családi kalandot terveztünk be az alig 2 éves kis totyogónkkal.

Nevezzük kalandnak ezt a 2 és fél hónapot, mert ez se nem munka út - bár párom távmunkában fog dolgozni - se nem nyaralás - az előbb említett ok miatt - se nem költözés - a már említett vízumszabályok értelmében - így biztosan fel fogunk szállni a hazafelé tartó repülőre :)