Ma szépek voltak nagyon a hullámok. Mindenki a búvárkodásba szerelmes, engem sose vonzott. Divingolni voltam egyszer (szabad tüdős merülés), pár óráig le is kötött, jó buli tényleg, de kb ennyi. Lehet majd változik a véleményem, de nem valószínű a közeljövőben.

Ellenben ma spontán sikerült ráéreznem egy hullámra, és ráfeküdni, életemben először. Pillanatok alatt felkapott, nagy sebességgel vitt vagy 20 métert majd könnyedén elengedett. Fantasztikus érzés volt, lehet a következő két hónapomat el fogja vinni hogy kitanuljam ezt a tudományt, persze immár egy deszkával és nem megfeszített háttal. :) Rá húsz percre sikerült mégegyszer, kevésbé szépen de az se volt rossz. :)

Itt a hullámok kb másfél - két méteresek úgy nagy átlagban. Ez nem a viharos tenger, csak úgy az alapértelmezés. Ha a bokámig ér, kb 10-30 centis a víz, és pont jön a hullám ami pont felettem törik meg, az bőven a fejem felett csap át. Nem tudom megunni.

Laci délutáni kényszer munkahelyére visszamentünk este, ahol a tulajdonos néni ünnepelte születésnapját. Nem tudjuk hanyadikat, a tortán tíznél több gyertya nem volt, de valószínűleg 50 felé járhat már. Ebből az alkalomból szívesen láttak mindenkit aki arra tévedt, egyáltalán semmiféle zártkörű party jellege nem volt.

Az ünnepeltnek papírpénzek lógtak a nyakában, ennek okára nem derült fény számunkra.

Lufikkal díszítették fel még délután a helyet, így messziről ki lehetett szúrni, hogy ott bizony valami szokatlan esemény zajlik, ehhez mérten körülbelül tele is volt a hely. A kerthelyiségnek kinevezett kavicsos előtérben - ami egyéb napokon inkább csak motoros parkoló funkciót tölt be - néhány üres asztal ugyan még volt, de ezeket kifejezetten csak a mai estére állították szolgálatba. Élő zene címszó alatt itt is egy helyi bácsika tolta szintetizátorral az ismert és kevésbé ismert angol pop dalokat, egészen vállalható színvonalon. A biliárdasztalon pedig megterített svédasztal várta a vendégeket - ingyen. Akadt rajta mindenféle helyi finomság. Fasírt golyó, sült csirkecomb és krumplisaláta ami különösebben meglepő volt, hiszen ezeket máskor étlapon nem láttuk még, valószínűleg ez a helyi hidegtál kínálat. Egyébként  leves, rizs, zöldségek, thai bazsalikomos csirke ragu és gyümölcsök volt a választék. A torta pedig meglepően ehető volt európai szemmel is, pedig az itteni süteménynek kinéző édességektől már tavaly megtanultam távol tartani magamat.

A személyzet aranyosan ki is volt öltözve eme jeles eseményre, körberajongták az összes vendéget - főként fehér idős bácsikák, thaiok nem sokan voltak, érezhetően csak néhány közelebbi barát vagy családtag. Bercinek is egyből hoztak játékot, akartak volna barátkozni vele, de ő még mindig nem tudja hova tenni ezt a hirtelen közeledést. Alig egy óra múlva már az egyik leányzónak egy puszit sikerült nyomnia az arcára - ezzel be is zsebelte 2.5 évesünk élete első rúzsfoltját egy huszonéves thai leányzótól. :D Mondjuk kapott egy kisebb monoklit szegény leányzó érte, szóval Berci annyira nem díjazta a dolgot.

by Laci: A vége felé amikor csináltam néhány képet, közvetlen utána az ünnepelt mondta hogy "relax", "take it easy", "feel free" meg hasonlókat, nem is nagyon tudtam mire venni, gondoltam über tapintatosan megkért rá, hogy ne fényképezzek. Ezt próbáltam is tényként kezelni és elrakni a gépet, amikor oda jött Ágihoz is, aki épp Bercit etette a tortával, korábban se fényképezett, és pont ugyanilyeneket mondott neki, majd elment. Érthetetlen.

• Amikor először a vidéken jártam, 5 éve akkor mindenki azt hitte, hogy franciák vagyunk, hisz fehér ember mi más lehet, nincs kérdés. Most orosznak hisznek.
• A borotva hab lime illatú, rá is van írva, de akkor is szüreális.
• Sokadik boltban találtam csak aftershavet, azt is egy óriási plázában, és ott is csak 4 féle volt, amiből kettő valami gyógyhatású cucc, dúsított urániummal vetekedő árban. A másik kettő meg olyan amilyen, a semminél jobb.
• Egy vízforraló és egy indukciós lap egész korrekt mód kivált egy mikrót.
• Thaiföldön a billiárd golyók egyszerűen kisebbek.
• Láttam egy koedukált WCt az egyik étteremben. Egész nagy étterem volt. Lehet csak nekem furcsa, de nem rémlik hogy valaha láttam volna közillemhelyet így, max a nagyon nagyon kicsi helyeken, ahol csak egy WC van. De itt volt vagy 6. Mindenesetre meglepett.
• Minden testápolóba, naptejbe stb stb fehérítőt raknak. Ez olyan mint nálunk a barnító, de mivel Én nem akarok fehéredni, nehogy átlátszó legyek, ezért vigyázni kell mit vesz az ember.
• A kukák, mármint a nagy gyűjtők amit elvisznek szép szabványos, hasonlóan nálunk. Ám hiába, mivel nincs rajta akaszkodó vagy bármi, ezért beáll mellé a kocsi, és néhány markos legény felborítja, kézzel.
• Svéd barátunk megerősítette, hogy rendszeresen robbannak fel a trafók a környéken.

Ez kicsit hosszabb lesz:

• Alapvetően van egy minden de minden ráér érzésem általában. :) Van amiben nagyon gyorsak, pl egy étteremben (értsd: út menti kifőzde) annyira pörögnek, hogy nagyjából csak akkor van esély arra, hogy nem áll türelmetlenül fölötted a pincér hogy rendelj már valamit, ha már akkor tudod mit kérsz amikor beléptél. Boltok is jó gyorsak. Ezzel szemben nagyon erős kontraszt ha bármi másról van szó, mint az ennivaló.
  Az ajtó javításra (értsd: szétverésre) két órát vártunk. A motorral van egy két problémám (valaki berhelt a zárral), szombaton ígérték hogy rögtön megnézik. Még nem értek ide, mindig holnap jönnek. Múlthéten tönkrement a medence forgatója. hétfőre mondták az ujjat, de így csütörtökön még nem ért ide. Már a használhatatlanságig koszolódott, néha próbálják tisztítani, de úgy számoltam kb 100 tonna víz van benne, nyilván gépesítés nélkül reménytelen.
  Jelenleg van időm, lényegtelen. De nem tudom hogy hosszútávon ez a "még ráérünk arra még" dolog idegesít, vagy belesimul az ember.

Ma délelőtt 11-től úgy délután 5-ig esett az eső. Igazi monszunt láthattunk. Thai szállásadónk, Bee már két napja mondta is, hogy jön a tél. Azért izgalmakban így a négy fal között is volt részünk. :)

A fürdőszobánk ajtaját sikerült totyogónknak úgy bezárni, hogy nem tudtuk többet kinyitni. Szerencsére kívülről, így nem rekedt bent. Jó kis amerikai típusú ajtógombos zár, belül elforgatta Berci, majd jól nevelt kisfiúhoz méltán bezárta maga után ahogy kijött a fürdőből. Szóltunk is egyből, hogy orvosolják a problémánkat, mégse jó dolog fürdő nélkül létezni.

Kis idő múltán jött is egy jó ember, akinek először csak a sziluettjét láttuk meg a medence túlpartján. Sötét esőköpenyben egy közepesen nagyobb termetű thai férfi, egyik kezében egy hosszú, keskeny, élesnek tűnő tárgyat tartva maga elé. Miután megkerülte a medencét és hozzánk ért kiderült, hogy egy darab csavarhúzó a magával hozott célszerszám. Amerikai zászló mintával a nyelén. Jó ezermesterhez méltó módon nem is tétlenkedett, egyből nekiesett a zárnak mindenféle kérdezés nélkül. Először finoman, mintha tudná a módját, hogyan is lehet szétszerelni. De nem tudta, inkább gyorsan lefeszegette és széttörte amennyire tudta. Az ajtó még mindig zárva maradt, így bevetette minden ezermester legfőbb fegyverét, a puszta testi erejét és elkezdte rugdosni az ajtót. Nem segített. További 4-6 perc alatt végül teljesen kiverte a csavarhúzóval a zárat. Majd berúgta az ajtót. Összeszedte a zár romjait és pillanatok alatt távozott. Ezalatt a nem túl halk közjáték alatt a fal túloldalán totyogónk végig aludt. Azért a szállásadónk annyit még mondott, hogy majd holnap visszajön, és tesz bele másik kilincset.

Aztán még ma visszajött. Míg mi vacsoráztunk, de azért a szállásadónk beengedte. Ugyanolyan zárat szerelt fel és kulcsot megint nem hagyott nekünk. Szerintem így folytatás következik. :(

Update by lazly: Azóta kiderült mennyibe került az eset. Átszámítva 1200 forint volt az új zár és zárbetét, de ezt is úgy írta a főbérlő hogy "mi a véleményünk, Ő fizesse vagy mi, kinek a felelőssége". Bár az összeg csillagászati, szerencsére itt a családi ezüst, megoldjuk, fizetjük mi. :) Cserébe mondtam, hogy valahogy meg kéne oldani hogy ez ne forduljon elő kéthetente, meglátjuk ebből mi lesz.

Életem negyedik véndéglátó létesítményében történt meg, hogy nem kérdezik mit kérek, tudják a kedvenc söröm, és még hitelem is van. És az első, ami Budapesten kívüli, nem is kicsit. :)

Apropó tudtátok hogy Phuketnek van Svéd nyelvű újságja? :) Magyar természetesen nincs, a magyarok nem utaznak.

Az óceán hullámaival Berci nem tud betelni, folyton kéri, hogy menjünk le megnézni. Így ma már ébredés után félkómában azzal fogadott, hogy menjünk reggelizni a partra. Próbáltam mihamarabb összeszedni magamat és elindulni vele. Azért némi kergetőzés szükséges volt, hogy ne pizsiben induljunk útnak, de végül is sikerült mindkettőnknek felöltöznie és útnak indultunk. Azzal a feltétellel, hogy sétál és nem nekem kell cipelnem. Ehhez az alkuhoz nagyon aranyosan tartotta is magát, végig a saját lábán jött, pedig nem keveset sétáltunk. :) Ez azért nem túl szokványos a mi kis totyogónknál, általában 2-3 sarokig van hitelesítve, de most hatott szerencsére a fenyegetőzés, hogy akkor azonnal haza jövünk.

Otthon is csupa izgalom a sétálás Bercivel, hiszen annyi szép kavicsot, bokrot, ugató kutyust és bogárkát lát Budapest utcáin. Phuketen viszont nekem is hasonló élményben van részem mint egy kisgyereknek. Minden bokorra rá tudok csodálkozni én is, egészen elképesztő az elhanyagolt, üresen álló telkek növényvilága. Sajnos az "Anya mi ez?" kérdésre nem is túl változatos a válasz palettám, fogalmam sincs mik ezek a hatalmas növények, de nagyon mutatósak. Hamar rájött erre Berci is, így ma már inkább azt kérdezgette, hogy "Mit fényképez anya?". :D

Ez itt nem a falu vége, senki földje, erről az útról nyílik a mi apartmanunkhoz vezető út is :)

Útmenti bozót

Papayára tippelek, és "Ne szedd le légyszi" táblára.

Mutatós parazita a fatörzsön.

Külön öröm, hogy végre sikerült vennem egy szalmakalapot is magamnak a sétánk során. :)