Megmutattuk Bercinek is a nagybetűs Beach-et, ami miatt elsősorban ide jönnek a turisták. (pontosabban az egyik híres a sokból) Szerintem a szigetnek sokkal szebb részei is vannak, de egy délutánt bőven megért. Berci épített homokvárat, pancsolt is sokat, nagyon élvezte.

Viszont érezhetően drágább ez a partszakasz, mint ahol mi vagyunk, pedig alig 15-20 percre van tőlünk motorral. Folyamatosan el akarnak adni valamit a parton az árusok, a legszürreálisabb talán a fogpiszkálótartó volt. Az az igazi, kínai butikokból ismert giccses, zenélő, világító fajta. De a boltokban is drágább minden, persze 1-2 utcával beljebb már normál áron kapni ugyanazt.

Egy üveg víz a faluban 60-100 forint, mikor mennyi, a parttól nem messze egy boltban már 350 forint volt. A parton amiket kínálgatnak már nem is tudom mennyi, de ennél már csak olcsóbb lehet.

Maga a partszakasz természetesen gyönyörű, hófehér homok, hatalmas pálmafák, szemben egy kis aranyos lakatlannak tűnő szigetecske, mint egy képeslapon. Kattogtak is a fényképezőgépek mindenki kezében. Meg persze az elengedhetetlen selfiebotokból is volt bőven. :)

Alapvetően szerintem körülbelül ennyi embert bír el ez a partszakasz, mint amennyien szombaton voltak kint, el nem tudom képzelni mi lehet itt főszezonban. Így is külön élmény volt, amikor délután 4 óra felé - itt 7-kor lemegy a nap - megjelentek a kínai párocskák, és hódolva tömegmániájuknak az amúgy már jelentősen szellős partszakaszon tőlünk 10-15cm-es távolságban telepedtek le. Csoportosan. Főszezonban én biztos megbolondulnék itt, hogy egymást érik a kiterített törölközők, de most azért egy kellemes szombati strandolós napot töltöttünk el itt. :)

Ráadás, hogy egy nagyon aranyos kis park is van az út túloldalán, egy csupa műanyag játszótérrel. Használati utasítás szigorúan kínaiul van kiírva, de szerencsére a fiam szuper képességekkel rendelkezik és így is rájött hogyan kell használni a csúszdákat.  Kép erről sajnos nem készült, de Berci azóta is emlegeti, hogy menjünk vissza, szóval lesz alkalmunk pótolni. :)

Ittlétünk alatt először beültünk egy kocsmába. Otthon se áll távolt tőlünk a gondolat, hogy kisgyerekkel együtt bemenjünk egy barátságosabb, nem túl késdobáló jellegű vendéglátóipari egységbe meginni 1-2 korsó sört barátokkal. Azonban egy ismeretlen helyre való véletlenszerű betévedés előtt én egy nagy adag apró játékkal és mesekönyvvel tankolom fel magamat, bízva abban, hogy akár 1 teljes órát is ott tudunk maradni a kis örökmozgónkkal az asztalnál.

Itt erre igazán semmi szükség sincsen, ugyanis a sok turista miatt teljesen fel vannak készülve a gyerekes családokra, ahol anyuka és apuka szeretne picit lazítani. Ezért sok személyzettel üzemelnek, még így az esős évszakban is, amikor annyira nem divat ide jönni nyaralni. Ez egyébként is külön becsülendő, hogy a főszezonon kívül sem látni bezárt vendéglőket a parton, pedig tényleg alig lézeng néhány turista az éjszakában.

Egy nem is túl nagy kocsmába tértünk be, ahol 20-25 embernél többre szék se nagyon volt, rajtunk kívül 5 vendég ült bent, mégis 8 fő állt a pultban. Amint Berci picit elkezdett izegni-mozogni gyűltek köré, hogy hívják játszani, kerültek elő a pultból a mindenféle játékok. Nem kell komoly dolgokra gondolni, jenga, bingo, tic tac toe, papír és ceruza. Eléggé leharcolt állapotban, de a célnak természetesen megfelel és így a vendégnek sincs az az érzése, hogy egy hatalmas családi kinccsel játszik a csemetéje. Egyszerűen apró kedvességek, amik sok sok szabad percet adnak a szülőknek.  A kis félénk totyogónk azért egyedül nem mert játszani akárkivel, de az ölünkben vagy a pultban ülve nagyon hosszan játszott bingot az egyik lánnyal.

Egy amerikai család is volt a kocsmában, 6 és 9 éves lányokkal, őket a személyzet tanította biliárdozni míg anyu és apu sörözött. Később pedig egy kedves idős házaspár is betért, akik egyből leszólítottak minket, hogy magyarok vagyunk-e, egészen meglepődtünk hiszen nem szokták tudni honnét jöttünk, idén mindenki oroszoknak néz minket. Ausztriában a határ mellett laknak, így nem csoda, hogy ők felismerték a magyar szót. :)

A pult átjárható volt, nem elszeparált, bárki bemehetett tenni venni. Nem is ott voltak az italok, inkább egy nagy köralakú asztalra hasonlított. Ráadásul középen volt egy gyanús rúd, aminek a tetején egy harang fogadta az ember fiát ha fel akart jutni. Nem tudjuk miért volt jó, de nekifutottunk mi is, a vendégek meg hangosan szurkoltak. Nekem nem sikerült, de Laci szigorúan önerőből feljutott. ( by Laci: Csúszott ám, nagyon :D )

Ha valaki ismer otthon is ilyen kocsmát, ami egyben bébiszitter szolgáltatást is nyújt ne tartsa magában, törzsvendégek leszünk. ;)

Ráadásul van WiFi, Lacit szívesen látják napközben dolgozni, neonomádkodni. Szóval kanyarodunk még arrafelé... :)

Ma dupla képes az életképek rovat. :) Az indokínai félszigeten három féle tankolási mód az elterjedt:

1. Benzinkút. Nálunk csak ezek vannak. Kényelmetlen, macerás megállni, általában ritkán vannak, kifejezetten foglalkozni kell hogy útba essen egy, nem jó muri. Ez így van nálunk is, csak alternatíva nélkül ugye... Erről nincs kép, minek.

2. Benzin automaták. Tulajdonképpen bárhol megtalálható kis kútoszlopok, amik hasonlóan mint egy italautomata működnek. Éjjel nappali móka, és nincs is velük semmi gond, csak elég drágák, így Én még soha nem használtam.

A képen egy mobil féltöltő automata is van, hátha lemerült a kredit, nem mellesleg egy random bár előtt készült.

3. Kisboltok. Bizony, utcai standok, családi boltok, mindenhol kapni benzint kb. Megveszik Ők a kúton, majd régi wiszkis üvegekbe szétporciozzák, kb 10-20%os réssel adják tovább. A motorok fogyasztása miatt 2-3 ilyen üvegcse napokra elég, sokkal több bele se fér. Én ezt preferálom, kényelmes, olcsó, segíti a jóembert is, mindenhol ott vannak.

Út melletti halsütöde (amúgy igen kiváló grillezett tengeri szerkentyükkel). A bodega előtt azok a gyanús üvegek, na az a benzin.

Az országban jelenleg kb 200 forint egy liter benzin, egy átlagos motor pedig 2-3 liter fogyaszt, tehát nem költ a jónép sokat az üzemanyagra.

Laci telefonja bemondta az unalmast, így elmentünk a hozzánk legközelebb eső plázába. Phuketen több is van, ha jól tudom 3, de igazából ezek pár km-en belül találhatóak. Már jártam Bangkokban is plázában, akkor is ledöbbentem a hihetetlen méreteken, de az azért mégis egy metropolisz, ott számítottam rá.

Van a szigeten néhány értelmezhető bevásárlóközpont, de forgalomban 40, forgalom nélkül is 25 perc a motorral az út, így csak úgy jókedvünkből nem mennénk el odáig, de most volt apropó, nomeg amúgy is meg akartuk látogatni.

Phuketen egy Westend szintű bevásárlóközpontot vártam volna maximum. Ehhez képest egy 4 emeletes, végeláthatatlan épület fogadott. Természetesen hatalmas robogó parkolóval, ahol mi valamilyen szerencsés okból kaptunk a bejárat mellett ülő őrtől külön elszeparált kis parkolót. A bejáratnál természetesen a király arcképével. :) A bejárat előtt egy őr mindenki táskáját átnézi, ennek nem igazán értem funkcióját, valószínűleg a Juntához van köze. (Junta: katonai puccs útján hatalmon lévő ideiglenes - aktuális - kormány)

Alapvetően nőként én a ruhaboltokat pásztáztam sunyiban, miközben Laci határozottan a műszaki részlegre vezetett minket. Ruhaboltokból nem különösebb a kínálat, szinte ugyanazok, mint otthon bármelyik plázában, természetesen plázaárakon, így egyikbe se mentünk be.

Hatalmas nagy terekkel van tele az egész épület, ahol piac jelleggel millió kis bódé árulja mindenféle portrékáját. A műszaki részlegen is körben kisebb-nagyobb márka boltok, középen pedig főleg mobil és tablet tokokat értékesítő kis bodegák. Aki már látott ázsiai plázát annak ez biztos nem meglepő, de elsőre igazán érdekes hatást kelt.

Beültünk étterembe is, mint egy kellemes családi plázázás alkalmával illik - bár mi ezt otthon is kerüljük, amennyire lehetséges, nem igazán tartozik a kedvenc programjaink közé a shoppingolás. Laci már tavaly is próbált meggyőzni, hogy mennyire jó leveseket lehet errefelé enni, sajnos ezek nem az én ízvilágom, bár valóban nem rossz de nekem kicsit túlértékeltnek tűnik a Ramen leves.

Alapvetően egy jót ettünk, ezzel nem is lett volna semmi problémám, viszont rendeltünk az üdítők közül három különböző, színpatikusnak tűnőt. Szerencsére Berci egyből kifogta magának a piros színűt - ez epres tea volt talán - a két zöldet pedig elosztottuk mi Lacival. Nekem volt szerencsém egy rendkívül furcsa ízű teához, amely mint hamar kiderült számomra matcha tea volt, ugyanis pillanatok alatt megéreztem a koffein bomba hatását. Nem teljesen értem, hogy mit is keresett green ice tea néven egy ilyen bivaly erős matcha tea az étlapon, legközelebb sokkal óvatosabbak leszünk az üdítő rendeléskor. :)

A másik leves egy kellemesen csípős rákleves, amit otthon is előszerettel fogyaszt Laci, a Tom Yum leves - ez nekem is jobban ízlett. :)

Hazafelé a tea hatása alatt nem túl jól viseltem a motor utat. Meg is kellett állnunk egyszer, de aztán szerencsésen hazaértünk, és itthon pöröghettem tovább a tea hatása alatt. :) Sebaj, kulturális tévelygés, majd elmúlik.

Itt már elmúlt éjfél. Ittlétünk óta ezzel sikerült a szerdai nappal egy teljes naptári napot áramszünet nélkül kihúzni. Sőt, így belegondolva ma a net se vacakolt. :) Háromszor is hip-hip-hurrá! :)

Általában amúgy este 9-10 körül volt jellemző, mindenki bekapcsolta a klímát alváshoz, nem bírta a szerkezet.

Ez a bejegyzés az előzetesen felvázolt terveink megvalósítását írja le, mennyire jöttek be a számításaink és milyen meglepetések értek minket Phuketen a hétköznapi életben egy kis totyogóval.

Környezetváltozás - Az időeltolódást néhány nap alatt még nem sikerült 100%ban leküzdenünk, de ezt leszámítva valóban nagyon élvezi bármerre is járunk. Nem viseli meg a 35 fokos meleg és a 100%os páratartalom sem. Az óceánt nagyon szereti, szinte mindennapos program, hogy megnézzük. Kifejezetten pozitív csalódás volt, hogy nem tört ki hisztirohamban, amikor a szájába és a szemébe ment a sós víz - pedig otthon a kíméletes baba sampon látványától is üvölt, hogy csípi a szemét.

Alvás - Szállásadónk - aki 4 hónapos terhes - tulajdonképpen nem értette a kérésünket, hogy szeretnénk a 2 és fél évesünknek valami gyerekágy szerűséget. Arra már számítottam, hogy az otthon megszokott rácsos ágyat felejtsem el a világnak ezen a felén, ugyanis mindenféle baba-mama adok-veszek Fb csoportokban még Pestről próbálkoztam tájékozódni az árakról, de a szokásos gyerek, rácsos kisággyal nem találkoztam. Időjárásnak köszönhetően itt egy matrac a földre, és kész is az ágy felnőttnek, gyereknek is. A mi szállásunk kifejezetten nyugati turistáknak szól csak ezért van benne egyáltalán egy 2x2m-es francia ágy, nem pedig csak matracok. Szállásadónk első nap miután legyőzte értetlenkedését, hogy mit is takar a "bed for a baby" kérésünk mondta, hogy fordítsuk a kanapét az ágyunk mellé ha akarjuk. Inkább magunk között altattuk, mintsem a két vastagabb párnából, alacsony karfából álló fa padon. Aztán negyedik nap reggel egy nagy csomaggal állított be, hogy a gyereknek lesz. Lehet zavarta a sok éjszakai sírás - rendszeresen felébredt Bercit amikor hajnalban finoman próbáltuk arrébb rakni az ágyunkban, hogy ne a fejünkön vagy a vesénken pihentesse a lábát. Célnak megfelel a hatalmas, 2 személyes vastag paplan amit kaptunk, több rétegben hajtva simán matrac vastagságú. (Más kérdés, hogy miért is árulnak ezen az éghajlaton egyáltalán ilyen vastag paplant.) Végeredményben van ágya, ahonnét nagyon leesni sem tud.

 Etetés - A tejjel kapcsolatos félelmeim teljesen feleslegesek voltak, az összes boltban árulnak az otthonihoz hasonló pasztörizált tejet, így reggel-este azt kapja Berci. Egyébként étteremben szoktunk enni napi egyszer, bármilyen rizses ételt rendeltünk neki szépen megette, viszont amikor ezen picit is változtatni próbáltam ott maradt az összes. Szóval azt hiszem maradunk a rizses köretű ételeknél, Ázsiába van belőle választék bőven. :) Nassolni valókkal eléggé bizalmatlan, az otthoni nagy kedvenc ropi hasonmását még nem fedeztem fel, csak csokis-epres-vaníliás-matcha teás töltelékű rudakkal találkoztunk. Lényegében semmi nem tetszik neki a nasi részlegről a boltban, pedig már a chipset is megvettem volna neki, csak valami finomságot kóstoljon meg. Innivalóval pont az ellenkezőjét tapasztaljuk, tulajdonképpen eddig bármit emelt le a polcról a boltban megitta. Nagy kedvence egy 7 féle rizsből készült rizstej - ez egyébként igen tápláló is a maga 3dl-es kiszerelésével, szóval uzsonnára vagy tízóraira megteszi önmagában is. Kicsit a gyümölcsökkel is bizalmatlan sajnos, erre nem számítottam. Azért 1-1 harapás erejéig megkóstolja mindig. Ez azzal jár, hogy én egy nap 4-5 banánt eszem meg, mint maradék. Jelenleg van itthon lichi és mangosteen is, ezekkel még nem próbálkoztunk. Toast kenyeret is árulnak mindenfelé, ezt nagy örömmel fogyassza vajjal vagy eperlekvárral megkenve. Alapvetően válogatósabb mint otthon volt, de remélem ezt leküzdi idővel.

Tisztálkodás - Napi két- három alkalommal pancsolunk a medencében így az előzetes elképzeléseim szerint változatosságként éli meg a zuhanyt, amit otthon egyébként ki nem állhat és egyáltalán nem hiányzik neki a fürdőkád. Egyébként már láttunk itt létünk alatt fürdőkádat - egy útszéli nagyobb pocsolyában félig elsüllyedve.

Pelenka/Bili - A kezdeti lelkesedése a wc használattal sajnos visszaesett míg a fürdő felújítás alatt a nagyszülőknél laktunk, így még szinte teljesen pelenkás legnagyobb sajnálatomra. A medencében eddig még nem történt baleset, ott szól ügyesen. Eddigi tapasztalat, hogy az ázsiai gyerekek kisebbek, legközelebb egy mérettel nagyobb pelenkát veszek neki, mint szükséges lenne. Természetesen a pelenka is jóval olcsóbb egyébként, a 12kg-s gyerekre való nadrágpelenka darabja 30-40Ft-ra jön ki. Amennyire eddig láttam a mérettel itt nem nő arányosan a pelenka ára, de a szokásos nagy márkáknak se láttam nyomát, viszont jó minőségű a helyi márka is. Ami még kissé furcsa volt elsőre, hogy 20-30 darabos kiszerelésben árulják, de mivel itt kis túlzással minden utca sarkon találni 0-24 órás boltot valóban nincs sok értelme százas csomagokkal feltankolni a háztartást. Egyébként általános boltokban még nem láttunk se bilit se wc szűkítőt, de nyilván kifejezetten baba boltban árulnak majd idővel beszerzünk azt is.

Társaság - Jelenleg még csak egy kisfiúval sikerült összebarátkoznunk a korosztályából, de 5 nap alatt sokkal többre nem is számítottam. Biztos kialakul majd még egy kicsivel nagyobb baráti társasága is, akikkel tud együtt játszani. Játszóteret viszont még nem találtunk, de az egész óceánpart egy hatalmas homokozó, így nem is igazán hiányzik neki. Hoztunk magunkkal egy függőágyat is, így ha hintázni támad majd kedve akkor két alkalmas fa közé kifeszítem neki, és kész a hinta is.

Napi rutin - Lassan sikerül leküzdeni az időeltolódásból adódó problémáinkat, így kezd beállni egy általános alvási rend, az itteni időzónához igazodva (ez egyébként +5 óra Budapesthez képest). Szigorú napirendet továbbra sem fogok neki tartani, ami általánosságban elmondható, hogy délelőtt és délután is pancsolunk egy nagyobbat a medencében, általában délután vagy estefelé lemegyünk a partra sétálni. Közben a lakásban játszunk az otthonról hozott temérdek játékkal vagy elmegyünk felfedezni a környéket. Ami sokkal inkább napi rutint öltött, az a szúnyogriasztó és a naptej szinte folyamatos kenegetése.

Játékok - Sikerült szépen megbeszélni még otthon, hogy amiket nem készít egy kupacba játékok, azokkal sokáig nem fog tudni játszani, mert elutazunk és így 5 nap után még nem is hiányolja látszólag egyik otthon maradt játékát sem. Nagy kedvencét egy DUPLO vonatkészletet ügyesen összepakoltam egy kis dobozba általában azzal játszik és a kisautóival. Egyébként a három feladott poggyászból az egyik valóban csak és kizárólag játékkal volt megtömve, nem bíztam a véletlenre. :)

Repülőút - Ebben a bejegyzésben bővebben is olvashattok róla, hogy egyáltalán nem viselte rosszul Berci a háztól - házig majd 16 órás utazást, kár lett volna feleslegesen stresszelni rajta előre. :)

Összességében minden úgy sikerült, hogy azt nagy optimistán Budapestről elterveztük. Tényleg nem nagy dolog egy totyogóval sem útra kelni, még a Föld másik felére sem. ;)

Tegnap előtt este felrobbant valami a közeli trafóházban, nagy csir dur puff, aztán természetesen áramszünet. Becsületükre szóljon hogy másfél óra alatt megjavították.

Tegnap este pedig a 3 és fél éves szeretett okostelefonom mondta azt, hogy kiszolgáltam kisgazdám, mostmár nyugi legyen. Úgy néz ki állapota végleges. Most foglalkozhatok a méltó (!) utóddal is.

A motorban is gyanúsan sokat nyög az aksi indításnál, néha már be is kellett rugnom, azóta próbálok ügyesebben indítózni, de így is a határán vagyok a indítás / visszatöltés játéknak.

Csak valamifajta gabonakörre tudok gondolni a közeli dzsungelben, amit a kísérletező kedvű helyi parasztok elefántokkal csapattak a fák közé, ezért végre nem észak-amerikába mentek az UFOk.

Venni kellett volna amulettet.

Kocka ismerőseimnek.

Elméletben:

Otthon is távmunkában dolgozok, megbeszélésekre, ezt azt venni, szociális életet élni szoktam csak bejárkálni. Így ez a része nem okozott bajt. Ha valami fizikai teendőre lenne szükség, Pesten van erre szívesség alapú ügyelet, Én is sokszor vállaltam hasonlót amikor más utazott.

Mint ilyen, amit kell úgyis neten intézek, netbank, e-számla, stb stb, ez így menne pestről is.

Diktatúra ide vagy oda, a net szabad. Nem kell megküzdenünk a kínai nagyfalhoz hasonló problémákkal, ráadásul elég komoly IT van az országban, így pozitívan álltam hozza a technikai oldalhoz.

Minden komolyabb cég az egész világra termel, szeretne egy féle töltőt csomagolni, így akár a telefontöltő akár a laptop töltője egy bagojköpetből is a neki tetsző egyenáramot adja le, mar csak be kell dugni valahogy. Ellenőrizzétek bátran, rá van írva a tápokra az input, valami ilyesmi lesz: AC 100-240V, 50-60Hz. A csatlakoztatással pedig szerencsénk van, mert a Thaiok pont annyira szeretik ezt a problémát, mint bármely egészséges ember, ezert fixen úticsatlakozók vannak a falba építve, szinten mindenhol, amibe minden jót be tudsz dugni, árulni is hol ezt hol azt árulják. Ha mégse úticsatlakozóznak, akkor az amerikai két sínes csatit szokták rakni (gondolom azért, mert az kisebb), ez nekünk se jó, meg annak az amerikainak se aki 110Vre számít a csatlakozó alapján (merthogy 230V/50Hz van itt is).

Technikai oldalról:

Ehhez képest csalódtam. Először is a szálláson 10/10es net van, ami finoman szólva is szerény, bár azért ezen még bőven lehet dolgozni, nem a világ hogyha valami néhány megás commitot kell küldeni. Azonkívül elég instabil. Túristaként nem veszed észre, de 6-8 órát előtte ülve már észrevehető. Nem is a globális dolgokon (FB, Google, GMail, GCloud, stb) venni észre, azok elég jól mennek, nyilván ezek a cégek tartanak a környék szerverparkjaiban vasakat, load ballance megoldja hogy minden jó legyen, de a magyar net felé (index felé, blogponthu, saját szerverek) már nem ilyen rózsás a helyzet. Lagzik, nagy a packet loss is. De nagyon érdekes, mert ez se mindig. teszi így.

SSHnál érezhető a nagy ping. VPN úgy általában sokat segít, van néhány a tarsolyomban. Skype viszont helyi hívás minőségben megy legalább :)

Áramszünetek is tarkítják a hétköznapokat, napi 1-2. Nem sikerült UPSt rakni a WiFi alá, úgyhogy ilyenkor a net is megy, hiába vált át a laptop aksira. Bár fene tudja, lehet a központ is újraindul, annyira nem lepődnék meg :D

 - Ezt már kintről írom, így a konkrétumok adottak, nem előre okoskodás -

Hozott cuccok:

• Laptop, értelemszerűen
• Egér neki
• Néhány pendrive, bár tervben nem használom semmire, ne ezen múljon ha lehetne valamire
• Laptopban SSD van, jó kicsi ahogy kell, úgyhogy egy 1TBs USB3as disk, erre arra
• Két telefon (egy a helyi számnak, egy a hazainak)
• Powerbank
• Néhány töltő, tartalék kábel, ez az, apróságok

Ha bármi elromlana azt nyilván pótolni kell, annyiért amennyi, lényegtelen. Laptopot Ági is hozott, így ha nagy a baj azt is tudnám használni pár napig.

Konklúzió:

Nem lehetetlen, de alapvetően kevesebb macerára számítottam. Amíg ezt a cikket írtam addig is elment egyszer a net 2 percre.