A dolgok többségére már számítottunk, hiszen nem először járunk erre, azonban néhány dolog minket is újdonságként ért az alábbiak közül.

• Villa és kanál az alapértelmezett evőeszköz. Nagyjából mindenhez ezt adják, legfeljebb a villát elhagyják. Viszont a villát illetlenség a szájba venni, így az tölti be a kés szerepét, ezzel tudjuk felkotorni az ételt a kanalunkra. Darabolni úgysem kell az ételt, hiszen apró falatokra vágják azt fel még a konyhában, sütés-főzés előtt. Ételtől függően néha pálcikát is kapunk.
• Cipő, szandál, papucs a házon kívül marad. A küszöb előtt szokás levenni mindenféle lábbelit, és mezítláb belépni a lakásba. Sőt, ez utazási irodákra, ruhaboltokra is jellemző sokszor, templomoknál pedig egyáltalán nem is meglepő.
• A fehér bőrszín itt az áhított, így azonfelül, hogy minden kozmetikumuk - még a szappan is - fehérítőt tartalmaz az utcán is igencsak megnézik a fehér embert. Kisfiúnkat rendszeresen meg is simogatják (talán azt gondolják, hogy ettől ők is fehérebbek lesznek? :) ), neki valóban rettenetesen fehér bőre van még így minimálisan lebarnulva is a helyiekhez képest. :)
• Bal oldali közlekedés van az országban. Ez pikk-pakk megszokható, komolyabb akadályt csak a kínai turistáknak okoz, nekik viszont eléggé látványosan nem sikerül jó irányba körülnézniük a főúton való átkeléskor.
• Kisebb a testalkatuk. Ez idén főleg azért szúr szemet nekünk, mert nem igazán akarják elhinni, hogy a körülbelül 95cm magas fiúnk valóban 2 és fél éves, alapból 4-5 évesnek gondolják.
• Phuket kifejezetten drága az országhoz képest, azonban itt is komolyak az eltérések, a turisták kedvelt célpontjai simán hozzák az európai árképzést, sőt...
• Kisebb testalkatból adódik, hogy a bili is jóval kisebb, tulajdonképpen kicsi Bercinek. :(
• Rengeteg a nyugdíjas Phuketen, többségében férfiak, főleg Európából és Amerikából. Nekik külön vízum is van, így nem meglepő, hogy sokan vannak. A mi szállásunk vonzáskörzetében viszont kifejezetten sok nyugdíjas éli mindennapjait.
• Itt értelmet kapott a hintőpor használata. Egyáltalán nem értem a mai napig, hogy Magyarországon miért szerepel minden babakelengye listán, tulajdonképpen az otthoni példányunk -  ha ki nem dobtam helyhiány miatt - máig a fiók mélyén pihen, bontatlanul. Itt viszont valóban hasznos lefekvés előtt kis totyogónkat tetőtől talpig behintőporozni vékonyan, így nem ázik át az izzadságtól reggelre az egész kis ágyikója. Pedig szigorúan klíma mellett alszunk.
• A motor családi jármű. Már mi is napi szinten így használjuk, de itt ez természetes. Legfeljebb azért néznek meg minket, mert nem egy bambuszból tákolt kisszék van a motor elejére beállítva, mint gyerekülés, hanem a hátamon utazik Berci, mint egy kis potyautas. :) Egyébként 2-3 gyerek kényelmesen elfér egy motoron, semmi különleges nincs ebben itt.
• Az esős évszak a helyi viszonyok között a télnek felel meg, még kötött pulóvert is láttam árulni, de sapkás, pulóveres, hosszú farmeres gyereket és felnőttet mindennap látunk a 35 fokban. Ha tél van fel kell öltözni rétegesen, mi is megtanultuk anyáinktól, ők is komolyan veszik. :)
• Sört csak 11-14 és 17-24 óra között árulnak. Régi rendelet ez, meg lehet szokni.

Ma (lásd videót itt) szépek voltak a hullámok. Ezen önmagában még semmi meglepő nem lenne errefelé, no de ekkor jött a remek ötlet, hogy itt az ideje bérelni egy deszkát. De a remek ötletről hamar kiderült, hogy mégse annyira remek.

Találtam egy bérlőt, ahol tolerálható áron adtak egész komolynak tűnő deszkákat. Választottam szimpatikusan, "nem vállalunk semmiért felelősséget, de ha bármi baj van a deszkával még az unokád is fizetni fogja" rendkívűl unalmas és elhagyható nagymonológ után útnak is indultam a hullámok felé. Mutatta a jóember hogy merre felé próbálkozzak mint kezdő, hát így is tettem.

A part (deszka nélkül megfigyelve) úgy néz ki, hogy az elülső 100 méteren, ahol már nagyon sekély a víz megtörik a hullám, és itt a halandók élvezik ezt. Mögötte, a mélyebb vizek felett várakozik néhány tucat szörfös. Hát Én is mindenféle módszerrel próbáltam oda menni, evickélni, evezni, ugrálni, repülni, de átjutni ezen az első 100 méteren elég reménytelen vállalkozásnak tűnik. Még deszka nélkül is, de a deszkába nagyon szépen bele tud kapni, akárhogy irányba fordítom, bármit csinálok ellenem dolgozik a hullám.

Így jelenleg ott tartok hogy nem tudom a nagy hullámok mögé hogy jut az az 1-2 tucat ember, van valami titkuk.

Na mondom sebaj, akkor jó lesz itt kint. Bár féltettem a deszkát, meg magamat a sekély vízben, de akkor is ki kell ezt a mókát próbálni. De ez se piskóta. Egy ilyen két méteres deszkával átvergődni egy hullámon, összekapni magamat, felmérni hogy a következő hullám jó lesz-e (hol akar átesni), pont ott-e ahol Én vagyok, ha igen örülés, deszka irányba fordítása, felugrani rá, a lábamon lévő biztonsági kötelet eligazgatni (ne legyen a deszka alatt), picit ráérezni az egyensúlyra, mindezt kb 5-10 másodperc alatt.

Ha ez mind sikerül, szintidőn belül, akkor viszont pikpak felkapja az embert, és már repíti is. Nagyon pöpec, egészen beállítja magát irányba a méreténél fogva, és nem nagyon tudok jelzőket mondani rá, hogy mennyire jó érzés.

Ezt sikerült elérni kb 3-4x, mire teljesen kimerültem. De az a néhány alkalom nagyon tetszett. :) Videó vagy kép nincs, így is épp elég bajom volt. :D Természetesen a deszkán felállni meg se próbáltam, egy huncut gondolat elejéig se jutott ilyen az eszembe adott körülmények között.

Összeségében arra jutottam, hogy keresni kéne valami oktatást, és úgy nekifutni újra. De első próbálkozásra nem volt rossz. :)

Nem véletlenül jöttünk low seasonban, amikor nem hemzseg minden a tursitáktól. Elviselhetőbb a meleg is, de valóban többet esik, mint számítottunk rá. Persze ez nem tragédia hiszen tudtuk, hogy az esős évszakban jövünk, és azért annyira nem állt távol az elvárástól az időjárás, teljesen tolerálható.

Viszont mivel ilyenkor kevesebb a turista most vannak a nagy felújítások, építkezések - erre nem számítottunk bár logikus. Igazából otthon, a kertvárosban is építkezés volt mindenhol, nyáron az összes szomszédunk barkácsolt valamit a házán - mi magunk is fürdőt újítottunk fel még az indulás előtt pár nappal is.

Phuketen ez a felújítás-hullám úgy tűnik augusztus végén kezdődik, amikor minden apartmanon kicsit változtatnak, helyrehozzák a főszezonban keletkezett károkat. Illetve a már említett úthálózatot is építik, sokfelé látunk új hoteleket is épülni, illetve mellettünk egy templom is készül.

Illetve előttünk is lecsapolták ma a medencét. Egész tisztes szivattyút hoztak, kb 6 óra alatt leűrítette a 100 m^3 vizet. Azt ígérik hogy rendbe rakják a vízalatti díszvilágítást (már teljesen üzemképtelen volt), és kifugázzák a csempéket. 10 éves medence lévén már ideje volt, nem is értem miért nem csinálták meg anno.

Egy hónapja érkeztünk, így gondoltam kicsit összefoglalom, mik alakultak úgy ahogy gondoltuk, mik nem. Ide repülés, itteni hétköznapok, stb alapvetően rendben voltak, ezekről írtunk már korábban, nézzük hát hogy mik alakultak máshogy mint reméltük. Hisz elég sok mindent a helyszínre hagytunk.

Közlekedés: Abban bíztunk, hogy a helyszínen megoldhatóvá válik valami féle fajta közös autóhasználat egy szomszéddal, esetleg a környéken találunk taxit vagy hasonlót. A nagyobb távú relatív biztonságosabb közlekedés miatt gondoltuk, főleg a babának. Hát, ebből nem lett semmi. Utóbbit nem találtunk egyszerűen, előbbi pedig elvérzett ott, hogy a szomszédok is (egy kivételével) motoroznak, autót senki nem tart.

Ha már így alakult, hát kimaxoljuk a motort. Van benne két esőkabát fixen, illetve szereztünk a babának is sisakot. Ha nem is tökéletes, egynek jó lesz.

Alvás: Gondoltuk a gyerek majd alszik a földön, itt ebben semmi szociális szempontból megvetendő nincs (Én otthon se látom ebben mi lenne a "ciki".) A kő itt meleg, nincs is ezzel baj. De állandóan lemászott a takarójáról amit alá terítettünk, nem aludt jól. Így szép lassan de biztosan elkezdett odaszokni a mi ágyunkra, középre. Én nagyon rosszul aludtam folyamatosan, mert rugdos álmában, ráadásul aggódtam amiatt is, hogy otthon nem-e lesz ennek folytatása. Illetve, bár erről nem mi tehetünk, de a szúnyogok is állandóan csípkedik szegényt álmában.

Ezeket a problémákat néhány hét után sikerült megoldani. A helyiek gyakran alszanak szúnyogháló alatt, így elmentem egy jó nagyot beszerezni. Egy sátorba oltott szúnyoghálóról van szó, Berci kis barátjánál is láttuk hogy ilyen alatt alszik. Arra nem számítottunk hogy ez részben megoldja a földön gurgulászás problémáját, ráadásul izgalmas is neki, így este is jól jön, nappal meg lehet vele játszani, sátrazni.

Pénz: Aggódtunk kicsit hogy hogy fogunk készpénzhez jutni, hogy kapom meg a fizetésem Budapestről. Ez a probléma két részletben oldódott meg. Egyrészt 5 percnyi motorútra van egy kisebb Tesco, ahol elfogadják a kártyást fizetést. Másrészt tényleg működik az ingyenes pénzfelvételes bankkártya, bár a helyi ATM (bank) rácsap 1% sarcot, cserébe kb senki más, és szinte középárfolyam körül megy a váltás. Bővebben itt.

Étkezés: Bár Phuket agyon drága régiónak számít a környéken, ugyanakkor nekünk maga a kánaán hogy fejenként 800 forintért étel-italt raknak elénk, rákkal, tintahallal vagy amivel nem szégyelljük. Ha csak gyorsan ennénk valamit, akkor pedig 200-300 forint van streetfood (ami ellentétben a Magyar jelentésével nem egy hipster mánia, hanem hétköznapi, praktikus utcai árus, aki egy féle ételt csinál csak, de azt jól/sokat/olcsón/gyorsan). Amúgy meg főzünk magunkra ha kell, szóval ez is megoldódott.

Betegségek: Egyenlőre semmi komoly nem volt csupán egy-két hőemelkedés és köhögős baj a babánál, nálunk pedig néhány zúzódás és húzódás. Pár száz méterre van egy patika ahol beszélnek angolul, onnan lett sportkrém meg lázcsillapító, nem nagy ügy.

Úgy általában: Az első hetekben Ági nem érezte összkomfortosnak annyira a világot, Én és a Baba már az elején is nagyon élveztük, de már feloldódott ez is, most már mind a hárman berendezkedtünk, elvagyunk. Van néhány apróság (olvasó lámpa hiánya) ami miatt mondjuk néha még dühöngünk, de igazából berendezkedtünk, megszoktuk a környéket, kialakult egyfajta napi rutin is. :) Sőt igazából a Thai nyugalom és vendégszeretet kezdi megtenni a hatását, egyre többet olvasok pl, tegnap este csak úgy az élmény miatt felhajtottam a sziget északi részébe körbenézni, ilyesmik.

:)

Hajtottam hazafelé épp egyedül a Ya Nui Beacről, amikor egyszer csak néhány döccenés és rángás után az előttem haladó motor megállt a sáv közepén. Megálltam Én is, egyből mondja hogy hát kiszáradt a vasparipa, majd holnap hoz bele benzint. Kérdeztem elvihetem-e, örült neki, de nem lepődött meg. Letolta az útról a motorját, letámasztotta, gyorsan felült mögém és már mentünk is, pár perc múlva otthon is volt, még útba is esett nekem is.

Amúgy nem kapaszkodott, mivel bal kezében a (nem összecsukott) horgászbot volt a kezében, jobban a vacsora egy zsinóron. :)

Úgy néz ki, itt ez tényleg ennyire természetes, barátságos ha valaki bajba kerül, legyen az ilyen piszlicsáré is.

Már terveztük egy ideje, hogy elmegyünk a Phuket Aquariumba, de eddig a későn kelések és az időjárás mindig közbeszólt. Szombaton viszont sikerült időben összeszedni magunkat, így egy jó fél órás motorozás után meg is érkeztünk úticélunkhoz.

Nagyjából az összes "10 legjobb program Phuketen gyerekkel" listában szerepel az akvárium, így mi sem hagyhattuk ki a kis totyogónkkal. A bejáratnál az idétlen családi, beállított fotók kedvelőinek szóló jó adag műanyag hal fogadott minket, azért ez kicsit ijesztő volt, de szerencsére a belépős részen valóban akváriumok fogadtak élő állatokkal nem pedig csicsás műanyag dekoráció. A belépő 108cm alatt ingyenes - itt ezt a 4 éves kornak feleltetik meg. De a felnőtt, teljes áru jegy is csupán 1500 Ft-ba kerül.

Minden halról van részletes leírás angolul is, de ember legyen a talpán aki az összeset végigolvassa egy gyerek mellett aki ide-oda cikázik a színesebbnél színesebb halak között. :) Viszont láttunk korall neveldéket is, és a műszaki működését is bemutatták a különböző akvárium típusoknak - ez utóbbi inkább az apukáknak szól nyilván. :) Egy külön elsötétített folyosón pedig a mélytengeri halakat mutatták be - ezek már nem éltek, de látványosan megvilágították a formalinban úszó testüket.

 Kifejezetten gyerekbarát a hely, aranyos kis fellépő van mindenhol a legkisebbeknek ahol magasabban van az akvárium, hogy lássák ők is a halakat - lehet eredetileg korlátnak szánták, de ahhoz túl alacsony és közel van az üveghez. (Kínai turista meg úgyis átnyúl bármilyen kordonon.) Alapvetően hasonló a budapesti cápás állatkerthez, igényes és sok fajta hal van bent és rákból is látni mindenfélét. Az alagutas rész kissé szegényesebb mint az otthoni, viszont hatalmas cápák helyett van benne teknős. Illetve a nagy tömegre felkészülve mozgójárda visz át alatta, ami most a low seasonban ki volt kapcsolva. Vagy csak elromlott. :)

Próbálnak a kiállítással környezettudatosabb életmódra is nevelni, ami külön plusz pont. Bár a 2-300M-es sétány az óceánparton kissé sokkoló, ahol minden táblával, kompozícióval az emberek okozta kárt prezentálták. A honlapjuk szerint kutatóhajóval is lehet menni egy kisebb kört, ez sajnos nem üzemelt éppen, hiába mentünk oda a kiírt indulásra de annyira nem is bántunk, mert Berci már hulla fáradt volt a sok élménytől, valószínűleg el is aludt volna a hajón. Összességében egy nagyon jó családi program, színvonalas és felnőtteknek is élvezhető, a gyerekek pedig rajonganak érte.

Végül íme néhány kép, kommentár nélkül.