Budapesten megszoktuk, hogy körülbelül bármilyen irányba is induljunk el, hamar találni egy játszóteret. Persze vannak lerobbantak, szépen felújítottak, őrzöttek, elhanyagoltak. De azért 1-1 csúszdázásért és hintázásért nem kell a város egyik pontján sem komolyabb felfedezőtúrára indulnunk, előbb-utóbb szembe jön velünk egy játszótér. Ez itt sajnos egyáltalán nem így van. Bár még otthonról egy nemzetközi Facebook-os phuketi baba-mama csoportban direkt rákérdeztem a játszóterek mennyiségére, ahol azt írták vissza, hogy rengeteg szuper játszótér van egész Phuketen, minden irányban ne aggódjak ezen. Eddig ez egy jó nagy félrevezetésnek tűnik nekem, kifejezetten keresni kell és kérdezgetni, hogy merre felé találunk. Persze mi a sziget déli részén vagyunk egy kis faluban, messze a turistáknak szóló kirakat világtól. A helyi gyerkőcök eljátszanak a családi ház udvarán, nincs nagyon igényük közösségi téren felállított mindenféle játékra ahogy észrevettem. Illetve a felfedezett játszótereken se igazán helyi gyerekeket látni, inkább csak hosszabb ideig itt élő fehérek és egyéb turisták gyerekeit.

A közelünkben van egy óvoda és iskola, ott az udvaron van 1-1 nem túl nagy mászókás, csúszdás játék. Semmiféle kerítés nem választja el, így iskolaidőn kívül már voltunk is ott kipróbálni, szerencsére ez gyalogos távolságra esik a szállásunktól. Nem egy nagy szám, eléggé le is van harcolva, főleg az iskolásoknak való. Az ovisoké kissé jobb állapotban van, de a hinta már arról is hiányzik. Ebédszünetben zsúfolásig van, de iskolaidő után csak Berci és egy óvodás korú kislány volt már ott. Persze én se szerettem soha iskolaidő után az iskolaudvaron játszani, szóval megértem. :) Mindenesetre egynek jó, ráadásul a közelünkben van.

Iskolaudvar, ez a nagyobbaknak való játszótér. Háttérben éppen harangot kongat egy monk.

A következő játszótér már motoros távolság, de ez is alig 10 perc, ezt javasolta a szállásadónk is, mint a legközelebbi játszótér. Ez egy kis tavacska közepén lévő szigeten található és én mondjuk játszótérnek se nevezném, inkább csak két ott felejtett csúszdának. Ugyanis ez az összes játék a fák között. De igazuk is van, az én fiamat is jobban érdekelte, hogy a hídról kavicsokat dobáljon a tóba, ilyen okból felesleges is lett volna túlgondolni ezt a játszótér dolgot. :) Itt már találkoztunk egy thai kisfiúval, hasonló korosztályból. De őt fényképezni hozták ki, nem is játszani.

Kettő darab ilyen csúszdát már játszótérnek hívnak.

A harmadik és egyben a mai napig az utolsó általunk felfedezett játszótér pedig Kata Beach-en helyezkedik el, az már jó 15-20 perc motorozás a házunktól. Viszont ez egy csili-vili hiper-szuper őrzött parkban helyezkedik el. Kissé tájidegen jellege van a hatalmasnak tűnő rendezett parknak, inkább egy hotel udvarán tudnám elképzelni, de mindenesetre örülünk neki, hogy nyitott. Itt van sok mászóka, csúszda és hinta is. Szép színes, még a gumiszőnyeg is, amit betonszegéllyel a terepből jó 10 cm-re kiemelkedve körbekerítettek. Sőt, még felnőtteknek való kültéri edzőterem, bocsa pálya és esőbeálló is van, szóval ez tényleg egy igazán szimpatikus park. Mivel ez közvetlen az egyik leghíresebb strand szomszédságában van azt hittük, hogy tele lesz gyerekekkel. Azért üresnek nem mondanám, de alig 1-2 család volt bent mindhárom alkalommal, mikor ott jártunk. Természetesen turisták, de ez itt nem is lepett meg, thaiok a közelében sincsenek ennek a turista gettónak - leszámítva a part menti árusokat.

Rendezett park, kerítéssel és sok kókuszpálmával.

Minden szép, kerekített dizájn, mintha egy EU-konform játszótéren járnánk. Leszámítva az éles betonpadkát körben.